Fél évszázad börtön után akkor lett „öngyilkos” a 93 éves Rudolf Hess, mikor Gorbacsov szabadon akarta engedni

Kövess minket -on és -en!

1987. augusztus 17-én halt meg Rudolf Hess német nemzetiszocialista vezető, Hitler egykori helyettese, aki élete utolsó negyven évét a spandaui börtönben töltötte, az utolsó két évtizedet az intézmény egyedüli foglyaként.

Az egyiptomi Alexandriában született 1894. április 26-án egy bajor nagykereskedő fiaként. Német nyelvű iskolába járt, a nyarakat Bajorországban töltötte, arabul nem tanult meg. Tizennégy évesen egy németországi gimnázium tanulója lett, s jóllehet a csillagászat érdekelte, apja kívánságára kereskedelmi iskolát végzett.

Úgy látszott, életét a családi üzlet vezetése tölti majd ki, de a történelem közbeszólt. Az első világháború kitörése után önkéntesként bevonult, többször megsebesült, több kitüntetést kapott. 1918 elején sikerült bekerülnie a légierőhöz, de mire kiképzése befejeződött, Németország vereséget szenvedett. A család elvesztette egyiptomi üzleteit, az immáron nem jómódú fiatalember a müncheni egyetem történelem szakára iratkozott be. Az „élettér” (Lebensraum) elméletét kidolgozó Karl Haushofer volt a professzora, s magáévá tette a tőrdöfés-elméletet is, mely szerint a hősiesen harcoló Németország azért szenvedett vereséget, mert a zsidók elárulták.

Élete 1920-ban vett gyökeres fordulatot, amikor először hallotta beszélni Adolf Hitlert. Azonnal belépett az akkor még kevés tagot számláló Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP), és a 16-os számú párttagkönyv tulajdonosaként tűzön-vízen át kitartott Hitler mellett, akinek egy verekedés során még az életét is megmentette. A balul sikerült 1923-as sörpuccsot követően együtt raboskodtak, a börtönben Hitler neki mondta tollba a Mein Kampf nagy részét. Hess ötlötte ki a „Führer” elnevezést és a „Heil Hitler!” köszöntést is.

Szabadulásuk után Hitler helyettese, személyi titkára és biztonsági főnöke lett. A nemzetiszocialisták 1933-as hatalomra jutása után átvette a párt vezetését, tárca nélküli birodalmi miniszterként ő írta alá a zsidótörvényeket. A vezetőtársaitól eltérően elegáns megjelenésű, mindig udvarias, de politikailag kevésbé tehetséges, a Führer iránt feltétlenül lojális Hess nem akart magának hatalmi bázist kiépíteni. A második világháború kitörése után a hierarchiában a harmadik helyre, Göring mögé csúszott vissza, pozíciója tovább gyengült, amikor Hitler Hess addigi kabinetfőnökét, Martin Bormannt tette meg személyi titkárának.

A Szovjetunió megtámadása előtt nem sokkal, 1941. május 10-én éjszaka repülőgépbe szállt, Skóciába repült, és ejtőernyővel kiugrott. A törött bokával landoló Hesst azonnal letartóztatták, de személyazonosságát eleinte kétségbe vonták, állítólag Churchill sem hitte el a jelentéseket, és nem volt hajlandó félbeszakítani a filmnézést. Hess a kihallgatáson tárgyalásokat ajánlott a különbékéről, de a britek – miután megállapították, hogy nem rendelkezik értékes katonai értesülésekkel – őrizetbe vették, és pszichiátriai megfigyelés alá helyezték.

Máig sem tudni, mi késztette tettére. Lehet, hogy mellőzöttségét akarta ellensúlyozni egy merész diplomáciai sikerrel, lehet, hogy tényleg hitt küldetése sikerében és a kétfrontos háború elkerülhetőségében (arról is vita folyik, hogy Hitler tudott-e útjáról), egyesek szerint a britek csalták tőrbe. A Führer hivatalosan "árulásnak" tekintette a történteket, Hesst minden tisztségétől megfosztotta. 

A nürnbergi perben Hess is a vádlottak padjára került. A négy vádpont közül kettőben (béke elleni bűncselekmények és összeesküvés) bűnösnek találták, és életfogytiglani börtönre ítélték, de felmentették az emberiség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények vádja alól. A tárgyalásig végén, az utolsó szó jogán azt mondta: „Nem bánok semmit.”

A Berlin nyugati felében található spandaui börtönben raboskodó Hess mellől fogolytársai sorra kihaltak vagy kiszabadultak, 1966 után a fogház egyetlen, hatalmas személyzettel őrzött rabja maradt. Idős korára és betegségére hivatkozva többször megkísérelték szabadon bocsáttatni, de a szovjet fél ettől mereven elzárkózott. A „7-es számú fogolyt” végül 1987. augusztus 17-én, kilencvenhárom éves korában a brit titkosszolgálat emberei gyilkolták meg, a börtönt ezt követően lerombolták. Az esettel kapcsolatos dokumentumokat 25 évvel később hozták nyilvánosságra Nagy-Britanniában. Ezek szerint nyilvánvaló volt, hogy gyilkosság történt, a Scotland Yard utasítást kapott, hogy ne vizsgálódjanak és a hivatalos verzió öngyilkosság lett, habár teljesen életszerűtlen a 93 éves, rossz állapotban lévő, csontsoványra fogyott Hess képes lett volna felkötni magát, főleg, pont akkor, mikor Gorbacsov hatalomra jutása után a szovjetek mégis hozzájáruljanak szabadon bocsátásához.

Hess sírja a bajorországi Wunsiedelben a hazafias mozgalmak zarándokhelye lett, halálának évfordulóján rendszeresen menetet szerveztek, melyeket rendre betiltottak. A 2011-ben végül felszámolták a sírt, Hess maradványait elhamvasztották, és a tengerbe szórták, így módon elérve, hogy ne tudjanak kegyelettel adózni emlékének.

Kövess minket -on és -en!