Kövess minket -on és -en!

Óriási a szakadék azok között, akik politikai érdekeikhez mérten cserélgetik eszméiket - legyenek liberálisok vagy bolsevikok -, és azok között, akik, mint a nacionalisták, különösen az Arany Hajnal tagjai, hűek maradnak meggyőződéseikhez, olvasható a görög Arany Hajnal honlapján.

A görög nemzeti pártot szinte példátlan módon lehetetlenítették el az elmúlt években, holott évekkel ezelőtt még parlamenti párt voltak. Ismert az is, hogy elnökük évek óta börtönben van, most újabb epizódhoz érkezett ez a történet.

A népi nacionalista mozgalom alapítója, Nikosz Mihaloliakosz minden politikai nyomás és kísértés ellenére, függetlenül a háttérérdekektől, továbbra is példát mutat kitartásból és méltóságból. Mindezt a legnehezebb körülmények között is, amikor a rendszer folyamatosan próbálja megtörni az ellenállását. Ez az egyenes gerincű hozzáállás még a rendszerhű sajtó egyes szereplőiből is elismerést váltott ki, noha Mihaloliakosz nem először utasította vissza a politikai behódolást.

Elutasította, hogy megtagadja saját elveit és a mozgalmat, amelyet létrehozott, még akkor is, amikor világos volt, hogy ezzel megnehezíti saját sorsát.

Egy ismert újságíró - még jóval azelőtt, hogy a rendszer üldözése teljes erejében kibontakozott volna - így fogalmazott: „Az ítélet várható volt. Az indoklás szintén. Az igazságszolgáltatás menete is az. Mihaloliakosz visszakerült a börtönbe, mert a lamiai fellebbviteli ügyész fellebbezett. Az indok? Kitart a nézetei mellett, tehát veszélyes.”

Manolisz Kottakisz újságíró találóan jegyezte meg: „Mióta Mihaloliakosz börtönbe került, véget értek a szenvedéseink.”

És valóban, sokan éreztek megkönnyebbülést, ugyanakkor felmerül a kérdés: valóban indokolt egy ember véleménye miatt bebörtönözni valakit, különösen egy olyan országban, amely a demokráciát és a jogállamiságot hirdeti?

A történelmi párhuzamok is érdekesek: régebbi korszakokban - akár vezető kommunisták, mint Árisz Veluhiótisz vagy Szteliosz Szklaivénasz - hajlandók voltak megbánó nyilatkozatot aláírni, hogy elkerüljék a hosszú börtönbüntetést. Mihaloliakosz azonban makacsul kitart eszméi mellett, nem hajlandó engedményeket tenni sem a rendszernek, sem a közvélemény nyomásának.

A mai politikai életben, ahol volt kommunisták is simán beolvadtak a konzervatív Új Demokrácia köreibe, Mihaloliakosz magatartása szinte anakronisztikus. Mint egy modern Don Quijote, megveti a könnyebb utat, és inkább vállalja a küzdelmet a saját értékrendjéért.

Mindeközben úgy tűnik, a jogállamiság alapelvei egyre inkább háttérbe szorulnak. Mihaloliakosz esetében semmilyen törvényi változtatás, semmilyen jogi védelem nem érvényesül. Az ellene folytatott per továbbra is folyamatban van, ám ő továbbra is fogoly marad, mindenféle jogalap nélkül.

És miközben a szóbeszéd tovább él egy állítólagos „titkos megállapodásról” az Új Demokráciával, hogy szabadsága fejében elárulná elveit, Mihaloliakosz tetteivel nap mint nap cáfolja ezt a vádat. Kitart, és ezzel újra és újra megmutatja: nem mindenki hajlandó eladni a meggyőződését a szabadságáért cserébe.

Kövess minket -on és -en!

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

A világ legismertebb négerének új száma vírusként terjed a világhálón annak ellenére, hogy szerinte az összes zeneletöltő oldal bojkottálja azt. (Ye Claims His ‘Hitler’ Single Is Banned From ‘All Digital Streaming Platforms’, billboard.com, 2025.05.08.).

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kijelölt lakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági kényszermunkát kellett végezniük.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

I. e. 5. évszázad: A római civilizáció egy erős patriarchátus, az apák felelősek feleségük és gyermekeik tetteiért, és abszolút hatalommal rendelkeznek a család felett (beleértve az élet és halál feletti hatalmat).

A Terrorelhárítási Központ (TEK) a Nyugati pályaudvaron elfogott egy német állampolgárt, akit hazájában többek között fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme miatt köröztek – közölte a Police.hu.

A Little Rock-i négereket sokkolta, hogy a hétvégén a nemzetiszocialista Blood Tribe csoport tartott felvonulást a város több pontján.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

A The Base nevű nemzetiszocialista akciócsoport újra aktivizálta magát az Egyesült Államokban, és paramilitáris kiképzőtáborokat hirdet – írja a brit The Guardian.

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.