Kövess minket -on és -en!

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

A puszta nyilvános felhasználás nem büntetendő cselekmény, habár szintén erősen kérdéses, hogy ez alatt mit kell érteni.

Néhány évvel ezelőtt zsidó körökben kavart nagy port, amikor a bíróság felmentett egy nemzetiszocialistát, aki hitleri köszöntésre lendítette a karját a Rütli-réten, a „Svájc bölcsőjének” is nevezett történelmi helyszínen, ahol a legenda szerint létrejött a modern Svájci Konföderáció előfutára. Az illető hasonlóan gondolkodó emberek társaságában tartózkodott, akiket nem kellett meggyőznie az eszméiről, szólt a bíró indoklása, így ennek nem lett semmilyen következménye.

A politika most azonban rászánta magát a változtatásra, nem utolsósorban a Svájcra nehezező nemzetközi zsidó nyomás miatt, ami állítólag az úgynevezett „antiszemita incidensek” riasztó növekedésével van összefüggésben, amelyek közül a legutóbbi egy zürichi ortodox férfi megkéselése volt márciusban. És hiába követik el ezeket arabok és iszlamisták, a zsidók mégis a „náci” jelképek betiltását követelik.

A Nemzeti Tanácsa (alsóház) végül nagy többséggel elfogadta a vonatkozó indítványokat. Mindössze a jobboldali populista Svájci Néppárt (SVP) ellenezte ezeket, józanul látva a problémát. „Az az ország vagyunk, amelynek a legkevesebb problémája van a szélsőséges szimbólumokkal”, jelentette ki az egyik képviselőjük, majd így folytatta: „A szimbólumok betiltása nem enyhíti a zsidók megrendült biztonságérzetét. Ez csak látszólagos politika”.

A következő lépés az Államtanács, vagyis a felsőház szavazása lesz.

Persze Svájc nem volna Svájc, ha nem bonyolítanák meg a dolgot. Ugyanis arról még nem döntöttek, pontosan mely jelképeket tiltsák be. Így aztán első menetben csak a „náci” szimbólumokra kerül sor, és egy következő szakaszban döntenének további propagandaeszközökről, jelekről, gesztusokról, jelszavakról és zászlókról. Ide tartoznának például a Hamászt dicsőítő jelszavak vagy az orosz hadsereg által az Ukrajna elleni háborúban használt „Z” jelkép. A törvényhozók szerint ezek meghatározása nem egyértelmű és több időt vesz igénybe.

Mind a Svájci Izraelita Hitközségi Szövetség (SIG), mind a Svájci Liberális Zsidók Platformja (PLJS) imádta a szólásszabadság csorbítását. Jonathan Kreutner, a SIG főtitkára azt mondta: „Ez nagyon fontos lépés, különösen a mai világban. Elsőként ezért be kellene tiltani a náci szimbólumokat, mint például a horogkeresztet, a Hitler-köszöntést, az SS-rúnát, az SS-halálfejet és a sárga „zsidó csillagot”, amelyeket a lakosság felé közérthető módon lehet kommunikálni. A további szélsőséges, rasszista és erőszakot dicsőítő szimbólumok betiltása a következő lépésekben történhet meg”. A sajtó által feltett kérdésre – nem jött-e nagyon későn ez az indítvány, hiszen ma már nem annyira a nemzetiszocialista szimbólumok jelentik a fő veszélyforrást a zsidókra, hanem az arabok – Kreutner úr fanatikus zsidó szupremácistaként válaszolt: „A mi szempontunkból ez a tilalom a legjobbkor jön. Jobb későn, mint soha.”

Kövess minket -on és -en!

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Amerika az úgynevezett megállított érzelmi fejlődés (Arrested Emotional Development/AED) járványszerűségében szenved. Lényegében permanens infantilizmusról van szó, és a következők valamilyen kombinációja jellemzi: függőség, kapzsiság, éretlenség, félelem, hibáztatás, szégyen, neheztelés és düh.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Egy 35 éves zsidó férfit mellkason szúrtak Brooklyn Crown Heights negyedében, miután támadója antiszemita szidalmakat kiáltott – közölték a hatóságok.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Az 1944. évi fogságba esésem után a zaporozsjei 100/1-es hadifogolylágerben kerültem. Repülőgépgyárba jártunk munkára. 

Gömbös Gyula egykori miniszterelnök fia katonatisztként fontos szerepet játszott a magyar rohamtüzérség létrehozásában. Gömbös Ernő a nyilas hatalomátvétel után Szálasi Ferenc mellett szolgált szárnysegédként. 

Lipcsében az antiimperialista és szélsőbaloldali migránsok (Migrantifa) készültek összecsapni a filoszemita, németellenes szélsőbaloldaliakkal (Antifa Ost).

Németország 1941. június 22-én indított támadást a Szovjetunió ellen, a Tengely csapatai szeptemberben már Leningrád és Moszkva alatt álltak. Bár a fővárosból sikerült kiszorítani őket, a szovjet remények nyár elején szertefoszlottak: a Wehrmacht – a moszkvai várakozásokkal ellentétben – a déli frontszakaszon lendült támadásba.

Egy újabb borzalmas antiszemita merénylet adott alkalmat rettegésre a hivatásos rettegőknek. Az egyik londoni kávéházban olyan cappuccinót szolgáltak fel egy zsidó párnak, amelyen a tejhabot, horribile dictu, kakaóhorogkereszt díszítette. Az esetből világhír lett. Ez nem vicc, bármilyen viccesen is hangzik.

Az Árpád-vonalban estem fogságba 1944 novemberében. Az elszállítási útvonal: Mikulics, Nedvorna, Samburg. Az utóbbi helyen lehettünk már 20-25 ezren. A halottakat hajnalonként két tevehúzta kocsival szállították ki a táborból.

Megkezdődött pénteken a drezdai tartományi felsőbíróságon a "militáns neonáci csoportként" számon tartott Szász Szeparatisták nyolc tagjának pere.

Ma 1945. május 8-át a második világháború végének és a „náci rezsim” bukásának napjaként tartják számon hivatalosan Németországban.

Az európai szuverenista jobboldal szőke üdvöskéje, Eva Vlaardingerbroek lelkendezve tudatja egymillió követőjével az X-en, hogy reményei szerint Donald Trump tervezett vámintézkedései „az EU végének a kezdetét” fogják jelenteni, mert visszahozhatják a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat, és így majd összeomlik az EU gazdasági „szükségességének” hazugsága.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.