Amerikai neobolsevizmus: woke-izmus elméletben és gyakorlatban (17. rész)

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.

A marxista irodalomból azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a balosok nem önmagáért gyűlölik a kapitalizmust, hanem azért, mert „elnyomó hatalmi struktúrákat” működtet – vagy inkább működtetett – olyan „reakciós és bigott ideológiák” alapján, mint a „rasszizmus” és a „szexizmus”, megsértve a balos vallás szent és sérthetetlen alapelvét, az egyenlősdit.

Mégis hogyan történhetett meg, hogy a kapitalista Nyugat három nemzedék alatt a „reakciós bigottság” epicentrumából a woke baloldaliság epicentrumává vált? A válasz egyszerű: paradigmaváltással. Miután a globalista baloldal legyőzte a nacionalizmust a II. világháborúban, azon nyomban elkezdte ráerőltetni felforgató ideológiáját a Nyugatra, felülről egy elit vezérelte „kulturális forradalom”, alulról pedig egy elit támogatta „polgárjogi mozgalom” révén.

Jelentések

Az úgynevezett woke kapitalizmust jórészt három tényező hozta létre: a baloldali kulturális hegemónia, az elitek összefonódása és a polgárjogi törvénykezés. A közoktatásban és a tudományos miliőben érvényesülő baloldali uralom az értelmiségiek, bürokraták és középvezetők minden új nemzedékét baloldali ideológiával indoktrinálja. Baloldali nézeteket terjeszt a fősodrú és a közösségi média is. Az elitek egy húron pendülése magától értetődő, hiszen a multinacionális mega­cégek legfőbb vezetői olyan globalista szervezetek tagjai, mint a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR), a Bilderberg-csoport vagy a Világgazdasági Fórum. De ha esetleg nem tartoznak egyik ilyen szervezethez sem, akkor is elkötelezettek a „polgárjogi” (tehát kisebbségajnározó) törvények iránt, amelyek mindenképpen woke magatartást kényszerítenek rájuk. Ellenkező esetben a „társadalmi igazságosság harcosai” a kisebbségek üldözésével vádolják meg őket mindenféle – gyakran teljesen légből kapott – ürüggyel, költséges pereket akasztva a nyakukba a balosok által ellenőrzött bíróságokon, amelyek törvényszerűen bűnösnek találják és súlyos milliók megfizetésére kötelezik őket „ördögien gonosz rasszista bigottság” miatt.

A kapitalizmus nem autonóm mechanizmus. A vállalatok nem valamiféle különleges és egyedi entitások, amelyeket absztrakt közgazdasági varázslás irányít, hanem ugyanolyan hatalmi központok, mint a média, a tudományos élet és az igazságszolgáltatás, ideológiailag elfogult érdekcsoportok által ellenőrizve. Egyesek markánsan globalista-egalitarista politika támogatására használják a tőkéjüket, ahogyan azt mindig is tették. Klasszikus történelmi példa erre Jacob Schiff, aki nemzetközi bankárként és az amerikai központi bank (Fed) tanácsadójaként az oroszországi bolsevik forradalmat pénzelte. Napjainkban Schiff szerepét Larry Fink tölti be, aki a Fed és az amerikai pénzügyminisztérium szürke eminenciásaként és a Világgazdasági Fórum programfelelőseként fehérellenes beruházási filozófiáját az ENSZ úgynevezett ESG-politikájával szalonképesíti. Ennek szellemében a nyugati pénzpiacokat uraló mamutcége, a BlackRock olyan vállalatokat részesít előnyben a befektetései során, amelyek követik az ESG (környezettudatos és szociális társasági vezetés) elveit, vagyis tekintettel vannak a klímaváltozásra, a fenntarthatóságra, a diverzitásra és az emberi jogokra. Ezekkel a demagóg politikai szlogenekkel takaródzva az ESG valójában egy woke társadalmi hitelértékelési rendszer azzal a nyilvánvaló céllal, hogy globálisan csökkentse a fehér férfiak szerepét és befolyását az üzleti világban, a vállalatirányításban és általában a gazdasági életben, helyzetbe hozva a nőket, valamint a faji-etnikai és nemi kisebbségek képviselőit.

A nők csak a kvóta kedvéért való vezető pozícióba helyezésének semmiféle racionális (gazdasági) indoka nincs. Ega­litarista babona, színtiszta fehérférfi-ellenesség az egész. Egy londoni egykori píárosnő például könyvében rántja le a leplet a munkahelyén tapasztalt „mérgező nőiességről”, amely a nők közötti öldöklő munkahelyi rivalizáláshoz vezetett. Egy ezerfős reprezentatív mintán készített brit felmérés szerint a megkérdezett nők több mint fele azt állította, hogy más nők szabotálták a munkájukban, 37 százalékukat pedig megfélemlítették vagy megfenyegették kolléganőik.

A globalista finánctőke szócsöveként és notórius háborús uszítóként ismert befolyásos neokon publicista, Bill Kristol szerint a „lusta, dekadens és tönkretett” fehér munkásosztályt le kell cserélni bevándorlókra. Minél „színesebb” (fajilag változatosabb) ugyanis egy adott munkahely, logikus módon annál alacsonyabb az alkalmazottak szakszervezetbe tömörülésének esélye. Minél nagyobb egy adott közösség faji-etnikai sokszínűsége, annál alacsonyabb a választásokon való részvételi hajlandósága, az önkéntes munkában, a jótékonykodásban és a közösségi projektekben való részvételének mértéke. A fajilag-etnikailag legváltozatosabb közösségek tagjai feleakkora bizalmat tanúsítanak egymás iránt, mint a leghomogénebb környezetben élők. Gyakorlatilag az „állampolgári egészség”, vagyis egy adott közösség társadalmi és politikai erejének összes fokmérője annál alacsonyabb, minél változatosabb fajilag, etnikailag és szociálisan a környezet. Valójában az összes tematikus felmérés és tudományos vizsgálat alapjaiban cáfolja a harmadik világbeli bevándorlás népszerűsítésére a nyugati országokban mantraként szajkózott demagóg lózungot, miszerint „a (faji) változatosság a legnagyobb erőnk”. Éppen ellenkezőleg: a multiraciális társadalom a multikonfliktusos (mindenki kontra mindenki) társadalom szinonimája, és mint ilyen, ideális vadászterep a kozmopolita finánctőke vad­orzói számára. Fink és a hasonszőrűek ezért forszírozzák mindenhol a diverzitás és inkluzivitás követelményét, minél nagyobb faji, etnikai és nemi változatosságra kényszerítve a vállalatokat a vezetőségükben és a munkaerő-struktúrájukban egyaránt.

Kövess minket -on és -en!

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

Az USA és Izrael Irán elleni háborújának első fordulójában az agresszor egyetlen stratégiai célja sem valósult meg: sem a rezsimváltás, sem az iráni atomprogram leállítása, sem pedig az ország ballisztikusrakéta-képességeinek felszámolása.

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.

1940 decemberében, három hónappal a német-olasz-japán háromhatalmi egyezmény aláírását követően japán tisztek kontingense érkezett Berlinbe újdonsült szövetségeseikkel konzultálni.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

Az ausztrál hatóságok visszavonták egy brit férfi vízumát, miután a gyanú szerint nemzetiszocialista jelképeket terjesztett és „erőszakra uszított” a zsidókkal szemben. Ausztrália belügyminisztere megerősítette, hogy megtették az előkészületeket a férfi kiutasítására.

Kevesen tudják, hogy a második világégés idején a Szent Korona földjét védő honvédeink a német fegyvertársaktól igazi nagymacskákat is kaptak. A magyar kezek által megszelídített ragadozók sokszor nagyot haraptak a vörös rém testéből. A legsikeresebb vadász Tarczay Ervin páncélos százados volt.

A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.

A The Wall Street Journal szerint az Egyesült Államok azt szeretné, ha Kína leállítaná vagy legalábbis csökkentené az orosz olaj vásárlását. Azt gondoltam magamban, hogy ez egy téves kérés. Miért okoznának a kínaiak önmaguknak kárt, hogy a fő ellenségüknek kedvezzenek?

A 2026-os év eleje jelentős fordulatot hozott az ausztrál nemzetiszocialista mozgalmak elleni fellépésben. Január közepén hivatalosan is bejelentette feloszlását a népszerű National Socialist Network (Nemzeti Szocialista Hálózat), miután a szövetségi kormány drasztikus szigorításokat vezetett be a szólásszabadság elleni törvényekben.

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

1938-ban az első bécsi döntés, felülírva a trianoni rablóbékét, visszajuttatta a Felvidék magyarok lakta déli részét, 1939-ben pedig a Magyar Királyi Honvédség bevonult Kárpátaljára, ezután a vezetés figyelme Erdély felé fordult.

Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb etnikai zavargásai rázták meg az Egyesült Királyságot. Az angol társadalom megcsömörlött az illegális bevándorlás és a multikulturalizmus negatív következményeitől. A polgárháború azonban még várat magára.

A Szilágy megyei Érkáváson 1944 decemberének egyik napján megjelent egy orosz hadnagy és egy őrmester. Ez időben visszajöttek a román közigazgatás emberei: a csendőrség, a jegyző stb.

Akik még nem ismernék a történetét annak a mondásnak, hogy Románia a "történelem prostituáltja", annak segítünk hat történelmi momentummal, amely eléggé tiszta képet fest arról, milyen szövetségese volt ez az ország néhai partnereinek.

A nemzetiszocialista Németország kiképző cirkálói szinte évi rendszerességgel tűntek fel a dél-chilei fjordoknál, amelyek a német admiralitás szemében Norvégia földrajzi ikerpárját jelentették, ahol feltűnés nélkül gyakorlatozhattak.

„Bizonyára tudják" - nyilatkozta 1995-ben Gustav Hendrikssen, az uppsalai egyetem nyugalmazott professzora -, „hogy közvetlenül az 1938-as müncheni konferencia után Gertrude Stein [amerikai zsidó írónő], aki csodálatos vendéglátó és megszállott író volt, felhívást intézett egy sor értelmiségihez, akik közösen aláírt beadványban szólították fel a Nobel békedíj-bizottságot, hogy ítélje oda Hitlernek a Nobel-békedíjat.

Azt a több hónapig tartó hadjáratot, amelyet I. Ulászló magyar és lengyel király, valamint Hunyadi János erdélyi vajda vezetett az Oszmán Birodalom ellen 1443 őszén és telén, általában az oszmán–magyar háborúk egyik legsikeresebb epizódjaként tartják számon.

Csak idő kérdése, hogy Amerika egyre növekvő ellenséglistája mikor dönt úgy, hogy kihúzza a szőnyeget az amerikai gazdaság alól.

1945. február 11-én már öt hete éltünk „felszabadulva", esténként hallottuk a szomszédságból a megerőszakolt nők segélykérő sikoltásait. 1944 karácsony kora este jöttek be Villányos úti családi házunkba az oroszok.

Amerika mindenben az élre tör. Az amerikai nemzeti psziché egyik alaptényezője, az elnyomhatatlan versenyszellem arra sarkallja, hogy minden téren igyekezzen lepipálni a „világ maradékát” (ahogy az amerikaiak saját képzelt kiválóságuk megingathatatlan tudatában a Föld többi részét szokták nevezni leereszkedően).

Kannibálszigetnek vagy a halál szigetének nevezik a Szibériában, az Ob folyó mentén található Nazino-szigetet, amely a sztálini terror egyik legsötétebb fejezetének helyszínéül szolgált.

A Luftwaffe vezetői korán felismerték, hogy egy képzett pilóta nagyon sokat ér.