Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

Kovarcz Emil Felsőiregen, 1899. február 4-én született. Nagyváradon honvéd hadapród iskolát végzett, és az első világháborúban hivatásos tisztként teljesített szolgálatot.

A háború után mint igazi magyar hazafi úgy érezte, hogy nem nézheti tétlenül a bolsevisták magyarországi garázdálkodását. 1919-ben Szegeden belépett a Horthy Miklós fővezérsége alatt alakult Nemzeti Hadseregbe. Horthy Miklósban az otrantói hőst, a kiváló ellentengernagyot tisztelte. Róla akkor még nem is sejthette, hogy az a Horthy Miklós, aki 1919-ben a vörösök 133 napi rémuralma után helyreállítja a jogfolytonosságot és az alkotmányos rendet, 24 év múlva, a magyar alkotmányt megszegve, a parlament tudta és hozzájárulása nélkül tárgyalásokat kezd és ideiglenes fegyverszünetet köt halálos ellenségünkkel, a bolsevista Szovjetunióval. Azt pedig Kovarcz Emil egyáltalán nem tudhatta, hogy éppen ő maga lesz az, aki 24 év múlva, mint a hungarista hatalomátvétel szervezője, mindent megtesz majd azért, hogy megakadályozza Horthy katasztrofális lépésének megvalósulását, a tényleges fegyverletételt.

1919-ben a Nemzeti Hadseregen belül az Ostenburg-különítmény tagja lett. A bátor, tevékeny, antikommunista fiatal tisztre hamar felfigyeltek a Népszava baloldali szociáldemokrata újságírói és a rágalmak özönével igyekeztek csorbítani jó hírét. A leggaládabb rágalmuk az volt, hogy amikor 1920. február 17-én ismeretlen tettesek megölték Somogyi Béla és Bacsó Béla újságírókat, Kovarcz Emilt gyanúsították – minden alap nélkül – azzal, hogy az Ostenburg-különítmény tagjaként részt vett a gyilkosságban.

Kovarcz Emil 1922-1931 között csendőrtisztként szolgált, majd visszatért a honvédségbe. 1931-1938 között őrnagyi rendfokozatban a Ludovika Akadémia tanára volt. De 1938-ban nyugdíjaztatta magát, hogy teljes energiájával a Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (a Nyilaskeresztes Párt jogelődje) szolgálatába álljon, amelynek ugyanebben az évben tagja is lett. Kiváló szervező tehetségéne megfelelően a párt országos szervezésvezetőjeként tevékenykedett 1938-1941 között. Eközben egyike lett annak a 39 képviselőnek, akik az 1939-es választás alkalmával a Nyilaskeresztes Párt tagjaként bekerültek a Parlamentbe. 1939-1940-ben volt képviselő.

Miután az 1940. augusztus 30-i, második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, Horthy kormányzó amnesztiát rendelt el, aminek következtében Szálasi Ferenc 1940. szeptember 17-én kiszabadult a szegedi Csillag börtönből, ahol 3 éves börtönbüntetését töltötte. De Horthy – ahogyan ez a Teleki miniszterelnökhöz írott, 1940. október 14-i leveléből kiderül – teljesen elutasító állásponton volt a Hungarista Mozgalommal szemben. Ebben az időben ismeretlen tettesek provokatív cselekedetet szerveztek a Nyilaskeresztes Párt lejáratására. Az egyik pénteki izraelita istentisztelet alkalmával a Dohány utcai zsinagógával szemközti házból kézigránátot dobtak a zsinagóga felé.

Senki sem sérült meg, de ezt a cselekményt mint a „Dohány utcai zsinagóga elleni merényletet” értelmezve büntetőeljárást indítottak, és ennek során – hamis vád alapján – a Katonai Bíróság Kovarcz Emilt 1941. február 28-án 2 évi börtönre ítélte. Az ítéletet azonban nem tudták végrehajtani, mert időközben Kovarcz Németországba távozott.

1944 áprilisában tért vissza Magyarországra és itthon vezetői szinten újra bekapcsolódott a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom tevékenységébe. A hungarista hatalomátvétel érdekében kifejtett szervezői tevékenysége Szálasi Ferenc megbízásából 1944. szeptember 13-án kezdődött. Ennek közvetlen előzményei:

Szeptember 10-én kapta kézhez Szálasi Ferenc Nádas Lajos vezérkari ezredes jelentését Horthy és a titkos tanácsosok szeptember 10-i üléséről, amelyen a kormányzó a fegyverszünet mellett foglalt állást. (Az ülésen jelen van Vörös János vezérkari főnök, ő informálta Nádast.) Ugyanezen az ülésen elhatározták, hogy Lakatos Géza miniszterelnök szeptember 11-én, a minisztertanácson bejelenti Horthy elhatározását, hogy fegyverszünetet kér a szövetségesektől.

Szeptember 11-én este Kurt Haller német követségi tanácsos közölte Kemény Gáborral, hogy a minisztertanács egyhangúlag elutasította Horthy fegyverszüneti elhatározását. De Szálasi Ferenc világosan látta, hogy Horthy Miklós nem tett le a fegyverszüneti szándékáról, és ezért leszögezte: ha ez konkrét formát ölt, akkor ezt a határozatot nem ismeri el a Nemzet számára kötelezőnek, és ettől a pillanattól kezdve a kormány és a kormányzó működését alkotmányellenesnek bélyegzi, és saját elhatározásából a maga kormányát beállítva, átveszi a hatalmat.

Ezen elhatározása alapján szeptember 13-án megbízta Kovarcz Emilt, hogy arra az eshetőségre felkészülve, ha a kormányzó konkrét módon kinyilvánítja fegyverszünetet kérő szándékát, szervezze meg katonai szempontból a hatalomátvételt: készítsen tervet a Rádió, a minisztériumok, a hidak megszállására és az egész budapesti hadtest átállítására. A részletek kidolgozását Kovarcz Emilre bízta.

Már ugyanezen a napon, szeptember 13-án Kovarcz Emil megállapodásra jutott Krumholz SS-őrnaggyal arról, hogy a hatalomátvételhez szükséges fegyverekkel a németek fogják ellátni a hungaristákat.

Szeptember 14-én Kemény Gábor ezt közölhette Kurt Hallerral: „A diplomáciai vonal befejezte művét, most Kovarcz Emilen a sor.”

Szeptember 22-én Krumholz felkereste Szálasit és ismertette a Tiszántúlon kialakult zűrzavaros katonai helyzetet, és kérte:

A Nyilaskeresztes Párt lépjen közbe, és adjon támasztékot az ottani lakosság veszedelmes tanácstalanságának legyőzéséhez, vegye kézbe a rendcsinálást és hozzon rendszert a mentési munkálatokba. Ekkor Szálasi utasította Kovarcz Emilt az ehhez szükséges előmunkálatok megkezdésére, és arra, hogy összeköttetései révén biztosítsa a Hernád-Sajó-Tisza vonalától keletre eső terület hadműveleti területté nyilvánítását. Ez pl. azt is jelentette, hogy ezen a területen rendelkezéseket csak a katonai közigazgatás adhat ki.

Szeptember 26-án Szálasi Ferenc utasította Kovarcz Emilt, hogy tegyen látogatást Rajniss Ferencnél, mint jövendőbeli szövetségesnél. A megbeszélésről Kovarcz Szálasinak ezt jelentette:

„Rajniss-sal közöltem, hogy hajlandó-e ő, Piukovich és esetleg Jaross egy széles nemzeti alapon álló együttműködésben részt venni. Erre azt felelte, hogy erre vonatkozóan először meg kell kérdeznie pártjának tagjait. (Rajniss és társai a Magyar Megújulás Pártjának, az Imrédy-pártnak voltak a tagjai – a Szerk.) ő a maga részéről mindenben benne van, még ököllel is, azonban a többiek nevében megkérdezésük nélkül nem nyilatkozhat… Valószínűnek tartja, hogy az együttműködésnek semmi akadálya sem lesz…”

Miután Szálasi és a német hírszerzés október 1-jén értesült a Faraghó-féle fegyverszüneti küldöttségnek a Szovjethez indulásáról, október 2-án Szálasi Kovarcz Emil társaságában megbeszélést folytatott Veesenmayer követtel, Winkelmann SStábornokkal és Krumholz SS-őrnaggyal.

E megbeszélés során a megjelent németek közölték, hogy a Führer jóváhagyólag tudomásul vette a Hungarista Mozgalom hatalomátvételi szándékát. Winkelmann közölte Szálasi Ferenccel, hogy a kiáltványát sokszorosították és Kovarcz Emilnek átadták.

Kovarcz Emil október 5-én végleges konkrét formába öltötte a hungarista hatalomátvételnek szeptember 13-án elvileg kidolgozott szervezési tervezetét.

Amikor október 15-én délben elhangzott a Budapesti Rádióban Horthy proklamációja, amelyben bejelentette, hogy elhatározta: fegyverszünetet kér, már nem volt szükség Szálasi Ferenc részéről semmilyen intézkedésre, mert a Kovarcz Emil által gondosan kidolgozott hatalomátvételi terv pontos végrehajtása automatikusan megkezdődött. A Pasaréti út 10. alatti villában villámgyorsan kiosztották a fegyvereket a pártszolgálatosoknak, a hungaristák a kidolgozott terv szerint megszállták a minisztériumokat, a Rádiót, a hidakat, és október 15-e estéjére a magyar főváros lényegében véve a hungaristák kezében volt. Elhangzott a Rádióban Szálasi Ferencnek a Nemzethez intézett felhívása és Szálasi hadparancsa.

Október 15-én este Horthy kormányzónak tudomásul kellett vennie, hogy az egész budapesti hadtest átállt Szálasi Ferenchez, és mellette csak 823 testőre áll. Lényegében akkor dőlt el a hungarista hatalomátvétel győzelme, amikor Horthy felismerte, hogy a Nemzet nélkül, a Nemzet ellenére nem képes a fegyverszünetet végrehajtani. Az, hogy másnap, október 16-án először szóban, majd este írásban is kinevezte Szálasi Ferencet magyar királyi miniszterelnökké, visszavonta a proklamációt és lemondott, majd német védőőrizet alá helyeztette magát, elsősorban ennek a felismerésnek a következménye volt.

Figyelemre méltó, hogy a jobboldalinak tartott, sőt a kommunisták által „fasisztának” kikiáltott Horthy Miklós ellen nem baloldali politikusok, hanem saját tisztjei lázadtak fel. Ennek lényegében két oka volt. Egyrészt elevenen élt a magyar hadsereg tagjaiban a vörös terror emléke, ezért a katonák nem voltak hajlandók magukat és hozzátartozóikat kitenni egy újabb vörös terrornak azzal, hogy a Szovjet előtt leteszik a fegyvert. Másrészt Kovarcz Emil zseniális szervezőmunkája gyakorlatilag az egész hadsereget Szálasi Ferenc mellé állította.

Ezért a magyar becsület és Európának a bolsevizmustól való védelme szempontjából történelmi jelentőségű hungarista hatalomátvétel megszervezésében Kovarcz Emilnek elévülhetetlen érdeme van.

Szálasi Ferenc kormányában Kovarcz Emil lett a nemzet totális mozgósításának és harcba állításának minisztere. Ezt a tisztet 1944. október 16-tól 1945. március 28-ig töltötte be. Amikor Szálasi Ferencet és kormányát 1945 májusában az angolszászok letartóztatták, Kovarcz Emil nem volt a foglyok között. De a hungarista testvéreivel való együttérzése és a bajtársiassága erősebb volt benne mindennél. Amikor arról értesült, hogy a hungarista kormány tagjait, közöttük Szálasi Ferencet Budapesten halálra ítélték és kivégezték, azonnal jelentkezett az amerikai katonai szerveknél, és kérte, hogy szállítsák Magyarországra, mert osztozni kíván minisztertársai sorsában.

Az amerikaiak 1946. március 16-án szállították haza. A „Népbíróság” 1946. május 2-án kötél általi halálra ítélte Kovarcz Emilt, és a XX. század egyik legnagyobb szervező zsenijét, a hungarista hatalomátvétel szervezőjét még aznap kivégezték.

Rendíthetetlen nyugalommal, hidegvérrel ment a vesztőhelyre. Még arra is volt gondja, hogy miután elszívta utolsó cigarettáját, a parázsló csonkot gondosan eltapossa.

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE