schwarze-sonne-kapucnis-pulover
florian-geyer-waffen-ss-lovashadosztaly-polo
white-pride-world-wide-triko-ferfi
division-italia-polo
invisible-empire-ku-klux-klan-polo
totenkopf-triko-ferfi
rudolfhess-a-beke-martirja
viking-fekete-nap-kapucnis-pulover

Joachim (Jochen) Peiper 1915. január 30-án született Berlinben. Apja is katonaként élte le az életét, igy a fiatal Jochen a katonás életet hamar megtanulta.

Joachim Peiper az elsöként lépett be Adolf Hitler testőrségébe, a Leibstandarte-SS egységébe. 1938-ban már Reichsführer-SS Heinrich Himmler szárnysegédje lett. A második világháború kitörésekor a 10. Leibstandarte-SS ezred parancsnokává nevezték ki a Lengyelország, Hollandia, Belgium és Franciaország bolsevik uralom alóli felszabadításáért vívott küzdelemben, teljesítménye kiemelkedő volt, ezért 1941-ben már Szovjet-Oroszországban a 3. Panzergrenadier Totenkopf ezred élén vett részt a sztálinista hordák szétverésében.

Maradj velünk kapcsolatban!
 Iratkozz fel hírlevelünkre:

Ezredével a bekerített Postel generális segítségére siet Kharkovnál és a szovjet horda teljes megsemmisítése révén eljut Podolskig. 1944 októberéig a Nyugati Fronton küzd a vérbajos kommunizmus ellen. Ugyanezen év decemberében a híres Sepp Dietrich 6. Páncélos Hadosztályának föparancsnoksága alatt az I. SS-Panzer Division parancsnokaként részt vesz a II. Világháború egyik legdöntöbb, legmegsemmisítöbb és leghosszabb tankcsatájában a híres Tigrisek élén az Ardennes-i páncéloscsatában (Emlékezzünk a "Halál 50 órája" címü filmre, amely az Ardennes-i csata elözményeit hüen tárgyalta).

Stavelot környékén a szovjet horda hirtelen bekerítette egységét. Peiper utasítást adott a kitörésre és a szovjet egyenruhába öltözött német katonák minden herce-hurca, szóváltás nélkül keresztülmasíroztak a szoros szovjet gyürün. A Führer a Lovagkereszt Aranyfokozatát adományozta Peipernek , amiért többszáz német katona életét mentette meg a biztos haláltól.

A háborús kalandok sora az ausztriai Bécsnél ért véget, ahol Joachim Peiper és hös katonái a kapituláció feltételeinek engedelmeskedve az amerikaiaknak átadták fegyvereiket.

A szovjetek Peiper kiadatását követelték, amit az angolszász megszállók teljesítettek is, tekintettel a szovjet térfélen koncentrált katonai aktivitására. Azonban az átadást követöen a szovjet martalócok nem tudtak ellenállni Peiper azonnali bántalmazásának, ezt látva egy amerikai örnagy a genfi egyezményre hivatkozva megállíttatta a szovjet katonai jármüvet és visszavetette Peipert amerikai örizetbe. Nem sokkal késöbb - megtorlásként - egy "amerikai" egyenruhába öltözött kóserfi Peiper átszállítását eszközölte és megkezdödött ennek a kiváló katonának a megkínzatása, jobbára a bolsevizmus elleni elszánt küzdelme miatt.

Peiper kapitulációja után egységét a Zuffenhausen melletti gyüjtötáborba vitték. 400 emberét a Schwäbisch Hall táborba vitték Stuttgart mellett. Azt tudnunk kell, hogy Peiper egységében jobbára fiatal katonák voltak. Az életkor 16-tól 22-ig terjedt, a fiatalabbak önkéntesek voltak a Hitler Jugend egységeiböl. Az elsö transzport 72 elítéltjéböl 22 a 20. életévét sem érte el; ennek ellenére a kóserfiak által rendezett purim-ünnep vallatási tortúrája során valamennyiüket bestiálisan megkínozták és hamis vallomást csikartak ki belölük.

Peiper egy ideál volt ezeknek a fiatal srácoknak, akik korán megtanulták a hazaszeretettel és keresztényi civilizáció védelmével járó nehézségeket és saját börükön érezhették az annyit emlegetett zsidó-kommunista vérszomjat.

Peiper egységét ezután a Birodalom által a homokosok, kommunisták részére fenntartott Dachau táborába vitték, ahol mindannyiukat egy megrendezett kirakatperben elítélték. Peipert kötéláltali halálra, 22 srácot életfogytiglanra, 8 személyt 20 évi, illetve 11 fiatalt 10 évi börtönre, ill. kényszermunkára ítéltek a bolsevizmus elleni szembeállásukért. Peiper halálbüntetését egy civil bíróság hatályon kívül helyezte és életfogytiglanra változtatta és az újabb bizonyítékok alapján a "háborús bünösség" vádját elejtette a Malmedy-i hadifoglyok ügyében.

11 év börtön után Peiper bajtárs visszanyerte szabadságát 1956 decemberében.

1957 januárjában a Frankfurt-i Porsche gyárban kezdett dolgozni. Zsidó ügynökök fogvicsorogtatva követelték elbocsátását. Ezután a Stuttgart-i Volkswagennél kapott elhelyezkedési lehetöséget, de onnan is elbocsátották a baloldali gyülölködök követelésére. Nem tartott sokáig amig Joachim rájött arra, hogy számára nincs sok lehetöség a kommunista kézre jutott Németországban, ezért családjával Franciaországba költözött. Franciaországi felszabadítási küzdelmei során jutott el a Langres Plateau környékére és szívéhez kötödött a hely nyugodtsága, csendessége, a Természet szinte megbontatlan egysége. A felszabadítás során egy francia német-barát nacionalistát is segített, akinek lehetöséget adott a föhadiszállás körüli munkák elvégzésére, mintsem egy katonai gyüjtötáborban való vegetálásra. A Német Birodalom és Franciaország közötti friss egyezmény lehetövé tette, hogy hadifoglyok kérésükre munkát vállaljanak Németországban. Ezen egyezmény alapján a hadifogoly Gauthier visszatérhetett hazájába a családjához. Gauthier soha sem felejtette ezt el Pipernek és amikor 1957-ben Peiper elhagyta Németországot, az egykori francia hadifogoly eladta neki a tulajdonában lévö vizimalmot és a hozzátartozó földet Travesben. Az ingatlan azonban igen rossz állapotban volt és Peipernek nem volt pénze a helyreállításra. Ezért az egykori SS-Obersturmbannführer Erwin Ketelhut anyagi segítségével helyreállították és müködöképessé tették a molnárságot. 1960-ban Peiper vett egy házat Spannplate mellett, elrejtve magasnövésü bokrok mögött, mintegy katonai objektum - itt élt Peiper 16 éven át...

1976. június 11-én Peiper a néhány kilométerre levö Vesoulba ment, hogy háziállatainak kerítéséhez drótot vegyen. Az eladó egy megrögzött kommunista Paul Cacheux volt, aki Peiper akcentjéböl megállapította, hogy született német, ezért kiváncsiskodni kezdett, hogy mit csinált Peiper a háború alatt és járt azalatt az idö alatt Franciaországban is? Peiper elkövette azt a hibát, hogy csekkel fizetett, amelyen a neve és a címe is ott állt. Cacheux megvizsgálta a vörösök által összeállított "Barna Listát", amelyen az összes keresett német hazafi neve szerepelt. Az igy talált adatokat a kommunista az "ellenálláshoz" továbbította. A vörös zúgsajtó, a kommunizmus rákfenéjét szerte-köpködö L'Humanité június 22-én már igy cikkezett: "Mit Csinál Egy Náci Franciaországban?" A cikkíró - egy zsidó, természetesen - követelte Peiper azonnali kiutasítását Franciaországból. Röplapok jelentek meg Peiper képével, Náci egyenruhában Traves postaládáiban és "ismeretlen" kezek Peiper halálát követelö mázolmányokat festettek a falakra. "Ismeretlen" telefonálók a "francia nemzeti ünnep" július 14-ét "halála napjának" jósolták meg.

Július 13-án Joachim Peiper, rákbeteg feleségét Németországba küldte. Ömaga úgy gondolta, hogy házát, jószágait nem hagyja el, amig a helyzet nem nyugszik meg: attól tartott, hogy a kommunista suhancok és támogatóik felgyújtanák, elpusztítanának minden kezük ügyébe kerülö élö-élettelen dolgot. Ketelhut javasolta, hogy költözzön át hozzá, de Peiper visszautasította: "Elég ha csak engem ölnek meg. Már éppen elegen estünk áldozatul ezeknek..."

Peiper ezután türelmesen várt. Ketelhut átadta neki a titokban megtartott Mauser puskáját. Ezt Peiper elfogadta. A házból jól meglehetett figyelni a Saone folyót. Este ½11-kor zajt hallott: egy csapat kommunista kapaszkodott fel a folyóparton. Peiper a levegöbe lött, hogy figyelmeztesse a betöröket. Egy nöi hang erre felszólította, hogy jöjjön ki. Peiper kinyitotta az ajtót, hogy szót váltsanak.

Ami ezután történt, azt csak gyanítani lehet az események megtörténtéböl; SS-Obersturmbannführer Joachim Peiper holttestét meggyalázva találták meg kb. 1 méterre összezsugorodva - kezei, lábai hiányoztak... A halál beálltát kb. éjjel 1 órára tették a nyomozást végzök. A ház leégett, a tetöszerkezett eröszakos áthatolás nyomait viselték (benzines-bomba?). Mi történt éjjel ½12 és hajnali 1 óra között? Élt még Peiper, amikor a vörösök megcsonkították? Testét benzinnel és motorolajjal öntötték le, az összezsugorodás a magas égési höfokra utal. Mit csináltak a vörös gyilkosok Peiper testrészeivel? Jóízüen elfogyasztották, családjaiknak feltálalták? A kommunizmus mindig a kannibalizmus színében tetszelgett - ez a lehetöség nem is olyan távoli.

Erwin Ketelhut és Gauthier egyetértett abban, hogy egy olyan lovagias hös, úriember és aki oly sok halálos veszéllyel nézett szembe élete során, mint Peiper, nem ilyen halált érdemelt! A tüzre kiérkezett tüzoltók már nem tudtak segíteni Peiperen. A tüzoltóság a rendörség kérésére a folyópartot, úgymint a folyót is átkutatta az eltünt testrészek után, eredménytelenül. A rendörségi nyomozás 6 hónapig tartott. A bolsevistákat Vesoulból többször is kihallgatták, úgymint az "ellenállás" terroristáit is kérdöre fogták. Senki "nem tudott" semmit. Senkit nem tartóztattak le a gyilkosság gyanújával. Az elkövetök jólismertek a helybeliek számára, de félve a kommunista terrortól és bosszúállástól, senki sem mer beszélni máig sem.

Gerhard Lauck (NSDAP/AO)

totenkopf-triko-ferfi
schwarze-sonne-kapucnis-pulover
white-pride-world-white-polo
totenkopf-polo
kartsjager-t-shirt
totenkopf-triko-ferfi
die-in-battle-and-go-to-valhalla-polo
schwarze-sonne-triko-ferfi

Maradj velünk kapcsolatban!

 Iratkozz fel hírlevelünkre: