|
|
|
|
|
|
|
|
1939 novemberének utolsó napján, két hónappal a második világháború kitörése után a sztálini Szovjetunió megtámadta Finnországot, miután az nem volt hajlandó elcserélni az országa déli részét némi orosz tajgára (ez a szovjeteknek azért kellett volna, hogy a határhoz közeli Leningrád védettebb legyen).
A második világháború után a Wehrmacht és a Waffen-SS egykori tagjai a berlini kormány tudta nélkül titkos hadsereget hoztak létre.
A Balkánon folyó igen intenzív partizántevékenység miatt a német hadvezetés 1944 nyarán úgy vélte, hogy az SS 13. fegyveres-hegyihadosztályon kívül egy újabb, bosnyákokból álló hegyihadosztályra is szükség van a térség pacifikálásához.
1944. április 29-én az SS Vezetési Főhivatala a magyarországi népi németekre és Magyarország lóállományára alapozva – egyelőre hadrendi szám és elnevezés nélkül – elrendelte egy SS-önkéntes-lovashadosztály (SS-Freiwilligen-Kavallerie-Division) felállítását magyar területen.
A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.
Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.
Adolf Hitler 1943. február 10-én adott utasítást egy horvát önkéntes SS-hadosztály felállítására, amely „minden lehetőség szerint muzulmán vallású bosnyákokból” álljon.
Az Első Magyar Önkéntes Zászlóalj Finnországban a téli háború idején címmel finn és angol nyelvű könyv érhető el az 1939-40-es téli háborúban résztvevő magyar katonai különítmény finnországi emlékezetéről.
A nemzetiszocializmus hatalomra jutása után a világ legirigyeltebb kétkezi munkásai a németek lettek.
A Lustgartenben a nemzeti ünnepnap alkalmából tartott tömeggyűlésen Hitler kancellár, mint minden évben, most is beszédet mondott.
Nemcsak Berlin, Hamburg és Bécs légterét, hanem közel 240 ezer civil életét és műkincseket is védtek a Flakturmok a II. világháborúban.
Egy asszonynak, aki személyesen ismerte, a név – Adolf Hitler – mosolyt csal az arcára, nem pedig borzongást.
A hadosztály felállítását 1942. december legvégén rendelték el páncélgránátos-szervezettel. A csökkentett létszámú szervezőtörzs 1943. február 8-án érkezett meg a franciaországi Mailly le Camp gyakorlótérre.
A Nagynémet Birodalom oldalán harcoló División Azult a világháborúban a keleti fronton vetették be, de egyes tagjai még a Franco utáni Spanyolországban is továbbszolgáltak.
1945. január 28-án délelőtt a szovjetek négy harckocsival elérték és lezárták a Dunapentele–Perkáta és Perkáta–Adony útvonalakat.
1945. január 18-án az 5. SS-páncéloshadosztály a Balaton észak-keleti csücskén lévő Csajág körzetéből indította meg délkeleti irányú támadását.
1945 elején a hadosztály beérkezett erőiből a támadás végrehajtására a 9. SS-páncélgránátos-ezredből (Dorr-harccsoport néven) és az 5. SS-páncélosezredből (Darges-páncéloscsoport néven) két harccsoportot szerveztek.
Miközben a Wehrmacht katonái a rommá lőtt Berlin utcáin elszánt és hősies küzdelmet folytattak a Vörös Hadsereggel, 8,5 méterrel a Birodalmi Kancellária kertje alatt, egy türelmes asszony álmai a beteljesülés előtt álltak.
A világháborús vereség után az addig hatalmon lévő nyilasok sem kerülhették el, hogy a diadalittas győztesek vérbosszút álljanak rajtuk.
A hadosztályt 1940. december 1-étől német tisztek és altisztek mellett zömmel északi önkéntesekből állították fel „Germania” gépkocsizó SS-hadosztály néven.
1. oldal / 20
|
|
