Kövess minket -on és -en!

Óriási a szakadék azok között, akik politikai érdekeikhez mérten cserélgetik eszméiket - legyenek liberálisok vagy bolsevikok -, és azok között, akik, mint a nacionalisták, különösen az Arany Hajnal tagjai, hűek maradnak meggyőződéseikhez, olvasható a görög Arany Hajnal honlapján.

A görög nemzeti pártot szinte példátlan módon lehetetlenítették el az elmúlt években, holott évekkel ezelőtt még parlamenti párt voltak. Ismert az is, hogy elnökük évek óta börtönben van, most újabb epizódhoz érkezett ez a történet.

A népi nacionalista mozgalom alapítója, Nikosz Mihaloliakosz minden politikai nyomás és kísértés ellenére, függetlenül a háttérérdekektől, továbbra is példát mutat kitartásból és méltóságból. Mindezt a legnehezebb körülmények között is, amikor a rendszer folyamatosan próbálja megtörni az ellenállását. Ez az egyenes gerincű hozzáállás még a rendszerhű sajtó egyes szereplőiből is elismerést váltott ki, noha Mihaloliakosz nem először utasította vissza a politikai behódolást.

Elutasította, hogy megtagadja saját elveit és a mozgalmat, amelyet létrehozott, még akkor is, amikor világos volt, hogy ezzel megnehezíti saját sorsát.

Egy ismert újságíró - még jóval azelőtt, hogy a rendszer üldözése teljes erejében kibontakozott volna - így fogalmazott: „Az ítélet várható volt. Az indoklás szintén. Az igazságszolgáltatás menete is az. Mihaloliakosz visszakerült a börtönbe, mert a lamiai fellebbviteli ügyész fellebbezett. Az indok? Kitart a nézetei mellett, tehát veszélyes.”

Manolisz Kottakisz újságíró találóan jegyezte meg: „Mióta Mihaloliakosz börtönbe került, véget értek a szenvedéseink.”

És valóban, sokan éreztek megkönnyebbülést, ugyanakkor felmerül a kérdés: valóban indokolt egy ember véleménye miatt bebörtönözni valakit, különösen egy olyan országban, amely a demokráciát és a jogállamiságot hirdeti?

A történelmi párhuzamok is érdekesek: régebbi korszakokban - akár vezető kommunisták, mint Árisz Veluhiótisz vagy Szteliosz Szklaivénasz - hajlandók voltak megbánó nyilatkozatot aláírni, hogy elkerüljék a hosszú börtönbüntetést. Mihaloliakosz azonban makacsul kitart eszméi mellett, nem hajlandó engedményeket tenni sem a rendszernek, sem a közvélemény nyomásának.

A mai politikai életben, ahol volt kommunisták is simán beolvadtak a konzervatív Új Demokrácia köreibe, Mihaloliakosz magatartása szinte anakronisztikus. Mint egy modern Don Quijote, megveti a könnyebb utat, és inkább vállalja a küzdelmet a saját értékrendjéért.

Mindeközben úgy tűnik, a jogállamiság alapelvei egyre inkább háttérbe szorulnak. Mihaloliakosz esetében semmilyen törvényi változtatás, semmilyen jogi védelem nem érvényesül. Az ellene folytatott per továbbra is folyamatban van, ám ő továbbra is fogoly marad, mindenféle jogalap nélkül.

És miközben a szóbeszéd tovább él egy állítólagos „titkos megállapodásról” az Új Demokráciával, hogy szabadsága fejében elárulná elveit, Mihaloliakosz tetteivel nap mint nap cáfolja ezt a vádat. Kitart, és ezzel újra és újra megmutatja: nem mindenki hajlandó eladni a meggyőződését a szabadságáért cserébe.

Kövess minket -on és -en!

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

A Tiszamenti falucskában – Tiszaeszláron – egy Solymosi nevű parasztasszony kékítőért küldötte Eszter nevű 14 éves leányát. A kis Solymosi Eszter azonban sohasem tért vissza.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

A nyugat-ausztráliai rendőrség lőfegyvereket és lőszereket foglalt le egy perthi férfi otthonában. Az indoklás szerint a tulajdonossal egy háztartásban élő apa „nemzetiszocialista nézeteket vall”, ezért alkalmatlan arra, hogy fegyverekhez férhessen hozzá.

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Az első világháborút óriási területi nyereséggel záró Román Királyság számára – sajnos csak átmenetileg – 1940-re fordulta a kocka.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Immár világos, hogy az Irán elleni háború elindításakor Donald Trump súlyosan alábecsülte Irán kormányát, katonai erejét és népét. Irán megtámadása során ismét a cionista érdekeket helyezte az amerikaiak és a világ érdekei elé.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.