Amerikai neobolsevizmus: woke-izmus elméletben és gyakorlatban (18. rész)

Kövess minket -on és -en!

Szovjet-Oroszországban nyilvános szeánszokon kötelezték önkritikára a rezsim által ideológiai-politikai ellenségeknek tekintett elemeket (burzsujokat, kulákokat, értelmiségieket) veleszületett társadalmi kiváltságaik levezekléseként.

Szovjet-Amerikában ugyancsak nyilvános önkritikára kényszerítik a rezsim szemében első számú közellenségnek számító heteroszexuális fehér férfiakat veleszületett faji kiváltságaik levezekléseként. Ugyanakkor a vállalati és intézményi vezetők mellé (fölé?) rendelt diverzitásügyi politikai komisszárok ellenőrzik a faji és nemi kvóták érvényre juttatását, vagyis a heteroszexuális fehér férfiak fokozatos lecserélését a vezető posztokon és általában a munkahelyeken.

A Goldman Sachs, a világ egyik legbefolyásosabb nagybankja ezentúl nem hajlandó olyan cégekkel üzletelni, amelyek vezetőségét kizárólag heteroszexuális fehér férfiak alkotják. A State Street, a világ második legnagyobb beruházó cége a jövőben csak különleges engedéllyel alkalmazhat fehér férfiakat, mert a woke cégvezetés arra törekszik, hogy megháromszorozza fekete és egyéb kisebbségi alkalmazottainak számát. A Bank of America, a világ harmadik legnagyobb beruházási bankja faji átnevelő programjában azt állítja, hogy az USA a „fehér felsőbbrendűség” rendszere, és arra biztatja alkalmazottait, hogy legyenek „woke-ok a munkában”, fehér alkalmazottait pedig arra, hogy „dekolonizálják az elméjüket”, és „engedjék át hatalmukat a feketéknek”.

A világ leghíresebb szórakoztatóipari konglomerátuma, a Walt Disney vezetői vállalati dogmává emelték a kritikai fajelméletet, és faji átnevelő kurzusaikon a „rendszerszintű rasszizmus”, „fehér kiváltság” és „fehér törékenység” témakörökben bombázzák dolgozóikat szegregált „affinitási csoportokban”. A Disney elvárja fehér alkalmazottaitól, hogy utasítsák el az olyan „színvak ideológiákat és retorikákat”, mint a „minden élet számít” és „nem látok színeket”, viszont „figyeljenek empátiával fekete kollégáikra”, és „ne vitassák azok átélt tapasztalatait” az őket sújtó rasszizmus tekintetében.

Néhány jellemző példa a fehér alkalmazottakkal szemben támasztott követelményekből: „vegyél részt a (feketéket megillető) jóvátételekben”, „dekolonizáld a könyvespolcodat”, „ne költözz el fekete lakókörnyezetből”, „adakozz a fehér felsőbbrendűség elleni tevékenység számára, mint amilyen a helyi BLM-szekció”. De még ez sem elég. A fehér szülőknek a gyermekeiket is idejekorán öngyűlöletre (vagyis a fehérség gyűlöletére) kell nevelniük. Ezért a cég arra buzdítja őket, hogy ítéljék el és akadályozzák meg „a növekvő rassztudatosságot gyermekeikben”, mert „már a csecsemők is diszkriminálnak” más rasszhoz tartozókkal szemben, a rasszizmus első jeleit három hónapos korban mutatva, négyéves korukra pedig „erős elfogultságot tanúsítva a fehérség iránt”. A Disney-nél mindennapos fórumok, ajánlott olvasmányok és szemináriumok emlékeztetik az alkalmazottakat a fehérellenesség és antirasszizmus fontosságára, miközben a másként gondolkodó dolgozókat aktívan akadályozzák nézeteik kifejtésében.

A Lockheed, a legnagyobb amerikai hadiipari vállalat diverzitástréningre küldi fehér férfi vezetőit, hogy megszabaduljanak „fehér férfi kultúrájuktól”, és vezekeljenek „fehér férfi kiváltságukért”. A Ray­theon, az USA második legnagyobb hadipari komplexuma kritikai fajelméletet reklámozó antirasszista programjában elveti az „egyenlőség” elvét, vagyis személyzeti politikájában nyíltan előnyben részesíti a színes bőrűeket, és felszólítja fehér alkalmazottait, hogy ismerjék el (faji) „kiváltságukat”. Az American Express hitelkártya-kibocsátó cég kritikai fajelméletet oktató tréningjén azzal tömik az alkalmazottak fejét, hogy a kapitalizmus természeténél fogva rasszista, felszólítva őket, hogy interszekcionális alapon „dekonstruálják faji és nemi identitásukat”, és sorolják be magukat egy „kiváltsági hierarchián”.

A Google techbehemót antirasszista alkalmazotti kezdeményezése keretében azt tanítják, hogy „Amerika a fehér felsőbbrendűség rendszere”, és hogy „minden amerikait rasszistának neveltek”. A Walmart, a világ legnagyobb áruházlánca a kritikai fajelméletet népszerűsítő kötelező tréningjein „fehér felsőbbrendűségi rendszerként” denunciálja az Egyesült Államokat, fehér dolgozóit pedig azzal vádolja, hogy vétkesek „fehér szupremacista gondolkodásban” és „internalizált faji felsőbbrendűségben”. A világ legnagyobb olajtársasága, a Shell amerikai leányvállalatának terve a „faji változatosság, méltányosság és esélyegyenlőség” érdekében (The Shell Racial Diversity, Equity and Inclusion Plan) arra kötelezte alkalmazottait, hogy végezzék el a „fehér kiváltság” és antirasszizmus „intervenciós” tréninget, amelyen a fehérellenes „társadalmi igazságossággal” kapcsolatos BLM-es agymosásban részesültek. Ugyanakkor a woke cégvezetés a munkateljesítmény mérésére szolgáló vállalati pontrendszer (KPI) révén anyagilag is ösztönzi a fehér alkalmazottak számának csökkentését.

Az AT&T, a világ legnagyobb telekommunikációs vállalata szintén „átnevelőtréningre” kötelezi fehér alkalmazottait. A vitacsoportok, könyvklubok, mentorálási programok és faji érzékenyítő gyakorlatok keretében megkövetelik tőlük, hogy ismerjék el cinkosságukat a „fehér kiváltság” és „rendszerszintű rasszizmus” tartósításában, ha nem akarják, hogy a szakmai minősítésük lássa kárát. Ráadásul írásos fogadalmat kell tenniük, hogy „a változást fogják szorgalmazni” azzal, hogy „többet olvasnak a rendszerszintű rasszizmusról” és „elutasítják mások gyűlölködő nyelvezetét”, máskülönben rasszistának tekintik őket, annak minden következményével.

A cégvezetés arra biztatja őket, hogy tanulmányozzák egy néger nő irományát, amelyben egyebek mellett az alábbiak olvashatók: „Fehér Amerika, ha tudni akarod, hogy ki a felelős a rasszizmusért, akkor nézz a tükörbe. […] Fehérek, ti vagytok a probléma. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire gyűlölitek a rasszizmust, ahogyan állítjátok, ti vagytok az egyedüli oka, hogy évszázadokig virágzott.” A szerző szerint „az amerikai rasszizmus kizárólag a fehérek jellemvonása”, mert „a feketék nem lehetnek rasszisták”, a fehér nők pedig „hazugságokat mondtak a fekete férfiakra azóta, hogy először behozták őket megláncolva Amerikába”, és fehér férfitársaikkal együtt „élvezik a kiváltságokat, amelyeket a fehér felsőbbrendűség nyújt nekik”. Az intenzív faji átnevelőkúra végére az agymosott alkalmazottak a cégvezetés reményei szerint megtanulják, hogy „a fehérség a valaha elkövetett egyik legnagyobb és leghosszabb életű csalás”.

Kövess minket -on és -en!