Vajon rejteget-e számunkra történelmi titkot a felső-ausztriai St. Georgen an der Gusen?

Egyes kutatók szerint ugyanis a nemzetiszocialisták a II. világháború végén itt végezték titkos földalatti kísérleteiket az atombomba előállítására. Most olyan feltáró mélyfúrásokba kezdtek, melyek végre fényt deríthetnek arra, hogy meddig jutottak el a németek kutatásaik során. Az ötletgazda Andreas Sulzer, egy linzi dokumentumfilm-rendező: két éve dolgozom egy filmen a mühlviertler-i vízkutató, Viktor Schauberger életéről.

Eközben akadtam olyan dokumentumokra, melyek szerint 1941-től ő is részt vett az SS szigorúan titkos, St. Georgen an der Gusen melletti földalatti kutatómunkálataiban. Kollégáit levélben figyelmeztette e projektre, melyet „atomszétroncsoló”-nak nevezett. Sulzer ezután nemzetközi kutatók segítségével Washingtonban rábukkant az SS olyan műhelynaplóira, melyben a St. Georgen-i titkos projektet dokumentálja egy további, eddig ismeretlen bányajáratrendszer terveivel és építési aktáival.

Az iratok alapján Sulzer úgy véli, hogy a „hegyi kristály” titkos kódnevű, eddig ismert járatok alatt további két másik titkos kutatógyáregység létezik. Feltűnő, hogy az iratok szerint az SS itt „ritka földet” dolgoztatott fel, és a koncentrációs táborok rabjai közt sok fizikus és kémikus is volt. 1943-tól a közeli Mauthausen hatvanezer foglyával 80 méteres mélységben bombabiztos alagútrendszert ásattak ki, melyben a Messerschmitt vadászgépek (Me 262) törzsét gyártották.

Egy ingatlankezelő társaság tíz évvel ezelőtt megkezdte a bányarendszer eddig ismert, bejárati szakaszának (45 000 m2-es, 7 km hosszú) folyosóit betonnal feltölteni, mert beomlásveszélytől tartottak. Ez a program eddig már 14 millió eurót nyelt. Schulzer mostani fúrásai miatt a korábbi tervet ideiglenesen leállították, sőt még 10 000 euróval támogatták is a kutatásokat, mondván, nekik is érdekük, hogy ki lehessen zárni a feltételezett további alagútrendszerek létezését, valamint azt, hogy ha mégis léteznének, akkor sincs bennük olyasmi, ami sugárfertőzéssel fenyegethetné valaha is a lakosságot. De szkeptikusan mindjárt hozzáfűzik kételyeiket: nem tudják elhinni, hogy a Harmadik Birodalom rendelkezett olyan technikai fejlettséggel, mely az ilyen mélységben végzett munkálatokat lehetővé tette volna, illetve megakadályozta volna, hogy a járatok miatt csökkenjen a belvíz szintje.

Mindenesetre Sulzer feltételezését igazolta több további érdekes körülmény. Ha nem lett volna ez a szupertitkos fegyverkutatási program, akkor miért jelent meg oly gyakran a helyszínen Heinrich Himmler SS-főnök, Ernst Kaltenbrunner biztonsági főnökkel és Hans Kammlerrel, a Német Birodalom építési és fegyverkezési vezetőjével együtt? Schulze hipotézisét igazolja az első döbbenetes felfedezés: 100 méternyire a járatoktól egy hatalmas oktagonra (nyolcszögletű betonfedlap) bukkantak, mely alatt – geoelektrikus szakemberek mérései szerint – egy különleges üreg található.

Egy öreg paraszt, aki akkor 14 éves diák volt, szemtanúként megerősítette, hogy a háború végén azon a helyen – szigorú őrség mellett – lázas ásatások folytak. Schulze szerint a fedlap feltehetőleg egy rakétakilövő rámpát rejthet. Heinrich Schliemannt se vették a maga idejében komolyan, egészen addig, míg végül mégis megtalálta Tróját...