Kövess minket 
-on és 
-en!
A londoni Goldsmiths Egyetem diákszervezete 60:1 arányban leszavazta, hogy megemlékezzenek a holokauszt áldozataira.
Az Sarah El-Alfy nevű oktatási tisztviselő kifejezetten arra buzdította a diákokat, hogy utasítsák vissza a javaslatot, mondván, az "eurocentrikus" és "kolonialista". A tudósítás szerint az egyik diák elmondta, hogy a lépés "arra kényszerítene embereket, hogy olyasmire emlékezzenek, amire esetleg nem akarnak emlékezni", egy másikuk pedig közölte, mivel a szervezetük anticionista, így nem tudják vállalni a megemlékezést.
Volt, aki szerint azért is kellett nemet mondani a javaslatra, mert az kihatással lett volna a szervezet palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos álláspontjára. De akadt olyan megszólaló is, aki szerint "fehér ember ne javasoljon lépéseket a genocídiumok elítélésére, anélkül, hogy alaposan át ne gondolná. Ez nincs alaposan átgondolva."
Az egyetem elnöke, Howard Littler azzal próbálta tompítani a készülő botrányt, hogy ő megmondta a diákoknak, hogy a két témát nem kéne összekeverni, különben is, "az egész csak vihar a biliben." Az ügy egyébként egy nappal azután került elő, hogy a diákszervezet leszavazta az Iszlám Állam elítélését és az ellenük harcoló kurd fegyveresek támogatását, mondván, ez iszlamofóbia lenne.
Nagy-Britanniában 2001 óta tartják meg minden év január 27-én - Auschwitz szovjetek általi elfoglalásának évfordulóján - a Holokauszt Emléknapot, amelyen megemlékeznek a darfuri, a kambodzsai és a ruandai tömeggyilkosságok áldozatairól is. Hasonló emléknapot tartanak Németországban, Olaszországban és Lengyelországban is.
Ugyanakkor a Brit Muszlim Tanács kezdetektől fogva kritizálta, és hat éven át bojkottálta is az emléknapot, sürgetve, hogy abba vonják be az iszlamofóbia valamint az izraeli állami terror palesztin áldozatait is. A tanács ezzel magára vonta azt a kritikát, hogy "megkérdőjelezi és relativizálja a holokauszt egyedülállóságát".
A diákszervezet lépése nem egyedülálló példa, hanem ez az általános trend. Míg Franciaországban elsősorban az utcai antiszemita és Izrael-ellenes erőszak jellemző, addig Nagy-Britanniában (és részben Németországban) egyre erősödik az akadémiai és a közszféra, az igazságszolgáltatás, az iskolák egy részének "iszlámosodása" (iszlám tantervek, különjogok és külön imaszobák muszlim diákoknak stb.), egyre több területen érezhető a nem is mindig mérsékelt iszlamista befolyás erősödése, amelyet csak megerősít az iskolákon, egyetemeken tanított és elvárt "politikai korrektség".
Ez pont arra buzdítja a színes bőrű diákokat, amit ők a Goldsmithsen meg is fogalmaztak: a "fehér ember", főleg a "fehér középosztálybeli férfi" kolonialista múltú, lényegében "eredendően rasszista és szexista", úgyhogy minden adandó alkalommal éreztetni kell vele a bűntudatot.
|
|
|
|
|
|
Az viszont érdekes, hogy mindezt a holokauszttal is összehozták.
(zsido.com nyomán)
