Kövess minket -on és -en!

Óriási a szakadék azok között, akik politikai érdekeikhez mérten cserélgetik eszméiket - legyenek liberálisok vagy bolsevikok -, és azok között, akik, mint a nacionalisták, különösen az Arany Hajnal tagjai, hűek maradnak meggyőződéseikhez, olvasható a görög Arany Hajnal honlapján.

A görög nemzeti pártot szinte példátlan módon lehetetlenítették el az elmúlt években, holott évekkel ezelőtt még parlamenti párt voltak. Ismert az is, hogy elnökük évek óta börtönben van, most újabb epizódhoz érkezett ez a történet.

A népi nacionalista mozgalom alapítója, Nikosz Mihaloliakosz minden politikai nyomás és kísértés ellenére, függetlenül a háttérérdekektől, továbbra is példát mutat kitartásból és méltóságból. Mindezt a legnehezebb körülmények között is, amikor a rendszer folyamatosan próbálja megtörni az ellenállását. Ez az egyenes gerincű hozzáállás még a rendszerhű sajtó egyes szereplőiből is elismerést váltott ki, noha Mihaloliakosz nem először utasította vissza a politikai behódolást.

Elutasította, hogy megtagadja saját elveit és a mozgalmat, amelyet létrehozott, még akkor is, amikor világos volt, hogy ezzel megnehezíti saját sorsát.

Egy ismert újságíró - még jóval azelőtt, hogy a rendszer üldözése teljes erejében kibontakozott volna - így fogalmazott: „Az ítélet várható volt. Az indoklás szintén. Az igazságszolgáltatás menete is az. Mihaloliakosz visszakerült a börtönbe, mert a lamiai fellebbviteli ügyész fellebbezett. Az indok? Kitart a nézetei mellett, tehát veszélyes.”

Manolisz Kottakisz újságíró találóan jegyezte meg: „Mióta Mihaloliakosz börtönbe került, véget értek a szenvedéseink.”

És valóban, sokan éreztek megkönnyebbülést, ugyanakkor felmerül a kérdés: valóban indokolt egy ember véleménye miatt bebörtönözni valakit, különösen egy olyan országban, amely a demokráciát és a jogállamiságot hirdeti?

A történelmi párhuzamok is érdekesek: régebbi korszakokban - akár vezető kommunisták, mint Árisz Veluhiótisz vagy Szteliosz Szklaivénasz - hajlandók voltak megbánó nyilatkozatot aláírni, hogy elkerüljék a hosszú börtönbüntetést. Mihaloliakosz azonban makacsul kitart eszméi mellett, nem hajlandó engedményeket tenni sem a rendszernek, sem a közvélemény nyomásának.

A mai politikai életben, ahol volt kommunisták is simán beolvadtak a konzervatív Új Demokrácia köreibe, Mihaloliakosz magatartása szinte anakronisztikus. Mint egy modern Don Quijote, megveti a könnyebb utat, és inkább vállalja a küzdelmet a saját értékrendjéért.

Mindeközben úgy tűnik, a jogállamiság alapelvei egyre inkább háttérbe szorulnak. Mihaloliakosz esetében semmilyen törvényi változtatás, semmilyen jogi védelem nem érvényesül. Az ellene folytatott per továbbra is folyamatban van, ám ő továbbra is fogoly marad, mindenféle jogalap nélkül.

És miközben a szóbeszéd tovább él egy állítólagos „titkos megállapodásról” az Új Demokráciával, hogy szabadsága fejében elárulná elveit, Mihaloliakosz tetteivel nap mint nap cáfolja ezt a vádat. Kitart, és ezzel újra és újra megmutatja: nem mindenki hajlandó eladni a meggyőződését a szabadságáért cserébe.

Kövess minket -on és -en!

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

A kedves történet látott napvilágot egy kaliforniai középiskolában: nyolc középiskolás diák horogkeresztet formált a testével az intézmény futballpályáján, valamint egy Adolf Hitler-idézetet posztoltak mellé a közösségi médiában.

Rádióból hallgattuk a tárgyalást Salzburgban. Élénk figyelemmel kísértük a készülék minden budapesti adását ebben az időben.

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

Egy héttel ezelőtt Lyonban antifasiszták csoportosan halálra rugdostak egy 23 éves hazafias diákot, Quentin Deranque-t.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

Egy friss németországi felmérés szerint a bevándorló háttérrel nem rendelkező polgárok, tehát az etnikai németek tartanak leginkább a szélsőjobboldal térnyerésétől.

Sven Liebichet, akit most Marla-Svenja Liebich néven tartanak nyilván, hazafias tevékenységért, hivatalosan „gyűlöletkeltésért” ítélték el, és hamarosan megkezdi börtönbüntetését. A hallei hatóság Liebichet a chemnitzi női börtönbe rendelte be.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Az Egyesült Államok példáját követve az Antifa mozgalom terrorszervezetté minősítését kezdeményezte a magyar kormány az Európai Unióban – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Brüsszelben.

Az Antifa vállalta magára a felelősséget az AfD hamburgi frakcióvezetőjének az autója elleni támadásért.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A nemzetiszocialista Németország a második világháború során több olyan fegyvertervet is kidolgozott, amik messze meghaladták a kor technológiai szintjét.