Kövess minket -on és -en!

Óriási a szakadék azok között, akik politikai érdekeikhez mérten cserélgetik eszméiket - legyenek liberálisok vagy bolsevikok -, és azok között, akik, mint a nacionalisták, különösen az Arany Hajnal tagjai, hűek maradnak meggyőződéseikhez, olvasható a görög Arany Hajnal honlapján.

A görög nemzeti pártot szinte példátlan módon lehetetlenítették el az elmúlt években, holott évekkel ezelőtt még parlamenti párt voltak. Ismert az is, hogy elnökük évek óta börtönben van, most újabb epizódhoz érkezett ez a történet.

A népi nacionalista mozgalom alapítója, Nikosz Mihaloliakosz minden politikai nyomás és kísértés ellenére, függetlenül a háttérérdekektől, továbbra is példát mutat kitartásból és méltóságból. Mindezt a legnehezebb körülmények között is, amikor a rendszer folyamatosan próbálja megtörni az ellenállását. Ez az egyenes gerincű hozzáállás még a rendszerhű sajtó egyes szereplőiből is elismerést váltott ki, noha Mihaloliakosz nem először utasította vissza a politikai behódolást.

Elutasította, hogy megtagadja saját elveit és a mozgalmat, amelyet létrehozott, még akkor is, amikor világos volt, hogy ezzel megnehezíti saját sorsát.

Egy ismert újságíró - még jóval azelőtt, hogy a rendszer üldözése teljes erejében kibontakozott volna - így fogalmazott: „Az ítélet várható volt. Az indoklás szintén. Az igazságszolgáltatás menete is az. Mihaloliakosz visszakerült a börtönbe, mert a lamiai fellebbviteli ügyész fellebbezett. Az indok? Kitart a nézetei mellett, tehát veszélyes.”

Manolisz Kottakisz újságíró találóan jegyezte meg: „Mióta Mihaloliakosz börtönbe került, véget értek a szenvedéseink.”

És valóban, sokan éreztek megkönnyebbülést, ugyanakkor felmerül a kérdés: valóban indokolt egy ember véleménye miatt bebörtönözni valakit, különösen egy olyan országban, amely a demokráciát és a jogállamiságot hirdeti?

A történelmi párhuzamok is érdekesek: régebbi korszakokban - akár vezető kommunisták, mint Árisz Veluhiótisz vagy Szteliosz Szklaivénasz - hajlandók voltak megbánó nyilatkozatot aláírni, hogy elkerüljék a hosszú börtönbüntetést. Mihaloliakosz azonban makacsul kitart eszméi mellett, nem hajlandó engedményeket tenni sem a rendszernek, sem a közvélemény nyomásának.

A mai politikai életben, ahol volt kommunisták is simán beolvadtak a konzervatív Új Demokrácia köreibe, Mihaloliakosz magatartása szinte anakronisztikus. Mint egy modern Don Quijote, megveti a könnyebb utat, és inkább vállalja a küzdelmet a saját értékrendjéért.

Mindeközben úgy tűnik, a jogállamiság alapelvei egyre inkább háttérbe szorulnak. Mihaloliakosz esetében semmilyen törvényi változtatás, semmilyen jogi védelem nem érvényesül. Az ellene folytatott per továbbra is folyamatban van, ám ő továbbra is fogoly marad, mindenféle jogalap nélkül.

És miközben a szóbeszéd tovább él egy állítólagos „titkos megállapodásról” az Új Demokráciával, hogy szabadsága fejében elárulná elveit, Mihaloliakosz tetteivel nap mint nap cáfolja ezt a vádat. Kitart, és ezzel újra és újra megmutatja: nem mindenki hajlandó eladni a meggyőződését a szabadságáért cserébe.

Kövess minket -on és -en!

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Rádióból hallgattuk a tárgyalást Salzburgban. Élénk figyelemmel kísértük a készülék minden budapesti adását ebben az időben.

Ki árja, félvér, nem-árja – a félvérek és nem-árják jogállása – a nem-árják állampolgársága, házassága, hivatalviselése – a harctéri szolgálatból eredő kiváltságok, ésatöbbi.

Miközben a Wehrmacht katonái a rommá lőtt Berlin utcáin elszánt és hősies küzdelmet folytattak a Vörös Hadsereggel, 8,5 méterrel a Birodalmi Kancellária kertje alatt, egy türelmes asszony álmai a beteljesülés előtt álltak.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

1944. december 25-én a főváros körül bezárult a szovjet csapatok gyűrűje. A bekerítés váratlanul érte a védőket. A pesti oldalon a helyzet jobb volt abból a szempontból, hogy itt már részben elkészült védelmi létesítményekre támaszkodhattak a csapatok.

„Antiszemita” tartalmak azonosítására képes szoftvert fejlesztett ki és mutatott be a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) – közölte a szervezet pénteken az MTI-vel.

A The Wall Street Journal szerint az Egyesült Államok azt szeretné, ha Kína leállítaná vagy legalábbis csökkentené az orosz olaj vásárlását. Azt gondoltam magamban, hogy ez egy téves kérés. Miért okoznának a kínaiak önmaguknak kárt, hogy a fő ellenségüknek kedvezzenek?

A nyugat-ausztráliai rendőrség lőfegyvereket és lőszereket foglalt le egy perthi férfi otthonában. Az indoklás szerint a tulajdonossal egy háztartásban élő apa „nemzetiszocialista nézeteket vall”, ezért alkalmatlan arra, hogy fegyverekhez férhessen hozzá.

Később az is kiderült, hogy a 33 éves németországi lengyel férfi miért helyezte az auschwitzi koncentrációs lágerrel egy szintre a német adóhivatalt.

Az Egyesült Államok példáját követve az Antifa mozgalom terrorszervezetté minősítését kezdeményezte a magyar kormány az Európai Unióban – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Brüsszelben.

Bűnösnek mondta ki a Leeds-i Koronabíróság azt a 16 éves Northumberland-i fiút, aki tagja volt a „The Base” (Az Alap) nevű, Nagy-Britanniában betiltott nemzetiszocialista szervezetnek.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.