Kövess minket: TELEGRAMVKONTAKTE

Megosztás:

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.

Középiskolai tanulmányait, mint református vallású tanuló, a kolozsvári református kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait pedig a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ahol jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Elvégezte ezenkívül a vasúttisztképző tanfolyamot és a HÉV, valamint a BSZKRT titkáraként dolgozott.

Az első világháborúban mint a brassói 2. gyalogezred tartalékos hadnagya teljesített szolgálatot, géppuskás szakasz- és századparancsnok volt. 1916-ban a Karszton sebesülten került olasz fogságba. Emléklappal ellátott főhadnagyként szerelt le. Kitüntetései a nagy- és kisezüst, valamint a bronz vitézségi érem. Császári elismerésben is részesült.

Az első világháború után megnősült. Vörösmarty Ilonát vette feleségül. A házasságból egy gyermeke született.

Az összeomlás után tevékenyen részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban, majd pedig a nemzeti irányú szervezkedésekben.

A Hungarista Mozgalomhoz már megindulásakor csatlakozott, mint annak egyik legrégibb katonája. Szálasi Ferenc legjobb barátai közé tartozott, ott volt mellette a legfőbb politikai események alkalmával és a párt legfelsőbb vezetői között szerepelt.

Csia gyakran volt vendég Szálasi Hollán utca 10. alatti albérleti lakásán a 30-as években. Szálasi 1940-es szabadulása után, 1940. szeptember 27-én a Nyilaskeresztes Párt egyesült a Ruszkay által vezetett Magyar Nemzetiszocialista Párttal. Ezt követően a Szálasi vezetése alatt működő tanácsszerv egyik tagja Hubay, Ruszkay és Széchenyi mellett Csia Sándor lett. Ezen kívül Csia vezette a párt jogi és szociális osztályát, és 1944 elejéig a pártépítés vezetője volt.

Amikor Hubay 1941 végén kiszabadult a börtönből, Szálasi Legfőbb Titkos Párttanácsot alapított, amelynek tagjai Csia, Henney, Ruszkay és Hubay lettek. Csia, aki 1939 óta a párt szentendrei kerületi képviselője volt, 1942-ben a Nyilaskeresztes Párt vezérszónokaként a kormányzóhelyettesi törvényjavaslat ellen foglalt állást, mert érvelése szerint ez a törvényjavaslat a kormányzói intézményt, amely ideiglenes jellegénél fogva közjogi átmenetet képvisel, további közjogi átmeneti intézménnyel továbbfejleszteni kívánja, ami nem kívánatos jogi szempontból. Csia jelen volt Hubay és Henney társaságában 1942. február 23-án, amikor Szálasi Ruszkayval szakított az utóbbi lakásán.

Amikor 1943. január 29-én Horthy újra elutasította Incze Péter államtitkáron keresztül Szálasi kormányzói kihallgatási kérelmét, a Nyilaskeresztes Párt képviselőcsoportja emlékirattal fordult Horthyhoz. Az emlékirat szerzői dr. Csia, dr. Budinszky és Szőllősi voltak. Az emlékirat a munkaképtelen parlamenti rendszer helyett tekintélyuralmi rendszer bevezetését indítványozta, a Kormányzó és a Nemzet közös akaratából.

1944. március 19-e után Szálasi Csiát és Szőllősit felküldte a Várba Ambrózy Gyulához, a kabinetiroda főnökéhez: jelentse a Kormányzónál, hogy a Nyilaskeresztes Párt és a Hungarista Mozgalom, valamint a Pártvezető rendületlenül állhatatos hűséggel viseltetik az Államfő és a Nemzet irányában.

Csia jelen volt Szálasi és Veesenmayer első, 1944. április 3-i találkozóján. Gera, Henney és Szőllősi társaságában részt vett május 1-jén a Legfelsőbb Titkos Párttanács ülésén, ahol előkészítették a május 3-i, első találkozást Szálasi és Horthy között.

A május 17-i Legfelsőbb Titkos Párttanácson is részt vett Csia. Az ő javaslata: a Sztójay-kormánynak mennie kell. A leendő új kormány feladatai: új választójogi törvényjavaslat, kivételes hatalom gyakorlására irányuló kérelem az Országgyűléstől, az új választójogi törvény végrehajtása, végül az a javaslat, hogy a Házat bizonytalan időre oszlassa fel a Kormányzó.

Szálasi május 9-én Csia és Bodolay társaságában az olasz köztársasági követségen tárgyalt Casertano olasz követtel, amelynek során kifejtette, hogy az Új Európát a Háromhatalmi Egyezmény szellemében a Berlin-Róma tengelynek kell létrehoznia.

Július 13-án Csia Szálasi megbízásából felkereste Vörös Jánost, hogy megállapodjanak a Pártvezetővel való találkozás helyének és időpontjának a meghatározásában. A találkozó július 29-én jött létre, amelynek során Vörös azt a kijelentést tette, hogy a Kormányzó a közelmúltban fontolgatta a lemondását, de ő erről lebeszélte.

Csia még aznap Bárczy államtitkárral találkozott, aki azt mondta, hogy a Kormányzó nem akar lemondani, és be akar vonni a kormányba nyilasokat. Csia a belügyi, igazságügyi, a kultusz- és a propaganda-tárcákat javasolta.

Bárczy a javaslatokat Sztójay elé terjesztette. Sztójay augusztus 1-i válaszában mindössze az igazságügyi tárcára és tárca nélküli miniszteri helyre, valamint két államtitkári kinevezésre tett ígéretet.

Augusztus 3-ára virradó éjjel Baky találkozóra hívta Budinszkyt, aki Csiához fordult tanácskéréssel: elmenjen-e. Csia azt tanácsolta, hogy menjen el, és mindent jelentsen a Pártvezetőnek.

Szálasi szeptember 28-án helyettesének a párt legfelső vezetésében Csiát jelölte ki.

Csia október 15-én Szentendrén tartózkodott. A rádióból hallotta Horthy proklamációját és Vörös János hadparancsát. Október 16-án 10 óra körül elindult a Várba, fél 12 körül ért oda, Szálasi szemléjére. Déltájban a miniszterelnökségen beszélgetett Szálasival. Akkor tudta meg, hogy a Kormányzó szóbelileg megbízta Szálasit a miniszterelnökséggel.

Ezt követően Szálasi legfelsőbb államhatalmi szervként Kormányzótanácsot alapított, amelynek tagjai Csia, Rajniss és Beregfy voltak. Ez a szerv a tervek szerint a Parlament és az Országtanács működésének szünetelése esetén tanácsadó szervként is működik.

Csia november 1-jén bevonult, a honvédelmi minisztertől kapott megbízás alapján a csapatokat látogatta és lelkesítette. A háború alatt a hadi események folytán a családját elvesztette.

1945. április 24-én a Kormányzótanács tagjai új feladatokat kaptak. Akkor már a Kormányzótanács harmadik tagja a közben lemondott Rajniss helyett Gera volt. Beregfy feladata lett a Németországba menekült nemzetrész védelme, valamint a Nemzetvédő és kísérete számára a felvevő terület kijelölése. Gera feladata lett Magyarország leendő felszabadítása, Csiáé pedig a szabadságharcos mozgalom vezetése.

1945. május 7-én Csia a kormány többi tagjával együtt amerikai fogságba esett. Az amerikaiak az egész kormányt háborús bűnösség vádjával kiszolgáltatták a magyarországi kommunistáknak. A „Népbíróság” által lefolytatott Szálasi-per keretében Csia IV. rendű vádlott volt. A „Népbíróság” előtti kihallgatására 1946. február 14-én került sor. Jankó Péter tanácselnök vele is minősítetlenül durva hangnemben beszélt, és minden bizonyíték nélkül megállapította, hogy rosszhiszeműen lett a Kormányzótanács tagja.

Külön vádpontként szerepeltek Csia beszédei közül a következők:

1) Az 1942. december 9-én a Nyilas Nagytanácsban elmondott beszéde, amelyben többek között kijelentette:

„Az a világnézet, amellyel élethalálharc folyik, a magyar nőt is igyekezett bemocskolni.”

„Az orosz támadások magukon viselik az utolsó erőfeszítés jeleit, a 150-200 kilométeres visszavonulásaink az óriási terjedelmek miatt nem döntőek.”

„Távol-keleten Japán biztosan szerzi meg az uralmat a nyersanyagban gazdag területek felett.”

2) Az 1944. december 2-án a Hűség Házában elmondott beszéde:

„A kormányzói gaz árulás hallatára elfacsarodott minden becsületes magyar ember szíve, de az ökölbe szorított kéz, a Hungarista Mozgalom lesújtott. Szálasi Ferenc hadparancsa a dermedt magyar szíveket életadó melegséggel töltötte el.”

3) Az 1945 márciusában Sopronban elmondott rádióbeszéde:

„1937. március 4-én olvasta fel Szálasi Ferenc pártjának programját. Ha ez a program akkor nem született volna meg, Magyarország ma már temető lenne.”

A „Népbíróság” 1946. február 28-án a kormány többi tagjával együtt Csia Sándort is kötél általi halálra ítélte. Védője kegyelmi kérvényt nyújtott be, amelyet elutasítottak, és 1946. március 19-én, egy héttel Szálasi és 3 társa kivégzése után Csia Sándort is felakasztották Kemény Gáborral és Szőllősi Jenővel együtt.