Afrika: Klímaváltozás kontra demográfiai bomba

Kövess minket -on és -en!

Mi jelenti a nagyobb fenyegetést Afrikára (és az egész világra) nézve: az "éghajlatváltozás" (régi nevén: globális felmelegedés) vagy a népességrobbanás?

Jelenleg mindenki teljesen normálisnak találja, hogy a négerek rohamosan szaporodnak nemcsak Afrika, hanem az egész bolygó, főleg Európa "boldogítására", olyannyira, hogy az évszázad végére előreláthatólag több mint négymilliárdos lélekszámmal ők fogják képviselni az akkori emberiség csaknem felét. Afrikának köszönhetően tehát a következő évtizedekben valóságos demográfiai kataklizma vár az emberiségre, amelyért az afrikaiak mellett óriási felelősség terheli a "humanitárius" szervezeteket is. Ezek majdnem kizárólag fehér tagjai jobb esetben öntudatlan, az altruizmus ideáljaitól megfertőzött cinkosai, rosszabb esetben bűnös kollaboránsai az emberi történelem legszörnyűbbnek ígérkező válságának. Nyilvánvalóan a fehéreknek kell majd meghúzniuk a nadrágszíjukat és még inkább kinyitni a pénztárcájukat, hogy a négerek továbbra is exponenciális mértékben szaporodhassanak. Egy bizonyos sajtó ugyanakkor a fehéreket kapacitálja, hogy mellőzzék a gyermekvállalást "az emberiség jövője és a Föld jóléte érdekében", ahogyan a klímaváltozásért is őket hibáztatja. Micsoda szemetek is ezek a fehérek!

Valójában ez az "ember okozta klímaváltozás" sztori az elejétől kezdve bűzlik, és nyilvánvalóan arra szolgál, hogy bűntudatot keltsen a fehér emberben, elfogadtatva vele az afrikai "klímamenekültek" várható százmillióit. Miután "a nyugdíjfizetések biztosítására érkezett bevándorlók" meséje kezd devalválódni, valami mást kellett kitalálni helyette. Az éghajlat változása egy dolog, az viszont, hogy kiváltó oka az emberi tevékenység lenne, puszta fantáziálás, és elsősorban politikai célokat, pontosabban lobbiérdekeket szolgál, hogy ily módon igazolni lehessen az adók emelését, amelyek aztán egyenesen a bankszterek zsebébe vándorolnak "adósságszolgáltatás" címén. (Az üzemanyagra tervezett környezetvédelmi sarc miatt robbant ki a francia sárgamellényesek mozgalma.)

Archívum

Ami pedig a lényeget illeti: a Business Insider szerint az afrikai városok súlyos ivóvízhiánnyal küszködnek, és legalább 66 milliárd dollárra lenne szükségük a járványok és a tömeges kiszáradás elkerüléséhez. Az Afrikai Fejlesztési Bank tavalyi jelentése határozta meg ezt az összeget, valamint azt a további 170 milliárdot is, amennyibe megfelelő infrastrukturális létesítmények (gátak és víztisztító állomások) kivitelezése kerülne a fekete földrészen. Egy a Bloomberg News Service által idézett másik jelentés ugyanakkor felfedte, hogy mivel az afrikaiak képtelenek létrehozni ezeket a létesítményeket és biztosítani fenntartásukat, folyamatosan növekvő lélekszámuk miatt a vízhiány elkerülhetetlenül folytatódni fog. Accrában, Ghána csaknem ötmilliós fővárosában például hetente csak általában egyszer folyik víz a csapokból, főleg éjjel. A rendszeres és bőséges csapadék ellenére fellépő krónikus vízhiány főleg a különböző vízügyi létesítmények gyatra karbantartásának rovására írandó.

Ki hitte volna? De talán mégis sikerül megfejteni a rejtélyt. Ehhez az egyik kedves olvasóm leveléből idézek: "Az 1960-as évek első felében olvastam a Fizikai Szemlében azt a tanulmányt, amelynek írója, egy Afrikában tanító magyar fizikus számolt be ottani, ha nem tévedek, ghánai oktatási tapasztalatairól. Elképesztő példákat sorolt fel hiábavaló erőfeszítéseiről. Vele együtt dolgozó nyugati kollégáival ugyanarra a véleményre jutottak: néger tanítványaik értelmi képességei nem teszik lehetővé az igazán eredményes oktatást. Hogy miképpen jelenhetett meg a beszámoló, azt csak azzal tudom magyarázni, hogy a cenzor elvtársak érdeklődési körén kívül esett a fizikai szaklap, nem szereztek tudomást a »rasszista« tudósításról."

Eddig az idézet, amelyhez egy elméleti és egy érdemi megjegyzés kívánkozik. Egyrészt bármilyen sokkolóan is hangzik, a Kádár-rezsimben, még a hatvanas évek elején is, vagyis nem sokkal ’56 után, bizonyos témákban nagyobb volt a szólás és a tudományos kutatás szabadsága, mint a nyugati "fejlett demokráciák" némelyikében manapság. Másrészt az előbb idézett jelentések szerzői a "fajok nem léteznek" dogma híveiként nem hajlandók elfogadni a rasszok közötti IQ-szintbeli, következésképpen civilizáltsági különbségeket, és nem merik kimondani, hogy mi a "lepusztult infrastruktúra" valódi oka Afrikában. Pedig teljesen nyilvánvaló a dolog. Mivel a fekete földrészen az átlagos IQ-szint 59 (Mozambik, Gabon, Kamerun, Guinea, Libéria) és 91 (Uganda és Nigéria) pont között változik, ezek az értékek egész egyszerűen nem teszik lehetővé, hogy a helyi "szakembergárda" megfelelően ellássa a fehérek által kifejlesztett, rendkívül bonyolult műszaki rendszerek kezelését, fenntartását és karbantartását.

Ténylegesen az afrikai ivóvízínség közvetlen kiváltó oka a helyi népesség robbanásszerű szaporodása, amelyet a fehérek által évtizedek óta a fekete kontinensre ömlesztett fejlesztési segélyek és a nyugati orvostudomány vívmányai tettek lehetővé. Ezeknek a segélyeknek azonban gyakorlatilag semmilyen tartós hatásuk nem volt az afrikai országok fejlődésére nézve, viszont nekik köszönhetően a népességük abnormális mértékben növekedhetett, túlnépesedési válsághelyzetet eredményezve. Amíg ezt a tényezőt figyelmen kívül hagyják, a fehér ember minden segítőkészsége és a róla számolatlanul le­gombolt milliárdok ellenére Afrika még tovább fog sodródni az előbb-utóbb elkerülhetetlenül bekövetkező környezeti katasztrófa spiráljában. A klímaváltozás politikailag korrekt önáltatásként és felelősségelhárító alibiként való használata ellenére is.

Gazdag István - Demokrata.hu

Kövess minket -on és -en!

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Az 1945. április 5-én zalai leventeként kezdődött amerikai, majd francia fogságom sok megaláztatással és szenvedéssel járt. Az amerikai őrök azzal fogadtak, hogy elszedték ékszereinket, óráinkat, gyűrűinket, kis vagyonkáinkat. 

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Az Egyesült Államok példáját követve az Antifa mozgalom terrorszervezetté minősítését kezdeményezte a magyar kormány az Európai Unióban – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Brüsszelben.

Az athéni fellebbviteli bíróság szerdai jogerős ítéletében bűnszervezetnek nyilvánította a nemzetiszocialista gyökerű Arany Hajnal pártot, és helybenhagyta az öt és fél évvel ezelőtti elsőfokú ítéletet, amely 42 tagjukat bűnösnek találta.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

Sokasodnak a viharfelhők az amerikai gazdaság fölött. Az utóbbi időben már többször is foglalkoztam a témával, amely azonban globális fontossága miatt egyáltalán nem lerágott csont.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

A brennbergbányai fogságba esés után (1945. április 1.) Focsanin keresztül nyáron érkeztünk a Középső-Ural vidékére. Két hónapon át mintegy négyszázan sátortáborba kerültünk erdőirtásra, vasúti töltés építésére.

Európa, történelmében átélt minden felforgató népvándorlást, látott véres háborúkat és átkos széthúzást, de a második világháborút követő lét és nemlét ily tragikus válaszútja elé nem került még soha.

Közismert az oroszok alábbi szövege: azért kell ide vagy oda terelni az embereket, hogy megkapják az igazolást, amivel aztán nyugodtan hazamehetnek.

A Maschinengewehr 42 (rövidítve MG 42) a második világháború egyik legismertebb géppuskája volt. A fegyvert a német Mauser cég fejlesztette ki és 1942-től állították hadrendbe a német hadseregnél.

Az 1936-ban a brit trónról lemondó VIII. Eduárd ismert volt arról, hogy a németekkel rokonszenvezett, ennek mértékére azonban a királyi levéltárak titkosítási irányelvei miatt nem derülhetett fény.

Személyi kultusza csúcsán egy egész évig tartott Rákosi Mátyás születésnapja: ajándékokkal halmozták el, a legelső magyarnak nevezték, Kossuth és Rákóczi elébe helyezték.

Százmillióra becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát a világon, hazánkban is százezrek vesztették életüket. Ennél is többen voltak azok, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított.

A mai napig negyedévente tartja ülését a Stille Hilfe, amely évtizedek óta a zsidóság bosszúja elől menekülő egykori nemzetiszocialista funkcionáriusok védelmét segíti, segítette. 

Európai népeink, kultúráink, nemzeteink végének a tanúi − ezek vagyunk. Dekadens fehér népek. Jövő nélküli népek. Népek, amelyek a kihalás felé haladnak.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Kevesen gondolnánk, hogy statáriális bíróság elé kerülhetett valaki egy sör elfogyasztásáért Magyarországon a XX. században.

Napjaink médiamanipulátorai senkinek a nevét sem kapcsolják össze oly erõsen a "hazugságokkal és csalással bûvészkedõ propagandával", mint Dr. Joseph Goebbelsét.

Dickenstől tudjuk, hogy a gyermekek sorsa már a dicsőséges Nagy-Britanniában sem volt éppen irigylésre méltó, napjaink Britanniájában azonban, amely csak halvány árnyéka egykori önmagának, úgy tűnik, egyenesen pokoli.