Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az alsó-ausztriai Horn táborába kerültek kiszállítása a Szovjetunióba hónapokig tartott. Hozzátartozott ahhoz az ausztriai lágerlánchoz (Zwetl, Stockerau stb.), amelyből az amerikaiak beleegyezésével mintegy 60 000 hadifoglyot kiszállítottak a Szovjetunióba jóvátételi munkára.
Ezt Eisenhower, a szövetségesek főparancsnoka tárgyalta meg Sztálinnal, aki csökkentve az amerikaiak emberveszteségét, segített a japánok leverésében.
A mi 1000 fős csoportunk 1945. június 29-én, Péter-Pál napján reggel 8 órakor indult útnak. Útvonal: Horn, Mold, Maissau, Ziersdorf, Zissersdorf, Korneuburg, Bécs – Florisdorf, Raasdorf, Leopoldsdorf, Schlosshof, Dévényújfalu, Pozsony. A június végi hőségben már az első napokban elkezdődött a „menetkönnyítés”. Eldobáltuk feleslegesnek tűnő tárgyainkat: köpenyt, pokrócot, felesleges ruhaneműt, bőröndöket stb. Ahol elvonultunk, tarkállott az út széle a különböző használati tárgyaktól, amiket a lakosság később szívesen összeszedett. Tábori konyha kísért bennünket, az látott el vízzel, főtt étellel és kenyérrel az úton. Szabad ég alatt, többnyire réteken, legelőkön aludtunk. Ha patak folyt a közelben, reggel ott mosakodtunk, ha nem, kitöröltük szemünket, és indultunk tovább.
A civil lakosság részvétét arckifejezésükből tapasztaltuk, Florisdorfban a templomból éppen kijövő hívők könnye is kicsordult, látva a fáradtságtól meggyötört, csoszogó tömeget. A helybeliekkel való érintkezést őreink ütlegeléssel büntették.
Pozsonyban, pár napi pihenés után, összeállítottak egy 400 fős magyar csoportot, ügyelve az egy alakulatnál szolgálatot teljesítők szétválasztására, és tehervagonba tuszkolva Budapesten, Békéscsabán, Brassón, Ploestin keresztül Focsaniba szállították. Magyar területen még bizakodtunk: valahol hátha kapunk igazolást, és elbocsátanak. A határt elhagyva, leírhatatlan elkeseredés lett úrrá rajtunk, de – mily csodás az emberi természet – később beletörődtünk helyzetünkbe, Aradon már nótáztunk is: kezdtünk belenyugodni a 2-5 éves hadifogságba, ami tulajdonképpen kényszermunka lett.
Érszegi István – Budapest
HH 1997/3.
|
|
|
|
|
|
