Kövess minket: TELEGRAMVK — HUNDUB

Megosztás:

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. december 3-án 15 óra 17 perckor. Jelen vannak: Dr. Szabó Ferenc népügyész, Harangozó Piroska jegyzőkönyvvezető, Szálasi Ferenc terhelt.

Ügyészi kérdésre kijelentem, hogy a kormányzótanács tagjai ki voltak nevezve, minden ügykör és fizetés nélkül. 1945. március elején akartam törvényhozás utján egy államfői jogkörnek megfelelő kormányzótanácsot felállítani, amelyben én megmaradtam volna, mint nemzetvezető és miniszterelnök.

A kormányzótanácsnak mindössze két ülése volt.

Ügyészi kérdésre kijelentem, hogy magyar állampolgárok megkínzásáról, ill. megveréséről nem volt tudomásom, erről csak Augsburgban és Salzburgban értesültem. A pápai nuncius volt nálam egy ízben interveniálni az atrocitások miatt, azonban én őt a külügyminiszterhez, ill. a belügyminiszterhez utasítottam, akik teljhatalommal voltak ebben a kérdésben felruházva.

Általánosságra véve semmiféle törvénytelen megkínzásról nem volt tudomásom, amennyiben ilyen történt volna, azért az a felelős, aki elkövette.

Ügyészi kérdésre kijelentem, hogy Budán több ízben jártam a hatalom átvétele után, azonban egyetlen egy alkalommal sem láttam azt, hogy zsidókat kísértek, ill. embereket bántalmaztak volna. Október 15-e után kb. 10, 12 alkalommal mentem végig Budapesten a Bécsi úton és mindössze egyetlen egy alkalommal találkoztam egy munkaszolgálatos csoporttal, amelyet egy szakaszvezető és két honvéd kísért. Meg is állítottam őket, és a szakaszvezetőnél érdeklődtem, hogy mit csinálnak. Itt semmiféle atrocitást nem tapasztaltam.

A külföldi újságokban megjelent magyarországi zsidó vonatkozású dolgokról tudomással nem birok, mert időm sem volt ezeket elolvasni.

Kérdésre kijelentem, hogy az október 15-ét megelőző időben a németekkel való tárgyalásaimról Szőllősyt, Csiát, Gerát és másokat is tájékoztattam, és különösen a beosztásuknál fogva az őket érdeklő dolgokat beszéltük meg. Beregffy Károllyal csak október 16. után kerültem szorosabb érintkezésbe, ezt megelőzően 1944 augusztusában két alkalommal volt nálam Csobánkán, ahol vele az általános helyzetről beszélgettünk.

Az áttelepítéssel kapcsolatosan részben a személyeknek, részben az anyagnak Németországba való áttelepítésére az irányelveket én adtam meg Szőllősynek, aki azután azokat a minisztertanácson előterjesztette, és ott vagy elfogadták vagy módosították. Ezek az áttelepítések a katonai helyzetből adódtak, és bíztunk abban, hogy a tavasz folyamán, amikor Magyarország felszabadítása be fog következni, újra visszaszállíthatjuk.

Mást előadni nem kívánok, vallomásom helyesen van felvéve.

Aláírás: Szálasi Ferenc