Kövess minket 
-on és 
-en!
Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb etnikai zavargásai rázták meg az Egyesült Királyságot. Az angol társadalom megcsömörlött az illegális bevándorlás és a multikulturalizmus negatív következményeitől. A polgárháború azonban még várat magára.
Az angol munkásosztály férfias kultúrájától soha nem volt idegen a konfliktusok fizikai úton való rendezése. Nem véletlen, hogy az ökölvívás is a Brit-szigeteken fejlődött ki, mint ahogy szinte valamennyi, a Nyugati világban elterjedő erőszakos szubkultúra is a futballhuligánokétól a szkinhedekén át a punkokéig a ködös Albionból ered. Anno ezt a maszkulin energiát lovagolta meg a Korona, illetve a Brit Kelet-indiai Társaság is, amikor a világ többé-kevésbé békés népeire szabadította az angol munkásosztályt, hogy naggyá tegye Britanniát.
Az osztálytudattal és erős lokálpatriotizmussal párosuló maszkulinitást a multikulturalizmus nemhogy felhígította volna, de egyenesen megerősítette. A fehér britek kezdetektől határozottan adtak hangot nemtetszésüknek, ha feszültség alakult ki a távolról érkezőkkel. Nem véletlen, hogy Európa első etnikai zavargássorozata (angolul race riot) is épp Angliában zajlott 1919 januárja és augusztusa között, amikor az első világháború végével beköszöntő munkanélküliség miatt elégedetlen kikötővárosok fehér munkásai összecsaptak a nekik konkurenciát jelentő afrikai, karibi, kínai és arab hajósokkal és munkásokkal. 1958-ban Notting Hillben a Teddy Boys nevű, fehér munkásfiatalokból álló, rock and roll klubok köré szerveződő szubkultúra tagjai páholták el a környékeikre beköltöző feketéket. A Margaret Thatcher által az 1980-as évek elején megkezdett gazdasági reformok miatt fellépő bizonytalanság nyomán bevándorlásellenes csoportok emelkedtek fel, amelyek számos alkalommal konfrontálódtak a karibi és pakisztáni bevándorlóközösségek tagjaival, és ez többször kiterjedt zavargásokhoz vezetett. 2001-ben a munkásosztálybeli angolok és bevándorlók által vegyesen lakott, egykor iparból élő, de addigra már elszegényedő Bradfordban és Oldhamben törtek ki etnikai zavargások fehér és színes fiatalok csoportjai között. Az időről időre újra kirobbanó etnikai színezetű rendbontások mögött tehát jellemzően akut társadalmi, gazdasági problémák és régóta húzódó helyi konfliktusok állnak.
Így van ez most is. Az augusztus elei zavargások két súlyos válságra, az illegális bevándorlásra és a bűnözés növekedésére adott válasznak tekinthetők.
Már a brexit is jelezte, hogy az Egyesült Királyság polgárainak elegük van a bevándorlókból. Sokan azt remélték, hogy az Európai Unióból való kilépéssel a beáramlás lassulni fog. Ehelyett viszont annyi történt, hogy a legálisan érkező lengyelek és románok helyett a harmadik világ illegálisan próbálkozó polgárai kerültek többségbe. Rishi Sunak konzervatív kormánya 2022-ben a kapuk lezárásával kampányolva került hatalomra, és meghirdette a Ruanda-tervet, amelynek értelmében az illegálisan érkezőket az afrikai országba szállították volna menedékkérelmük elbírálásának idejére. Az alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gáncsoskodásai miatt azonban a terv elbukott, az idén júliusban hatalomra kerülő Munkáspárt pedig végleg elvetette. Közben a migrációs helyzet egyre súlyosbodott, 2023-ban 45 ezer bevándorló érkezett illegálisan a La Manche csatornán keresztül, és az idei számok is kiemelkedően magasak.
Ezalatt az Egyesült Királyságban a közbiztonság oly mértékben megromlott, hogy az már az ököljoghoz szokott munkásosztálynak is sok. 2023-ban közel 50 ezer késes támadást jelentettek Angliából és Walesből, ami az egy évvel korábbihoz képest hét-, a 2010-es adathoz képest pedig közel 80 százalékos növekedést jelent. Az elkövetőknek, csakúgy mint az áldozatoknak a fele közép-ázsiai, afrikai vagy karibi többedgenerációs bevándorló. A késes támadások tetteseinek a fele fiatalkorú, sőt nyolc százaléka fiatalabb mint tízéves.
Ilyen drámai előzmények után következett be a július 29-i tragédia, amikor is az északnyugat-angliai Southportban egy bevándorló fiatal halálra késelt három fehér kislányt egy gyerekfoglalkozáson. Noha a gyilkosság 17 éves ruandai elkövetője, Axel Rudakubana keresztény volt és a walesi Cardiffban született, a közösségi médián futótűzként terjedt el a hír: muszlim menedékkérő gyilkolt. Hamarosan Londonban, Hullban, Liverpoolban, Bristolban, Manchesterben, Belfastban és más városokban is zavargások kezdődtek, a bevándorlás- és iszlámellenes rigmusokat skandáló tüntetők menekültszállókra, mecsetekre támadtak, rendőrökkel és bevándorlókkal csaptak össze. A fősodrú média természetesen xenofóbiát és rasszizmust kiáltott, miközben a tüntetőket maszkban, botokkal váró, jellemzően bevándorló-hátterű bandákat „antirasszista ellentüntetőkként” ünnepelte.
|
|
|
|
|
|
„A polgárháború elkerülhetetlen” – kommentálta az eseményeket az X-en Elon Musk. Véleményét pedig a nyugati világ bevándorláskritikus politikusai és polgárai is osztották, az eseményeket a fehér britek és a bevándorlók összecsapásaként értékelve. Pedig a valóság ennél összetettebb. Tény és való, hogy a brit társadalom nagy része megcsömörlött a multikulturalizmus számos elemétől, de ha mástól nem, az idegenek ellenőrizetlen beáramlásától és a közbiztonság romlásától mindenképp. Ugyanakkor az augusztus elején utcára vonulók nem „az angolok” voltak általában, hanem jellemzően 40-es, 50-es éveiben járó, többségükben fehér, munkásosztálybeli futballszurkolók voltak, akiknek soraiban színesek is szép számmal akadtak. Ugyanígy az ellentáborban sem általánosságban „a színesek” vagy „a muszlimok” sorakoztak fel, hanem az egyes bevándorlólakta környékek javarészt színes fiataljai, akik ha más téren nem is, de maszkulinitásukban sikeresen integrálódtak az angol munkásosztályhoz.
A tüntetők magját az Angol Védelmi Liga (English Defence League) egykori aktivistái adták. A szervezetet még 2009-ben alapította Tommy Robinson, aki Stephen Christopher Yaxley néven született 1982-ben Lutonban, majd tinédzserként élte meg, hogy miként változtatja meg városa arculatát a bevándorlás. Ezen belül elsősorban a pakisztáni és bangladesi származású, bűnöző életmódot folytató fiatalok váltották ki – jogos – ellenszenvét, akik közül sokan az iszlám radikális formáira rátalálva fordultak szembe az angol értékekkel és szokásokkal. Robinson a YouTube és a közösségi médiumok erejével nemzetközi influenszerré és iszlámellenes aktivistává vált, 2019-ben azonban a techóriások letiltották. Az Angol Védelmi Liga hivatalosan inaktívvá vált, de a futballszurkolói kapcsolatrendszeren keresztül máig él. Robinson pályafutásával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a bevándorlásnak az angol közbeszédben korábban „politikailag inkorrekt” etnikai alapú megközelítése vallási alapokra helyeződjön, „politikailag korrektté” téve a kritikákat. Még akkor is, ha ezzel némileg torzult a diagnózis.
A brit rendőrség határozottan válaszolt a zavargásokra. Több mint ezer embert letartóztattak, többségüket garázdaság, testi sértés, vagyon elleni bűncselekmény vádjával állították bíróság elé. Ezzel az eseménysorozatnak – egyelőre legalábbis – vége. Az illegális bevándorlás és a nyomában járó bűnözés problémája azonban még sokáig kísérti majd a briteket, és csak idő kérdése, hogy a legendás angol munkásököl újra lesújtson, ha igazságtalanságot érzékel.
