Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Egy függőlegesen megépített metróállomásban bújt volna el a Szovjetunió vezetője a második világháborúban, ha Moszkva elesik.
1941-ben és 1942-ben a német seregek egészen mélyre nyomultak a Szovjetunióba. A birodalom vezetésének félelme nem volt alaptalan, benne volt a pakliban, hogy Hitler emberei akár Moszkvát is bevehetik. A fővárost 1941 októberében elhagyták a Kommunista Párt elöljárói, és eldöntötték, hogy Szamara lesz a második közigazgatási központ.
Nagy fémajtók választották el a különböző területeket
A Moszkvától ezer kilométerre délkeletre fekvő városban oldották volna meg Sztálin elszállásolását is. Védelmére egy hét emelet mély bunkert építettek 1942 februárja és októbere között. Nyolc hónap alatt 2900 munkás és 800, a moszkvai metró építésén is dolgozó mérnök 25 ezer köbméter földet mozgatott meg, és 5000 köbméter betonnal töltötték ki a 37 méter mély óvóhelyet. Az építkezés vezetői az egyik fővárosi metróállomásból merítettek ötleteket amikor megtervezték a bunkert, így akár azt is mondhatjuk, hogy a bunker gyakorlatilag egy függőleges metróalagút.
Sztálin szobája
A dolgozók sok esetben éjszaka is dolgoztak, a legtöbb munkát ekkor tudták biztonságosan elvégezni. Az építkezésről egyetlen munkás sem beszélhetett a nyilvánosság előtt, titokban kellett tartaniuk, mire is készül a szovjet vezetés. A bunkert 1943. január 6-án helyezték üzembe. Arról nem szólnak a hírek, hogy Sztálin valaha is levonult-e a mélybe az ellenség elől, de lánya, Szvetlana a légicsapások során ide menekült.
|
|
|
|
|
|
A mélyben található épületet úgy tervezték, hogy kibírjon egy 2000 tonnányi TNT erejével felérő robbanást is. A központi egységet 4 méter beton, 23 méter föld és homokréteg borította, így elrejtve az ellenséges szemek elől. A bunker energiaellátásáról egy mini-erőmű gondoskodott, többek között a szellőztető rendszer is innen kapott a működéséhez szükséges áramot. Ezek a berendezések a felső szinteken helyezkedtek el, míg az alsó négy szinten dolgozószobák voltak köztük Sztáliné is.
A komplexum 1990 óta már nem üzemel bunkerként, sőt, nyitva áll a civilek előtt is. Az idelátogatók egy, a polgárőrségről szóló kiállítást tekinthetnek meg, miközben bejárhatják az egykori óvóhelyet.
