Kövess minket: TELEGRAMVKONTAKTE

Megosztás:

Az interneten történő virtuális sétám alkalmával véletlenül betévedtem valamelyik amerikai holokausztmúzeum rejtett zugába, és amit ott találtam, az elborzasztott.

1946. március 12. délutánjának eddig általam még nem látott, nem ismert képsorai, vagyis Szálasi Ferenc és három társának kivégzése minden részletességgel a Markó utcai fogház udvarán, az ünneplő aberrált, bosszúra éhes tömeg üdvrivalgása közepette.

Ezt szeretném most olvasóink elé tárni, de figyelmeztetek: csak erős idegzetűeknek ajánlom.

Készítik elő az akasztófákat...

Felvonul az ítélkezők társasága, hogy végignézze az ördögi színjátékot. Jobbról a harmadik: dr. Jankó Péter tanácsvezető népbíró-vérbíró. Jankó Péter (Pápa, 1907. augusztus 20. – Budapest, 1955. szeptember 15.) bíró, számos „háborús bűnös” perében, köztük a Szálasi-perben tanácsvezető népbíróként ítélkezett, később a legfőbb koncepciós perekben vezető bíró volt. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát 1930-ban. A budapesti Központi Járásbíróságon kezdett dolgozni, majd 1941-től a Pestvidéki Törvényszéken dolgozott. 1945 májusától a Budapesti Népbíróság tagja, 1946 novemberétől másodelnöke, 1949. szeptember–október között pedig elnöke. 1948 első felében és 1949 novemberétől 1950 decemberéig a Népbíróságok Országos Tanácsa tanácselnöke. Jankó tárgyalta több „háborús bűnös”, többek között Endre László, Szálasi Ferenc és társai ügyét. 1947-től a nagy koncepciós perekben tanácselnök, így például a Magyar Közösség perében, de ő tárgyalta első fokon a Rajk-pert is. Ebben a perben mint kiderült, végig Rákosi Mátyás adta az utasításokat. 1950-től haláláig a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke, 1953 nyaráig lényegében vezetője, majd meghatározó szerepe egyre csökkent. 1955-ben öngyilkos lett. (Vajon miért?)

Bogár János hóhér vár a nagy munkára. A leghírhedtebb magyar hóhér Bogár János főhadnagy volt, akinek a második világháború után bőven akadt tennivalója: csak az első három évben több mint háromezer embert akasztott fel. A magyar kommunista igazságszolgáltatás állami ítélet-végrehajtóját mindenki felismerte fekete ruhájában és fekete puhakalapjában.


Elsőként Gera Józsefet hozzák

Gera nyakán szorul a hurok...

Gera József korábbi nyilas pártépítés-vezető immár kiszenvedett

Gera József a bitófán

Gera még magányosan függ jobbról az első bitófán, de már mellette vár a második...

Aztán hozzák Beregfy Károlyt...

Beregfy Károly korábbi hadügyminiszter összekulcsolt kézzel hallgatja a halálos ítélet helybenhagyásának kihirdetését.

Beregfy Károly lassú szenvedése

Beregfy Károly kiszenvedett. Az orvos megállapítja a halált.

A nézőközönség az ablakokból gyönyörködik az eseményekben.

Aztán hozzák Vajna Gábort is...

A korábbi belügyminiszter hallgatja a halálos ítélet végrehajtásáról szóló rendelkezést.

Vajna Gábor a bitófán

Ropognak a nyakcsigolyák... Immár hárman függenek a bitófákon.

Vajna Gábor is kiszenvedett.

Végül hozzák Szálasi Ferencet... Fotóriporterek siserahada lesi minden pillantását.

A nemzetvezető hallgatja a halálos ítéletének végrehajtására adott utasítást.

Szálasit odaállítják a bitófához.

A fiatal pap felnyújtja Szálasi Ferenc ajkához a keresztet...

Egy fénykép, amely a világot bejárta: Szálasi Ferenc kivégzése előtt a bitófán megcsókolja a keresztet.

Szálasi Ferenc nyakára Bogár hóhér ráteszi a kötelet.

Aztán megkezdődik a procedúra...

A képhez a következő szöveget mellékelték: Bogár hóhér lecsukja Szálasi Ferenc szemeit. Nem, barátaim, nem a szemeit csukja le, hanem egy begyakorlott mozdulattal a nyakcsigolyáját töri el.

A halott Szálasi Ferenc arcát megmutatják a fotóriportereknek. Ezek a szemek még holtukban is vádolnak!

Bogár hóhér letakarja Szálasi arcát


A Golgotán (A magyar mártírok emlékére) „Las-san Bo-gár!”

Sziszegte a tömeg,
Az arcokon furcsa mámor ült,
S míg a nap fáradt szemén Vádlón megpihent,
A kötél halkan megfeszült.
Aztán zengett az udvar,
Rikoltott a síp,
Győztesen dörögtek a dobok,
Elnyomva végső sóhaját:
„Harmadnapra feltámadok!”

 

Az utolsó fénykép Szálasi Ferencről, arca immár letakarva, de nyakában még ott zizeg egy Szűz Mária-érem.

A színjátéknak vége, a nézőközönség kielégítette aberrált ösztöneit.

A halottakat végül a perverz judeobolsevista hatalom még halálukban is meggyalázni szándékozta. Arccal lefelé fordítva kaparták el őket jeltelen sírokba, és azóta is temetetlenek, mert nem akadt még egy olyan valódi nemzeti szellemiségű mozgalom vagy párt, amely végre gondoskodna a minden embernek kijáró végtisztességükről. Ez szégyen és gyalázat mind a mai napig!

Nagy Ferenc akkori kisgazda miniszterelnök egy beszédében büszkén kihangsúlyozta: „Minden más népnél keményebben büntettük meg a háborús bűnöseinket!”

A sors fintora, hogy ez a kisgazdapárt azóta megérdemelten, végleg eltűnt a történelem színpadáról és elfoglalta méltó helyét a történelem szemétdombján.