Kövess minket: TELEGRAMVK — HUNDUB

Megosztás:

Amikor Imrédy személyes származása körül a közismert polémiák folytak, akkor én magam adtam utasítást Kelecsényinek, hogy figyelje meg Imrédyt és figyeltesse meg másokkal is, hogy faji hovatartozása eldönthető legyen.

A különböző megfigyelések azt eredményezték, hogy Imrédy dinári alapfajiságú, egyesek szerint szefárd, mások szerint askenázi zsidó beütéssel, de mindegyik megegyezett abban, hogy a zsidó beütés jelen van. Imrédyre vonatkozólag azután 1944. évi május hó 3-i kormányzói kihallgatásom során alkalmam volt a kormányzóval is beszélgetést folytatni, aki maga mondotta nekem, hogy tudomása szerint Imrédyben van zsidó vér, neki ti. még a császári és királyi udvarnál eltöltött időből volt alkalma Imrédy családját megismerni. A kormányzó még mosolyogva jegyezte meg, hogy a németek most egy nemzetiszocialista átállítást vettek tervbe Imrédy személyére alapozva, akiről megállapítható a zsidó származás. A kormányzó annak idején elmondott nekem egy esetet, amely 1939 elején, a második zsidótörvény kidolgozásának idején játszódott le. Imrédy megjelent nála, a kormányzó pedig elétárta zsidó származását, mire Imrédy rosszul lett, úgy, hogy a kormányzónak kellett vigasztalnia, bele lelket öntenie, mondván, hogy hát ne hagyja el magát, az nem tesz semmit. Erre aztán Imrédy bevallotta a kormányzónak, hogy ő zsidó származású. Imrédy zsidó származásával kapcsolatban Bárczyházy-Bárczy volt államtitkár tud még adatokat.

A fajkutatás a hungarista ideológiához tartozik szervesen az én iniciatívámra, amit híveim magukévá tettek. A faji hovatartozás gyakorlati megállapítására én hoztam javaslatba az antropológiát, és Gál Csaba volt az, aki az antropológiai vizsgálatok elvégzésére Kelecsényit – keresztnevére nem emlékszem – javaslatba hozta. Kelecsényi Szeged-Szőreg vidékéről, egyszerû paraszti szülőktől származott, aki autodidakta módon képezte magát és már korábban is foglalkozott antropológiai kutatásokkal. Kelecsényi munkásságát igénybevettük, ő a párttól fix javadalmazásban részesült. Az antropológiai kutatásokkal kapcsolatban még meg kell jegyeznem, hogy amidőn Kelecsényi ilyen kutatásokat a vidéki tisztségviselőkön végzett, igen sokan jelentkeztek érdeklődők, akik maguk kértek saját magukról antropológiai jelentést. Az ilyenek azután külön megfizették a vizsgálatot a pártnak.

Szándékomban volt Kelecsényit Magyarországon végigjáratni, hogy a különböző tájak faji képleteit, különböző fajtaképeit megállapítsuk és így kutatásokat végezzünk például a három erdélyi vármegyében és Nyíregyháza környékén. A három erdélyi vármegyében végzett kutatásokat annál inkább érdekesnek találom, mert a románok vércsoportok szerint akarták kimutatni a székelyeknek a románokhoz való fajtabeli tartozását. A leggyakrabban és a legnagyobb mértékben előforduló alapfajiság és beütés a románoknál tudvalevően a mediterrán, és a legalaposabban elvégzett s a különböző székely néprétegekre kiterjedő számos kutatás alapján sem volt kimutatható ezen a vidéken a mediterrán beütés, hanem mindvégig gondváni alapfajiságot mutattak ki a vizsgálatok eredményei és a leggyakrabban előforduló beütés a nordikus volt. E vizsgálatokkal dinári és hun-török alapfajiságot mutattunk ki leggyakrabban, és ezzel két különböző dolgot tudtunk bebizonyítani. Nevezetesen azt, hogy a székelyek okvetlenül a magyar fajtához tartoznak, úgy is mint etnikum, úgy is mint fajta, másodsorban pedig azt, hogy a fajtákat vércsoportok szerint megállapítani nem lehet.

Fontosnak tartom rámutatni antropológiai kutatásunk folytán történt azon megállapításunkra, miszerint életterünk népszemélyiségei legyenek bár különbözők az etnikum szempontjából, a fajtaképlet szempontjából azonban – mintegy 10-12%-tól eltekintve – egységes képet mutattak. Összehasonlíthatatlanul egységesebbet, mint a német élettér.

A fent említett 10-12%, amely a harmóniát megbontotta, árja (nordikus és mediterrán) továbbá előázsiai (szemita) egyedeket, alapfaji hovatartozást tüntet fel. A beütés lehet több. Ebbe a 10-12%-ba etnikum szempontjából beletartoznak a Beszterce-vidéki szászok, a romániai Regátból betelepítettek, mégpedig mediterrán alapfajisággal és ugyancsak ilyennel a hegyvidéki Szerbiából betelepített szerbek. Az előázsiai szemitákhoz tartozik a zsidók etnikuma és az előázsiai északi részhez tartozik az örmény etnikum.

A fajtaképlet szempontjából egységes mintegy 88-90 százaléknyi népességben a gondváni fajtatörzshöz tartozó Európában előforduló, majdnem összes alapfajiságot megtalálhatjuk, így a dinári, a keletbalti, az alpesi, a turanid, türk, hun-török, szeldzsuk, kaukázusi, mongoloid alapfajiságokat. Minthogy ezek valamennyien egy fajtatörzshöz tartoznak és egymásra serkentőleg hatnak, ebből gondoltuk kialakítani a magyar államot, Hungáriát és az un. hungarid típust, amely beszéljen bár bármilyen nyelven, képezné a magyar államot. Az ezen kívül álló fentebb említett 10-12 százalékot tartottuk eltávolítandónak a nemzet testéből. A fajtát és etnikumot a következő tényezők alapján különböztetjük meg egymástól: fajta, maga az embernek a biológiai ténye, értve ezen testi természeti adottságokat, etnikum, az ember szellemi és erkölcsi adottságai, amelyek a külső anyagi világ ráhatásából alakult ki.

A fent említett 88%-os egységes fajtaképletből megállapítható, hogy a magyar élettér habár etnikum szempontjából széttöredezett, fajtaképlet szempontjából egységes és összehasonlíthatatlanul egységesebb, mint a német élettér fajtaképlete, amelynél az északi, nordikus alapfajiságú árjáktól eltekintve, a délebbi népeknél: bajoroknál, württembergieknél, badenieknél, valamint a poroszoknál a gondváni alapfajiság volt megállapítható. Ez a megállapítás nagyon kellemetlenül érintette a német politikai vezetőséget, akik a fajelmélet alapján állva, a felsőbbrendû német nép faji egységét kimutatni nem tudták. Felállítottak egy tézist a fajelmélet alapján, amelyről azután le kellett térniük az etnikum alapjára, mert ahelyett, hogy a német nép egységét mutatták volna ki, a faji alapon disszimilálták volna a német népet. Különösen kényes, fontos és sürgős lett ez a kérdés akkor, amikor Hitler antropológiai vizsgálata azt eredményezte, hogy ő emlékezetem szerint keletbalti, de minden körülmények között gondváni alapfajiságú, dinári beütéssel és igen kevés nordikus, tehát árja beütéssel. Erre aztán tudomásom szerint tézisüket úgy egészítették ki, hogy az árja törzsfajta mellett, amelyből ők mindig a nordikust hangsúlyozták ki, a keletbalti is nemes fajta. Itt kezdtek rátérni az etnikum alapjára, annál is inkább, mert ezen az alapon a földkerekség német kisebbségeit is magukhoz tudták besorolni, míg a fajta alapján nemcsak ez lett volna lehetetlen, de lehetetlen lett volna magának Németországnak az egységesítése is, mert a Rajna vonalától délre lakó népek már gondváni alapfajiságúak.

A fajtakutatás során eljutottunk ahhoz a megállapításhoz, hogy vannak katolikus zsidók, s ezek szerint a zsidóság nemcsak vallás, hanem fajta is. A fajta és etnikum szempontjából zsidó egyed azután lehet Mózeshitû, izraelita, katolikus stb. Fajkutatásaink során azután annak megállapítása végett, hogy ki magyar, ki nem, gyakorlatilag és
átmenetileg át kellett térnünk annak okmányszerû megállapítására, hogy ki keresztény, ki nem, mert ezzel a megállapítással el tudtuk választani a zsidóktól a keresztényeket, akikről – mint azt vallomásom elején már említettem – valószínûbb és feltételezhetőbb volt, hogy a gondváni fajtához tartoznak. Eredeti elképzelésünket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tisztségviselőket dacára nagy számuknak – kb. ötvenezren voltak – mégis antropológiai vizsgálatnak vettettük alá, amelyből mintegy húszezret el is végeztünk. Mielőtt hungarista célkitûzéseinkre térnék vissza, le kell szögeznem néhány alapelvünket. Így azt, hogy az öt különböző fajtatörzset ha tiszták, valamennyit nemesnek ismertük el és keveredésüket saját törzsükön belül jogosnak, egészségesnek, serkentőnek ismertük el. Ettől a mi elvünktől eltérően a német és a zsidó nép önmagát exkluzív, zárt fajtának tekintette, amely a többi faj fölött áll minden szempontból, és így a többi fajta vezetésére hivatott. Így hivatkoztak a németek „felsőbbrendûségükre” és a zsidók „kiválasztottságukra”. Vitám volt egy német professzorral az általuk felvetett fajnemesítés kérdéséről, amidőn is megmondottam neki, hogy miért jönnek ők most a fajnemesítés ily értelmû kérdésével, amidőn ezt a zsidók már közel hatezer esztendeje csinálják a saját vesztükre. Mert e magatartásuk folytán állandóan összeütközésbe kerülnek azokkal a népekkel, amelyek körében laknak, minthogy önmagukat kiválasztottaknak tartva, uralkodni akarnak. Véleményem szerint a zsidó egyedekben a kiválasztottság ténye és érzése tudatos és tudatosan törekednek a világuralom elérésére.

Ugyanilyen tudatosságot látok én a német nép törekvéseiben is, amelyet még nem vittek át annyira a nép széles rétegeibe, mint a zsidóság esetében, hanem ez inkább a német nép vezetőiben tudatosult. Ugyanúgy, ahogyan fajkutatásaink alkalmával megállapítottuk, hogy létezhetnek katolikus zsidók, ugyanúgy megállapítottuk, hogy zsidó vallású magyarok is lehetnek, mint ahogyan ilyen zsidó vallású magyarokat kutatásaink során találtunk Erdélyben, a Székelyföldön, ahol ilyen párttagok is voltak. Ezek első generációban levő magyarok voltak, akik áttértek az izraelita vallásra és az ilyenek között pártunknak tagjai is előfordultak. És miként két zsidó munkaszolgálatos írta nekem egyszer egy levélben, hogy ők igazságtalanul vannak a zsidó munkatáborban, mert magukat magyarnak érzik és tudják. Én azután, amikor hatalomra kerültem, kivizsgáltattam ezek ügyét, s ekkor antropológiai vizsgálat útján megállapítást nyert, hogy ők valóban magyar alapfajiságúak, zsidó beütés nélkül. A helyzet az volt, hogy ezek gondváni alapfajiságú (akkori közkeletû szóval: árja) anyától származnak. Anyjuk férje bár zsidó volt, de ők nem a hites férjtől, hanem más apától származnak, amely természetes apa – amint azt a vizsgálatok kimutatták – szintén gondváni alapfajú volt. Ezt a két munkaszolgálatost a munkatáborból kiemeltettem és visszakerültek a polgári életbe, amit érdekességből említek meg, elméletünk alátámasztására.

Arra a kérdésére, hogy a 10-12 százaléknyi, nem gondváni alapfajiságú népesség eltávolítását a nemzet testéből hogyan képzeltük el, előadom, hogy tervünk az országépítéssel kapcsolatban ezt illetően az volt, hogy mindazok, akik mediterrán, nordikus vagy szemita alapfajiságúak, államközi megállapodások alapján ki lesznek telepítve a háború után. Előre meghatározni a kitelepítés időpontját nem lehetett, de úgy képzeltük el, hogy ez a háború befejezése után 15 év alatt végrehajtható. Az ilyen nem alapfajiságú, hanem beütésû egyedekkel kapcsolatban pedig úgy véltük, hogy e 15 év alatt kialakul egy olyan elméleti és gyakorlati lehetőség, amellyel egyrészt megállapíthatjuk a beütésnek azt a mértékét, amelyen felül az már káros, másrészt pedig kialakul egy olyan gyakorlat, amely eldönti azt, hogy az így megállapított káros beütésû egyedekkel mi történjék. Gazdaságilag a kitelepítésüket úgy oldottuk volna meg, hogy a kitelepítendők vagyonát megváltjuk, és ennek összegéből az államközi megállapodások rendelkezései szerint lesz a kitelepítés végrehajtható. A megváltás mértékének alapját a vagyonbevallások képezték volna, ti. az a bevallás, amelyet az illető mint adóalapot vallott be. Mindezek irányelvek. Ilyen irányelv lett volna, hogy garanciát kérjek az államközi szerződésekben arra vonatkozólag, hogy a kitelepítendők vagyona valóban megváltassék. Elképzelésem szerint a vagyon maga de facto itt maradt volna, az ingatlanokon kívül a gépi berendezések stb. is, amellyel továbbdolgozva azután termeltünk volna, és amelynek gyümölcséből a lehetőséghez képest esetleg 50 év alatti időtartam során térült volna meg a megváltás összege. A gazdasági rész lebonyolítását egy államközileg felállítandó hitelintézet útján gondoltuk végrehajtandónak.

Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a nyilaskeresztes párt tagjainak rétegéből követték el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, mert én is szeretném magam az indítóokokat tudni és így nem is tudok felelni. Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek más szélsőséges elemek, mint esetleg a KABSZ tagjai vagy más olyanok, akik az átállítás hívei voltak és más olyan elemek, akik a zûrzavart egyéni haszonlesés szempontjából ki akarták használni. Mindezeket pedig véleményem szerint a németek befolyásolhatták. Nincsen tudomásom arról, hogy a nyilaskeresztes párt nyílt parancsaival jelentkezők elvihették a lezárt zsidó lakások holmijait. Meg is mondottam az igazságügy-miniszternek mind a hatalomátvétel előtt, mind azután, hogy statáriumot kell kihirdetni mindezen cselekményekre vonatkozólag. Az egyik tájékoztató értekezleten, még jóval a hatalom átvétele előtt, a párt vezető tisztségviselőinek irányelvként leszögeztem, hogy a hatalom átvételekor a legnagyobb rendet és fegyelmet követelem meg, egyéni kezdeményezéseket és bosszúállásokat nem fogok megtûrni és ha szükséges, akármilyen szomorú tény is lesz, ha kell, tízezer hungaristát fogok felakasztatni, ha a rend és fegyelem megóvása másként nem lesz lehetséges. Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elém tárt, miszerint az egyes pártszervezeteimből, mint pl. Szent István krt. 2., Petneházy utca, Rökk Szilárd u., Városház u. 14., Molnár u. stb. zsidókat vittek volna le a Dunához vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincs tudomásom, ezekről már az augsburgi táborban is hallottam és ott is kijelentettem már, miként Salzburgban is, hogy kérem az illetékes nyomozó és bírói hatóságok által elém tárni azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek mindezt bizonyítják, mert addig nem tudom elhinni, és akkor majd magam fogok tudni ítéletet alkotni erről. Ha ilyen kivégzések megtörténtek, csak úgy tudom elképzelni, hogy az illetők nem saját kezdeményezésükre cselekedtek, hanem utasításra, esetleg a német hatóság utasítására, amikor konkrét parancsot kaphattak, hogy egyik vagy másik zsidót irtsák ki, vagy feljelentés futott be, hogy egyik vagy másik zsidó fényjeleket ad le, vagy egyéb módon játszik össze a támadó szovjet csapatokkal.

Megmondottam már Augsburgban a kihallgatásom során, hogy meg vagyok arról győződve, hogy amennyire a magyar nép velem együtt megnyugvással vette tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a zsidótörvények végrehajtása során hoztak, annyira a magyar nép velem együtt megdöbbent és elítéli azokat a kilengéseket, amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tényként megállapíthatók.

Egyéb előadnivalóm nincs.

Vallomásomat minden kényszer nélkül, az igazságnak megfelelően tettem meg, elolvasás után aláírtam:

Aláírás: Szálasi Ferenc
Gyanúsított