Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Ahhoz, hogy megérthessük a totalitárius woke ideológia amerikai elhatalmasodását lehetővé tévő mentális légkört, célszerű vázlatosan feleleveníteni az Egyesült Államok történelmi gyökereit.
Amerika felfedezése egybeesik egy civilizációs és mentalitásváltással Európában.
Valójában a feudalizmusból való kilépés megfelel egy új szellemi millenniumba való belépésnek, amelyet a keresztény hit szekularizációjának akarata jelez. A lelkek átalakításának és az emberi történelem korrigálásának vágyálmáról van szó a biblikus égi Jeruzsálem földre való leszállítása végett. Az előbb lutheránus, majd kálvinista és végül szektás protestantizmus a katolikus egyház bírálatával megerősíti a kereszténység manicheus dimenzióját. Az amerikai „zarándok atyák” éppúgy, mint az „alapító atyák” ezekhez az Európában üldözött, főleg puritán csoportokhoz tartoztak. Mindannyian elmenekültek a „tisztátalan” vén Európából, hogy megalapítsák a „választott nép” predesztinációját kinyilvánító és megtestesítő Új Világot.
Ezek a történelem nélküli emberek fogják létrehozni a múlt nélküli amerikai nemzetet, ami megmagyarázza, hogy az amerikai szellemiséget kezdettől fogva az állandó újdonság iránti vágy jellemezi. Puritán utópiájuk az emberiség közeli regenerálódását és az újra fellelt gyermekkort ünnepelte Amerikában, a tudományt és a technikát, az iparkodást és a munkát értékelve, és undort vagy meg nem értést tanúsítva a múlt iránt, amelyet Európa és a prekolumbiánus indián világ képviselt. Ez utóbbi a kezdeti lelkipásztori „idillizáció” után gyorsan a földrabló genocídium áldozatává válik, az ádámi bűnbeesés előtti „jó vadakból” pedig „sátánfajzatok” lesznek, akiket ki lehet, sőt ki is kell semmizni.
Az amerikaiak az őket szinte zsigerileg jellemző „optimista neurózis” jegyében mindig a személyes vagy nemzeti kiválasztottság jelét hajszolják, és noha meg vannak győződve új világuk ártatlanságáról, szükségét érzik az állandó és további tisztogatásának. Önmagát szeplőtlen fogantatásúnak és minden bűntől mentesnek látván, az Egyesült Államok isteni küldetésének érzi, hogy megteremtse az ideális társadalmat a határain belül, és kijavítsa a külvilágot. A WASP (fehér-angolszász-protestáns) elitek a történelmet csak a moralizmus és a legalitás kettős regiszterében képesek értékelni. Szerintük a történelem morális, mivel az emberek tettei az isteni gondviselés visszatükröződései, amely a bűnös emberiséget véglegesen a Gonosz pecsétjével jelölte meg; és legális, mivel a nemzetek és az egyének egyaránt racionális entitások, akik egy közös törvényben megegyezve örök békét teremthetnek, és ezt meg is kell tenniük.
Ellentétben a katolikus egyházzal, amely képes volt elismerni és törvénybe iktatni a háború jogát (jus bellum), a kálvinista mentalitás nem fogadja el a háborút: a puritán elvileg csak akkor kezdi el a harcot, ha megtámadva érzi magát, akkor viszont kötelességének tartja a béke helyreállítását, amelyet a dolgok „normális” állapotának tart. Ezt a békét azonban bármi áron megteremthetőnek véli, beleértve a zavarkeltők tömeges vagy akár teljes megsemmisítését is. Az amerikaiak háborúi ezért majdnem mindig keresztes hadjáratok: nem az ellenféllel való harcról, hanem az ellenség megsemmisítéséről szólnak. Aki pedig véletlenül mégis túléli az amerikaiak által kivitelezett „isteni hekatombát”, annak is fel kell olvadnia a győztes által egyetlen menekülési és túlélési lehetőségként kínált olvasztótégelyben, nehogy önálló entitásként képes legyen autonóm gondolkodásra és cselekvésre, tehát esetleg lázadásra.
Az USA minden tekintetben a vén Európa ellenpólusát képviseli. Filozófiailag és alkotmányosan a protestáns biblizmus elveire alapítva egy „új Jeruzsálemet” akart létrehozni azzal a küldetéssel, hogy egyetemes köztársasággá váljon. Ezt a témát a hírhedt „nyilvánvaló elrendelés” (manifest destiny) toposza képviseli leginkább, amely az egyik ideológiai tartóoszlopa. Thomas Jefferson „egyetemes értékű eszméket követő egyetemes nemzetnek” nevezte Amerikát. Ez a puritán univerzalizmus azt állítja, hogy az egyéni üdvösséget az anyagi prosperitással kell mérni.
|
|
|
|
|
|
Az USA-ban nem valami új és erőteljes dolog kezdetét látjuk, hanem a nyugati civilizáció legrohadtabb elemeinek elburjánzását: az európai késő felvilágosodás deizmusának és az angol puritanizmusnak a kettősségét. Ez utóbbi a pénzcsinálást isteni parancsolatként, a kultúrát pedig ördögi időpocsékolásként szentesíti. Ez az etika ab ovo meggátolta egy amerikai magaskultúra kifejlődését. Noha VIII. Henrik reformációja előkészítette az utat a pénz diktatúrája előtt, a lendületet az 1642–1648-as angol puritán forradalom adta. A Bank of England 1688-as megalapítása ténylegesen a trón alárendeltségét jelentette a pénzkölcsönzőnek. A pénz diktatúrája tehát 1688-ban formalizálódott Angliában a hagyomány és a pénz több évszázados konfliktusa után.
Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok Európa elutasításából született, egyfajta teodemokráciaként: millenarista kereszténység, demokratikus idealizmus és kalmár pragmatizmus keverékeként. Önmagát isteni lényegűnek vélve, valójában egy polgári vallás, másként mondva, ezt a teodemokratikus civilizációt az összes amerikai megtestesíti és hozsannázza. A látszat ellenére egy New York-i bankár és egy texasi farmer egyformán hisz az ideál egyetemességén és az instrumentális racionalitáson alapuló felsőbbrendű Amerikában. Az újdonság és a nagyság kultusza Amerika két legfőbb jellegzetessége, a mértéktelenség és a mohóság az amerikai lét zsigeri eleme. Emiatt aztán Amerika nagyon különleges kapcsolatban áll a világgal. Nem annyira az a problémája, hogy nincs történelme, mint inkább az, hogy nem is akarja, hogy legyen. Éppen ezért politikájában és gazdaságában is a rövid táv vezérli. Az „amerikanizmus” valójában a kapitalizmus kóros elfajulása, amely termelő (produktivista) optikában a munkát, felhalmozó (tezauráló) optikában pedig a tőkét szentesíti. Mindkét esetben a féktelen hübrisz jellemzi.
Az Egyesült Államok tehát a Jó Birodalmának mutatja magát, és az általa önkényesen haramiaállamoknak minősített önállósági törekvések elleni harc bajnokának, holott csak galibát és kárt okoz népirtó beavatkozásaival olyan országokban, amelyek nem akarnak az ő diktátumaihoz igazodni. A „Nagy Sátán” valóban rászolgált a nevére.
