Kövess minket 
-on és 
-en!
Óriási a szakadék azok között, akik politikai érdekeikhez mérten cserélgetik eszméiket - legyenek liberálisok vagy bolsevikok -, és azok között, akik, mint a nacionalisták, különösen az Arany Hajnal tagjai, hűek maradnak meggyőződéseikhez, olvasható a görög Arany Hajnal honlapján.
A görög nemzeti pártot szinte példátlan módon lehetetlenítették el az elmúlt években, holott évekkel ezelőtt még parlamenti párt voltak. Ismert az is, hogy elnökük évek óta börtönben van, most újabb epizódhoz érkezett ez a történet.
A népi nacionalista mozgalom alapítója, Nikosz Mihaloliakosz minden politikai nyomás és kísértés ellenére, függetlenül a háttérérdekektől, továbbra is példát mutat kitartásból és méltóságból. Mindezt a legnehezebb körülmények között is, amikor a rendszer folyamatosan próbálja megtörni az ellenállását. Ez az egyenes gerincű hozzáállás még a rendszerhű sajtó egyes szereplőiből is elismerést váltott ki, noha Mihaloliakosz nem először utasította vissza a politikai behódolást.
Elutasította, hogy megtagadja saját elveit és a mozgalmat, amelyet létrehozott, még akkor is, amikor világos volt, hogy ezzel megnehezíti saját sorsát.
Egy ismert újságíró - még jóval azelőtt, hogy a rendszer üldözése teljes erejében kibontakozott volna - így fogalmazott: „Az ítélet várható volt. Az indoklás szintén. Az igazságszolgáltatás menete is az. Mihaloliakosz visszakerült a börtönbe, mert a lamiai fellebbviteli ügyész fellebbezett. Az indok? Kitart a nézetei mellett, tehát veszélyes.”
Manolisz Kottakisz újságíró találóan jegyezte meg: „Mióta Mihaloliakosz börtönbe került, véget értek a szenvedéseink.”
És valóban, sokan éreztek megkönnyebbülést, ugyanakkor felmerül a kérdés: valóban indokolt egy ember véleménye miatt bebörtönözni valakit, különösen egy olyan országban, amely a demokráciát és a jogállamiságot hirdeti?
|
|
|
|
|
|
A történelmi párhuzamok is érdekesek: régebbi korszakokban - akár vezető kommunisták, mint Árisz Veluhiótisz vagy Szteliosz Szklaivénasz - hajlandók voltak megbánó nyilatkozatot aláírni, hogy elkerüljék a hosszú börtönbüntetést. Mihaloliakosz azonban makacsul kitart eszméi mellett, nem hajlandó engedményeket tenni sem a rendszernek, sem a közvélemény nyomásának.
A mai politikai életben, ahol volt kommunisták is simán beolvadtak a konzervatív Új Demokrácia köreibe, Mihaloliakosz magatartása szinte anakronisztikus. Mint egy modern Don Quijote, megveti a könnyebb utat, és inkább vállalja a küzdelmet a saját értékrendjéért.
Mindeközben úgy tűnik, a jogállamiság alapelvei egyre inkább háttérbe szorulnak. Mihaloliakosz esetében semmilyen törvényi változtatás, semmilyen jogi védelem nem érvényesül. Az ellene folytatott per továbbra is folyamatban van, ám ő továbbra is fogoly marad, mindenféle jogalap nélkül.
És miközben a szóbeszéd tovább él egy állítólagos „titkos megállapodásról” az Új Demokráciával, hogy szabadsága fejében elárulná elveit, Mihaloliakosz tetteivel nap mint nap cáfolja ezt a vádat. Kitart, és ezzel újra és újra megmutatja: nem mindenki hajlandó eladni a meggyőződését a szabadságáért cserébe.
