Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

Megosztás:

1940. augusztus 30-án Bécsben aláírták azt az egyezményt, mely a hónapok óta tartó magyar-román területi vitát volt hivatott rendezni.

Ennek értelmében visszacsatoltak Magyarországhoz 43 104 km²-t, mely magába foglalta Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, nagyjából 2,5 millió lakossal.

Az 1941-es magyar népszámlálás alapján a területen több mint 2,5 millió lakos élt, ennek 51% magyar, 41% pedig román nemzetiségű volt. Az 1930-as román népszámlálás adatait a területre vetítve a 2,3 millió lakosnak 48% volt román és 42% magyar. A terület átadása szakaszosan ment végbe, az esetleges magyar-román konfrontációt megelőzendő.

A Magyar Királyi Honvédség teljes harckészültségben vonult be a visszacsatolandó területre, a műveletben két teljes magyar hadsereg vett részt (a magyar 1. hadsereg a parajdi születésű vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos parancsnokság alatt, illetve a magyar 3. hadsereg vitéz Gorondy-Novák Elemér parancsnoksága alatt). Az észak-erdélyi bevonulás szeptember 5-én vette kezdetét nyugati (Szatmárnémeti, Nagyvárad) és északi (Máramarossziget – az 1939 óta magyar fennhatóság alá tartozó Kárpátaljáról kiindulva) irányból.

A magyar lakosság kitörő örömmel fogadta a honvédeket, felszabadulásként tekintve az impériumváltásra. Az észak-erdélyi német lakosság magyarság köré jelentős mértékben asszimilálódott szatmári svábjai is örömmel fogadták a magyar honvédeket, a szász lakosság pedig elsősorban Adolf  Hitlert ünnepelte.

Több Beszterce-környéki településen kifüggesztették a horogkeresztes zászlót és a honvédeket karlendítéssel fogadták. A román lakosság a visszacsatolásra, mint országcsonkításra tekintett. Bár szervezett ellenállásra sehol nem került sor, a felfokozott hangulat több helyen atrocitásokhoz vezetett. A bevonulás szeptember 12-én zárult le, ekkor érték el a magyar csapatok a visszacsatolt terület legkeletibb települését, Sósmezőt.

Kolozsváron és Marosvásárhelyen azonban szeptember 15-én, illetve 16-án ünnepélyes keretek között megismételték a bevonulást Horthy kormányzó és a magyar kormány tagjainak jelenlétében.

A képek a Fortepan gyűjteményéből származnak.

Magyar katonák Máramarosszigeten. (forrás: Fortepan)

1940-ben a Magyar Királyi Honvédségben több kerékpáros zászlóalj is volt, melyek részt vettek az észak-erdélyi bevonulásban. Egy évvel később ezek az egységek is részt vettek a Gyorshadtest kötelékében a bolsevizmus elleni hadjáratban. (forrás: Fortepan)

Pihenő honvédek. (forrás: Fortepan)

Horthy Miklós arcképével készülve a magyar csapatok bevonulására egy erdélyi faluban. (forrás: Fortepan)

A Károly-vonal egyik erődje Szatmárnémeti környékén. A terület átadásának békés úton történő rendezése miatt az erődrendszert soha nem használták éles körülmények között. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)

Vitéz dálnoki Miklós Béla altábornagy (ülve), ekkor a Gyorshadtest parancsnoka, mögötte Lengyel Béla ezredes a bevonulás idején, a Szatmár vármegyei Erdőszádánál. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)

Katonai menetoszlop Erdélyben. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)

Toldi harckocsik Szászrégenben. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)

Népviseletbe öltözött lányok várják a magyar csapatokat Szászrégenben. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)

Magyar katonák Ratosnyán. (forrás: Fortepan/Varga Csaba dr.)

A román lakosság rendszerint tartózkodóan fogadta a bevonuló magyar csapatokat, a bécsi döntést országcsonkításnak tekintve. Feldíszített, de kihalt utca a román többségű Naszódon. (forrás: Fortepan)

A szász lakosság leginkább örömmel viszonyult a területi változáshoz, a magyar csapatok bevonulásakor a Nagynémet Birodalmat is éltették. Horogkeresztes karszalag és karlendítés a Beszterce-Naszód megyei Csépánon. (forrás: Fortepan)

Nemzetiszocialista karlendítés Besztercén. (forrás: Fortepan)

Magyar katonák vonulnak keresztül a Beszterce-Naszód megyei Tekén. (forrás: Fortepan/Kókány Jenő)

Székelykapu és országzászló Marosvásárhelyen. (forrás: Fortepan/Kókány Jenő)

Gyergyószentmiklós a magyar bevonulás idején. (forrás: Fortepan)

A feldíszített városháza Sepsiszentgyörgyön. (forrás: Fortepan/Hajdu Fedő Károly)

Bár a magyar honvédek szeptember 12-én elérték a visszaítélt terület legkeletibb települését, Sósmezőt, a bevonulást néhány nagyobb városban ünnepélyes keretek között megismételték Horthy kormányzó és a magyar kormány jelenlétében. Így került sor szeptember 15-én a kolozsvári díszfelvonulásra (a képen), majd egy nappal később Marosvásárhelyen is. (forrás: Fortepan)

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

      

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE