Kövess minket -on és -en!

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

A puszta nyilvános felhasználás nem büntetendő cselekmény, habár szintén erősen kérdéses, hogy ez alatt mit kell érteni.

Néhány évvel ezelőtt zsidó körökben kavart nagy port, amikor a bíróság felmentett egy nemzetiszocialistát, aki hitleri köszöntésre lendítette a karját a Rütli-réten, a „Svájc bölcsőjének” is nevezett történelmi helyszínen, ahol a legenda szerint létrejött a modern Svájci Konföderáció előfutára. Az illető hasonlóan gondolkodó emberek társaságában tartózkodott, akiket nem kellett meggyőznie az eszméiről, szólt a bíró indoklása, így ennek nem lett semmilyen következménye.

A politika most azonban rászánta magát a változtatásra, nem utolsósorban a Svájcra nehezező nemzetközi zsidó nyomás miatt, ami állítólag az úgynevezett „antiszemita incidensek” riasztó növekedésével van összefüggésben, amelyek közül a legutóbbi egy zürichi ortodox férfi megkéselése volt márciusban. És hiába követik el ezeket arabok és iszlamisták, a zsidók mégis a „náci” jelképek betiltását követelik.

A Nemzeti Tanácsa (alsóház) végül nagy többséggel elfogadta a vonatkozó indítványokat. Mindössze a jobboldali populista Svájci Néppárt (SVP) ellenezte ezeket, józanul látva a problémát. „Az az ország vagyunk, amelynek a legkevesebb problémája van a szélsőséges szimbólumokkal”, jelentette ki az egyik képviselőjük, majd így folytatta: „A szimbólumok betiltása nem enyhíti a zsidók megrendült biztonságérzetét. Ez csak látszólagos politika”.

A következő lépés az Államtanács, vagyis a felsőház szavazása lesz.

Persze Svájc nem volna Svájc, ha nem bonyolítanák meg a dolgot. Ugyanis arról még nem döntöttek, pontosan mely jelképeket tiltsák be. Így aztán első menetben csak a „náci” szimbólumokra kerül sor, és egy következő szakaszban döntenének további propagandaeszközökről, jelekről, gesztusokról, jelszavakról és zászlókról. Ide tartoznának például a Hamászt dicsőítő jelszavak vagy az orosz hadsereg által az Ukrajna elleni háborúban használt „Z” jelkép. A törvényhozók szerint ezek meghatározása nem egyértelmű és több időt vesz igénybe.

Mind a Svájci Izraelita Hitközségi Szövetség (SIG), mind a Svájci Liberális Zsidók Platformja (PLJS) imádta a szólásszabadság csorbítását. Jonathan Kreutner, a SIG főtitkára azt mondta: „Ez nagyon fontos lépés, különösen a mai világban. Elsőként ezért be kellene tiltani a náci szimbólumokat, mint például a horogkeresztet, a Hitler-köszöntést, az SS-rúnát, az SS-halálfejet és a sárga „zsidó csillagot”, amelyeket a lakosság felé közérthető módon lehet kommunikálni. A további szélsőséges, rasszista és erőszakot dicsőítő szimbólumok betiltása a következő lépésekben történhet meg”. A sajtó által feltett kérdésre – nem jött-e nagyon későn ez az indítvány, hiszen ma már nem annyira a nemzetiszocialista szimbólumok jelentik a fő veszélyforrást a zsidókra, hanem az arabok – Kreutner úr fanatikus zsidó szupremácistaként válaszolt: „A mi szempontunkból ez a tilalom a legjobbkor jön. Jobb későn, mint soha.”

Kövess minket -on és -en!

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

Miközben a Wehrmacht katonái a rommá lőtt Berlin utcáin elszánt és hősies küzdelmet folytattak a Vörös Hadsereggel, 8,5 méterrel a Birodalmi Kancellária kertje alatt, egy türelmes asszony álmai a beteljesülés előtt álltak.

A Krummlauf, azaz a kanyar puska a németek kreatív ötlete egy hajlított csövű eszköz volt, amelyet egy MP-44-es puska végére rögzítettek, hogy a katonák átlőhessenek akadályokat anélkül, hogy kitették volna magukat a viszonzott tűznek.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

A Nap égi útjának motívuma, mely a világmindenség örök körforgását is jelképezi, az emberiség egyik legősibb jelképének számít. E szimbólum jelentésére tökéletesen illeszkedik a „napforgás” szó, amely a magyar nyelv első tudományos igényű szótára, a Czuczor-Fogarasi (1862) meghatározása szerint így hangzik: „A Napnak látszatos mozgása, keringése, melyet a Föld körül és az úgynevezett állatkörön tesz.”

Bár a Harmadik Birodalomban leginkább a férfiak töltöttek be befolyásos szerepet, akadtak olyan asszonyok is, akik vezető pozíciót kaptak. Közéjük tartozott a birodalom legmagasabb rangú nője, Gertrud Scholtz-Klink is.

Bűnösnek mondott ki a bíróság egy szélsőjobboldali nézeteket valló fiatal fehér patrióta férfit „terrorcselekmény előkészítésének” vádjában Nagy-Britanniában.

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.

Gömbös Gyula altábornagy, államférfi 1886. december 26-án született Murga (Tolna vármegye) nagyközségben, a jákfai Gömbösök nemzetségéből. 

Egy hónapja tart az USA és Izrael „Epstein dühöngése” (eredetileg „Epic Fury”) nevű ún. villámhadjárata az iráni teokratikus rezsim megdöntésére, és az eddigi eredmény enyhén szólva nem az amerikai–izraeli hadvezetés várakozásai szerint alakult.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

Dieppe kis csendes halászvároska Normandia keleti peremén, a Bethune folyócska tölcsér alakú torkolatának két oldalán terül el a La Manche csatornánál.