Kövess minket: TELEGRAMVKONTAKTE

Megosztás:

A "Tigris-fóbia" futótűzként terjedt, Montgomery ennek megakadályozására már odáig ment, hogy betiltott minden olyan jelentést, amely a Tiger-ek harci teljesítményeiről szólt.

A Szövetségesek körében elterjedt "Tigris-fóbia" a normandiai harcok idején alakult ki. A jármű félelmetes fegyverzete és erős páncélzata szinte leküzdhetetlenné tette a Tiger-t az angolszászok számára.

A katonák rettegtek tőlük, és a front minden részéről Tigrisek feltűnését jelentették, holott egész Normandiában nem volt 90 Tiger I-esnél több, illetve ezeket is mindig csak a front bizonyos részén vetették be. A Szövetségesek ezen "szokása" később is megmaradt, mármint hogy az összes hosszú lövegű német harckocsit Tiger-ként azonosították.

Normandiában összesen négy alakulatban szolgáltak Tiger-ek. A 101. és 102. SS- illetve a hadsereg 503. nehézpáncélos-osztálya közül mindegyik maximum 45 Tigrissel rendelkezett, valamint a Panzer Lehr tanhadosztálynak is volt két darab.

A "Tigris-fóbia" azonban mégis futótűzként terjedt, pedig Montgomery ennek megakadályozására már odáig ment, hogy betiltott minden olyan jelentést, amely a Tiger-ek harci teljesítményeiről szólt. A brit katonák bizonygatták, hogy egy darab Tiger kilövéséhez öt darab Sherman szükséges, ebből is négy megsemmisülésre van ítélve. 1944. június 12-én például egy Tiger egy egész órán keresztül tüzelhetett, majd háborítatlanul távozhatott, mert egyetlen brit harckocsizó sem merte felvenni vele a harcot. A Tigrisnek csak a hátsó páncélzata és a motorja volt a gyenge pontja, amely folyamatos karbantartást igényelt.

A 101. SS-nehézpáncélos-osztály 133. toronyszámú, közép-változatú Tiger Ausf. E harckocsija 

A Tiger, illetve a német harckocsizók talán legnagyobb sikere Michael Wittmann SS-Obersturmführer nevéhez fűződik, aki 1944. június 13-án Villers Bocage-nál egymaga egy egész angol páncélosszázadot, illetve egységével együtt egy egész dandárt semmisített meg! 13 Tigrise élén 48 járművet pusztított el, és 255 főnyi veszteséget okozott a Szövetségeseknek ezen a napon.

A Szövetségesek számbeli- és harceszközbeli fölénye azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a németek csak rövidtávon érhetnek el sikereket. 1944. július 18-án, a Goodwood hadművelet kezdeteként 2000 bombázó és 7000 tüzérségi löveg intézett támadást a német állások ellen. Az irdatlan bombazápor az 503. nehézpáncélos-osztály egyik 56 t-s Tigrisét egyszerűen feldobta a levegőbe! A fejjel lefelé földet ért harcjármű három életben maradt legénységét csak három óra múlva tudták kiszabadítani. A brit offenzíva azonban mégis megakadt, és ebben fontos szerepet játszott a már említett 503. nehézpáncélos-osztály, melynek katonái 30 Sherman-t lőttek ki.

A 101. SS-nehézpáncélos-osztály 131. toronyszámú közép-változatú Tiger Ausf. E harckocsija az egyetlen működőképes Tigris I.-es

1944 augusztusára a normandiai német front az összeomlás szélére került, de a német alakulatok még mindig el tudtak érni átmeneti harcászati sikereket. Willi Fey SS-Unterscharführer, a 102. SS-nehézpáncélos-osztály katonája Tiger I-esével csapást mért egy brit páncélososzlopra, és az alakulat 15 Sherman-je közül 14-et kilőtt. Sőt, aznap utolsó két lövedékével egy újabb Sherman-t is megsemmisített, holott egy páncéltörő lövedék mozgásképtelenné tette az ő harckocsiját. Fey Tigrisét végül két másik Tigrisnek kellett visszavontatni a szerelőműhelybe.

Hiába értek el ilyen sikereket a német harckocsizók, a Szövetségesek Falaise-nál bekerítették csapataikat, és ekkor már csak a menekülés, a túlélés lett az elsődleges cél. A 102. SS-nehézpáncélos-osztály egyetlen Tigrisének sem sikerült elérnie a Szajnát, ez az alakulat az összes páncélosát elvesztette a normandiai harcok folyamán. Viszont a legénység állítása szerint hat hét alatt összesen 227 Szövetséges harckocsit semmisítettek meg.

A Tiger I gyártását 1944 augusztusában, 1350 jármű megépítése után befejezték. Az utolsó Pz.Kpfw. VI Ausf. E harckocsik az 507. nehézpáncélos-osztály és a Grossdeutschland hadosztályhoz kerültek. A veszteségek folyamatosan nőttek, ezért a típus 1944 végére már igen ritkán fordult elő. Az Ardennekben inditott támadásban összesen 23 Tiger I-es vett részt, a Frühlingserwachen hadműveletben pedig csak egyetlenegy (az is megsemmisült a támadás folyamán). 1945. április 1-jére már csak összesen 70 Tiger I és Tiger II maradt bevethető állapotban.

Frissen fehérre mázolt Tiger Ausf. E

1944 végétől már az új Panzer VIB Tiger II-esek kerültek előtérbe. Ez a típus nem igazán tekinthető a Tiger I egyenes ági leszármazottjának, inkább a Panther-hez mutat nagyobb hasonlóságot. De legalább a Szövetségesek szemében rettegést keltő Tiger nevet tovább vitte, amiről bővebbet valószínűleg az Ardennekben harcoló amerikai katonák tudnának mesélni...

A háború utolsó heteiben már az összes hadra fogható páncélost harcba állították, a kiképzőiskolák állományát is mozgósították. Így alakult meg az 500. kiképző nehézpáncélos-osztály is, melyet paderborn-i kiképzőiskola állományából szerveztek. Ez az alakulat 7 Tiger I-essel és 10 Tiger II-essel rendelkezett, de az elsöprő Szövetséges támadás felmorzsolta az egységet. A keletről támadó Vörös Hadsereget és a nyugaton harcoló angolszász erőket többé nem lehetett már feltartóztatni.

Valóban a Tiger I-es volt-e a II. világháború legjobb német harckocsija? Hogy a legnagyobb félelmet ez a típuscsalád keltette az ellenséges katonák soraiban, az nem kétséges, de harcászati szempontból már közel sem ennyire egyértelmű a helyzet. A Tiger rendkívül erős főfegyverzettel rendelkezett, majdnem minden Szövetséges páncélost ki tudott lőni bármilyen szögből lőtávolságon belül. Páncélzata is megfelelő védelmet nyújtott a háború korai szakaszában. Azonban hatalmas tömege, lomhasága, és leginkább megbízhatatlansága jelentősen rontotta a jármű harcértékét. Ráadásul a háború végső szakaszában már a Szövetségesek is rendelkeztek olyan fegyverzettel és páncélosokkal, amelyek túlszárnyalták a Tiger-t. A Panther - noha közepes harckocsi volt - jobb teljesítményt nyújtott, mint a nehézharckocsik, hosszú 75 mm-es főfegyverzete hasonló hatásfokkal működött, mint a Tiger 88-asa, döntött páncélzata pedig hatásosabb volt a doboz-szerű felépítménynél. Valamint lerobbanásra is kevésbé volt hajlamos, mint a Tiger.

Azt viszont el kell mondani, hogy képzett legénység kezében - akik pontosan ismerték erősségeit és gyengéit - nem sok halálosabb fegyver volt a Tiger-nél.