Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1933-ban a nemzetiszocialista hatalomátvételt követően a zwickaui születésű, ismert művészcsaládból származó Hildebrand Gurlitt egyike lett Hitler műkereskedőinek, akiket a Führer megbízott, hogy tegyék pénzzé a nem német művészeti alkotásokat, amelyeket elfajzottnak neveztek. 

A német vezető deklarálta, hogy a modern, szürreális zsidó szellemű művészet a német állam ellensége – e gondolatát kívánta alátámasztani az 1937-ben megrendezett két kiállítással is.

Egyrészt egy klasszikus, monumentális tárlattal megemlékeztek a német művészet kétezer éves történetéről, másrészt megrendezték a megvetendő festményekből álló Elfajzott kiállítást.

„A zsidó intellektualizmus korának immár vége” – hangoztatta optimistán a szervező, a propagandaminisztérium élén álló Dr. Joseph Göebbels.

Amikor az Elfajzott kiállítás anyagától szabadulni akartak, megbíztak négy műkereskedőt, köztük Gurlittot, hogy „csináljanak pénzt ebből a szemétből.” Gurlitt megkezdte a megszorult helyzetbe került családok értékeinek felvásárlását. Hamarosan a birodalom egyik legjelentősebb műkereskedője lett, miközben saját magángyűjteményének gyarapításán is fáradozott. 1941 és 1945 között Gurlitt Párizsban dolgozott, magángyűjteménye pedig még gazdagabb lett a Rotschild és Rosenberg családtól is származó újabb értékes daraboknak köszönhetően.

Az 1920-as években ugyanis Paul Rosenberg számított a legjelentősebb párizsi műgyűjtőnek, aki a háború idején elmenekült Franciaországból, de gyűjteménye egy részét hátrahagyta. 1918 és 1940 között ő volt a leghíresebb Picasso-kereskedő, személyes barátság fűzte a festőhöz. Rosenberg nevéhez fűződik a New York-i Modern Művészetek Múzeumának megalapítása is. A Párizsban összegyűjtött képeket Gurlitt Németországba szállította, ám drezdai otthona helyett egy névtelen tanyán rejtette el a kincseket. Amikor a háború végén, Drezda bombázása során lakását is lerombolták, a műkereskedő azt állította, hogy a teljes gyűjtemény odaveszett.

A világ fél évszázadon át elhitte Gurlitt állítását, amíg néhány évvel ezelőtt fia, Cornelius Gurlitt a gyűjtemény egyik festményének eladásával leleplezte a 60 éves bűncselekményt. Az 1956-ban autóbalesetben elhunyt Hildebrand Gurlitt gyűjteményét fia, a teljes elzártságban élő Cornelius őrizgette több mint ötven éven át. Elmondása szerint minden nap megnézte a képeket. Amikor idős korában, pár évvel ezelőtt betegsége miatt arra kényszerült, hogy egy festményt eladjon, Max Beckmann Oroszlánszelidítő című képére esett a választása.

Ezzel a lavina elindult, s a hatóság Cornelius Gurlitt lakásán megtalálta az 1400 darabból álló gyűjteményt. Többek között Chagall-, Picasso-, Matisse-, Beckmann- és Nolde-képek kerültek elő, Calandra Caldecott művészettörténész szerint a gyűjtemény összértéke körülbelül egymilliárd euró. A felfedezést a német hatóság egy évig titokban tartotta.

(Harcunk.info - Múlt-Kor nyomán)

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

Egyre szélesebb körűvé válik az X (volt Twitter) elleni nagyvállalati hirdetési bojkott, sőt, az amerikai cégek mellett az Európai Bizottság is közölte, hogy felfüggeszti a hirdetéseit az oldalon, mert nem akarja, hogy azok „antiszemita és náci” tartalmak mellett jelenjenek meg.

Rájöttem, hogy egy próféta veszett el bennem – de szerencsére meglett. A frankisztáni permanens arabjárás (vö. tatárjárás) legutóbbi menetével kapcsolatos eszmefuttatásomat azzal zártam, hogy a rezsim egyik válasza a történtekre az lesz, hogy további fehér adópénzekkel igyekszik majd betömni az országra szabadított Mohamedek és Fatimák millióinak egyre mohóbb száját. És mit ad Allah, igazam lett.

Meglepő, de nem szerzői jogi okok miatt kellett hozzányúlni a vérmocskos Mickey egeres játékhoz: az Infestation 88-cal ennél is nagyobb baj volt.

A sztálinista rendszer szétválaszthatatlan magától Sztálin személyétől. A bolsevik rendszer működési mechanizmusa gyakorlatilag Sztálin személye köré épült, és a diktátor 1953-as halálával szükségszerűen meg is változott.

A fejlesztők számára „kínos” problémákba futott a Google képgeneráló mesterséges intelligenciája, a javításig nem is lehet tőle emberábrázolást kérni.

Valószínűleg kevés furább szervezet létezett a nemzetiszocialista Németországban, mint az általában csak „Zsidók Hitlerért” néven emlegetett egyesület.

1941. június 22-én kezdődött meg a Barbarossa hadművelet, a Német Birodalom harca a Szovjetunió ellen. A német Wehrmacht három hadseregcsoportja indított támadást, kötelékükben a németekkel szövetséges országok katonai egységeivel és önkéntes alakulatokkal.

Neobolsevik Amerikában a fehéreket – konkrétan a heteroszexuális fehér férfiakat – hibáztatni az elképzelhető összes társadalmi gondért, bajért, bánatért valósággal nemzeti sportnak számít, amely a feketék és az etnomazochista fehérek körében hovatovább népszerűbb még a kosárlabdánál is.

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

Megbüntették Kubában az állami zenei szervezetek hét tisztviselőjét, miután az általuk szervezett halloweeni partin egy Hitler-jelmez nyerte az első díjat – írja az AFP.

A német munkásoknak kedvező első munkareformok egyike a fizetett évi szabadság létrehozása volt.

Egy nacionalista lengyel törvényhozó egy tűzoltókészülékkel oltotta el a hanukai gyertyákat az ország parlamentjében egy zsidókkal tartott rendezvényen, ami nemzetközi hisztériát váltott ki.

A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.

A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét.