Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

A hadosztály felállítását 1942. december legvégén rendelték el páncélgránátos-szervezettel. A csökkentett létszámú szervezőtörzs 1943. február 8-án érkezett meg a franciaországi Mailly le Camp gyakorlótérre.

A hadosztály legénységi állománya 60-70 százalékban már nem önkéntes volt, hanem behívott sorköteles fiatalokból állt, főként az 1925-ös és 1926-ös évfolyamokból. A felállítás alatt lévő hadosztály nehézfegyverei között jelentős mennyiségű szovjet zsákmány gyalogsági löveg és páncéltörő ágyú is volt. Mivel a keleti fronton kialakult válságos helyzet ezt szükségessé tette, minden alaki kiképzést elhagytak és a csapatoknál rövidített harckiképzést hajtottak végre. A hadosztályt 1943 októberétől páncéloshadosztállyá szervezték át.

A 9. SS-páncéloshadosztály 1944 márciusában a keleti fronton került először bevetésre. Április elején a II. SS-páncéloshadtest alárendeltségében a 10. „Frundsberg” SS-páncéloshadosztállyal együtt Lembergtől keletre, majd Tarnopolnál indított támadást a szovjet csapatok ellen.

A normandiai partraszállás után, 1944. június 13-tól a II. SS-páncéloshadtest két páncéloshadosztályát is átszállították a nyugati frontra. A 9. SS-páncéloshadosztály június 29-től Caentől délnyugatra került bevetésre. A hadosztály az áttört angolszász csapatok ellen Avranches körzetében végrehajtott ellentámadásban is részt vett Vire-nél, ahol a brit Gárda-páncéloshadosztállyal csapott össze.

A leharcolt hadosztály szeptemberig a franciaországi csatából Rouen, Amiens érintésével az Albert-csatornán át holland területre vonult vissza, ahol megkezdődött feltöltése. Az Arnheim körzetében állomásozó 9. SS-páncéloshadosztály 260gyors ütemben létrehozott harccsoportjai sikeresen vették fel a harcot a szövetségesekkel a „Market-Garden” hadművelet idején.

1944. október-december között a hadosztályt ismét feltöltötték, majd Siegen, Lippstadt és Godesberg–Euskirchen körzetében készült fel a németek ardenneki offenzívájára. Ebben a hadműveletben a 9. SS-páncéloshadosztály főként Bastogne körzetében harcolt.

1945. január 15-től a hadosztály Sterpigny-nél védelemben volt, majd visszavonult Bracht-Winterspeltig. Innen kezdték meg kivonását január 25-től, majd miután birodalmi területen élőerő- és fegyverzeti utánpótlást kapott, vasúton útba indították Magyarország felé.

A 9. SS-páncéloshadosztály első szállítmányai február 9-én indultak Magyarországra. A Regensburg–Passau–Linz–St. Pölten–Bécs–Bécsújhely– Sopron útvonalon haladó szerelvények február 12-én Győrbe érkeztek meg és rakodtak ki. A hadosztály csapatai folyamatosan érkeztek be. A 9. SS-páncélosezred törzse és Pantherei Komáromban rakodtak ki, a 9/II. SS-páncélososztály pedig Győrben. A 9. SS-páncélos-felderítőosztály március 1-én érkezett be Ácsra, s onnan menetelt Győr felé.

A 9. SS-páncélos-tüzérezred részei Győrben maradtak, s itt várták be érkező lövegeiket és vontatójárműveiket. Ezek az ütegek nem is harcoltak a hadosztállyal, hanem a későbbi visszavonulás során a 2. SS-páncéloshadosztályhoz csatlakoztak.

A 6. (SS-) páncéloshadsereg II. SS-páncéloshadtestének részeként, a „Frühlingserwachen” hadművelet végrehajtására beérkező páncéloshadosztály az „SS-Ausbildungsgruppe Süd” („Déli Kiképzőcsoport”) fedőnevet viselte.

Február 24-én a hadosztály bevethető páncélosállománya öt Panther és négy Panzer IV harckocsiból, 20 rohamlövegből, 22 Panzer IV/70 és 10 Jagdpanther vadászpáncélosból, valamint négy Flak-Panzer IV légvédelmi páncélosból állt. A páncélgránátosok harcoslétszáma három erős, két közepesen erős és két átlagos zászlóaljban mintegy 2200 fő volt. A 9. SS-páncélos-tüzérezrednél három könnyű üteg (18 darab 10,5 cm-es tarack), két nehéz üteg (10 darab 15 cm-es tarack) volt harckész. Egy üteg (hat 10,5 és kettő 15 cm-es tarack) szállítás alatt volt. A 9/III. SS-páncélos-tüzérosztály két könnyű és egy 10 cm-es ágyús ütegéhez nem voltak vontatók, ezért ezek az eszközök a 9. SS-páncélos-tábori pótzászlóaljnál állomásoztak.

A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 85 százalék volt.

A páncéloshadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1945. március 1-i adatok alapján:

–Teljes létszám: 17 229 fő;
–hadosztályparancsnok: Silvester Stadler SS-Oberführer10 (LK+TL);
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Emil Stürzbecher SS-Sturmbannführer;
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, hadosztály-kísérőszázaddal és táboricsendőr-szakasszal;
–9. SS-páncélosezred (Eberhard Telkamp SS-Obersturmbannführer – LK):
–9/I. SS-páncélososztály (Magnus Flor SS-Sturmbannführer): 1-4. páncélosszázad Panther harckocsikkal, egy ellátó század;
–9/II. SS-páncélososztály (Rudolf Rettberg SS-Sturmbannführer): 5. és 6. század Panzer IV harckocsikkal, 7. és 8. század rohamlövegekkel, egy ellátó század;
–páncélos-légvédelmi század legkevesebb öt Flak-Panzer IV járművel;
–műhelyszázad;
–19. SS-páncélgránátos-ezred (Max Seela SS-Sturmbannführer – LK):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század11;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
262–14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) század;
–16. SS- (páncélos-utász-) század;
–20. SS-páncélgránátos-ezred (Bernhard Hofmann SS-Obersturmbannführer):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század12, a 20/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélos-zászlóalj volt;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) század;
–16. SS- (páncélos-utász-) század;
–9. SS-páncélos-tüzérezred (Franz Jakob SS-Obersturmbannführer):
–I-III. SS-páncélos-tüzérosztály (a 9/I. SS-páncélos-tüzérosztály önjáró tarackokkal felszerelve, a többi gépvontatású löveganyaggal);
–9. SS-páncélos-felderítőosztály (Karl-Heinz Recke SS-Sturmbannführer):
–két páncélgépkocsi-század, két páncélos-felderítőszázad, egy nehézfegyver-század, egy ellátó század;
–9. SS-páncélvadászosztály (Klaus von Allwörden SS-Hauptsturmführer):
–két vadászpáncélos-század (Panzer IV/70 és Jagdpanther13vadászpáncélosokkal) és egy vontatott nehézpáncéltörőágyús- század;
–9. SS-páncélos-utászzászlóalj (Hans Möller SS-Sturmbannführer):
–1-3. század (9/3. század lövészpáncélos-század), könnyű hadihídoszlop;
–9. SS-páncélos-híradóosztály ( Gerhard Wortmann SS-Sturmbannführer):
–1.(távbeszélő), 2. (rádiós) század, könnyű híradó-oszlop;
–9. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály (Karl Bergrath SS-Sturmbannführer):
–1-3. (8,8 cm-es és 2 cm-es vegyes) üteg, 4. (3,7 cm-es) üteg;
–9. SS-páncélos-tábori pótzászlólaj (Friedrich Brandl SS-Sturmbannführer): öt kiképzőszázad;
–9. SS-páncéloshadoszályt ellátó alakulatok;
–9. SS-páncélos-karbantartó osztály;
263–9. SS-gazdasági osztály;
–9. SS-egészségügyi osztály.

Március 3-án a hadosztály bevethető páncélosállománya 24 Panther és 19 Panzer IV harckocsiból, 16 rohamlövegből, 17 Panzer IV/70 és 10 Jagdpanther vadászpáncélosból, valamint négy Flak-Panzer IV légvédelmi páncélosból állt. A páncélgránátosok harcoslétszáma három erős, két közepesen erős és két átlagos zászlóaljban körülbelül 2200 fő volt. A hadosztály 15 darab használható 7,5 cm-es páncéltörő lövege a 9. SS-páncélos-tábori pótzászlóaljnál volt, mert hiányoztak hozzájuk a vontatójárművek. A 9. SS-páncélos-tüzérezred csupán három könnyű és két nehéz üteggel rendelkezett. A támadásra korlátozottan alkalmas páncéloshadosztály nehézfegyvereinek mozgékonysága 80, az egyéb kötelékeké 60 százalék volt.

Március 4-én a 9. SS-páncéloshadosztály csapatai (a páncélozott kötelékek nélkül) Kisbér és Mór térségében meneteltek a Falubattyánnál kijelölt készenléti állások felé. Az SS-csapatok előrehaladását nagyban nehezítették a sáros utak és a túlzsúfoltság, hiszen erre haladt a Komárom felől érkező és a II. SS-páncéloshadtestnek alárendelt 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály, valamint az I. lovashadtest 3. és 4. lovashadosztálya is.

Március 5-én 13.00 óra körül a 9. SS-páncéloshadosztály megkapta a parancsot, amely szerint másnap hajnali 04.00 órakor a II. SS-páncéloshadtest keretében indítson támadást délkelet felé. A kapott feladat szerint a hadtest erőinek először hídfőket kellett létesíteniük a Dunán Dunapentelénél és Dunaföldvárnál, majd dél felé fordulva a folyam és a Sárvíz-csatorna között Tolnáig előretörni.

Azonban a hadosztály alakulatai a parancs vétele idején még csaknem egynapi menettávolságra voltak a kijelölt készenléti állásoktól. Mind a hadosztályparancsnokok, mind pedig a II. SS-páncéloshadtest törzse egy nappal el akarta halasztatni a támadás kezdetét, de ezt végül nem engedélyezték számukra.

Március 6-án hajnalban a tervek szerint megkezdődött a „Frühlingserwachen” hadművelet, de Aba és Seregélyes között a II. SS-páncéloshadtest, s annak balszárnya, a 9. SS-páncéloshadosztály támadása mégsem indult meg. A legkorábban beérkezett, s a gyaloglástól teljesen elfáradt páncélgránátos-századok néhány rohamcsoportja is csupán 15.00 óra körül, gyenge tüzérségi támogatással indított támadást. A németek előrenyomulása kezdeti sikerek után gyorsan elakadt a szovjet 30. lövészhadtest jól beásott 155. lövészhadosztályának tüzében.

A II. SS-páncéloshadtest alakulatainak első összpontosított támadása csupán a nap végén, 18 óra 30 perc körül bontakozott ki.

Március 7-én a 9. SS-páncéloshadosztály folytatta a támadást. Balszárny-csapatai elfoglaltak egy tanyát Seregélyesnél és ott felvették a kapcsolatot a III. páncéloshadtest erőivel, amelyek előző nap hídfőt foglaltak a Sárvíz-csatornán. A hadosztály gyorsabb ütemben haladó jobbszárnya a 2. SS-páncéloshadosztály erőihez csatlakozott. A középen támadó SS-csapatok azonban estig harcoltak egy erősen védett magaslat birtokbavételéért Seregélyestűl három kilométerre délnyugatra.

A küzdelem súlya szinte kizárólag a páncélgránátosokra nehezült, mivel a nehézfegyverek és a páncélosok bevetését a kiépített utakon kívül az erősen felázott talaj gyakorlatilag lehetetlenné tette. Telkamp SS-Obersturmbannführer 9. SS-páncélosezredének csupán egyetlen páncélosszázada tudta támogatni a gyalogságot, mivel több harcjármű a hadosztály sávjába eső egyetlen szilárd burkolatú úton nem fért el.

A 9. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály három ütege a Székesfehérvár melletti repülőtérnél foglalt tüzelőállásokat.

Március 8-án a hadosztály minden erőfeszítése ellenére sem tudta átlépni az Aba–Sárosd útvonalat. A reggel és dél körül indított támadás a szovjetek tüzében ismét elakadt. A mélyen lépcsőzött szovjet védelem elsősorban támpontokká kiépített magaslatokra, beásott páncélosokra és kiterjedt aknamezőkre támaszkodott.

Este 19.00 óra körül a hadosztály újabb összpontosított támadást indított, de a sötétben véget ért támadás eredménye csupán egy elfoglalt magaslat volt Sárosdtól északnyugatra. A szovjet védelem harcászati mélységét még messze nem sikerült áttörni.

Aznap a 9. SS-páncéloshadosztály 29 halottat, 84 sebesültet (ebből öt tiszt) és két eltűntet, összesen 115 főt veszített. A hadosztálynak 43 bevethető harckocsija, 27 rohamlövege és vadászpáncélosa, valamint 139 lövészpáncélosa és felderítő páncélgépkocsija volt. További 28 harckocsi, 20 rohamlöveg és vadászpáncélos, illetve 69 lövészpáncélos és páncélgépkocsi javítás alatt állt.

Március 9-én a Sárosdtól nyugatra, illetve Seregélyestől délre harcoló hadosztály több, páncélosokkal támogatott szovjet támadást vert vissza. A szovjetek eközben elfoglaltak egy magaslatot Sárosdtól három kilométerre nyugatra, a németek ezt követő ellenlökése viszont betört a szovjetek fővédőövébe. Délután 16.00 óra körül újabb német támadás indult, amely Sárosdtól északnyugatra némi teret nyert. A hadosztály erejéből ennél többre nem futotta.

Március 10-én a 9. SS-páncéloshadosztály ismét egész nap zászlóalj erejű szovjet támadásokat vert vissza Sárosd és Seregélyes között.

Aznap a hadosztály bevethető páncélosállománya 17 Panther harckocsiból, 15 rohamlövegből, hét Panzer IV/70 és hat Jagdpanther vadászpáncélosból, valamit kilenc Flak-Panzer IV légvédelmi páncélosból állt. A csapatok napi létszáma 9739 fő volt, ebből 5010 katona volt harcképes. A páncélgránátosok három erős és négy gyenge zászlóaljban körülbelül 1600 főnyi harcoslétszámmal rendelkeztek. Tizenöt használható 7,5 cm-es páncéltörő ágyú a páncélos-tábori pótzászlóaljnál volt. A 9. SS-páncélos-tüzérezred csupán három könnyű és egy nehéz üteggel rendelkezett, további három tarackos és egy ágyús ütege felállítás alatt állt. A már csupán védelemre alkalmas hadosztály mozgékonysága 65 százalék volt.

Március 11-én egyértelművé vált, hogy a hadosztálynak védelembe kell átmennie. Az ismétlődő zászlóalj és ezred erejű szovjet támadások visszaverése mindkét oldalon jelentős veszteségeket eredményezett.

Március 12-én a 9. SS-páncéloshadosztály arcvonalán csupán kisebb felderítő- és rohamvállalkozások folytak.

Március 13-án a hadosztály arcvonalán folytatódtak a heves, de csupán helyi jelentőségű állásharcok, amelyek az arcvonalat nem változtatták meg.

A 9. SS-páncéloshadosztály március 6-13. között 153 halottat (ebből 11 tiszt), 536 sebesültet (ebből 25 tiszt) és 105 eltűntet, összesen 794 főt veszített.

Aznap a csapatok napi létszáma 8029 fő volt, ebből harcképes 4320 katona. A harcokban a 9. SS-páncélosezred négy harckocsija semmisült meg. Meglévő 56 harckocsijából 23 volt bevethető. A hadosztály vadászpáncélosainak és rohamlövegeinek száma 57 volt, ebből 27 harcjárművet lehetett harcban alkalmazni. A 224 lövészpáncélosból és páncélgépkocsiból 151 volt harcképes.

Március 14-én a hadosztály csapatai Sárosdtól közvetlenül nyugatra két szovjet védelmi állást vertek szét és eközben két harckocsit kilőttek.

Március 15-én és 16-án a 9. SS-páncéloshadosztály erői ismét csupán állásharcokat vívtak.

Március 15-én a hadosztály 35 (ebből bevethető 12) Panther és 20 (11) Panzer IV harckocsival, 25 (11) rohamlöveggel, 22 (10) Panzer IV/70 és 10 (hat) Jagdpanther vadászpáncélossal, valamint öt (három) Flak-Panzer IV légvédelmi páncélossal rendelkezett.

Március 17-én a hadosztály napi létszáma 10 820 fő, ebből harcképes 4614 katona volt. Bevethető páncélosállományát 13 Panther és 16 Panzer IV harckocsi, 11 rohamlöveg, 10 Panzer IV/70 és nyolc Jagdpanther vadászpáncélos jelentette. A páncélgránátos gyalogság harcoslétszáma egy közepesen erős, három erős és három gyenge zászlóaljban mintegy 1800 főt tett ki. Tizenöt vonatójármű nélküli nehéz páncéltörő ágyú a páncélos-tábori pótzászlóaljnál volt. A 9. SS-páncélos-tüzérezred négy könnyű és kettő nehéz üteggel rendelkezett, további két üteg felállítás alatt volt. A 65 százalékos mozgékonyságú hadosztályt ismét alkalmasnak találták korlátozott célú támadásra.

Március 18-án megint fellángoltak a harcok a hadosztály arcvonalán. Sárosdtól nyugatra a szovjetek páncélosokkal támogatott, ezred erejű támadást indítottak és betörtek a németek vonalába. Az SS-csapatok ellenlökést indítottak, felszámolták a betörést és két szovjet harckocsit kilőttek.

Aznap kiderült, hogy a korábban kivont és átcsoportosított I. SS-páncéloshadtest támadása nem járt sikerrel és nem tudta helyreállítani a 3. Ukrán Front által Székesfehérvártól északra ütött rést.

Ezért szükségessé vált, hogy a Balaton és a Velencei-tó között harcoló erőket 19-én reggelre a Káloz–Aba-Seregélyes–Agárdpuszta, majd 20-ára a Seregélyes–Dinnyés vonalra vonják vissza. Ennek keretében 20-án reggelre a 9. SS-páncéloshadosztályt a II. SS-páncéloshadtest másik SS-páncéloshadosztályával együtt Székesfehérvár délnyugati körzetében kellett gyülekeztetni, majd előkészíteni az I. SS-páncéloshadtest után való szállításra. Stadler SS-Oberführer csapatainak leváltására a 44. birodalmi gránátoshadosztály és a 3. páncéloshadosztály erői voltak kijelölve.

Március 20-ára virradó éjjel a szovjetek nyomása miatt csupán a 19/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljat és a 9. SS-páncélos-felderítőosztályt sikerült leváltani, kivonni és később Falubattyán körzetében gyülekeztetni.

A kivonás alatt lévő hadosztály zöme napközben felvette a harcot a szovjetekkel, akik mintegy 1200 lövész és számos páncélos bevetésével indítottak támadást Aba és Sárkeresztúr között. Az SS-csapatoknak csak lassan sikerült úrrá lenni a helyzeten, miután 10 szovjet páncélost kilőttek. A szovjetek három helyi betöréséből kettőt elreteszeltek, egyet pedig felszámoltak.

A hadosztály kivont részeit aznap és a következő éjjel Falubattyánnál gyülekeztették és a IV. SS-páncéloshadtestnek rendelték alá. Az SS-csapatoknak ellentámadást kellett indítaniuk Székesfehérvár irányába, hogy a várost védő 5. SS-páncéloshadosztályt tehermentesítsék és a várostól nyugatra helyreállítsák a felszakított német-magyar arcvonalat.

A 9. SS-páncélos-felderítőosztály és a 19/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj által létesített biztosítóvonal mögött a 9. SS-páncéloshadosztály a Falubattyán–Nádasdladány–Ösi vonalon készült fel a támadásra.

A hadosztály balszárnyán, Rétipuszta–Ösi vonalán a 9. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály és a 9. SS-páncélos-felderítőosztály időközben heves harcokba keveredett a délnyugat felé törő szovjet csapatokkal, amelyek éjfélre a hadosztály teljes arcvonalát elérték. A hadosztály zöme ekkor a nádasdladányi erdő és az Ösitől egy kilométerre északra elterülő térség között védekezett az Inota és Rétipuszta felől támadó szovjetek ellen.

Ebben a helyzetben az elrendelt ellentámadásra még gondolni sem lehetett, ezért a 19. SS-páncélgránátos-ezred és a 20. SS-páncélgránátos-ezred részei átmentek védelembe. Stadler katonái a Várpalotától délkeletre lévő pályaudvarig előretört szovjeteket az 1. SS-páncéloshadosztály alakulataival közösen átmenetileg visszavetették.

Március 21-én a hadosztály csapatai heves harcok után feladták Ösit. Berhidától északra a szovjetek a 19. és 20. SS-páncélgránátos-ezredek részeit folyamatosan szorították vissza. Ezekben a harcokban esett el Hofmann SS-Obersturmbannführer, a 20. SS-páncélgránátos-ezred parancsnoka is. Ezután a két páncélgránátos-ezred még harcképes részeit Seela SS-Obersturmbannführer parancsnoksága alatt összevonták.

A balszárnyon, Pétfürdőnél és Berhidától nyugatra a 9. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály részei próbálták meg feltartóztatni a szovjet páncélosokat, amelyekből jelentős mennyiséget ki is lőttek.

A 9. SS-páncéloshadosztály nyolc Jagdpanther vadászpáncélosa Ösitől délre, jól álcázott lesállásából rövid idő alatt 15 ISZ–2 nehézharckocsit lőtt ki. Telkamp SS-Obersturmbannführer szerint páncélosezrede aznap még legalább 70 egyéb szovjet páncélost lőtt ki.

Aznap reggel a 9. SS-páncélos-utászzászlóalj még a Sárvíz-csatorna partján tevékenykedett. A Berhida irányába menetelő SS-utászok Polgárdinál szovjet páncélosokba és azokon utazó lövészcsapatokba ütköztek. A 9/1. SS-páncélos-utászszázad felvette velük a harcot, hogy biztosítsa a zászlóalj elvonulását. Az SS-utászok négy szovjet páncélost közelharcban 269megsemmisítettek. Ennek köszönhetően a zászlóalj többi része Küngösön keresztül elérte Berhidát, ahol védelemre rendezkedett be.

Március 22-én Stadler SS-Oberführer erősen leharcolt csapatai a 4. lovashadosztály részeivel közösen biztosították azt a körülbelül három kilométer széles folyosót, amelyen át napközben a Székesfehérvárról kitört 5. SS-páncéloshadosztály maradványai, 23-ára virradóra pedig a délkeleti irányból harcolva visszavonuló és jelentős veszteségeket elszenvedett 1. és 3. páncéloshadosztályok, valamint a 44. birodalmi gránátoshadosztály részei kibújtak az északkelet és délkelet felől támadó szovjetek gyűrűjéből és elérték a német vonalakat.

Berhidától délre a 19. és 20. SS-páncélgránátos-ezred részei Seela SS-Obersturmbannführer vezetésével lassították a szovjetek előrenyomulását.

Berhidától keletre a 20/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj és a 9/II. SS-páncélososztály tartóztatta fel a támadó szovjet csapatokat. A hadosztálynak Polgárditól északra sikerült kapcsolatot teremtenie az ott harcoló 23. páncéloshadosztállyal.

A Pétfürdőtől délre bevetett 9/1. SS-páncélos-légvédelmi tüzérüteg egy kivételével minden lövegét elveszítette és maradék állománya gyalogsági feladattal harcolt tovább. A légvédelmi tüzérek harccsoportját bekerítették, de 23-ára virradóra mégis elérték a német vonalakat.

A 9/2. SS-páncélos-légvédelmi tüzérüteg Vilonyától délkeletre, a 9/4. SS-páncélos-légvédelmi tüzérüteg pedig a Luftwaffe 25. légvédelmi tüzérezredének két 8,8 cm-es lövegével együtt a Papkeszi–Berhida út mentén volt tüzelőállásban. Az utóbbiak hamarosan visszavonultak Veszprém felé. Az SS-légvédelmi tüzérek két, harckocsikkal is támogatott erős szovjet támadást vertek vissza. A második támadást a németek négy 8,8 cm-es löveggel, három 3,7 cm-es gépágyúval és a 19. SS-páncélgránátos-ezred körülbelül 200 páncélgránátosával együtt tartóztatták fel.

A 9. SS-páncéloshadosztály arcvonala estére a Sóly–Vilonya észak– Berhida dél vonalon húzódott. Az aznapi harcokban a hadosztály csapatai 17 szovjet harckocsi kilövését jelentették.

A hadosztály zöme a nap folyamán a IV. SS-páncéloshadtesttől az I. lovashadtest alárendeltségébe került.

Stadler SS-Oberführer Papkeszin berendezett harcálláspontján megjelent Balck páncélos tábornok, a 6. hadsereg parancsnoka, és kiabálva kérte számon a 9. SS-páncéloshadosztály parancsnokát, emberei miért oldanak kereket? Stadler, aki akkortájt ért vissza az arcvonal bejárásáról, kijelentette, hogy katonái már pedig az állásaikban vannak. Erre Balck elviharzott. Stadler ellenőriztette a dolgot, s kiderült, hogy a 6. hadsereg parancsnoka a Székesfehérvárról kitört 5. SS-páncéloshadosztály ellátó alakulataiba botlott az arcvonal mögött.

Március 23-ára virradó éjjel észak felől a szovjetek fokozták támadó tevékenységüket és elfoglalták Sóly körzetét, valamint Vilonyát. A hadosztály centrumában és jobbszárnyán hasonlóan heves harcokra került sor, ahol a szovjetek Papkeszit vették birtokba.

Ezekben a harcokban a 9. SS-páncélosezred ismét jelentős mennyiségű szovjet páncélost lőtt ki, de saját harckocsijai és rohamlövegei közül is sokat tettek harcképtelenné a szovjetek, vagy kellett felrobbantani üzemanyaghiány miatt. A 9. SS-páncéloshadosztály és a 23. páncéloshadosztály március 22-én és 23-án 102 szovjet páncélos kilövését jelentette. Ebből a 23. páncéloshadosztály hatot lőtt ki. Maradt tehát 96 kilövés, amelyet a 9. SS-páncéloshadosztály csapatai jelentettek.

Stadler ebben a helyzet 11 óra 35 perckor táviratban kérte a 6. hadsereg parancsnokságát, hogy „teljesen szétvert és kihasznált” hadosztályát vonják ki Balck páncélos tábornok 6. hadseregének alárendeltségéből és irányítsák vissza a 6. (SS-) páncéloshadsereghez. A táviratot a II. SS-páncéloshadtest is megkapta.

Wöhler gyalogsági tábornok, a hadseregcsoport főparancsnoka egy másik táviratban felszólította Stadlert, hogy feltétlenül teljesítse Balck parancsait. Ez a dolog a hadosztályparancsnok Balckkal való amúgy sem rózsás viszonyát tovább rontotta. A 6. hadsereg parancsnoka ezt követően többször nyíltan kétségbe vonta Stadler vezetői képességeit is.

Mindeközben a 6. (SS-) páncéloshadsereg már sokadszor kérte a hadseregcsoporttól, hogy a 6. hadsereg adja vissza az 1. SS- és 9. SS-páncéloshadosztályok még mindig alárendeltségében harcoló alakulatait. Mindhiába, a 9. SS-páncéloshadosztály soha többé nem került vissza a II. SS-páncéloshadtest alárendeltségébe.

A 9. SS-páncélos-felderítőosztály aznap a Réde körzetében harcoló 6. páncéloshadosztály alárendeltségébe került.

Március 24-én délelőtt a szovjetek áttörték az I. lovashadtest és a IV. SS-páncéloshadtest védelmét a Veszprém–Nemesvámos útvonal mentén.

A nap folyamán a 9. SS-páncéloshadosztály maradványait az 5. SS-páncéloshadosztály és a 3. páncéloshadosztály részeivel együtt délnyugat felé szorították vissza. A 9. SS-páncéloshadosztály egy harccsoportját Nemesvámostól keletre be is kerítették.

Március 25-ére virradó éjjel a hadosztály Nemesvámosnál bekerített harccsoportja kitört és Hidegkútnál elérte a német vonalakat. A harcok közben a németek 23 szovjet páncélos kilövését jelentették.

Napközben az I. lovashadtest arcvonalát egy újabb szovjet támadás ismét szétszakította, ezért a németek

Március 26-án a körülbelül 40 páncélossal támadó szovjetek a IV. SS-páncéloshadtest és az I. lovashadtest, benne a 9. SS-páncéloshadosztály csapatait estig Tapolca körzetéig vetették vissza.

Március 27-én a szovjet lövészcsapatok 14 páncélos támogatásával birtokba vették Badacsonytördemic vasútállomását, újabb 40 páncélossal pedig elfoglalták Zalahalápot és betörtek az onnan északnyugatra elterülő erdőbe. Az I. lovashadtest csapatai, hogy elkerüljék a körvonalazódó bekerítést, visszavonultak a Sümeg dél–Szigliget vonalra. Ezzel Tapolca is szovjet kézre került.

A lovashadtest északi balszárnyán a 3. lovashadosztály harcolt, ennek jobbszárnyán, Tapolcától északnyugatra a 9. SS-páncéloshadosztály maradványai próbáltak valamiféle arcvonalat létesíteni. A leharcolt SS-csapatok déli irányban a 44. birodalmi gránátoshadosztályhoz csatlakoztak.

Március 28-án a 9. SS-páncéloshadosztály harccsoportja Lesencetomajtól északkeletre védekezett. A szovjetek számos páncélos támogatásával Sümegtől Zalaegerszeg irányába indítottak támadást.

Március 29-én a hadosztály már Lesencetomaj északkeleti szélén harcolt, egy nappal később pedig Keszthelytől északnyugatra, majd Sármelléknél.

Március 30-án reggel 06.00 órától az I. lovashadtest, s vele a 9. SS-páncéloshadosztály harccsoportja a német 2. páncéloshadsereg alárendeltségébe lépett.

Március 31-én a hadosztály arcvonala Sármelléktől az Alsópáhoktól két kilométerre nyugatra lévő területig húzódott. Sármellékre időközben szovjet T–34 harckocsik futottak be, rajtuk lövészekkel.

A hadosztály utóvédjét alkotó 9. SS-páncélosezred nyolc Panther harckocsija és a 20/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai keletről támadást indítottak Sármellék ellen. A német páncélosok közötti egyórás helységharcban (!) ismét birtokba vették a települést és 12 T–34-et lőttek ki. Saját veszteségük két Panther volt. A szovjetek észak felé visszahúzódtak.

Ezzel egy időben a 9. SS-páncélos-utászzászlóalj a sármelléki hármas útkereszteződésben létesített reteszállást. A visszavonuló német oszlopokat szovjet páncélosok követték, amelyekből az SS-utászok legalább kettőt páncélököllel kilőttek. Möllers SS-Sturmbannführer SS-páncélos-utászai 15.00 óráig védték Sármelléket és a kereszteződést, majd Zalaapáti felé átkeltek a Zalán átívelő hidakon és utána felrobbantották azokat.

Április 1-én Stadler 9. SS-páncéloshadosztályának leharcolt, de még ellenálló kötelékei Zalaapáti és Esztergályhorváti körzetében próbáltak megkapaszkodni.

Április 2-án a hadosztály maradványai már Söjtör felé szorultak vissza, 3-án pedig Páka körzetében harcoltak.

Április 4-én a 9. SS-páncéloshadosztály leharcolt alakulatai a Murától délre, Muraszerdahelynél létesítettek állásokat, s eközben kivonultak Magyarország területéről.

A hadosztály kötelékei április 6-ig harcoltak Muraszerdahely körzetében, majd a hónap közepéig a Birodalmi Védőállásban voltak védelemben Radkersburgnál. Miután állásaikban leváltották és részben feltöltötték, a 9. SS-páncéloshadosztály május elején Linz délkeleti térségébe menetelt. A hadosztály csapatai május 4-től két napon át tartották fel az amerikai erőket az Enns folyó völgyében.

Stadler SS-alakulatai végül 1945. május 8-án Linznél tették le a fegyvert az amerikai csapatok előtt.

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

      

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE