Kövess minket 
-on és 
-en!
Mi jelenti a nagyobb fenyegetést Afrikára (és az egész világra) nézve: az "éghajlatváltozás" (régi nevén: globális felmelegedés) vagy a népességrobbanás?
Jelenleg mindenki teljesen normálisnak találja, hogy a négerek rohamosan szaporodnak nemcsak Afrika, hanem az egész bolygó, főleg Európa "boldogítására", olyannyira, hogy az évszázad végére előreláthatólag több mint négymilliárdos lélekszámmal ők fogják képviselni az akkori emberiség csaknem felét. Afrikának köszönhetően tehát a következő évtizedekben valóságos demográfiai kataklizma vár az emberiségre, amelyért az afrikaiak mellett óriási felelősség terheli a "humanitárius" szervezeteket is. Ezek majdnem kizárólag fehér tagjai jobb esetben öntudatlan, az altruizmus ideáljaitól megfertőzött cinkosai, rosszabb esetben bűnös kollaboránsai az emberi történelem legszörnyűbbnek ígérkező válságának. Nyilvánvalóan a fehéreknek kell majd meghúzniuk a nadrágszíjukat és még inkább kinyitni a pénztárcájukat, hogy a négerek továbbra is exponenciális mértékben szaporodhassanak. Egy bizonyos sajtó ugyanakkor a fehéreket kapacitálja, hogy mellőzzék a gyermekvállalást "az emberiség jövője és a Föld jóléte érdekében", ahogyan a klímaváltozásért is őket hibáztatja. Micsoda szemetek is ezek a fehérek!
Valójában ez az "ember okozta klímaváltozás" sztori az elejétől kezdve bűzlik, és nyilvánvalóan arra szolgál, hogy bűntudatot keltsen a fehér emberben, elfogadtatva vele az afrikai "klímamenekültek" várható százmillióit. Miután "a nyugdíjfizetések biztosítására érkezett bevándorlók" meséje kezd devalválódni, valami mást kellett kitalálni helyette. Az éghajlat változása egy dolog, az viszont, hogy kiváltó oka az emberi tevékenység lenne, puszta fantáziálás, és elsősorban politikai célokat, pontosabban lobbiérdekeket szolgál, hogy ily módon igazolni lehessen az adók emelését, amelyek aztán egyenesen a bankszterek zsebébe vándorolnak "adósságszolgáltatás" címén. (Az üzemanyagra tervezett környezetvédelmi sarc miatt robbant ki a francia sárgamellényesek mozgalma.)
Ami pedig a lényeget illeti: a Business Insider szerint az afrikai városok súlyos ivóvízhiánnyal küszködnek, és legalább 66 milliárd dollárra lenne szükségük a járványok és a tömeges kiszáradás elkerüléséhez. Az Afrikai Fejlesztési Bank tavalyi jelentése határozta meg ezt az összeget, valamint azt a további 170 milliárdot is, amennyibe megfelelő infrastrukturális létesítmények (gátak és víztisztító állomások) kivitelezése kerülne a fekete földrészen. Egy a Bloomberg News Service által idézett másik jelentés ugyanakkor felfedte, hogy mivel az afrikaiak képtelenek létrehozni ezeket a létesítményeket és biztosítani fenntartásukat, folyamatosan növekvő lélekszámuk miatt a vízhiány elkerülhetetlenül folytatódni fog. Accrában, Ghána csaknem ötmilliós fővárosában például hetente csak általában egyszer folyik víz a csapokból, főleg éjjel. A rendszeres és bőséges csapadék ellenére fellépő krónikus vízhiány főleg a különböző vízügyi létesítmények gyatra karbantartásának rovására írandó.
Ki hitte volna? De talán mégis sikerül megfejteni a rejtélyt. Ehhez az egyik kedves olvasóm leveléből idézek: "Az 1960-as évek első felében olvastam a Fizikai Szemlében azt a tanulmányt, amelynek írója, egy Afrikában tanító magyar fizikus számolt be ottani, ha nem tévedek, ghánai oktatási tapasztalatairól. Elképesztő példákat sorolt fel hiábavaló erőfeszítéseiről. Vele együtt dolgozó nyugati kollégáival ugyanarra a véleményre jutottak: néger tanítványaik értelmi képességei nem teszik lehetővé az igazán eredményes oktatást. Hogy miképpen jelenhetett meg a beszámoló, azt csak azzal tudom magyarázni, hogy a cenzor elvtársak érdeklődési körén kívül esett a fizikai szaklap, nem szereztek tudomást a »rasszista« tudósításról."
Eddig az idézet, amelyhez egy elméleti és egy érdemi megjegyzés kívánkozik. Egyrészt bármilyen sokkolóan is hangzik, a Kádár-rezsimben, még a hatvanas évek elején is, vagyis nem sokkal ’56 után, bizonyos témákban nagyobb volt a szólás és a tudományos kutatás szabadsága, mint a nyugati "fejlett demokráciák" némelyikében manapság. Másrészt az előbb idézett jelentések szerzői a "fajok nem léteznek" dogma híveiként nem hajlandók elfogadni a rasszok közötti IQ-szintbeli, következésképpen civilizáltsági különbségeket, és nem merik kimondani, hogy mi a "lepusztult infrastruktúra" valódi oka Afrikában. Pedig teljesen nyilvánvaló a dolog. Mivel a fekete földrészen az átlagos IQ-szint 59 (Mozambik, Gabon, Kamerun, Guinea, Libéria) és 91 (Uganda és Nigéria) pont között változik, ezek az értékek egész egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy a helyi "szakembergárda" megfelelően ellássa a fehérek által kifejlesztett, rendkívül bonyolult műszaki rendszerek kezelését, fenntartását és karbantartását.
Ténylegesen az afrikai ivóvízínség közvetlen kiváltó oka a helyi népesség robbanásszerű szaporodása, amelyet a fehérek által évtizedek óta a fekete kontinensre ömlesztett fejlesztési segélyek és a nyugati orvostudomány vívmányai tettek lehetővé. Ezeknek a segélyeknek azonban gyakorlatilag semmilyen tartós hatásuk nem volt az afrikai országok fejlődésére nézve, viszont nekik köszönhetően a népességük abnormális mértékben növekedhetett, túlnépesedési válsághelyzetet eredményezve. Amíg ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyják, a fehér ember minden segítőkészsége és a róla számolatlanul legombolt milliárdok ellenére Afrika még tovább fog sodródni az előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező környezeti katasztrófa spiráljában. A klímaváltozás politikailag korrekt önáltatásként és felelősségelhárító alibiként való használata ellenére is.
|
|
|
|
|
|
Gazdag István - Demokrata.hu
.jpg)
