Kövess minket -on és -en!

A következő beszámolót a PHM egyik tagja írta, aki részt vett szombaton egy kimondottan politikai színezettel rendelkező küzdősport tornán Olaszországban.

Rómában, május 30-án rendezték a 29. White Rex tornát. 29-én, csütörtök reggel találkoztunk egy bajtárssal (a Magyar Nemzeti Arcvonalból, továbbiakban MNA), Pesten a Népligetnél, onnan autóval vitt minket egy pesti barátunk (a Pax Hungarica Mozgalomból, a továbbiakban PHM) a repülőtérre, ahol már várt minket egy másik MNA-s. Így hárman indultunk el Rómába.

 A római reptéren összefutottunk az orosz versenyzőkkel, ők is ugyanoda igyekeztek ahova mi. Egy Casa Pound tag jött értünk kocsival, és vitt el a szállásunkra. A szobában mi hárman voltunk és egy orosz, Vladimir Nikitin, aki másnap a főmérkőzést vívta. A Casa Pound épületében voltak még elszállásolva a csehek is, és egy francia induló is. Letettünk a táskáinkat, kipakoltunk, és elmentünk szétnézni a környéken. 10-15 percnyi sétára voltunk a Colosseumtól. Az amfiteátrum környéke tele van látványossággal, a közelben volt Constantinus diadalíve, a Santa Maria Maggiore bazilika és a Forum Romanum is. Éjfélig a környéket jártuk, aztán visszamentünk a szállásra, hogy kialudhassuk magunkat a másnapi összecsapásokra.

Eljött a várva várt nap. Délelőtt még bementünk a városba szétnézni, megreggelizni, aztán visszamentünk a szállásra összepakolni a csomagjainkat, mert 1 órára jöttek értünk és vittek a verseny helyszínére mérlegelni. Mi aznap mérlegeltünk, voltak, akik már előző nap. A helyszín egy Area 19 nevű helyen volt. Mikor mi odaértünk, már javában folytak a munkálatok. Lányok felmostak, söprögettek, a fiúk pedig a kis lelátókat hordták a helyükre, ment a sürgés-forgás és ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek. Este 7-8 közt megérkezett az összes harcos, Francesco, a szervező tartott egy rövid beszédet, aztán elkezdődtek a küzdelmek. Külön öltöző volt a piros, és külön a kék saroknak, ott melegítettek a harcosok, és onnan történt a bevonulás is. Jöttek indulók Csehországból, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Oroszországból és mi hárman Magyarországról. Jóval több meccs volt az előző Római White Rex tornához képest, és az én meglátásom szerint színvonalasabb meccsek is voltak a mostaniak. Mindhármunk orosz ellenfelet kapott.

Közülünk én léptem először ketrecbe a PHM képviseletében. A bíró középre hívott, elmondta a szabályokat, pacsi, vissza a helyünkre és indult is a meccs. Agresszíven támadott ütésekkel, én a rúgásokat próbáltam erőltetni. A köríves rúgások elől elhajolt, és többször bejött testre vagy lábra, hogy levigyen. Egyenes rúgásokkal viszont távol tudtam tartani. A menet vége felé sikerült levinnie földre, folyamatosan támadta a fejem, de sikerült átfordítanom, így én kerültem jó pozícióba, ahonnan támadhattam a fejét ütésekkel, be is találtam többször is, láttam rajta, hogy megérezte az ütéseket, de a bíró közbelépett. Vége lett az első menetnek. Az egyik MNA-s bajtárs volt a segítőm, a másik sajnos nem tudott bejönni, mert az övé volt a következő meccs, arra melegített. Kifújtam az orrom, tele volt vérrel. Lenyújtottuk a lábaimat, és már szólt is a bíró, hogy készüljek, vége a szünetnek. A második menet is hasonlóan alakult az elsőhöz, ő főleg kézzel, én inkább lábbal operáltam. Megint sikerült levinnie, de ezúttal befogtam rajta egy háromszöget. Lekopogta. Ugyanezzel a technikával nyertem az Akarat Diadalán is.

A következő meccs egy MNA-s bajtársé volt, szintén egy orosz ellen. A magyar harcos egy kis aláírt magyar zászlót adott az ellenfelének a harc kezdete előtt, ezt díjazta is a közönség, megtapsolták. A meccs elején végig az MNA harcosa dominált, ütésekkel, rúgásokkal. Úgy tűnt az orosz nem tud mit tenni ellene, úgy éreztük miénk a meccs, aztán az orosz kontrázott, pontosan talált pár ütése, amitől a magyar harcos összecsuklott, fel tudott állni, és vissza is állt küzdőállásba, de a bíró leállította a mérkőzést. Harcoshoz méltóan alázattal fogadta a vereséget, és gratulált ellenfelének.

Lement pár meccs. Volt TKO, feladás, pontozásos győzelem. Az utolsó magyar versenyző következett. Neki is orosz ellenfele volt, Alex, akit már Akarat Diadaláról ismertünk, és tudtuk, hogy nagyon jó földharcban, amit ismét bizonyított. A magyar támadott rúgással, de az orosz elkapta lábát és földre mentek. A magyar ütötte az oroszt folyamatosan, ment a dulakodás a földön, mindketten próbáltak maguknak kedvező pozíciót kiharcolni, közben ütötték egymás testét és fejét egyaránt. Az orosz tudott kiharcolni magának kedvezőbb pozíciót, amiből egy fojtással be tudta fejezni a mérkőzést. Itt is ugyanaz a bajtársiasság volt jelen, ami a többi meccsen, gratuláltak egymásnak a felek. Ebben a közegben nincsenek ellenségek, csupán ellenfelek, de azok is csak 10-15 percig.

Mire a főmérkőzés sorra került, már jóval éjfél után jártunk. Tavaly az olasz pontozással nyert az orosz ellenfele ellen. Idén az ő visszavágójuk volt a főmeccs. Nikitin nem várt sokat, ütésekkel sorozta az olaszt, aki több ütés után is megrogyott, de állva maradt. Eltört az orra, de a sok ütés ellenére még le tudta vinni az oroszt, aki a földön hamar befogta rajta a háromszöget, és az olasz lekopogta. Ezzel a meccsel ért véget a 29. White Rex torna. Mindhárman nagyon élveztük, és örültünk, hogy új barátságokat köthettünk, új embereket ismertünk meg, és képviselhettünk hazánkat a tornán. Reméljük, hogy a következő White Rex tornákra is lehetőségünk lesz kijutni, de azokra már még többen, mind a versenyzők, mind a szurkolók számát tekintve.

Zoldan - Kitartás.net

Kövess minket -on és -en!

Összesen mintegy százan, főleg idős emberek vettek részt azon a rendezvényen, melynek célja a Budapest 80 évvel ezelőtti „felszabadítására” való megemlékezés volt.

Pro vagy kontra, de az egyértelmű, hogy napjaink politikai felhozatalában a főszereplők egyikévé avanzsált a milliárdos Elon Musk, és ennek az üde színfoltnak én még azzal együtt is örülök, hogy az elmúlt évek keserű tapasztalatai nyomán kénytelen vagyok az ő személyét is erős fenntartásokkal kezelni.

Az aHang nevű baloldali civilszervezet egyik koordinátora fordult Budapest rendőr-főkapitányához, hogy betiltasson vele egy magánrendezvényt – írja a Magyar Jelen.

A Krím-félszigeten nem volt nagy számú a fegyveres őrök csoportja. A Fekete-tenger veszi körül, a kontinenssel csak egy híd köti össze. Ezen illetékteleneknek átmenni pedig lehetetlen. Érthető, hogy az őrök unatkoztak, amit fokozott a helyhez kötöttség is.

Az épület sosem készült el, egy részlete azonban modellként mégis megvalósult.

„Nem engedhetjük meg, hogy a zsidókból nácikat csináljanak” – üzente a rabbi, aki büszke a garázdaságra, amit elkövetett.

Arab migránsok az izraeli szurkolókra vadásztak múlt héten az Ajax-Maccabi meccs után, a régi időket idéző pogrom volt, és ez folytatódott a hét elején.

A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.

Felmérések szerint az amerikai nép nem akar háborút. Legalábbis momentán még nem, de csak médiakampány kérdése az egész. Kezdetben a második világháborúba is vonakodott belépni, aztán a sajtónak köszönhetően már égett a vágytól, hogy Sztálin segítségére siessen.

A 24 éves Daan C.-t, aki egy nemzetiszocialista akciócsoport vezetője volt, nyolc év börtönre ítélte kedden az antverpeni büntetőbíróság.

A Szent István csatahajó építése idején nemzeti ügy volt, a sajtó rendszeresen nyomon követte a magyar hajógyártás legnagyobb vállalkozásának minden mozzanatát.

Kétnapi hajóút után megérkeztünk Szevasztopolba. A kiszállás után a kikötő melletti nagy rétre tereltek bennünket. Rongyos, kiéhezett lakosság rohant meg bennünket – ruhát, cipőt és ennivalót kunyeráltak tőlünk.

A második világháborúban utolsó évében, 1945. február 13-án foglalták el a szovjet csapatok teljes egészében a magyar fővárost.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – nyilatkozta letörten Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

A legutóbbi washingtoni NATO-csúcstalálkozón a 30 csatlós állam zokszó nélkül elfogadta az amerikai–brit diktátumot az ukrajnai háború további eszkalációjára.