Kövess minket -on és -en!

Szovjet-Oroszországban nyilvános szeánszokon kötelezték önkritikára a rezsim által ideológiai-politikai ellenségeknek tekintett elemeket (burzsujokat, kulákokat, értelmiségieket) veleszületett társadalmi kiváltságaik levezekléseként.

Szovjet-Amerikában ugyancsak nyilvános önkritikára kényszerítik a rezsim szemében első számú közellenségnek számító heteroszexuális fehér férfiakat veleszületett faji kiváltságaik levezekléseként. Ugyanakkor a vállalati és intézményi vezetők mellé (fölé?) rendelt diverzitásügyi politikai komisszárok ellenőrzik a faji és nemi kvóták érvényre juttatását, vagyis a heteroszexuális fehér férfiak fokozatos lecserélését a vezető posztokon és általában a munkahelyeken.

A Goldman Sachs, a világ egyik legbefolyásosabb nagybankja ezentúl nem hajlandó olyan cégekkel üzletelni, amelyek vezetőségét kizárólag heteroszexuális fehér férfiak alkotják. A State Street, a világ második legnagyobb beruházó cége a jövőben csak különleges engedéllyel alkalmazhat fehér férfiakat, mert a woke cégvezetés arra törekszik, hogy megháromszorozza fekete és egyéb kisebbségi alkalmazottainak számát. A Bank of America, a világ harmadik legnagyobb beruházási bankja faji átnevelő programjában azt állítja, hogy az USA a „fehér felsőbbrendűség” rendszere, és arra biztatja alkalmazottait, hogy legyenek „woke-ok a munkában”, fehér alkalmazottait pedig arra, hogy „dekolonizálják az elméjüket”, és „engedjék át hatalmukat a feketéknek”.

A világ leghíresebb szórakoztatóipari konglomerátuma, a Walt Disney vezetői vállalati dogmává emelték a kritikai fajelméletet, és faji átnevelő kurzusaikon a „rendszerszintű rasszizmus”, „fehér kiváltság” és „fehér törékenység” témakörökben bombázzák dolgozóikat szegregált „affinitási csoportokban”. A Disney elvárja fehér alkalmazottaitól, hogy utasítsák el az olyan „színvak ideológiákat és retorikákat”, mint a „minden élet számít” és „nem látok színeket”, viszont „figyeljenek empátiával fekete kollégáikra”, és „ne vitassák azok átélt tapasztalatait” az őket sújtó rasszizmus tekintetében.

Néhány jellemző példa a fehér alkalmazottakkal szemben támasztott követelményekből: „vegyél részt a (feketéket megillető) jóvátételekben”, „dekolonizáld a könyvespolcodat”, „ne költözz el fekete lakókörnyezetből”, „adakozz a fehér felsőbbrendűség elleni tevékenység számára, mint amilyen a helyi BLM-szekció”. De még ez sem elég. A fehér szülőknek a gyermekeiket is idejekorán öngyűlöletre (vagyis a fehérség gyűlöletére) kell nevelniük. Ezért a cég arra buzdítja őket, hogy ítéljék el és akadályozzák meg „a növekvő rassztudatosságot gyermekeikben”, mert „már a csecsemők is diszkriminálnak” más rasszhoz tartozókkal szemben, a rasszizmus első jeleit három hónapos korban mutatva, négyéves korukra pedig „erős elfogultságot tanúsítva a fehérség iránt”. A Disney-nél mindennapos fórumok, ajánlott olvasmányok és szemináriumok emlékeztetik az alkalmazottakat a fehérellenesség és antirasszizmus fontosságára, miközben a másként gondolkodó dolgozókat aktívan akadályozzák nézeteik kifejtésében.

A Lockheed, a legnagyobb amerikai hadiipari vállalat diverzitástréningre küldi fehér férfi vezetőit, hogy megszabaduljanak „fehér férfi kultúrájuktól”, és vezekeljenek „fehér férfi kiváltságukért”. A Ray­theon, az USA második legnagyobb hadipari komplexuma kritikai fajelméletet reklámozó antirasszista programjában elveti az „egyenlőség” elvét, vagyis személyzeti politikájában nyíltan előnyben részesíti a színes bőrűeket, és felszólítja fehér alkalmazottait, hogy ismerjék el (faji) „kiváltságukat”. Az American Express hitelkártya-kibocsátó cég kritikai fajelméletet oktató tréningjén azzal tömik az alkalmazottak fejét, hogy a kapitalizmus természeténél fogva rasszista, felszólítva őket, hogy interszekcionális alapon „dekonstruálják faji és nemi identitásukat”, és sorolják be magukat egy „kiváltsági hierarchián”.

A Google techbehemót antirasszista alkalmazotti kezdeményezése keretében azt tanítják, hogy „Amerika a fehér felsőbbrendűség rendszere”, és hogy „minden amerikait rasszistának neveltek”. A Walmart, a világ legnagyobb áruházlánca a kritikai fajelméletet népszerűsítő kötelező tréningjein „fehér felsőbbrendűségi rendszerként” denunciálja az Egyesült Államokat, fehér dolgozóit pedig azzal vádolja, hogy vétkesek „fehér szupremacista gondolkodásban” és „internalizált faji felsőbbrendűségben”. A világ legnagyobb olajtársasága, a Shell amerikai leányvállalatának terve a „faji változatosság, méltányosság és esélyegyenlőség” érdekében (The Shell Racial Diversity, Equity and Inclusion Plan) arra kötelezte alkalmazottait, hogy végezzék el a „fehér kiváltság” és antirasszizmus „intervenciós” tréninget, amelyen a fehérellenes „társadalmi igazságossággal” kapcsolatos BLM-es agymosásban részesültek. Ugyanakkor a woke cégvezetés a munkateljesítmény mérésére szolgáló vállalati pontrendszer (KPI) révén anyagilag is ösztönzi a fehér alkalmazottak számának csökkentését.

Az AT&T, a világ legnagyobb telekommunikációs vállalata szintén „átnevelőtréningre” kötelezi fehér alkalmazottait. A vitacsoportok, könyvklubok, mentorálási programok és faji érzékenyítő gyakorlatok keretében megkövetelik tőlük, hogy ismerjék el cinkosságukat a „fehér kiváltság” és „rendszerszintű rasszizmus” tartósításában, ha nem akarják, hogy a szakmai minősítésük lássa kárát. Ráadásul írásos fogadalmat kell tenniük, hogy „a változást fogják szorgalmazni” azzal, hogy „többet olvasnak a rendszerszintű rasszizmusról” és „elutasítják mások gyűlölködő nyelvezetét”, máskülönben rasszistának tekintik őket, annak minden következményével.

A cégvezetés arra biztatja őket, hogy tanulmányozzák egy néger nő irományát, amelyben egyebek mellett az alábbiak olvashatók: „Fehér Amerika, ha tudni akarod, hogy ki a felelős a rasszizmusért, akkor nézz a tükörbe. […] Fehérek, ti vagytok a probléma. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire gyűlölitek a rasszizmust, ahogyan állítjátok, ti vagytok az egyedüli oka, hogy évszázadokig virágzott.” A szerző szerint „az amerikai rasszizmus kizárólag a fehérek jellemvonása”, mert „a feketék nem lehetnek rasszisták”, a fehér nők pedig „hazugságokat mondtak a fekete férfiakra azóta, hogy először behozták őket megláncolva Amerikába”, és fehér férfitársaikkal együtt „élvezik a kiváltságokat, amelyeket a fehér felsőbbrendűség nyújt nekik”. Az intenzív faji átnevelőkúra végére az agymosott alkalmazottak a cégvezetés reményei szerint megtanulják, hogy „a fehérség a valaha elkövetett egyik legnagyobb és leghosszabb életű csalás”.

Kövess minket -on és -en!

A második világháború minden karácsonya szomorú volt, azonban 1944 decembere kimondottan komoly megpróbáltatásokat jelentett a budapestiek számára.

A nemzetiszocialista vezérkar tagjai között nem kevés zseni akadt, de közülük is magasan kiemelkedett Albert Speer, a Nagynémet Birodalom főépítésze és későbbi fegyverkezési minisztere.

Nemzetiszocialista párttag volt-e a saját nagyapám? Erre a kérdésre mostantól minden német választ kaphat az amerikai Nemzeti Levéltár segítségével, amely először tette közzé az interneten a NSDAP teljes fennmaradt tagnyilvántartását.

Bármennyire is sokkolóan hangzik, manapság már csak a világ népességének 2 százalékát (!) alkotják szülőképes korú fehér nők. Úgy tűnik, az utóbbi 100 évben a fehér ember megette a kenyere javát.

Az elmúlt napokban a Budapestet megjárt izraeli turisták lefényképeztek egy horogkeresztes „náci zászlót” a Belvárosban, majd a figyelemfelhívás szándékával posztolták a közösségi médiákban, illetve beküldték egyes portálok szerkesztőségébe.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

Donald Trump háborúval kapcsolatos retorikája olyan, mintha egy skizoid bohócot hallgatnánk. Az egyik nap azzal dicsekszik, hogy a „Midnight Hammer” hadművelet Irán atomlétesítményeit kráterekkel teli parkolóvá változtatta, a következőn pedig azzal riogat, hogy az iráni atomfenyegetés olyan létfontosságú vészhelyzet, amely közös amerikai–izraeli támadást igényel. 

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

Nyolc évtizednyi piacdemokrácia, konzumidiotizmus, feminista imperializmus és rendszerszintű férfiellenesség nyomán a nyugati fehér férfi mentálisan jórészt elvesztette a férfiasságát.

Egy niagarai (Ontario) férfit, aki három vádpontban ismerte el bűnösségét terrorizmussal kapcsolatos cselekményekben, húsz év börtönbüntetésre ítéltek. Matthew Althorpe legkorábban tíz év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Az alábbi eset rávilágít arra, hogy Németországban a hatalom gyakorlatilag hogyan támogatja az Antifát, ami immár az USA-ban és Magyarországon is terrorszervezetnek minősül.

Még sokan emlékszünk egy régi novemberi estére, melyen a telefondrót elhozta a hírt: a bajorországi Hitler-puccs leveretett.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.