thor-mit-uns-triko-noi
white-power-triko-ferfi
viking-fekete-nap-triko-ferfi
white-power-polo
b-h-triko-ferfi
joachim-peiper-polo
schwarze-sonne-triko-noi
otto-von-skorzeny-polo

Otto Skorzeny (Bécs, 1908. június 12. – Madrid, 1975. július 6.) a Waffen-SS különösen tehetséges tisztje volt, valamint egy valódi nemzetiszocialista, aki sohasem tagadta meg Führerét és bajtársait.

1908. Június 12-én született Bécsben. Utolsó középiskolai vizsgáinak letétele után a bécsi Müszaki Egyetemre jelentkezett és kapott felvételt. 1931-ben mérnöki diplomával a kezében nemcsak szakemberként, hanem politikailag is felvilágosultan hagyta el az egyetemet: a helyi ifjúsági egyesület és saját éleslátásának köszönhetöen társait is az új eszme iránti vonzalomra mozgósította. Meggyözödéssel fordult Németország és Ausztria egyesítésének mielöbbi megvalósításáért, ezért az ezt a politikai platformot megvalósító egyetlen párt, az NSDAP tagjai közé lépett 1932-ben.

Maradj velünk kapcsolatban!
 Iratkozz fel hírlevelünkre:

Amikor Ausztria 1938-ban a Müncheni Egyezménnyel belépett a Reich-be (Anschluss), Skorzeny a Waffen-SS tagja lett. 1939. Szeptemberétöl a berlini Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagjaként elsöosztályú kiképzést kapott. Résztvett a nyugati fronton végzett kampányban a Germania regiment élén, ennek köszönhetöen SS-Untersturmführer rangra léptették elö, 1941. Január 30-án.

1941. Áprilisától a keleti frontra került, a kommunista partizánokkal fertözött Szerbiába. Innen a keleti arcvonalhoz került, ahol az SS Das Reich regimenttel harcolt a körbezárt szovjet csapatok ellen Kiev alatt. Az itt tanúsított kiemelkedö bátorságáért a Vaskereszt elsö fokozatát kapta. A harcászati müveleteket egészen a moszkvai csatáig folytatta egységével.

1943 Áprilisában egy új feladat várt Skorzenyre. Egy frissen alakult egység, az Oranienburg Waffen-SS élére tapasztalt vezetö szükségeltetett, aki egy speciális alakulat (a világ elsö kommandó-csoportjaként) az ellenséges vonalak mögött hajtana végre különleges manövereket. Skorzeny elfogadta az felajánlott lehetöséget: azonnal egy különálló osztag élére került, mint SS-Obersturmführer és aminek a neve Amt IV, SD-Ausland (Külföldi Hírszerzö Szolgálat), közvetlenül a Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alá rendelve. Helyettesével, a kiváló harcászati-érzékkel rendelkezö Karl Radl SS-Obersturmführer-el, Skorzeny kiválogatta a legbátrabb és legélesebb gondolkodású közkatonák közül azokat, akiknek merészsége harcban edzödött. Minden egyes szituációt egyénileg vizsgáltak ki és tanulmányozták kommandós jellegét. Ezeknek a speciális kommandó egységeknek a következö feladataik voltak: lovassági- és tüzérségi kiképzés, gránátvetök kezelése, könnyü légelhárító fegyverzetek, tank-vezetök kiképzése és oldalkocsis motorkerékpár-vezetö képzés, mozgó géppuskás egységek taktikai kiképzése, úgymint folyami motorcsónakok vezetöinek harci kiképzése, síelö- és ejtöernyös, valamint vízalatti (búvár) egységek felállítása és a lovas mozgósított egységek tréningelése. Külön speciális egységet (detachment) hoztak létre az ellenség háta mögötti, átdobott, diverziós csoportoknak, bizonyos katonai aktivitás zavarása, az ellenség félreinformálása, pszichológiai gyengítése céljából.

Nem sokáig volt idejük azonban a feladatok gyakorlására; a háború komoly feladatok elé állította Skorzeny csapatát.

1943. Július 25-én - az olasz Fasiszta Párton belüli összeesküvés révén - egyes tisztek letartóztatták és ismeretlen helyre szállították Benito Mussolinit, az olasz nép vezérét. Skorzenyt a Führerhauptquartier-be hívták, ahol Hitler azonnal különleges feladattal bízta meg: kiszabadítani Mussolinit! A Führernek meggyözödése volt, hogy Itália a vezetöje nélkül hamarosan a 'szövetségesek' karmai közé kerül, gyengítve a közép-európai helyzetet. Skorzeny a mentés körülményeit egy öttagú kommandós-egységgel dolgozta ki, amihez elöször is azt kellett megtudni, hogy hol rejtegetik a Ducét. Az SD (Sicherheits-Dienst = Biztonsági Szolgálat) kiterjedt információ-begyüjtései alapján feltérképeztek 3 helyet, ahol az olasz vezetöt fogva tarthatták. A helyzetet bonyolította az, hogy az árulók, félve a felfedezéstöl, állandóan cserélgették, szinte másnaponként a Duce fogvatartásának helyeit. A Führer föhadiszállásáról Berlin irányába adott utasításában Skorzenyék egy Einsatzgruppe megalakítására adtak irányelveket. Még a hajnali órákban mintegy 40 speciálisan kiképzett ember, felszerelve trópikus egyenruhákkal, civil ruházattal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal, ejtöernyökkel, rádió adóvevökkel és hamis útiokmányokkal készen állt a bevetésre. A római Német Követség attaséjának rendörségi kapcsolatainak segítségével Herbert Kappler SS-Sturmführer felderítette Mussolini éppen "soros" rejtekhelyét, amely a Szardínia szigetén lévö Maddalena várkastély volt. Az akció nem várhatott egy percet sem. Skorzeny két osztagot indíttatott útnak: az egyik polgári ruhákban, "részeg halászokként", mint figyelemelterelök léptek színre. Ugyanabban a másodpercben egy másik kommandó-egység indult az útjára, másik irányban. A szigetre a halálos csendben és elszántsággal menö egységet motoros torpedó-csónakokkal vitték, amig a sötétség leple alatt észrevétlenül és hangtalanul megközelíthették a célpontot.

1943. Augusztus 28-i támadást azonban el kellett halasztani, mert Skorzenyék tudomására hozták, hogy csak percekkel indulásuk után Mussolinit újra átköltöztették ismeretlen helyre... Újra kellett tehát az adatszerzést, információgyüjtést kezdeni. Közben a bátor Skorzeny a görög zsidó származású árulóra, Canaris "admirálisra" terhelö bizonyítékokat talált, aki a támadás tervét kiszolgáltatta az új olasz kormánynak.

Egy megfigyelö közben jelentette a hírt, miszerint megtalálták Mussolini új fogvatartási helyét: a Gran Sasso-i Sport Hotelban, egy 2000 méter magasan fekvö elszigetelt helyen. Skorzenynek új taktikát kellett kidolgoznia a megváltozott körülményekhez. Magánrepülögéppel ö és Radl elrepültek a havas hegytetö felett és számos fotót készítettek. A felvételek elöhívása után Skorzenynek máris megvolt a terve a Duce kiszabadítására. Azonnal német és olasz speciális egységek érkeztek a közelbe. A hotel elleni támadásra csak egyféleképpen: a levegöböl és paramilitáris síelö-egységekkel volt lehetöség. Közben híre jött, hogy az új kormányzat kapitulálni akar, ez viszont Mussolini átadását jelentené a 'szövetséges' betolakodóknak. A gyanút el kellett oszlatni azzal is, hogy nem egy katonai, vagy nagyobb repülögéppel közelítik meg a hegycsúcsot, hanem egy kis magángéppel. Ez maximum 9 embert és a pilótát tud csak szállítani. Ezért Skorzeny 12 másik hasonló repülögépet rendelt Dél-Franciaországból a térségbe. Közben a fotók alapján egyeztették másodpercekre (!) a landolás, a földi alakulatok megérkezésének idöpontját, felállási helyeit, valamint a hegyi felvonó biztosítását a támadást megelözö percekben. Karl Radl jött elö azzal az ötlettel, hogy a karabinierik tábornokát, Soleti-t állítják az elsö vonalba, aki olaszul fog kiáltani az örségre, nehogy német katonákra löjenek.

Szeptember 12-én a müvelet végre megindult. Student tábornok vezetésével egy 17-fös Waffen-SS egység és 90 paramilitáris kommandóssal felszállt Pratica di Mare repülöteréröl. Skorzeny elsönek érkezett a hotel közelébe. A szük leszállóhely miatt (csak egy sí-lefutó állt rendelkezésre) a gépet orral meredeken leszállva kellett "letenni". A sikeres leszállásra csak 15 méterre az épülettöl került sor. Skorzeny és néhány embere, Soleti tábornok voltak az elsök között, akik a meglepett olasz katonákra szegezték a fegyvereiket. Soleti tábornok olaszul kiáltotta: "Ne löjetek! Ne löjetek!" Karl Radl visszaemlékezéseiben írja erröl a pillanatról a következö sorokat: "Befreier fallen vom Himmel!". Ebböl a könyvböl idézünk:

"Az olasz ör leteszi a fegyverét. Elvesszük és behatolunk a faházba. Az ajtó mögött a rádiós szobája. A székben egy katona ül fülhallgatóval. Hangtalanul leteperjük és a géppisztoly agyával szétzúzzuk a katonai adókészüléket. Segítség hívása lehetetlen. A Ducét kell megtalálnunk. Vissza a szabadba. Mégegy ör fegyverrel. "Ne löjj! Ne löjj!" Ez a katona is átadja a fegyverét. A betonfal két méter magas amin át kell másznunk. Skorzeny felkúszik a katonák vállára állva, a többiek is követik a módszert. Feljutottunk a hotel elöterébe, a föbejárathoz.

Skorzeny az órájára néz: most kell a repülösöknek érkezniök!S már hallatszik is a zúgás: itt vannak! Az ejtöernyök egymás után nyílnak és selymes huppanással érnek talajt a paratrooperek. Az emeleten megjelenik a Duce az egyik ablak mögött. Skorzeny feléje kiált: "El az ablaktól, Duce! El az ablaktól!". Attól tart, hogy egy esetleges lövöldözés során golyó éri. Elérjük a hotelt. Skorzeny és Schwerdt megtisztították az utat az olasz vezérig, egyetlen lövés nélkül! A karabinierik látják a német kommandósok között a tábornokukat, akit mindannyian ismernek és senkinek sem jut eszébe löni.

Skorzeny felrohan a második emeletre és benyit a szobába, ahol Mussolini és 2 katonatiszt meg egy civilruhás tartózkodik. Skorzeny katona módjára jelentkezik és közli a Ducéval, hogy Adolf Hitler parancsára kimentette fogságából, ugyanakkor sürgeti öket a távozásra. Mussolini elégedetten jegyzi meg: "Tudtam, hogy a Führer nem fog magamra hagyni!" Ezután kezet ráz kiszabadítóival, majd megölel bennünket. A hotel katonai parancsnoka álmosan kászálódik elö, már vége az akciónak mire nagynehezen felfogja mi történt: azonnal kapitulál..!

Egy Frieseler Storch gép landol percek múltán a havon és a Ducét Bécsbe viszi Skorzenyvel, ahonnan Skorzeny azonnal jelenti a Führernek a sikeres akciót. Hitler rendkívül elégedett és így válaszol: "Skorzeny, Ön véghezvitt egy sikeresen végzödött katonai manövert, amely a történelembe kerül! Azonkívül visszaadta barátomat Mussolinit. Kitüntetem Önt a Lovagkereszt Elsö fokozatával és elöléptetem SS-Sturmbannführer-ré. Gratulálok Önnek!"

Az elkövetkezendö hónapokban Otto von Skorzeny igen elfoglalt ember lett: kommandó-egységét felfrissítette harcedzett, valamilyen harcászati módban tapasztalt és tanult emberekkel. Felállítottak egy minöségi és egy személyi értékrendet; meghatározták milyen feltételekkel, kik és melyik harcászati nemben alkalmazhatóak a legjobban. A felvételi követelményeket tíz pontba sürítették (Csak összehasonlításul: a Waffen-SS kötelékébe való belépéshez öt pontos fizikai és fajtisztasági követelménynek kellett a jelentkezönek megfelelnie).

Ezen felül a Birodalom technikusai által kifejlesztett új fegyverekkel való megismerkedés és különleges harcászati felállások kialakítása szerepelt még. Skorzeny gyakran hangoztatta katonái elött: "A gyorsaság, a rajtaütésszerü akció, a nem-várt fellépés dupla sikert jelent!" Ezért speciális egységét 5 kisebb osztagba, közöttük egy "operációs, irányító egységbe tömörítette", amelyet Jagdverband Mitte néven hívtak.

Szinte a szerencsének köszönhetö, hogy az 1944. Július 20-i, Stauffenberg örnagy által összeesküvés-szerüen véghezvitt Adolf Hitler elleni bombamerényletet követöen Skorzeny és különleges csapata létezett! A Führerhauptquartier területén tartott katonai megmozdulásokról tartott tanácskozáson elrejtett bomba célja az volt, hogy a merénylök Hitler meggyilkolása utáni követö káoszban tartalékos csapatok veszik át a politikai és katonai hatalmat.

Szerencsére Skorzeny SS-Sturmbannführer éppen megérkezett Bécsbe, amikor a merénylet végbement és saját szemével látta a pályaudvaron a tartalékos osztagok sietös mozgósítását az összeesküvök által Berlinbe. Skorzeny azonnal egy kisebb létszámú osztaggal a tartalékosok föhadiszállására ment. A parancsnoknak jelentette, hogy ö is az "új hatalom oldalán" áll. Ez meggyözte a parancsnokságot Skorzeny "árulásáról". Amikor a helyzetet már világosan látta és feltérképezte az árulók létszámát, helyzetét és felfegyverzettségét, Skorzeny utasítást adott az egységének az összeesküvök lefegyverzésére és a puccs megsemmisítésére. Az árulók egy része, látva a helyzet pálfordulását és Skorzeny sikeres fellépését, mégis ellenállt. Ezeket agyonlötték és a parancsnokot felmentették további szolgálattevékenysége alól. Nem több mint húsz perc elteltével Skorzeny jelentette Berlinnek, hogy a "helyzet stabilizálódott". A megmaradtakat eskütétel alatt kötelezte a harc folytatására, amelynek eleget is tettek.

1944. Szeptemberében egy újabb, kemény feladat várt Skorzeny és csapatára: a Führer a magyarországi helyzet stabilizálására adott utasítást. Ugyanis Budapeströl jelentették a Birodalommal szimpatizáló katonai egyének, hogy Horthy admirális a szovjettel és a "szövetségesekkel" kétirányú "tárgyalásokat" kezdeményezett a fegyverletétel ügyén. Hitler utasította Skorzenyt, hogy kövessen el mindent, hogy Horthy és családja a nemzetével ellentétes akaratot valósítsa meg és odadobja Magyarországot akár a szovjet, akár az angolszász martalócoknak.

Skorzeny tehát a stratégiáját így dolgozta ki: új jármüveket és hadianyagokat koncentrálva Bécs és a magyar határ között, civil ruhában, magánemberként Budapestre utazott. 5 héten át csak a Horthyt körülvevö környezetet és azok körülményeit tanulmányozta. Megfigyelte, hogy a honvédség, rendörség és az "utca embere", az átlag magyar a kommunizmus-elleni harc folytatását akarja. Azt is megtudta, hogy Horthy fia, Miklós kapcsolatot létesített a jugoszláv kommunista terrorista-vezér Titón keresztül a szovjettel a kapitulációt illetöen. Egy pár órával késöbb az agg Horthy 1944. Október 15-én "rádió-szózatot" intézett a magyar nemzethez, bejelentve a szégyenletes fegyverletételt, árulást és szembefordulást a szövetséges Német haderökkel. Skorzeny ebben a pillanatban elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét: elrendelte csapatainak, hogy szállják meg a Budai Várat és várjanak további utasításra. Ezt Skorzeny azért adta parancsba, mert nem akart sem magyar, sem német vért ontani. Igyekezett rajtaütésszerüen és minnél kisebb feltünéssel a helyzetet stabilizálni.

Október 16-ára virradóra, csak néhány perccel éjfél után, Skorzeny csapatai a Vár felé nyomultak különbözö irányból, különbözö utakon. Az SS-Sturmbannführer azt a látszatot akarta kelteni, hogy a csapatok mozgása egy már megegyezéses alapokon elvégzett katonai offenzíva. A terv bevált! A magyar fegyverek nem tüzeltek német testvéreikre és fegyvertársaikra. Horthyt letartóztatták és felmentették minden döntési és irányítói feladatai alól. A magyar tisztek, honvédek teljes egyetértésben megismételték elkötelezettségüket a Német Birodalom által meghirdetett szent háború mellett. A júdeó-bolsevizmus elleni kíméletlen küzdelem folytatódott! Még aznap reggel egy új kormány, a nemzetiszocialista Hungarista Kormányzat vette át a hatalmat Szálasi Ferenc Nemzetvezetö eskütételével.

Amikor késöbb Skorzeny elmesélte a budapesti puccs meghiúsításának történetét, a Führer igy szólt hozzá: "Ön nagyon derekasan cselekedett, kedves Skorzeny! Mindenképpen elöléptetem Önt SS-Obersturmführerré, Október 16-tól számítva és a Lovagkereszt Aranyfokozatával tüntetem ki!"

Megintcsak, Skorzenynek nem sok ideje maradt a babérokon üldögélni: Adolf Hitler máris új megbízatással látta el.

A nyugati frontokon az angolszász erök elörenyomulása megtorpant a határoknál. A Führer egy új offenzívát készített elö a hadvezetéssel, amelyet Aachen és Luxemburg közötti térfélre tervezett, egészen a Ardennesen keresztül a Csatorna partjáig húzódva és megsemmisítö csapást mérve a 'szövetségesekre'. A hadmüveletek kiterjedtek volna egészen a Bastogne-Brüsszel-Antwerpen területek északi vonaláig. Skorzeny feladata itt kezdödött: amerikai és angol egyenruhákba öltöztetett diverzáns egységei birtokukba vették a Meuse folyó hídjait Liége és Namur között, megakadályozva, hogy az angolszászok felrobbantsák az elörenyomulás szempontjából fontos összekötö hídakat (A "Halál 50 Órája" címü film ezzel és az Ardennes-i tankcsatával is foglalkozott). A német kommandósok egy kisebb egysége az ellenséges vonalak mögött - természetesen angol/amerikai egyenruhákban - félrevezetö utasításokat adtak, zavarták, megsemmisítették a katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzötáblákat, a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat, amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a fegyverzetüket megsemmisítették, öket pedig fogságba vetették. Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját telefonvonalaikat lötték szét tankokkal, a jó útijelzö tablákat szereltették le, stb. Sokkal hatásosabb volt azonban a vonalak mögötti és belüli zavar és a szabotázs-hisztéria, amely az angolszászokat gyötörte.

A keleti front összeomlása után Otto Skorzeny és hüséges emberei utasítást kaptak, hogy a németországi Odera folyótól keletre fekvö Schwedt városka hídföjénél helyezkedjenek el és figyeljék meg a Vörös Horda inváziós seregét. Skorzeny tehát elfoglalta pozícióját és odarendelte még 4 egységét. Közben a frontról visszatérö német katonák segítségével menekültek ezreit segítette az Odera folyón túlra a gyilkoló, raboló, eröszakoskodó kommunista csürhe elöl.

1945. Február 28-án a Führer fogadta Skorzenyt és ezekkel a szavakkal méltatta: "Skorzeny SS-Sturmbannführer, meg kell köszönjem Önnek az Odera folyómenti hösiességét és leleményességét. Az Ön bátorsága többezer ember életét mentette meg a biztos pusztulástól! Ezennel személyesen átadom Önnek a Lovagkereszt Tölgyfalevél érdemrendjét."

A háború vége elött két héttel, Április 20-án (a Führer 56. születésnapján) Otto von Skorzenyt ismét elöléptették: SS-Standartenführerré. 12 nappal késöbb amerikai fogságba esett Salzburg mellett. 1947-ig tartották fogva, majd zsidó-bolsevik "nácitlanítási" eröszaktervnek megfelelöen a Dachau-i nevelötáborba szállították. Egyenruháját mindvégig megtarthatta, söt: az amerikai tisztek még tisztelegtek is neki, elismerve katonai zsenialitását és bátorságát. Fogvatartói sohasem éreztették vele, hogy hadifogoly. Mivel "háborús büntetteket" nem tudtak rábizonyítani, ezért a Darmstadt melletti rehabilitációs táborba került. Itt a négyhatalmi katonai bíróság már arrogánsabban bánt vele; kihallgatásait mindig újra és újra elhalasztották, így felügyelet alatt tartották, amig csak lehetett. 1948. Júliusáig türelmesen várt, ezután saját magát "szöktette" meg: elöbb Németországban, majd Franciaországban bújkált, mig végül 1951-ben a spanyol nép és a Fallangista Párt vezetöje Francisco Franco tábornok menedéket adott számára. Azonnal munkát kapott és mint mérnök dolgozott egy nagyvállalatnál. Részt vett az egyiptomi titkosszolgálat megalapításához nyújtott segítségben és Moukhabarat név alatt müködött az egyiptomi kormány részére.

1975-ben egy tüdögyulladás miatt a németországi Heidelberg egyetemi kórházába került kezelésre. Spanyolországba való visszatértekor már elörehaladott, gyógyíthatatlan beteg. 8 nappal halála elött találkozik a régi kamerádokkal: Hans-Ulrich Rudel és Waldemar Schütz-el. Itt mondta el a régi bajtársaknak, hogy amikor 1944 öszén a Führerhauptquartierben meglátogatta a a betegeskedö Führert, elárulta neki, hogy "a Harmadik Birodalom elött készen voltak a végsö tervek az atombomba elöállítására, de az utolsó percben elvetette a gondolatát is a megvalósításra, mert a Vezér nem akarta a felelösséget vállalni, hogy a világot ez az 'ördögi' találmány megsemmisítse".

1975. Július 5-én Otto von Skorzeny Madridban elhunyt. Holttestét elhamvasztották és urnáját Bécsben örzik.

HEIL HITLER!

(H. H. Noorden írása)

white-power-polo
white-pride-world-wide-triko-ferfi
awb-polo
otto-von-skorzeny-polo
white-power-triko-ferfi
joachim-peiper-polo
batschka-polo
viking-harcos-polo

Maradj velünk kapcsolatban!

 Iratkozz fel hírlevelünkre: