Kövess minket -on és -en!

A magyarok egyharmada, a jobbikosok kétharmada antiszemita.

Ahogy 2013-ban, tavaly is felmérte a Medián kutatóintézet, hányadán állnak a magyarok a zsidókkal. 1200, a társadalmat reprezentáló felnőttet faggattak hát fél-fél óráig, olyan kérdésekkel, mint hogy örülne, ha zsidó szomszédja lenne, van-e háttérhatalom és meg lehet-e nekik bocsájtani Jézus keresztre feszítését. Hogy mire jutottak, azt kedden mondták el a Tett és Védelem Alapítvánnyal közösen.

Fontos – hangsúlyozták a kutatók az eredményeket bemutató sajtótájékoztatón –, hogy az antiszemitizmus nem igen-nem kérdése, azaz nem a zsidókat teljesen elfogadó, illetve gyűlölő állampolgárok lakják csak az országot. „A magyar társadalom jelentős része számára ez nem egy központi kérdés” – fogalmazott Hann Endre, a felmérés egyik vezetője. „Sok a tájékozatlanság, változékony a megítélésük. Az embereket mindenféle befolyásolja, nem kell, hogy köze legyen a zsidókhoz: ha rossz a közhangulat, ha negatív hírek érkeznek, az kivetül a zsidósággal kapcsolatos érzésekre is és megugranak az antiszemitizmus bizonyos mutatói.” Így lehet, hogy a kutatás definíciói szerint nem feltétlenül antiszemita az, aki a megkérdezéskor éppen nem szerette volna, hogy zsidó szomszédja legyen. A magyarok többségének életét tehát különösebben nem befolyásolja ez az egész, de azért véleménye a többségnek van.

Tehát akkor a nagy kérdés: van-e Magyarországon antiszemitizmus? Röviden:


Bővebben: antiszemitizmus van, a baloldal által rendszeresen megénekelt náciveszély azonban, úgy tűnik, nincs. Nemzetközi tekintetben „nem drámaiak a számok”, mondta Hann Endre, kicsit talán az európai átlag felett vagyunk, de nehéz összehasonlítani az országokat: a zsidógyűlölet mindenütt mást jelent és másként is mérik. Nézzünk öt érdekességet a felmérésből!

1. A magyarok 37 százaléka nem nézi jó szemmel a zsidók „viselt dolgait”

Ebből az elsőre hajmeresztő arányból 28 százalék a mérsékelten, 9 az erősen antiszemita, ami enyhe emelkedés a tavalyi értékekhez (27 és 7 százalék). Tegyük hozzá: a megkérdezettek 32 százaléka egyszerűen nem tudta megmondani, hogy antiszemita-e. A fenti arány pedig egyébként sem azt jelenti, hogy több, mint minden harmadik honfitársunk kiirtaná a zsidókat; ez az összesített adat a kognitív antiszemitizmusra vonatkozik, azaz arra, hogy ki mit tud, vagy vél tudni a zsidóságról. Olyan mondatokkal mérik ezt, mint például „A zsidó származású értelmiségiek befolyásuk alatt tartják a sajtót és kultúrát” (11 százalék teljesen egyetért, 16 százalék csak egyetért), vagy, hogy létezik egy, „a politikai és gazdasági folyamatokat meghatározó titkos zsidó együttműködés” (15 és 19 százalék, azaz a magyarok harmada hisz az háttérhatalomban). Összesen minden negyedik magyar gondolja úgy, hogy Jézus keresztre feszítése a zsidók megbocsájthatatlan bűne, és minden ötödik látná szívesen, ha egyszerűen kivonulnának az országból.

Érintőlegesen ide tartozik a holokauszttagadás is: a megkérdezettek 12 százaléka szerint táborok ugyan lehettek, de gázkamrák nem, 15 százalék szerint a zsidók csak utólag találták ki a szörnyűségeket, 23 százalék szerint lehettek áldozatok, de biztosan sokkal kevesebb. A kognitív antiszemitizmus egyébként rosszabb képet mutat, mint amilyen vészes a helyzet valójában: legendák, mítoszok és tévhitek ide vagy oda, a kutatás szerint a magyarok 32 százalékáról lehet kimondani, hogy antiszemita; 21 százalékuk erősen, 11 százalékuk mérsékelten.

2. Sokkal többen gondolnak rosszat a zsidókról, mint ahányan gyűlölik is őket

A tavalyi adatok szerint a magyarok 23 százaléka szerint „a zsidók ellenszenvesek”; itt lehet tetten érni a klasszikus zsidógyűlölők arányát, azaz azokét, akiknek nem csak „érveik”, de érzelmeik is vannak. Ez évek óta nagyjából változatlan, egy kicsit magasabb a 2013-ashoz képest (21 százalék), de még mindig alacsonyabb, mint a korábbi években (2010-ben 28, utána 24 százalék). A 2010-es csúcsot egyébként könnyű lenne a választásokra fogni („az erőteljes kampányok, élesedő társadalmi feszültségek erősítik a zsidók iránti negatív érzelmeket”, fogalmazott Hann Endre), de ez nem ilyen egyszerű: egy választás sem sodorhatott ennyi magyart az antiszemitizmus felé, főleg, ha azt nézzük, hogy 2009-ben csak tíz százalék (!) volt azok aránya, akik szerint ellenszenvesek a zsidók. Itt jön a képbe a következő pont:

3. A Jobbik az antiszemiták pártja

2009-ben robbant be a köztudatba a Jobbik és egy évre rá be is jutott a Parlamentbe, „nézetrendszere, zsidókhoz való viszonya közben pedig legitimmé vált, belekerült a magyar politika főáramába”. Azaz leegyszerűsítve: ekkortól volt szabad antiszemitának lenni. Szándékosan nem azt írtam a címbe, hogy a Jobbik antiszemita, hiszen ezt nem állíthatom: maga a Vona Gábor mosdatja évek óta a pártot. „A kérdés az, mit szólnak ehhez a választók”, fogalmazott Hann. „Elég komoly művelet lenne, ha ezzel több szavazót hoznának, mint amennyit veszítenek.” A helyzet ugyanis az, hogy – elnézést, pártelnök úr – a cukiskodó, a Jobbikot rendpárti, de azért visszafogott középpártként eladni igyekvő kommunikáció a szavazók körében teljes kudarc.

A Jobbikot választók 69 százaléka antiszemita, 54 százalék erősen (!), 15 százalék „csak” mérsékelten. A Fidesznél a teljes társadalomhoz (a már említett 21 és 11 százalék) képest kicsit felülreprezentáltak az antiszemiták (23 és 14 százalék), az MSZP-szavazóknak pedig 16 százaléka erősen, 8 százaléka mérsékelten utálja a zsidókat. Érdekes, hogy az Együtt-PM is rosszul áll (23 és 8), az LMP-szavazók körében pedig csak mérsékelt antiszemitizmust tapasztaltak, igaz, az ő arányuk 23 százalék.

4. Az igazi antiszemita gazdag, városi

A szegény, bántalmazó családból kikerült külvárosi skinheadek sztereotípiáját felejtsük el: Magyarországon ez is fordítva van. A legtöbb antiszemitát a leggazdagabbak között találjuk, Budapest látványosan antiszemitább a vidéki városoknál és községeknél (a fővárosiak pont fele az), a vallásosság és a zsidók utálata között pedig nincs összefüggés.

5. Nagy baj nincs, mindenki utál mindenkit

Az antiszemitizmus sosem áll egymagában. „Nem úgy van az” – magyarázta Hann Endre –, hogy ők egyébként minden tekintetben átlagos állampolgárok, akik a zsidókkal szemben erős ellenérzéssel viseltetnek, hanem ez egy összetett dolog: az antiszemitizmus a széles értelemben vett másság elutasításának egyik megnyilvánulása.” Azaz, aki utálja a zsidókat, az jó eséllyel utálja a melegeket, arabokat, vagy a – „bocsánat a szóért, de hát ez nem egy píszí ország” – négereket. 2014-ben a megkérdezettek 44 százaléka nem járulna hozzá ahhoz, hogy zsidó szomszédja lenne, de sokkal többen nem akarnak román (57 százalék), néger (59 százalék), homoszexuális (61 százalék) vagy cigány (73 százalék) szomszédot. A fentiek tükrében egyenesen vicces, hogy a legtöbben (79 százalék) a bőrfejű szomszéd gondolatától viszolyognak.

Kövess minket -on és -en!

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

A sikertelen hatalommegragadási kísérlet utáni per hozott országos ismertséget Adolf Hitlernek, amelyben egész Németország megismerhette nézeteit.

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

Az újraegyesült Németország történetének legsúlyosabb hazafias elégedetlenségi zavargása tört ki Rostockban 1992 augusztusában.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

Németországban a második világháború óta tavaly volt a legalacsonyabb a születések száma - derült ki a Destatis szövetségi statisztikai hivatal által közzétett adatokból.

A Hungarista Munkaállam nemzetvezetője és a Nagynémet Birodalom vezére közötti egyetlen személyes tárgyalás 1944 decemberében. 

„Meg kell bosszulnom, érted? Ha ezt kiteszed, elkaplak és megöllek. Nem érdekel, mi lesz belőle. Ez tönkre fog tenni. Ez az egyetlen dolog, amiért élek”– így fenyegette meg Dan Burros amerikai nemzetiszocialista és a Ku-Klux-Klan (KKK) prominens tagja a New York Times újságíróját, amikor az egy interjú alkalmával elmondta neki: tud Burros zsidó származásáról.

Európa alávetettsége teljes. Az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta átfogó felforgatását és leigázását. Ügynökei, akiket gondosan kineveltek az Atlanti Tanács és hasonlók révén, átvették a vezetést a trójai faló szervezetek, mint a NATO és az EU élén.

Donald Trump külpolitikai hiperaktivitása nemcsak az egyre jobban a körmére égő Epstein-ügyről való figyelemelterelést szolgálja, hanem az amerikai gazdaság és a dollár mind súlyosabb gyengélkedését is jótékony homályban tartja.