Kövess minket: TELEGRAMVKONTAKTE

Megosztás:

1944. április 29-én az SS Vezetési Főhivatala a magyarországi népi németekre és Magyarország lóállományára alapozva – egyelőre hadrendi szám és elnevezés nélkül – elrendelte egy SS-önkéntes-lovashadosztály (SS-Freiwilligen-Kavallerie-Division) felállítását magyar területen.

A rendelkezés értelmében a szervezést 1944. május 1-én kellett megkezdeni, s a hadosztálynak 1944. október 30-ig el kellett érnie a hadrafoghatóságot.

Az SS Vezetési Főhivatalának a hadosztály felállításáról szóló 1070/44 sz. utasításának második pontja szerint az alakulat megjelölését egy későbbi rendelettel pontosítják. Himmler az SS-lovashadosztály felállításának közvetlen felelősévé Georg Kepplert, a magyarországi Waffen-SS erők parancsnokát tette meg.

A hadosztály állományának nagy részét az 1944. április 14-i német-magyar államközi egyezmény során behívót kapott magyarországi népi németek tették ki. Rajtuk kívül azonban a hadosztálynak magyar származású tagjai is voltak, egy részüket maga a Honvédelmi Minisztérium adta át az SS-nek.

A Waffen-SS második lovashadosztályának alapját a 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály koveli harcokból kivont 17. SS-lovasezrede képezte. Egyúttal az ezred korábbi parancsnokát, August Zehender SS-Brigadeführert bízták meg az új önkéntes-lovashadosztály vezetésével is. A hadosztály 1. (hadműveleti) vezérkari tisztje a német szárazföldi haderő (Heer) őrnagya, Erhard Mainke lett. A szervezés kezdeti fázisában a hadosztály hadrendi számmal nem rendelkezett. Miközben a hadosztály-közvetlen alakulatok szám nélkül szerveződtek, a lovasezredeket átmenetileg 3381-3. számmal látták el. A hadosztály májusban eltervezett, de végül csak részben megvalósult hadrendje az alábbi volt:

–(1.) SS-önkéntes-lovasezred;
–(2.) SS-önkéntes-lovasezred;
–(3.) SS-önkéntes-lovasezred;
–SS-önkéntes-tüzérezred;
–SS-páncélos-felderítőosztály;
–SS-páncélvadászosztály;
–SS-rohamlövegosztály;
–SS-légvédelmi tüzérosztály;
–SS-utászzászlóalj;
–SS-híradóosztály.

A három lovasezredből 1944 kora nyarán gyakorlatilag még csak kettő létezett (a korábbi 17. SS-lovasezredből létrehoztak egy újabbat). A lovasezredek 1944. májusától Budapest, Kisbér és Győr térségében megkezdték ki-, illetve átképzésüket. A hadosztály tüzérezredének részeit Bicske, Páty és Zsámbék körzetébe irányították, míg a híradóosztály kiképzése 1944. júniusától Bián és Torbágyon vette kezdetét. Június 30-án a hadosztály teljes létszáma 4914 fő volt (ebből 96 tiszt, 570 altiszt és 4248 fő közkatona).

Tekintettel arra, hogy a hadosztályban nemcsak behívók útján „kényszersorozott” magyarországi népi németek, hanem magyar származású önkéntesek is voltak, valamint, hogy lóállományát főleg helyi beszerzések útján biztosították, 1944. júliusában a lovashadosztály rövid időre a „Magyarország” SS-hadosztály (SS-Division „Ungarn”) elnevezést kapta. Többek között a Honvédelmi Minisztérium nyomására, ezt az elnevezést 1944. szeptemberében visszavonták. Ezzel egyidejűleg az alakulat az SS Vezetési Főhivatalától megkapta végleges hadrendi számát és mellette – továbbra is utalva vegyes összetételére – a magyar átszámozást is, így elnevezése 22. (magyar) SS-önkéntes-lovashadosztály (22. SS-Freiwilligen-Kavallerie-Division [ungarische]) lett. A hadosztály „átszámozását” az SS 25. „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztályának létrehozásakor, 1944. novemberében megszüntették.

1944. június-július fordulóján az SS légvédelmitüzér-kiképző- és pótezrede, valamint a 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály 8. SS-légvédelmi tüzérosztályának közreműködésével Pátka és Székesfehérvár térségében felállították a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály légvédelmi tüzérosztályát is. Az egység parancsnoka Harry Weckmann SS-Hauptsturmführer lett. Az osztály állománya ekkor kilenc tisztből, valamint 528 altisztből és közkatonából állt. Ezeknek 50 százaléka birodalmi német, 25 százaléka magyarországi népi német és 25 százaláka magyar, illetőleg ukrán nemzetiségű volt.

1944 késő nyarán tovább folytatódott a kiképzés. Kisbér és Bábolna térségében megalakult a hadosztály harmadik lovasezrede is. Hamarosan a páncélvadászosztályt is megszervezték, amely csak 1944. októberében kapott 21 Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélost. Utóbbiakból pótlás az alakulat fennállása során a továbbiakban nem érkezett.

Szeptemberben felállították a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály utászzászlóalját is (parancsnoka Karl-August Fritsche SS-Sturmbannführer). A zászlóalj zöme még a hónap végén Ercsiben, az egyenruhakiosztást követően bevagonírozott, míg az alakulat néhány utászkiképzője továbbra is Magyarországon, a Veszprém (ma: Komárom-Esztergom) megyei Súron maradt. A hadosztály utászainak ki-, illetve átképzését a lengyelországi Krakkóban folytatták. Négyhónapi ottartózkodásukat követően, 1945. januárjában az alakulatot Frankfurtba szállították. A 22. SS-utászzászlóalj a Frankfurt környéki harcokban esett át a tűzkeresztségen, majd visszavonult a németországi Halböbe, ahol 1945 márciusában a szovjet csapatok bekerítették. A zászlóalj a gyűrűben szinte teljesen felmorzsolódott, s mindössze néhány tagja érte el a saját vonalakat az 1945. május 2-án végrehajtott kitörés során.

1944 kora őszére a hadosztály összes csapatteste megalakult és a hadrendi szám kiosztásával egyidőben már megtörtént ezen alakulatok át-, illetve beszámozása is. A Waffen-SS második lovashadosztálya a „Maria Theresia” elnevezést csak 1944 novemberében kapta meg. Hajtókajelzése az osztrák császárnő és magyar királynő kedvenc növényére utalva a búzavirág lett.

1944. szeptember 20-án a hadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztásai az alábbiak voltak:

–Teljes létszám (leszámítva az Ameiser-harccsoportot): 12 453 fő;
–hadosztályparancsnok: August Zehender SS-Brigadeführer, a Waffen-SS vezérőrnagya;
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Erhard Mainke vezérkari őrnagy;
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, haditudósító-szakasszal és táboricsendőr-szakasszal;
341–52. (korábban 1.) SS-lovasezred (Harry Wiedemann SS-Sturmbannführer):
–1-4. lovasvadron, 5. (aknavető-) svadron, 6. (nehézfegyver-) svadron;
–53. (korábban 2.) SS-lovasezred (Anton Ameiser SS-Sturmbannführer):
–1-4. lovasvadron, 5. (aknavető-) svadron, 6. (nehézfegyver-) svadron;
–54. (korábban 17., majd 3.) SS-lovasezred (Walter Bornscheuer SS-Sturmbannführer):
–1-4. lovasvadron, 5. (aknavető-) svadron, 6. (nehézfegyver-) svadron;
–22. SS-önkéntes-tüzérezred (Wilhelm Leppert SS-Obersturmbannführer):
–I. tüzérosztály (Gustav Etzler SS-Hauptsturmführer)
–1-3. könnyű üteg 10,5 cm-es fogatolt tábori tarackkal;
–II. tüzérosztály (ismeretlen)
–4-6. könnyű üteg 10,5 cm-es fogatolt tábori tarackkal;
–III. tüzérosztály (Willi Bauer SS-Hauptsturmführer)
–7-8. könnyű üteg 10,5 cm-es fogatolt tábori tarackkal, 9. nehéz üteg gépvontatású 15 cm-es tábori tarackkal;
–22. SS-páncélos-felderítőosztály (Karl Waller SS-Sturmbannführer):
–1. (páncélgépkocsi-) svadron, 2-4. (VW-) svadron, 5. (nehézfegyver-) svadron, ellátó század;
–22. SS-páncélvadászosztály (Wilhelm Burböck SS-Hauptsturmführer):
–1. (vontatott páncéltörőágyús-) század, 2-3. (vadászpáncélos-) század;
–22. SS-légvédelmi tüzérosztály (Harry Weckmann SS-Hauptsturmführer):
–1. (8,8 cm-es) üteg, 2. (3,7 cm-es) üteg, 3. (2 cm-es) üteg;
–22. SS-utászzászlóalj (Karl-August Fritsche SS-Hauptsturmführer):
–1-3. gépkocsizó utászszázad, könnyű hadihíd-oszlop;
342–22. SS-híradóosztály (Hans Kiesewetter SS-Hauptsturmführer):
–1. (távbeszélő-) század, 2. (rádiós-) század, könnyű híradóoszlop;
–22. SS-tábori-pótzászlóalj (?): öt kiképzőszázad;
–22. SS-hadosztályt ellátó csapatok;
–22. SS-állatorvosi osztály;
–22. SS-egészségügyi osztály;
–22. SS-gazdasági osztály.