Kövess minket -on és -en!

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

A puszta nyilvános felhasználás nem büntetendő cselekmény, habár szintén erősen kérdéses, hogy ez alatt mit kell érteni.

Néhány évvel ezelőtt zsidó körökben kavart nagy port, amikor a bíróság felmentett egy nemzetiszocialistát, aki hitleri köszöntésre lendítette a karját a Rütli-réten, a „Svájc bölcsőjének” is nevezett történelmi helyszínen, ahol a legenda szerint létrejött a modern Svájci Konföderáció előfutára. Az illető hasonlóan gondolkodó emberek társaságában tartózkodott, akiket nem kellett meggyőznie az eszméiről, szólt a bíró indoklása, így ennek nem lett semmilyen következménye.

A politika most azonban rászánta magát a változtatásra, nem utolsósorban a Svájcra nehezező nemzetközi zsidó nyomás miatt, ami állítólag az úgynevezett „antiszemita incidensek” riasztó növekedésével van összefüggésben, amelyek közül a legutóbbi egy zürichi ortodox férfi megkéselése volt márciusban. És hiába követik el ezeket arabok és iszlamisták, a zsidók mégis a „náci” jelképek betiltását követelik.

A Nemzeti Tanácsa (alsóház) végül nagy többséggel elfogadta a vonatkozó indítványokat. Mindössze a jobboldali populista Svájci Néppárt (SVP) ellenezte ezeket, józanul látva a problémát. „Az az ország vagyunk, amelynek a legkevesebb problémája van a szélsőséges szimbólumokkal”, jelentette ki az egyik képviselőjük, majd így folytatta: „A szimbólumok betiltása nem enyhíti a zsidók megrendült biztonságérzetét. Ez csak látszólagos politika”.

A következő lépés az Államtanács, vagyis a felsőház szavazása lesz.

Persze Svájc nem volna Svájc, ha nem bonyolítanák meg a dolgot. Ugyanis arról még nem döntöttek, pontosan mely jelképeket tiltsák be. Így aztán első menetben csak a „náci” szimbólumokra kerül sor, és egy következő szakaszban döntenének további propagandaeszközökről, jelekről, gesztusokról, jelszavakról és zászlókról. Ide tartoznának például a Hamászt dicsőítő jelszavak vagy az orosz hadsereg által az Ukrajna elleni háborúban használt „Z” jelkép. A törvényhozók szerint ezek meghatározása nem egyértelmű és több időt vesz igénybe.

Mind a Svájci Izraelita Hitközségi Szövetség (SIG), mind a Svájci Liberális Zsidók Platformja (PLJS) imádta a szólásszabadság csorbítását. Jonathan Kreutner, a SIG főtitkára azt mondta: „Ez nagyon fontos lépés, különösen a mai világban. Elsőként ezért be kellene tiltani a náci szimbólumokat, mint például a horogkeresztet, a Hitler-köszöntést, az SS-rúnát, az SS-halálfejet és a sárga „zsidó csillagot”, amelyeket a lakosság felé közérthető módon lehet kommunikálni. A további szélsőséges, rasszista és erőszakot dicsőítő szimbólumok betiltása a következő lépésekben történhet meg”. A sajtó által feltett kérdésre – nem jött-e nagyon későn ez az indítvány, hiszen ma már nem annyira a nemzetiszocialista szimbólumok jelentik a fő veszélyforrást a zsidókra, hanem az arabok – Kreutner úr fanatikus zsidó szupremácistaként válaszolt: „A mi szempontunkból ez a tilalom a legjobbkor jön. Jobb későn, mint soha.”

Kövess minket -on és -en!

A kedves történet látott napvilágot egy kaliforniai középiskolában: nyolc középiskolás diák horogkeresztet formált a testével az intézmény futballpályáján, valamint egy Adolf Hitler-idézetet posztoltak mellé a közösségi médiában.

A belga főváros, Brüsszel egyik éke az Atomium, amit az 1958-as világkiállításra készítettek. Ugyanerre az expóra egy másik, teljesen őszinte, ma már elképzelhetetlen bemutatót is létrehoztak.

Véget vetett több mint öt hétig tartó éhségsztrájkjának Maja T. felvett néven futó antifa terrorista – közölte a német dpa hírügynökség.

Terrorszervezetté nyilvánította az Antifa mozgalmat Donald Trump. Az amerikai elnök a közösségi oldalán jelentette be a döntést, de abból nem derül ki, mely csoportok az érintettek, mivel a szervezet nem rendelkezik központilag meghatározott struktúrával.

Nem nehéz elképzelni, hogy valaki, aki lendületet és fejlődést hoz egy pénzügyi és gazdasági válság utáni világba, az szerethető ember, mi több, imádat tárgya. Adolf Hitlert pedig olyan rajongás vette körül, mint ma bármelyik popsztárt. Erről tanúskodnak a neki írt levelek is.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

A baloldali TikTok-felhasználók teljesen kiakadtak, miután megjelent az American Eagle új farmernadrág-kampánya, amelyben Sydney Sweeney szerepel. 

Adolf Hitler álmainak egyike Berlin nagyszabású, pénzt, időt, energiát nem sajnáló átalakítása volt, hogy az a győztes háború után a világ fővárosa lehessen.

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Az 1945 januári fogságba esésem után, többedmagammal a Volga közelében, Talicinban kötöttünk ki. A lágerben már sok száz magyar hadifogoly tartózkodott.

1943. október 4-én Himmler Posenben beszédet mondott. Ebben az SS-t „fegyveres rendnek” nevezte, amelynek a jövőben – a Szovjetunió felszámolása után – meg kell védenie Európát az Urálon túli „ázsiai hordáktól”. 

Három nemzetiszocialista férfit ítéltek el Angliában, miután több mint 200 fegyverből álló arzenált halmoztak fel, és terrortámadásokat terveztek zsidó és muzulmán intézmények ellen.

Maja Trux a bíróság előtt arról beszélt, hogy ő a valódi áldozat. A német antifa ezt azzal indokolta, hogy szerinte egy olyan országban áll bíróság előtt, ahol kiközösítik a szexuális kisebbségeket.