Kövess minket -on és -en!

Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb etnikai zavargásai rázták meg az Egyesült Királyságot. Az angol társadalom megcsömörlött az illegális bevándorlás és a multikulturalizmus negatív következményeitől. A polgárháború azonban még várat magára.

Az angol munkásosztály férfias kultúrájától soha nem volt idegen a konfliktusok fizikai úton való rendezése. Nem véletlen, hogy az ökölvívás is a Brit-szigeteken fejlődött ki, mint ahogy szinte valamennyi, a Nyugati világban elterjedő erőszakos szubkultúra is a futballhuligánokétól a szkinhedekén át a punkokéig a ködös Albionból ered. Anno ezt a maszkulin energiát lovagolta meg a Korona, illetve a Brit Kelet-indiai Társaság is, amikor a világ többé-kevésbé békés népeire szabadította az angol munkásosztályt, hogy naggyá tegye Britanniát.

Az osztálytudattal és erős lokálpatriotizmussal párosuló maszkulinitást a multikulturalizmus nemhogy felhígította volna, de egyenesen megerősítette. A fehér britek kezdetektől határozottan adtak hangot nemtetszésüknek, ha feszültség alakult ki a távolról érkezőkkel. Nem véletlen, hogy Európa első etnikai zavargássorozata (angolul race riot) is épp Angliában zajlott 1919 januárja és augusztusa között, amikor az első világháború végével beköszöntő munkanélküliség miatt elégedetlen kikötővárosok fehér munkásai összecsaptak a nekik konkurenciát jelentő afrikai, karibi, kínai és arab hajósokkal és munkásokkal. 1958-ban Notting Hillben a Teddy Boys nevű, fehér munkásfiatalokból álló, rock and roll klubok köré szerveződő szubkultúra tagjai páholták el a környékeikre beköltöző feketéket. A Margaret Thatcher által az 1980-as évek elején megkezdett gazdasági reformok miatt fellépő bizonytalanság nyomán bevándorlásellenes csoportok emelkedtek fel, amelyek számos alkalommal konfrontálódtak a karibi és pakisztáni bevándorlóközösségek tagjaival, és ez többször kiterjedt zavargásokhoz vezetett. 2001-ben a munkásosztálybeli angolok és bevándorlók által vegyesen lakott, egykor iparból élő, de addigra már elszegényedő Bradfordban és Oldhamben törtek ki etnikai zavargások fehér és színes fiatalok csoportjai között. Az időről időre újra kirobbanó etnikai színezetű rendbontások mögött tehát jellemzően akut társadalmi, gazdasági problémák és régóta húzódó helyi konfliktusok állnak.

Így van ez most is. Az augusztus elei zavargások két súlyos válságra, az illegális bevándorlásra és a bűnözés növekedésére adott válasznak tekinthetők.

Már a brexit is jelezte, hogy az Egyesült Királyság polgárainak elegük van a bevándorlókból. Sokan azt remélték, hogy az Európai Unióból való kilépéssel a beáramlás lassulni fog. Ehelyett viszont annyi történt, hogy a legálisan érkező lengyelek és románok helyett a harmadik világ illegálisan próbálkozó polgárai kerültek többségbe. Rishi Sunak konzervatív kormánya 2022-ben a kapuk lezárásával kampányolva került hatalomra, és meghirdette a Ruanda-tervet, amelynek értelmében az illegálisan érkezőket az afrikai országba szállították volna menedékkérelmük elbírálásának idejére. Az alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gáncsoskodásai miatt azonban a terv elbukott, az idén júliusban hatalomra kerülő Munkáspárt pedig végleg elvetette. Közben a migrációs helyzet egyre súlyosbodott, 2023-ban 45 ezer bevándorló érkezett illegálisan a La Manche csatornán keresztül, és az idei számok is kiemelkedően magasak.

Ezalatt az Egyesült Királyságban a közbiztonság oly mértékben megromlott, hogy az már az ököljoghoz szokott munkásosztálynak is sok. 2023-ban közel 50 ezer késes támadást jelentettek Angliából és Walesből, ami az egy évvel korábbihoz képest hét-, a 2010-es adathoz képest pedig közel 80 százalékos növekedést jelent. Az elkövetőknek, csakúgy mint az áldozatoknak a fele közép-ázsiai, afrikai vagy karibi többedgenerációs bevándorló. A késes támadások tetteseinek a fele fiatalkorú, sőt nyolc százaléka fiatalabb mint tízéves.

Ilyen drámai előzmények után következett be a július 29-i tragédia, amikor is az északnyugat-angliai Southportban egy bevándorló fiatal halálra késelt három fehér kislányt egy gyerekfoglalkozáson. Noha a gyilkosság 17 éves ruandai elkövetője, Axel Rudakubana keresztény volt és a walesi Cardiffban született, a közösségi médián futótűzként terjedt el a hír: muszlim menedékkérő gyilkolt. Hamarosan Londonban, Hullban, Liverpoolban, Bristolban, Manchesterben, Belfastban és más városokban is zavargások kezdődtek, a bevándorlás- és iszlámellenes rigmusokat skandáló tüntetők menekültszállókra, mecsetekre támadtak, rendőrökkel és bevándorlókkal csaptak össze. A fősodrú média természetesen xenofóbiát és rasszizmust kiáltott, miközben a tüntetőket maszkban, botokkal váró, jellemzően bevándorló-hátterű bandákat „antirasszista ellentüntetőkként” ünnepelte.

„A polgárháború elkerülhetetlen” – kommentálta az eseményeket az X-en Elon Musk. Véleményét pedig a nyugati világ bevándorláskritikus politikusai és polgárai is osztották, az eseményeket a fehér britek és a bevándorlók összecsapásaként értékelve. Pedig a valóság ennél összetettebb. Tény és való, hogy a brit társadalom nagy része megcsömörlött a multikulturalizmus számos elemétől, de ha mástól nem, az idegenek ellenőrizetlen beáramlásától és a közbiztonság romlásától mindenképp. Ugyanakkor az augusztus elején utcára vonulók nem „az angolok” voltak általában, hanem jellemzően 40-es, 50-es éveiben járó, többségükben fehér, munkásosztálybeli futballszurkolók voltak, akiknek soraiban színesek is szép számmal akadtak. Ugyanígy az ellentáborban sem általánosságban „a színesek” vagy „a muszlimok” sorakoztak fel, hanem az egyes bevándorlólakta környékek javarészt színes fiataljai, akik ha más téren nem is, de maszkulinitásukban sikeresen integrálódtak az angol munkásosztályhoz.

A tüntetők magját az Angol Védelmi Liga (English Defence League) egykori aktivistái adták. A szervezetet még 2009-ben alapította Tommy Robinson, aki Stephen Christopher Yaxley néven született 1982-ben Lutonban, majd tinédzserként élte meg, hogy miként változtatja meg városa arculatát a bevándorlás. Ezen belül elsősorban a pakisztáni és bangladesi származású, bűnöző életmódot folytató fiatalok váltották ki – jogos – ellenszenvét, akik közül sokan az iszlám radikális formáira rátalálva fordultak szembe az angol értékekkel és szokásokkal. Robinson a YouTube és a közösségi médiumok erejével nemzetközi influenszerré és iszlámellenes aktivistává vált, 2019-ben azonban a techóriások letiltották. Az Angol Védelmi Liga hivatalosan inaktívvá vált, de a futballszurkolói kapcsolatrendszeren keresztül máig él. Robinson pályafutásával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a bevándorlásnak az angol közbeszédben korábban „politikailag inkorrekt” etnikai alapú megközelítése vallási alapokra helyeződjön, „politikailag korrektté” téve a kritikákat. Még akkor is, ha ezzel némileg torzult a diagnózis.

A brit rendőrség határozottan válaszolt a zavargásokra. Több mint ezer embert letartóztattak, többségüket garázdaság, testi sértés, vagyon elleni bűncselekmény vádjával állították bíróság elé. Ezzel az eseménysorozatnak – egyelőre legalábbis – vége. Az illegális bevándorlás és a nyomában járó bűnözés problémája azonban még sokáig kísérti majd a briteket, és csak idő kérdése, hogy a legendás angol munkásököl újra lesújtson, ha igazságtalanságot érzékel.

Kövess minket -on és -en!

A 47 éves Jonathan Abraham londoni rabbit vették őrizetbe az ír fővárosban azzal a váddal, hogy illegálisan végzett körülmetélést egy gyermeken.

A tábori lelkész letörten lépett be a pasewalki kórház első világháborús sebesültekkel teli kórtermébe.

A legutóbbi washingtoni NATO-csúcstalálkozón a 30 csatlós állam zokszó nélkül elfogadta az amerikai–brit diktátumot az ukrajnai háború további eszkalációjára.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Focsaniból Krasznogorszkba kerültünk. Itt vettek minket először névjegyzékbe, még számot is kaptunk, egyenkénti kihallgatás után.

Tíz éve, hogy elhalkultak a „rózsaszínű tapsok”. Tíz éve, hogy barátunk és bajtársunk, a Titkolt Ellenállás egykori énekese, Cseresznye György végleg itt hagyta földi életét és a Hadak Útjára költözött – kezdődik a beszámoló a Légió Hungária lapján.

Ma a fehérek – egyelőre még csak Nyugaton – egy lealacsonyító rendszer áldozatai, amelynek egy monomániásan ismételgetett vád, a rasszizmus az alapja.

Cikkünkben az amerikai, a német, a szovjet és más haderők harcászati felderítési alakulatait, módszereit és hírszerzését hasonlítjuk össze az alapvető jellemzőiket tekintve.

Beregszászon voltam 1944 októbere elején, amikor az oroszok bekerítették a várost. Levetettük a katonaruhát, és civilben – amit a lakosságtól kaptunk – elindultunk hazafelé.

Megszületett az ítélet Isabel Peralta ügyében. A fehérellenes rezsim bírósága egy év börtönnel és kb. 1000 euró pénzbüntetéssel sújtotta a Marokkó madridi nagykövetsége előtt 2021. május 18-án megtartott tüntetésen elmondott beszéde miatt.

Egy angol nemzetiszocialista csoport ünnepelte Adolf Hitler születésnapját az angliai Oldhamben található Duke of Edinburgh nevű pubban – számolt be róla a Manchester Evening News.

Vélhetően hazafias aktivisták a kommunizmust a zsidósággal azonosító matricát ragasztottak az érdi vasútállomás egyik padjára. A címkén a következő felhívás olvasható: „Küzdj a zsidó zsarnokság ellen! Harcolj a népedért!”

Azoknak, akiket aggaszt egy világháború esélye, van egy jó hírem. Nem lesz világháború. Legalábbis mostanában nem. Egyszerűen azért nem, mert az Egyesült Államoknak hiányzik hozzá az ereje.

A tengerentúli nemzetiszocialista szimpatizánsok Adolf Hitler számára építtették a kaliforniai luxus-főhadiszállást, a háború kitörése miatt azonban a Führer végül soha nem jutott el oda.

A szódagyári telepen három, egyenként kb. 50 méter hosszú, fölbe ásott, emeletes priccses „szálloda” várt bennünket. Ez korábban női deportáltak lágere volt.