Afrika: Klímaváltozás kontra demográfiai bomba

Kövess minket -on és -en!

Mi jelenti a nagyobb fenyegetést Afrikára (és az egész világra) nézve: az "éghajlatváltozás" (régi nevén: globális felmelegedés) vagy a népességrobbanás?

Jelenleg mindenki teljesen normálisnak találja, hogy a négerek rohamosan szaporodnak nemcsak Afrika, hanem az egész bolygó, főleg Európa "boldogítására", olyannyira, hogy az évszázad végére előreláthatólag több mint négymilliárdos lélekszámmal ők fogják képviselni az akkori emberiség csaknem felét. Afrikának köszönhetően tehát a következő évtizedekben valóságos demográfiai kataklizma vár az emberiségre, amelyért az afrikaiak mellett óriási felelősség terheli a "humanitárius" szervezeteket is. Ezek majdnem kizárólag fehér tagjai jobb esetben öntudatlan, az altruizmus ideáljaitól megfertőzött cinkosai, rosszabb esetben bűnös kollaboránsai az emberi történelem legszörnyűbbnek ígérkező válságának. Nyilvánvalóan a fehéreknek kell majd meghúzniuk a nadrágszíjukat és még inkább kinyitni a pénztárcájukat, hogy a négerek továbbra is exponenciális mértékben szaporodhassanak. Egy bizonyos sajtó ugyanakkor a fehéreket kapacitálja, hogy mellőzzék a gyermekvállalást "az emberiség jövője és a Föld jóléte érdekében", ahogyan a klímaváltozásért is őket hibáztatja. Micsoda szemetek is ezek a fehérek!

Valójában ez az "ember okozta klímaváltozás" sztori az elejétől kezdve bűzlik, és nyilvánvalóan arra szolgál, hogy bűntudatot keltsen a fehér emberben, elfogadtatva vele az afrikai "klímamenekültek" várható százmillióit. Miután "a nyugdíjfizetések biztosítására érkezett bevándorlók" meséje kezd devalválódni, valami mást kellett kitalálni helyette. Az éghajlat változása egy dolog, az viszont, hogy kiváltó oka az emberi tevékenység lenne, puszta fantáziálás, és elsősorban politikai célokat, pontosabban lobbiérdekeket szolgál, hogy ily módon igazolni lehessen az adók emelését, amelyek aztán egyenesen a bankszterek zsebébe vándorolnak "adósságszolgáltatás" címén. (Az üzemanyagra tervezett környezetvédelmi sarc miatt robbant ki a francia sárgamellényesek mozgalma.)

Archívum

Ami pedig a lényeget illeti: a Business Insider szerint az afrikai városok súlyos ivóvízhiánnyal küszködnek, és legalább 66 milliárd dollárra lenne szükségük a járványok és a tömeges kiszáradás elkerüléséhez. Az Afrikai Fejlesztési Bank tavalyi jelentése határozta meg ezt az összeget, valamint azt a további 170 milliárdot is, amennyibe megfelelő infrastrukturális létesítmények (gátak és víztisztító állomások) kivitelezése kerülne a fekete földrészen. Egy a Bloomberg News Service által idézett másik jelentés ugyanakkor felfedte, hogy mivel az afrikaiak képtelenek létrehozni ezeket a létesítményeket és biztosítani fenntartásukat, folyamatosan növekvő lélekszámuk miatt a vízhiány elkerülhetetlenül folytatódni fog. Accrában, Ghána csaknem ötmilliós fővárosában például hetente csak általában egyszer folyik víz a csapokból, főleg éjjel. A rendszeres és bőséges csapadék ellenére fellépő krónikus vízhiány főleg a különböző vízügyi létesítmények gyatra karbantartásának rovására írandó.

Ki hitte volna? De talán mégis sikerül megfejteni a rejtélyt. Ehhez az egyik kedves olvasóm leveléből idézek: "Az 1960-as évek első felében olvastam a Fizikai Szemlében azt a tanulmányt, amelynek írója, egy Afrikában tanító magyar fizikus számolt be ottani, ha nem tévedek, ghánai oktatási tapasztalatairól. Elképesztő példákat sorolt fel hiábavaló erőfeszítéseiről. Vele együtt dolgozó nyugati kollégáival ugyanarra a véleményre jutottak: néger tanítványaik értelmi képességei nem teszik lehetővé az igazán eredményes oktatást. Hogy miképpen jelenhetett meg a beszámoló, azt csak azzal tudom magyarázni, hogy a cenzor elvtársak érdeklődési körén kívül esett a fizikai szaklap, nem szereztek tudomást a »rasszista« tudósításról."

Eddig az idézet, amelyhez egy elméleti és egy érdemi megjegyzés kívánkozik. Egyrészt bármilyen sokkolóan is hangzik, a Kádár-rezsimben, még a hatvanas évek elején is, vagyis nem sokkal ’56 után, bizonyos témákban nagyobb volt a szólás és a tudományos kutatás szabadsága, mint a nyugati "fejlett demokráciák" némelyikében manapság. Másrészt az előbb idézett jelentések szerzői a "fajok nem léteznek" dogma híveiként nem hajlandók elfogadni a rasszok közötti IQ-szintbeli, következésképpen civilizáltsági különbségeket, és nem merik kimondani, hogy mi a "lepusztult infrastruktúra" valódi oka Afrikában. Pedig teljesen nyilvánvaló a dolog. Mivel a fekete földrészen az átlagos IQ-szint 59 (Mozambik, Gabon, Kamerun, Guinea, Libéria) és 91 (Uganda és Nigéria) pont között változik, ezek az értékek egész egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy a helyi "szakembergárda" megfelelően ellássa a fehérek által kifejlesztett, rendkívül bonyolult műszaki rendszerek kezelését, fenntartását és karbantartását.

Ténylegesen az afrikai ivóvízínség közvetlen kiváltó oka a helyi népesség robbanásszerű szaporodása, amelyet a fehérek által évtizedek óta a fekete kontinensre ömlesztett fejlesztési segélyek és a nyugati orvostudomány vívmányai tettek lehetővé. Ezeknek a segélyeknek azonban gyakorlatilag semmilyen tartós hatásuk nem volt az afrikai országok fejlődésére nézve, viszont nekik köszönhetően a népességük abnormális mértékben növekedhetett, túlnépesedési válsághelyzetet eredményezve. Amíg ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyják, a fehér ember minden segítőkészsége és a róla számolatlanul le­gombolt milliárdok ellenére Afrika még tovább fog sodródni az előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező környezeti katasztrófa spiráljában. A klímaváltozás politikailag korrekt önáltatásként és felelősségelhárító alibiként való használata ellenére is.

Gazdag István - Demokrata.hu

Kövess minket -on és -en!

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

A sikertelen hatalommegragadási kísérlet utáni per hozott országos ismertséget Adolf Hitlernek, amelyben egész Németország megismerhette nézeteit.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

Az izraeli–amerikai támadás megrendítő ereje által kiváltott brutális sokkhatás elmúltával Irán reakciója jelentősen gyengébbnek tűnik, mint tavaly júniusban, pedig USrael ezúttal a legfelső vezetését likvidálta, teljesen nyíltan a szélesebb körű rezsimváltásra való törekvés jegyében.

Egy békésen folydogáló kis patak az alaszkai Aleut-szigeteken 80 éven át hivatalosan a „Nazi Creek” nevet viselte – egészen máig.

Július 17-én elhunyt a Die Heimat - korábban NPD - legendás politikusa, Udo Voigt, akit a zsidó sajtó csak náci honatyának és Európa legfeketébb bárányának nevezett. Voidt rövid, de súlyos betegség után tért meg őseihez.

Párhuzamosan, mondhatni teljes szinkronban alakul az évszázadokon át egymás ősellenségének számító, majd a múlt században Németország ellenében szövetségre lépő Nagy-Britannia és Franciaország sorsa.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

"A védők létszámát az ostromot vezető Malinovszkij marsall jelentősen túlbecsülte, mivel nem sikerült az eredetileg tervezett 2-3 hét alatt elfoglalni a várost, Sztálin felé igazolásképpen a "hiányzó" hadifogoly-létszámot civilekkel, egyenruhás postásokkal, kalauzokkal, vasutasokkal, de sokszor nőkkel és gyerekekkel is pótolták (Malenkij robot), akiket elit kommandósként mutogattak. Több tízezren lettek úgy évekre hadifoglyok, hogy egy hadseregnek sem voltak tagjai..."

Az athéni fellebbviteli bíróság szerdai jogerős ítéletében bűnszervezetnek nyilvánította a nemzetiszocialista gyökerű Arany Hajnal pártot, és helybenhagyta az öt és fél évvel ezelőtti elsőfokú ítéletet, amely 42 tagjukat bűnösnek találta.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

A részvevők a legújabb adásban a rasszokról,  a rasszkérdést megközelítő különféle szemléletekről, és egy világnézetileg helyes, egészséges rassztudatról beszélgettek.

Manapság a vasúti tüzérség a múlté. Egyes vélemények szerint már a világháború idején sem biztos, hogy hatékony volt, de alább levezetjük, hogy voltak olyan tulajdonságai, amelyek miatt érdemes volt vele foglalkozni.

E történelmi visszatekintés nem lesz teljesen átfogó, csupán a Henney Árpád-féle Hungarista Mozgalom 56-os tevékenységét mutatja be.

A második világháborúban utolsó évében, 1945. február 13-án foglalták el a szovjet csapatok teljes egészében a magyar fővárost.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Nem szóltak a fanfárok és diszsortűz sem dördült. A moszkvai Vörös tér sötét és kihalt volt, amikor több mint nyolc évvel halála után végre örök nyugalomra helyezték Sztálint.

Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt  szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség.

Minden iszlamista terrortámadás után az a médiamantra ömlik még a csapból is, hogy a valódi áldozatok tulajdonképpen a muszlimok.

A németországi Gelsenkirchen városában a nyár végén avatták fel Lenin mellett Karl Marx szobrát a Németországi Marxista-Leninista Párt székháza előtt.

Időről időre, újra és újra találkozunk a Nagynémet Birodalommal kapcsolatban azzal a megállapítással, hogy a német intellektuális elit a nemzetiszocialista kormányzat 1933 januári hatalomra kerülését és hatalmának megszilárdulását követően elhagyta Németországot és számkivetésbe ment.

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – fogalmazta meg 1950-ben írt versében Illyés Gyula, ami nem csak az olyan diktatúrákra volt igaz, mint amilyen a sztálini Szovjetunió, a castroista Kuba, a Kim Dzsongil vezette Észak-Korea vagy a maoista Kína volt, de a kisebb, kelet-európai kommunista diktatúrákra is.