Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

1945. október 30-án a szovjetek előző nap egy összfegyvernemi hadsereggel és gépesített csapatokkal Budapest irányába megindított támadása gyorsan teret nyert.

Emiatt a magyar 3. hadsereg balszárnyán rohamlövegekkel támogatott német utászok próbálták lezárni a keletkezett rést a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály jobbszárnya felé.

Október 31-én már a hadosztály arcvonalán is érezhetően erősödött a szovjetek támadó tevékenysége, de az SS-páncélgránátosok Szolnoknál húzódó állásaikat egyelőre tartották.

A 4. SS-páncélgránátos-hadosztály teljes október havi személyi vesztesége 262 halott (ebből hat tiszt), 1047 sebesült (ebből kilenc tiszt) és 95 eltűnt (ebből egy tiszt), összesen 1404 fő volt.

November 1-én és 2-án tovább folytatódtak a harcok Tószeg nyugati körzetében, ahol a szovjetek több betörést is elértek. Ezért a német arcvonalat néhány kilométerrel vissza kellett venni.

November 3-án a hadosztály már az Abony–Szolnok vonalon harcolt, ahol az SS-csapatokat egész nap harckocsikkal támogatott, ezred erejű szovjet támadások érték. Abonytól keletre, Szolnoktól nyugatra és a város déli részén a támadók több helyen is betörtek és ezeket a németek már nem tudták felszámolni.

November 4-én Szolnokot elfoglalták a szovjetek. Az Abonytól keletre kiharcolt szovjet betöréseket a nap folyamán tovább szélesítették és a késő délutáni órákban a szovjetek délről és délnyugatról ezred erővel betörtek Abonyba. A 4. SS-páncélgránátos-hadosztály részei a várostól három kilométerre északra húzódó magaslatokra vonultak vissza.

Aznap a hadosztály bevethető páncélosereje 12 rohamlövegből állt. A páncélgránátosok harcoslétszáma két közepesen erős, három átlagos és egy gyenge zászlóaljban minimálisan 1300 fő volt. A tüzérséget hat könnyű és négy nehéz üteg alkotta. A csapatok mozgékonysága 70 százalék volt, s a hadosztályt támadó feladatokra csak korlátozottan tartották alkalmasnak.

November 5-én a szovjet csapatok Abonytól harckocsikkal és tüzérséggel támogatott támadást indítottak Újszász irányába, s eközben a hadosztály biztosító csapatait másfél kilométerrel visszaszorították. Szolnok körzetéből is indultak támadások Újszász irányába, de ezeket a hadosztály erői visszaverték. Ennek ellenére a szovjetek a várostól északra, a Zagyva patakon át betörtek a német vonalakba.

November 6-án a hadosztály arcvonalát páncélosokkal támogatott, zászlóalj erejű szovjet támadások érték, s ezek számos betörést eredményeztek. A heves harcok ellenére csupán átmenetileg sikerült ezeket az SS-páncélgránátosoknak elreteszelni.

November 7-én a hadosztály tüzérezrede Újszásztól Jászladány, majd Jászalsószentgyörgy felé vonult. A visszavonuló németek menetoszlopait mindenhol szovjet csapatok követték, s felzárkóztak a németek arcvonalára. Abonytól páncélosokkal támogatott, ezred erejű szovjet kötelék támadott és Újszásztól nyugatra helyi betörést ért el. A rohamlövegekkel támogatott SS-páncélgránátosok ellenlökéssel leszűkítették a betörés területét.

November 8-án Újszásztól négy kilométerre nyugatra a szovjetek ismét támadtak, de páncélosokkal támogatott zászlóalj erejű előretörésüket ismét visszaverték a hadosztály kötelékei. Zagyvarékastól ezred erejű szovjet támadás indult, s ez a németeket már az Újszász–Jászladány útvonalig vetette vissza. A németek ellenlökése csupán a betörés szűkítését eredményezte.

Aznap a hadosztály alárendeltségébe lépett a 18. „Horst Wessel” SS-önkéntes-páncélgránátos-hadosztály is, amelynek kötelékei a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály csapataival közösen harcoltak.

November 9-én a LVII. páncéloshadtestnek alárendelt hadosztály arcvonalán a szovjetek Újszásztól nyugatra elérték az Újszász–Nagykáta vasútvonalat. Az Újszászról Szolnokra vezető úttól nyugatra a németekkel szemben kisebb hídfőt alakítottak ki. A betöréseket viszont az SS-csapatok elreteszelték.

November 10-én a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály jobbszárnyán, Újszásztól északra és északnyugatra zászlóalj erejű szovjet támadások folytak. Az egyik északnyugaton kiharcolt betörés ellen az SS-páncélgránátosok ellenlökést indítottak.

A hadosztály balszárnyán Jászladánynál a 4. SS-páncélos-felderítőosztály harcolt déli és délkeleti arcvonallal. Középen – Újszásztól északra – a 7. SS-páncélgránátos-ezred állásai húzódtak, míg a jobbszárnyon, Tápiógyörgye és Tápiószele körzetében a 8. SS-páncélgránátos-ezred csapatai védekeztek. A hadosztály harcálláspontja ekkor Alattyánban volt.

November 11-én a 2. Ukrán Front erői ismét felújították támadásukat a német-magyar csapatok budapesti csoportosításának szétzúzása és magyar főváros birtokbavétele céljából. A front csapásmérő csoportosítása (7. gárdahadsereg, Plijev altábornagy lovas-gépesített csoportja, valamint a 2. gárda- és 4. gárda-gépesítetthadtest) 300 harckocsi és önjáró löveg támogatásával lendült támadásba.

A támadó szovjetek áttörték a 18. SS-páncélgránátos-hadosztály csapataival megerősített 4. SS-páncélgránátos-hadosztály vonalait is, elfoglalták Tápiógyörgyét, valamint Jászladányt, majd folytatták előretörésüket északi és északkeleti irányban. A súlyos harcokban Jászalsószentgyörgytől délnyugatra a 4/II. SS-tüzérosztály és a reteszállásba rendelt visszavonuló német gyalogság is részt vett. A jobbszárnyon harcoló 8/II. és 8/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj 12 harckocsi kilövéséről tett jelentést.

A 4. SS-páncélososztály három rohamlövege Unterer SS-Untersturmführer parancsnoksága alatt a támadó 23 szovjet harckocsi közül 15 darabot lőtt ki, a többit pedig a páncélosokat támogató lövészekkel együtt visszaverte.

Aznap estére a hadosztálynak mindössze négy bevethető rohamlövege maradt. A gyalogság három átlagos és négy gyenge zászlóaljban körülbelül 1000 főnyi harcoslétszámmal rendelkezett. A tüzérségnek hat könnyű és négy nehéz ütege volt. A csapatok mozgékonysága elérte a 70 százalékot, harcértéküket támadásra korlátozottan alkalmasnak találták.

November 12-ére virradó éjszaka a hadosztály visszavonult, de a manőver az utak rossz állapota és a szovjetek támadásai miatt elhúzódott. Napközben a páncélosokkal támadó szovjetek ismét áttörték az előző nap erősen meggyengített 4. SS- és 18. SS-páncélgránátos-hadosztály vonalait. A gyors ütemben előretörő szovjet harckocsik elérték Jászberény déli előterét. A szovjetek hat páncélost veszítettek. A 8. SS-páncélgránátos-ezred Jászberénytől nyugatra létesített állásokat.

November 13-án a hadosztálytól nyugatra a szovjetek ismét áttörtek. A hadosztály két páncélgránátos ezredét a 18. SS-páncélgránátos-hadosztállyal közösen alkalmazták. A 7. SS-páncélgránátos-ezred Jászberénytől délre, a 8. SS-páncélgránátos-ezred pedig a várostól nyugatra harcolt.

Aznap Schmedes SS-Brigadeführer táviratot küldött Himmlernek, amelyben kifejtette, hogy a hadosztály ereje elfogyott, s a zászlóaljak harcoslétszáma már a 100 főt sem éri el. A harcok fő terhe a tisztekre és altisztekre nehezült. Sürgősen feltöltésre volt szükség. Himmler válaszában kijelentette, hogy Schmedes az egyik legjobb SS-hadosztály vezeti és ha a parancsnokságot nem bírja idegekkel, jelentse. Egyébként a hadosztálynak továbbra is tartania kellett állásait.

November 14-én tovább folytatódtak a harcok Jászberénynél. A várostól nyugatra a szovjetek északnyugat felé folytatták előrenyomulásukat.

November 15-én este a németek feladták Jászberényt, s a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály is megkezdte visszavonulását az úgynevezett Karola-vonalba, amely Aszódtól Hatvanon át Sátoraljaújhelyig húzódott.

November 16-án a hadosztály visszavonuló alakulatai Csány körül próbáltak állásokat létesíteni. Schmedes SS-Brigadeführer parancsnoki harcálláspontja ekkor Lőrinciben volt.

November 17-én a hadosztály továbbra is visszavonulóban volt. A hátráló SS-csapatokat a szovjetek csak késve követték, s mindössze két helyen támadtak. Ezeket a német 1. páncéloshadosztály erőivel közösen az SS-csapatok visszaverték.

November 18-án a 4. SS- és 18. SS-páncélgránátos-hadosztály részei a német 1. páncéloshadosztály jobbszárnyán elért szovjet betörés felszámolása céljából indítottak ellenlökést.

A 4. SS-páncélgránátos-hadosztály saját erői aznap hat harcképes StuG. IV rohamlöveggel rendelkeztek. A páncélgránátosok négy gyenge és két leharcolt zászlóalja összesen alig 500 főnyi harcoslétszámot jelentett. Az utászzászlóalj körülbelül 100 harcképes katonából állt. A hadosztály-tüzérség 196négy könnyű és három nehéz ütege látta el a gyalogság tűztámogatását. A csapatok mozgékonysága 70 százalék volt, de csak védelemre voltak alkalmasak.

November 19-én Hort körzetéből a szovjetek három zászlóalj és harckocsik bevetésével támadást indítottak, s a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály állásaiba két kilométer mélyen betörtek. A megindított SS-ellenlökés nagyjából felszámolta a szovjetek betörését.

November 20-án a szovjetek jelentős erőkkel és páncélos-támogatással Hatvantól keletre támadást indítottak a hadosztály vonalai ellen északi és északnyugati irányban. A nyugati irányú előretörést sikerült visszaverni, de az észak felé támadó szovjetek három kilométerre betörtek a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály állásaiba. A harcok során a 4. SS-páncélososztály parancsnoka, Etthöfer SS-Sturmbannführer is elesett.

November 21-én a szovjetek benyomultak a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály és a német 1. páncéloshadosztály között tátongó másfél kilométeres résbe. Az északnyugat felé előretörő szovjetek feltartóztatására a hadosztálynak már nem volt tartaléka.

A hadosztály meglévő 29 StuG. IV rohamlövegéből aznap csupán öt volt bevethető.

November 22-én tovább folytak a heves harcok Hatvan körül.

November 23-án a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály kisebb helyi szovjet betöréseket próbált felszámolni a német 1. páncéloshadosztály csatlakozásánál.

November 24-én a szovjetek tovább bővítették az előző napi betöréseket és a hadosztály ellenállásával szemben tovább folytatták előretörésüket nyugat felé.

November 25-én a szovjetek nyomása a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály arcvonalán érezhetően csökkent. Hatvant viszont elfoglalták a szovjet csapatok. Ekkor a hadosztály állásai már a Héhalom–Apc–Szűcsi vonalon húzódtak.

Aznap a hadosztály saját erői öt bevethető rohamlöveggel rendelkeztek. A három átlagos és kettő gyenge zászlóaljban harcoló SS-gyalogság harcoslétszáma 800 fő körül mozgott. A tüzérség öt könnyű és négy nehéz ütegből állt. A csupán védelemre alkalmas hadosztály mozgékonysága 70 százalék volt.

November 26-án a hadosztály centrumában harcoló erők század erejű szovjet előretöréseket vertek vissza. A balszárnyon 11 szovjet harckocsi a sűrű ködben megközelítette az SS-páncélgránátosok állásait, de miután felszállt a köd, a németek mindet kilőtték.

November 27-én a szovjetek két zászlóalja néhány harckocsi támogatásával támadást intézett a hadosztály centruma ellen, de visszaverték őket. Az SS-csapatok vonalaik délután előtt jelentős szovjet átcsoportosításokat észleltek.

November 28-án a hadosztály ismét a IV. páncéloshadtest alárendeltségébe került. Ettől kezdve december 4-ig viszonylag nyugalmas időszak vette kezdetét. A Hatvantól északra elhelyezkedő 4. SS-páncélgránátos-hadosztály csupán kisebb helyi jelentőségű harcokat vívott a szovjetekkel.

A hadosztály 1944 novemberében 152 halottat (ebből nyolc tiszt), 816 sebesültet (ebből 12 tiszt) és 52 eltűntet, összesen 1020 főt veszített.

December 2-án a hadosztály Apcon létesített harcálláspontján jelentkezett Walter Harzer SS-Standartenführer, aki két nap múlva Schmedes SS-Brigadeführertől átvette a hadosztály parancsnokságát.

Aznap a hadosztály bevethető páncélosállománya 10 StuG. IV rohamlövegből és három Jagdpanzer IV vadászpáncélosból548 állt. A páncélgránátosok 198három átlagos és két gyenge zászlóaljának harcoslétszáma megközelítőleg 800 fő volt. A tüzérség négy könnyű és nehéz üteggel rendelkezett. A csupán védelemre alkalmas hadosztály mozgékonysága 90 százalék volt.

Harzer megítélése szerint a hadosztály harcoló csapatrészei haladéktalanul feltöltésre szorultak, s ezt jelentette is elöljáróinak, akiktől ígértet kapott a felfrissítésre.

Az új hadosztályparancsnok azonnal elrendelte egy Sturmgewehr–44 gépkarabéllyal, nehézgéppuskákkal és aknavetőkkel felszerelt hadosztály-rohamszázad felállítását Forster SS-Obersturmführer parancsnoksága alatt. Hamarosan a páncélgránátos-zászlóaljak és -ezredek maguk is felállítottak egy-egy ilyen rohamszakaszt. Ezek az SS-rohamkötelékek képezték az ellenlökésekre szánt tartalékot.

December 4-én a Dél Hadseregcsoport hadinaplójában rögzítették, hogy Etthöfer SS-Sturmbannführer 4. SS-páncélososztálya 1944. szeptember végétől december elejéig 65 szovjet harckocsit lőtt ki, további hetet pedig mozgásképtelenné tett. Az SS-páncélosok megsemmisítettek még hét löveget, 80 páncéltörő ágyút és 20 gyalogsági löveget is. Ez alatt az osztály csupán öt saját páncélost veszített.

December 5-én a 2. Ukrán Front felújította támadását. Egyórás tüzérségi előkészítés után Kartal és Szűcsi között a 7. gárdahadsereg és az 53. hadsereg összesen 10 lövészhadosztálya lendült támadásba.

A 4. SS-páncélgránátos-hadosztály lényegében megtartotta állásait, de a 18. SS-páncélgránátos-hadosztálynál a páncélosokkal támogatott szovjet lövészerők helyenként hat kilométer mélyen is betörtek a német vonalakba. A 4. SS-páncélos-tüzérezred osztályai Csécse körzetébe települtek át.

December 6-án és 7-én a hadosztályt a Hatvan–Pásztó út- és vasútvonal mentén erős szovjet kötelékek támadásai érték. A hadosztály harcálláspontja 7-én Alsótoldon volt.

December 8-án a hegyvidéki, nehezen átlátható terepen harcoló 4. SS-páncélgránátos-hadosztály a szárnyak fenyegetettsége miatt fokozatosan visszavette arcvonalát.

December 9-én délután a IV. páncéloshadtest alárendeltségében harcoló 4. SS-páncélgránátos-hadosztály átkerült a Wöhler-seregcsoporthoz. A visszavonuló SS-hadosztály állásai a Lőrinci–Pásztó út mentén, valamint a Bélahalma–Szurdokpüspöki vonaltól délre helyezkedtek el.

Aznap a hadosztály hét bevethető rohamlöveggel rendelkezett. A páncélgránátosok harcoslétszáma négy gyenge és egy átlagos zászlóaljban 600 fő körül mozgott. A hadosztály-tüzérség hat könnyű és négy nehéz ütegből állt. A csupán védelemre alkalmas SS-csapatok mozgékonysága 80 százalék volt.

December 10-én a térségben folytatódtak a harcok. A Hatvan–Pásztó vasútvonal mentén egész nap ezred erejű szovjet támadások folytak, amelyeket néhány helyi betörés kivételével visszavertek a németek.

December 11-én a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály északi szárnyán, Bujáktól északra a szovjetek nyomása fokozódott. Az arcvonalban létesített kisebb szovjet betöréseket a 4. SS-páncélososztály megmaradt rohamlövegei és az SS-páncélgránátosok ellenlökései számolták fel.

December 12-én a hadosztály déli szárnyán indított ezred erejű szovjet támadásokat csupán a védelem mélységében sikerült felfogni. A kialakult betörések felszámolásához már nem volt elegendő tartalék.

December 13-án az SS-csapatok Bujáktól északkeletre zászlóalj erejű szovjet támadásokat vertek vissza. Innen délre az erdős területre beszivárgott szovjeteket megállították, csakúgy, mint a Hatvan felől a vasút mentén indított támadást Pásztótól hat kilométerre délre.

December 14-én a Hatvan–Pásztó vasútvonal mentén védekező 4. SS-páncélgránátos-hadosztály arcvonalszakaszán újabb helyi betörések alakultak ki, de felszámolásukat csupán tervbe vették.

December 15-én a hadosztály északi szárnyán – heves harcok után – a szovjetek elfoglalták Alsótoldot és Cserhátszentivánt.

December 16-án a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály balszárnyán a szovjet 1. gárda-lovas-gépesített csoport csapatai Nagylóc és Cserhátszentiván között 10 kilométert nyomultak előre kelet felé. Innen délre az SS-hadosztály állásait széles arcvonalon támadták. A szovjetek áttörték a németek támpontrendszerét és Pásztóig nyomultak előre.

Aznap a hadosztály csupán három saját harcképes rohamlöveggel rendelkezett. Gyalogságának harcoslétszáma négy gyenge és egy leharcolt zászlóaljban körülbelül 450 főre csökkent. A tüzérség hat könnyű és négy nehéz üteggel rendelkezett. A csapatok mozgékonysága 90 százalék volt, de csak védelemre voltak alkalmasak.

December 17-én a hadosztály 4. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztálya összes megmaradt (részben önjáró) 2 és 3,7 cm-es gépágyújával és gyalog harcoló tüzéreivel Nagylóctól délkeletre ellenlökést hajtott végre, amellyel nyugati irányba visszavetette a szovjeteket és a beérkező rohamlövegekkel és önjáró 2 cm-es négycsövű gépágyúkkal Sámsonháza felé lezárta a rést.

December 18-án a német 8. hadseregben harcoló 4. SS-páncélgránátos-hadosztály Nagylóc és Lucfalva között elhelyezkedő állásai ellen három szovjet lövészhadosztály indított támadást. A szovjetek elfoglalták Nagylócot és mintegy öt kilométert nyomultak előre keleti irányban. Lucfalvánál a 4. SS-páncélos-felderítőosztály Scherg SS-Obersturmführer vezetésével eredményesen tartotta fel a támadókat, de eközben gyakorlatilag megsemmisült: mindössze 10 katonája maradt. Az osztály maradványait dél-szlovákiai területre vezényelték.

December 19-én a szovjetek ezred erejű támadása a Pásztó–Salgótarján vasútvonal mentén áttört a gyenge német biztosító vonalakon. Ezzel egy időben a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály ellen is frontális támadás indult, amely a hadosztály balszárnyát északkelet felé visszaszorította.

December 20-án Kisterenyétől délnyugatra a szovjetek betörtek a németek által tartott arcvonal-kiszögellésbe.

December 21-én a szovjetek erős tüzérségi előkészítés után támadást indítottak a hadosztály balszárnya, elfoglalták Kisterenyét, és településtől északra húzódó magaslatokig nyomultak előre. A hadosztály erői itt újabb reteszállások kiépítésébe fogtak.

Aznap a 7/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj maradványait (összesen 39 fő!) a szlovákiai Besztercebányára vezényelték feltöltés céljából.

December 22-én Nagylóctól északra és északkeletre folytak harcok. Lucfalvánál a hadosztály kötelékei zászlóalj erejű szovjet támadásokat vertek vissza. Kisterenyétől északra mély szovjet betörés alakult ki.

December 23-án a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály mindkét szárnyát, egymástól függetlenül zászlóalj erejű szovjet támadások érték. Ezek miatt a hadosztály néhány támpontját néhány száz méterrel vissza kellett venni.

Prager SS-Sturmbannführer, a 7. SS-páncélgránátos-ezred parancsnoka a Törökszentmiklós környéki harcokért átvette a Vaskereszt Lovagkeresztjét.

Aznap a hadosztály bevethető páncélosállománya öt Stug. IV rohamlövegből és egy Jagdpanzer IV vadászpáncélosból állt. A páncélgránátosok három gyenge és egy leharcolt zászlóaljának harcoslétszáma körülbelül 350 fő volt. A tüzérség hat könnyű és négy nehéz üteggel rendelkezett, de ezek mozgékonysága csak 50 százalék volt. A csupán védelemre alkalmazható hadosztály átlagos mozgékonysága 70 százalék körül mozgott.

December 24-én a hadosztály arcvonalszakaszán csupán elhanyagolható harctevékenység folyt.

December 25-én a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály már a német XXIX. hadtest alárendeltségében harcolt. A szovjetek Salgótarján keleti széléig törtek előre, s ennek következtében a hadosztály összeköttetése a balszomszéd 8. vadászhadosztállyal átmenetileg megszakadt.

December 27-én a hadosztály balszárnyán a németek egy zászlóalj erejű szovjet előretörést vertek vissza. Napközben a 8. SS-páncélgránátos-ezred részei gépkocsiszállítással elérték a hadosztály számára kijelölt új bevetési területet, az akkori szlovák-magyar határon fekvő Csáb körüli magaslatokat.

December 28-ára virradó éjszaka a 7. SS-páncélgránátos-ezred és a 4. SS-páncélos-tüzérezred is beérkezett Csáb körzetébe, ahol napközben sikerült feltartóztatni a szovjetek támadását.

December 29-én a szovjetek három lövészhadosztálya széles arcvonalon támadást indított a Csábnál védekező 4. SS-páncélgránátos-hadosztály állásai ellen. A hullámzó, heves harcok során a magaslatok és települések többször is gazdát cseréltek, de végül az SS-csapatokat Csáb nyugati és dél szélére vetették vissza.

December 30-án tovább folytak a harcok Csáb körül, amelyet a hadosztály erői egy kelet felől indított átkaroló támadás ellenében is megtartottak.

A harccsoporttá visszaminősített hadosztály aznap öt bevethető rohamlöveggel rendelkezett. Páncélgránátosai három gyenge és egy leharcolt zászlóaljban mintegy csupán 450 főnyi harcoslétszámmal vettek részt a harcokban. A tüzérség négy könnyű és három nehéz ütege volt harcképes. A csak védelemre alkalmazható SS-csapatok mozgékonysága 70 százalék volt.

December 31-én a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály erői elveszítették a Csábtól északra húzódó magaslatot583 és e harcok közben szlovák területre húzódtak vissza. A hadosztály a decemberi harcok alatt 176 halottat (ebből 13 tiszt), 683 sebesültet (ebből 38 tiszt) és 61 eltűntet (ebből egy tiszt), összesen 920 főt veszített.

A hadosztály zömét 1945. január elején kivonták és újabb feltöltésre birodalmi területre vezényelték. Néhány kisebb harccsoportja január közepéig még záró alakulatként a német 1. páncéloshadsereg kötelékében harcolt.

A 4. SS-páncélgránátos-hadosztályt február 4-én már ismét bevetették Stargard körzetében. A keleti front északi részén harcoló alakulatot ismét szétverték a szovjetek. Maradványait április elején a Hela-félszigetre vonták vissza. A hadosztály mintegy 5000 katonáját hajóval Swinemündébe szállították, majd Prenzlaunál gyülekeztetették.

Április 20-tól a harccsoporttá zsugorodott alakulat Eberswalde körül biztosított, majd Oranienburgnál védekezett. Április 27-től Mecklenburgon át Ludwigslustig vonult vissza. Május 4-én Harzer SS-Standartenführer feloszlatta a hadosztályt.

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

      

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE