hugin-es-munin-polo
viking-fekete-nap-triko-noi
viking-harcos-polo
leibstandarte-polo
odin-polo
tizennegy-szo-pulover
b-h-triko-ferfi
batschka-polo

Kevesen gondolnánk, hogy statáriális bíróság elé kerülhetett valaki egy sör elfogyasztásáért Magyarországon a XX. században.

Gondoljunk bele, milyen hatása lenne például napjainkban az alkoholfogyasztás teljes állami betiltásának. Ha szesztilalomról van szó, valószínűleg legtöbbünknek az USA és az egyedi hangulatú, illegális szeszügyletekkel fémjelzett 1920-as évek jut az eszébe. De ez a berögződés igencsak hiányos: hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Magyarországon is volt szesztilalom, az amerikainál szigorúbb szabályozással. Ám a magyar alkoholtilalom történetéhez hozzátartozik, hogy egy eleve zűrzavaros, háborúval és forradalmakkal tűzdelt időszakban, a Tanácsköztársaság idején került bevezetésre. Kun Béláék már a rendszerváltás első napján, 1919. március 21-én meghozták a szesztilalomról szóló rendelkezésüket, így mai nappal kilencvenhét évre tekint vissza az első – és eddig egyetlen – teljes és országos magyar alkoholtilalom. Miért volt szükség a forradalmi időszakban egy ilyen gyökeres változást hozó rendeletre és milyen eredményt hozott? Miért oldották föl mégis a tanácskormány vezetői a szesztilalmat?

Maradj velünk kapcsolatban!
 Iratkozz fel hírlevelünkre:

Plakátok egy budapesti üzlet kirakatában (Fortepan)

A szesztilalmak kora

Az iskolai oktatásban legfeljebb említés szintjén kap figyelmet a magyar szesztilalom, ami részben érthető is: az 1919-es évet sokan hazánk legvészterhesebb esztendőjének tartják, ahol a háborús szenvedések, a megszállás, nélkülözések és a forradalmak vesződségei között valóban mellékesnek tűnik a tény, hogy az év négy hónapján illegális volt szeszesitalt fogyasztani. Ezzel szemben a Tanácsköztársaság vezetői mégis elsőrendű kérdésnek találták, ugyanis a gyökeres forradalmi változtatások, az „új világ” megalkotása közepette már a proletárdiktatúra kikiáltásának napján, a Forradalmi Kormányzótanács második rendelkezésével megteremtette a szesztilalmat.

Az időszak az alkoholellenes mozgalmak virágkora volt. A muszlim országokat nem számítva az I. világháború évei alatt vezetett be alkoholtilalmat Norvégia, Izland, Kanada és az USA számos állama is, de figyelemre méltó, hogy a sort Oroszország kezdte a szeszárusítás részleges korlátozásával 1914-ben, hogy a birodalom lakossága jobban tudjon a háborúra koncentrálni. A tragikus véget ért II. Miklós cár rendelkezését még a bolsevikok is fenntartották, csak Sztálin törölte el a polgárháború után.

1919-re tilalomtörvény született az éppen függetlenné vált Finnországban is, ám az alkoholellenes mozgalom a legnagyobb sikerét az Egyesült Államokban aratta, amikor sor került a XVI. alkotmánymódosításra, melynek egy évvel későbbi hatálybalépésével egy új korszak kezdődött az USA történetében („prohibition era”).

Italozó férfiak 1908-ban - az "úri világ rákfenéje" (Fortepan)

A második legsürgősebb pont

Mint ismeretes, a Vix-jegyzék hatására lemondott Károlyi Mihály köztársasági- és Berinkey Dénes miniszterelnök a(z addigra már kormánykoalícióban lévő) szociáldemokratáknak adták át a stafétát, akik 1919. március 21-én a Gyűjtőfogházban fogvatartott kommunista vezetőkkel megegyeztek a hatalomátvételről és az új politikai irányvonalról.

Már aznap megfogalmazták a Tanácsköztársaság alapokmányának tekinthető „Mindenkihez!” című kiáltványt, amely a proletárság hatalomátvétele és a Magyarországi Szocialista Párt megalakulása mellett bejelentette a gazdaság szocialistává alakítását és az új külpolitikai irányvonalat. A kormányhatalmat az új párt tagjaiból álló Forradalmi Kormányzótanács vette át, amely feladata a kiáltvány szavai szerint haladéktalanul megkezdeni „a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására”.

Ezen „nagy alkotások sorozata” már aznap kezdetét vette, rendeletek formájában, melyek közül az első a Statárium bevezetéséről szólt. Ezt követően a Forradalmi Kormányzótanács II. sz. rendelete a „Tilos szeszes italokat árulni és fogyasztani” címet viselte – úgy látszott, a forradalmi vezetés alapvető kérdésnek tekintette az alkoholfogyasztás visszaszorítását, ugyanis a kiáltvány mellett mindössze három rendeletet hozott a tanácskormány a hatalomátvétel napján. A rendelkezés első §-a szerint „Mindennemű szeszesital kimérése, forgalomba hozatala és fogyasztása tilos”. A Tanácsköztársaság tehát szigorúbb szabályozást hozott, mint például a jól ismert amerikai szesztilalom, a tengerentúlon a jogszabály ugyanis „csupán” a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalommal bíró italok gyártását, kereskedelmét és fogyasztását tiltotta be.

A rendelet elsőként a szeszesitalt árusítókat és forgalmazókat büntette: aki a tilalom e rendelkezéseit megszegte üzlete elkobzásával és 50 000 koronáig terjedő pénzbüntetéssel volt büntetendő (összehasonlításképpen egy pincér átlagos fizetése 1919-ben havi 1300 korona, míg a március 30-án megalakuló Vörös Hadsereg bakájának zsoldja havi 450 korona volt). A fogyasztáson kapott állampolgárokat 10 000 koronáig terjedő pénzbüntetés mellett egy évig terjedő fogházbüntetéssel is sújthatta a forradalmi törvényszék. Ez utóbbit már könnyebb volt ellenőrizni, ugyanis az alkoholt fogyasztó személy mindaddig veszélyben érezhette magát, amíg az ittasság meglátszott rajta.

A statáriális bíráskodásra a forradalmi törvényszékeket csak a Forradalmi Kormányzótanács IV. sz. rendelete hozta létre; a kormányzótanács rendeletben bármely cselekményt hatáskörébe utalhatott, mint ahogy tette is a szesztilalom megszegőivel kapcsolatos eljárásokra. Akit tehát a Tanácsköztársaság idején alkoholfogyasztáson kaptak, statáriális bíróság előtt találhatta magát. A forradalmi törvényszék tagjait közvetlenül a Forradalmi Kormányzótanács nevezte ki, ez a megbízatás nem volt képesítéshez kötve, halálbüntetést is kiszabhatott, perorvoslatnak pedig nem volt helye. Fellebbezési jog is csak július 10-től illette meg a vádlottakat, így aki a forradalmi törvényszék elé került, semmi jóra nem számíthatott.

A Forradalmi Kormányzótanács első három rendeletét a Budapesti Közlöny 1919. március 24-én hirdette ki (az állami lap ezzel meg is szűnt, a kihirdető közlöny ezentúl a Tanácsköztársaság címet viselte), elvileg ettől kezdve volt tilos az alkoholfogyasztás Magyarországon. A tanácskormány alig két héttel a szesztilalom bevezetése után mondta ki a még teljesítetlen, szeszesital adásvételével kapcsolatos szerződések semmisségét (azaz érvénytelenségét) akkor is, ha a szerződést március 21. előtt kötötték (ez nem vonatkozott már vasúton, vagy hajón útban lévő szeszkészletekre).

Kun Béla csepeli munkásokat agitál

Élet a szesztilalom alatt

A rendelkezést követően a szeszkészleteket az állam köztulajdonba vette (sok más ingó- és ingatlanvagyon államosításával együtt). Ez nem egyszer oly módon történt, hogy a gazdáknak, vagy adott esetben a boroshordókat birtoklóknak kezelésében hagyták az árut azzal a megkötéssel, hogy azok jegyzékét kötelesek voltak a Földmívelésügyi Népbiztosságnak elküldeni.

Az alkoholellenes mozgalmak az általános egészségi állapotok javulását, a katonai fegyelem növekedését és a bűncselekmények számának csökkenését várták a rendelettől. Ilyen tekintetben átfogó adatelemzéssel még tartozik a történettudomány, de a szocialista időszak szakirodalma hangsúlyozta, hogy a bűntettek száma lecsökkent a szesztilalom hatására, bár kénytelen-kelletlen hozzátéve, hogy a szesztilalom, mint rendelkezés csak bővítette az elkövethető bűncselekmények számát. Az újságok sokszor beszámoltak egy-egy ítéletről, amelyet a II. sz. kormányzótanácsi rendelet alapján hoztak, legtöbbször fogház- és pénzbüntetés formájában.

Ezzel párhuzamosan heves alkoholellenes kampány kezdődött. A szeszfogyasztást a művészi plakátok és pamfletek igyekeztek a régi, „úri világ” rákfenéjének beállítani, ami a társadalom legalsó rétegéig betegítette meg az embereket. A propagandamunka irányítására a Forradalmi Kormányzótanács létrehozta az Alkoholellenes Tanácsot, amely orvosokkal és alkoholellenes egyletekkel kezdte meg a munkavégzést. Az intézmény szervezetileg a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság alá tartozott, így felügyeletét Bokányi Dezső (ő kiáltotta ki 1918. november 16-án az Országház lépcsőjéről a köztársaságot) és helyettesei: Friedler Rezső, majd Guth Antal látták el.

Egészségügyi kiállítások nyíltak és sorra jelentek meg az ismeretterjesztő füzetek az alkohol és az alkoholizmus negatív hatásairól a szervezetre és az emberi kapcsolatokra stb. „Proletártestvérem! Nem igaz az, hogy a pálinka melegít és erőt ad … Nem igaz, hogy a bor ártalmatlan, kedvderítő, erősítő ital… Nem igaz, hogy a sör táplál! Csak elvonja a gyártáshoz szükséges tápláló anyagokat és élelmiszereket! A szesztilalom a proletariátus haszna!” – szólt az egyik plakát.

Az egyik – még a XIX. században született, de a tanácskormány által propagált – alkoholellenes pamflet amerikai példával írta le, mekkora károkat okoz a nemzeti jövedelemben és a társadalomban az alkoholfogyasztáshoz köthető emberölések, dologházba kerülések, öngyilkosságok, tűzvészek, özveggyé válások esetei. „Nagyon jelentékeny – talán egy tized – része a müvelt emberiségnek azon fárad és izzad évről-évre, napról-napra lankadatlan munkával, hogy e mérget előállítsák és másokkal együtt elfogyasszák, hogy munkaerejüket megsemmisítsék...” – folytatta az értekezést az irat.

Szamuely Tibor beszédet mond 1919-ben (Fortepan)

A rendelkezést még a Tanácsköztársaság vezetői sem tartották be maradéktalanul. A Lenin-fiúk vezére, Szamuely (Samuel) Tibor például szigorúan betartatta a szesztilalmat a parancsnoksága alá tartozókkal, de amikor katonai szerelvényeik Cserny József vezetése alatt gördültek ki, már mulatozásra is jutott idő.

A szesztilalom mártírjai?

Az elítélteken kívül közvetetten halálos áldozatokkal is járt a Tanácsköztársaság szesztilalma, mégpedig a Fertő-tó melletti borvidéken. A környékbeli szőlősgazdákat – többi bortermelő honfitársukhoz hasonlóan – a szesztilalom még érzékenyebben érintette, ugyanis megélhetésük, szakmájuk került veszélybe. Erre jött rá a Sopronban terjedő álhír, miszerint a tanácskormány a szőlőket is kivágatja. A városban április 3-án tanácskozásra összegyűlő szőlősgazdák menete kommunistaellenes tüntetésbe csapott át, mire a kiérkező vöröskatonáknak sortüzet vezényeltek a tömegbe. Négy tüntető maradt holtan a téren a számos sebesült mellett.

A tanácskormány belátta: enyhíteni kell a szesztilalom rendelkezésein, már csak gazdasági okokból is. A Földmívelésügyi Népbiztosság április 8-i rendelete már – népbiztosi engedélyhez kötve – megengedte a bor exportját, a rendelet április 11-i magyarázata pedig ehhez a megszállt országrészeket is hozzávette. A szállításra való affinitást jelzi a szociális termelés népbiztosának rendelete is, amely a szeszkészletek és azok szállítására alkalmas eszközök bejelentését írta elő.

Garbai Sándor, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke áprilisban többször is felvetette a kormány és a gazdasági bizottság ülésein, hogy a testület fenntartja-e az alkohol kérdésében elfoglalt álláspontját, indokolatlannak nevezve a teljes alkoholtilalmat. Egyrészről felhozta, hogy a munkások egyre kevésbé tűrik a szesztilalmat, másrészt a nyakukon maradt sörmennyiség – a borral ellentétben – veszendőbe megy ha hagyják megromolni és kvótaszerűen személyre szabott, alacsony alkoholfogyasztás még nem járna káros hatásokkal. A kormány és a bizottság egyelőre azonban fenntartotta álláspontját.

Bevezettek azonban bizonyos fajta jegyrendszert a szeszfogyasztásra, de egyelőre csak betegek részére írhatott föl az orvos 150 gramm tokajit, vagy konyakot. E rendelkezés „természetesen” a visszaélések melegágyává vált.

Napi fél liter bor

Amíg áprilisban magabiztosan söpörték le a népbiztosok Garbai javaslatát a szesztilalom enyhítéséről, az 1919-es év júliusára a körülmények megváltoztak, a Tanácsköztársaság helyzete kezdett tarthatatlanná válni. A nélkülözések nem enyhültek, az Alföldön és a Dunántúlon az ellenforradalmi mozgalmak egyre nagyobb gondot okoztak, a Vörös Hadsereg visszavonult a Felvidékről és a kormányzat külpolitikailag is kezdett minél jobban elszigetelődni.

Szüret 1919-ben (Fortepan)

A Forradalmi Kormányzótanács július 10-i ülésén már különböző javaslatok láttak napvilágot az egyre ellenőrizhetetlenebb szesztilalom enyhítéséről (Guth Antal és Lukács György népbiztosokat kivéve, akik mindvégig a tilalom pártján álltak), végül a testület elfogadta az álláspontot, hogy napi fél liter bor fogyasztása engedélyezhető a dolgozók számára. A kormányzótanács július 14-i ülésén Hamburger Jenő földmívelésügyi népbiztos mutatta be a végleges rendelettervezetet, amelyet a tanács a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elé utalt.

A másnapra sürgősen összehívott KIB július 16-án megerősítette a szesztilalom részleges feloldását. Ez a bor központi elosztását jelentette jegyrendszer alapján, míg megkezdték a sörgyárak élelmiszergyárrá való átalakítását. A szesztilalom részleges feloldását a Népgazdasági Tanács 94. sz. rendelete véglegesítette, a Tanácsköztársaság pedig július 23-án hirdette ki. Ezzel véget ért a magyar történelem egyetlen, mindössze négy hónapot megélt szesztilalma.

Az azt létrehozó és fenntartó Tanácsköztársaság csupán kilenc nappal élte túl a hazánk történetének egyedülálló „alkoholmentes” időszakát. Magyarország azon kevés nem-muszlim állam közé került, amely az alkoholtilalom tapasztalatával lett gazdagabb – még ha az mindössze négy hónapot élt meg.

rudolfhess-a-beke-martirja
odin-polo
thor-mit-uns-polo
odin-polo
thor-mit-uns-polo-2
hugin-es-munin-polo
maria-theresia-polo
totenkopf-triko-ferfi

Maradj velünk kapcsolatban!

 Iratkozz fel hírlevelünkre: