Joszif Sztálin 1953-ig volt a Szovjetunió vezetője. A véres diktátort 74 évesen Moszkvában érte a halál, abban az otthonában - dácsájában -, ahol élete utolsó két évtizedének jelentős részét töltötte.

A dácsa a ma már Moszkva Fili városrészébe beolvadt Kuncevó területén feküdt, a Kremltől nem messze, a Győzelem park erdős, csendes, kissé eldugott környékén.

A közeli otthonként is emlegetett épületet Miron Merzsanov tervezte, és olyan vezetők érkeztek ide vendégségbe, mint Churchill vagy Mao Ce-tung. A kétemeletes dácsát zöld színe a légi fenyegetésekkel szemben volt hivatott elrejteni, ám ezenkívül légvédelmi fegyverek és mintegy háromszáz őr vigyázott éjjel-nappal a paranoiás diktátorra.

Sztálin agyvérzésben halt meg, noha arról is születtek feltételezések, hogy Berija, szovjet politikus és a titkosszolgálat vezetője gyilkolta meg. Valójában nem hívtak hozzá időben orvost, így ezen az ágyon haldoklott napokig. Szintén vitatott, hogy ez idő alatt magához tért-e.

Sztálin a legtöbb idejét a dolgozószobájában töltötte, de mindenütt máshol is a fa természetes szépségét megmutató, lakkozatlan tölgyburkolatok, faragott bútorok és meleg, otthonos luxus várta.

Az emeletre szinte sosem ment fel, noha az ötágú csillaggal díszített lift beépítéséhez ragaszkodott. A folyosók ablakai nem az utcára, hanem a ház többi helyiségére nyíltak, hogy az életét féltő diktátor mindent szemmel tarthasson.

Az ételek ebben a konyhában készültek. A kemence nemcsak a friss kenyér sütése miatt kellett, de néha Sztálin is leült elé fájós hátát melengetni.

A kis ebédlő Sztálin kedvenc helyisége, dolgozója, hálószobája is volt, ahol az agyvérzés érte. A nagy ebédlőt csak fogadások alkalmával használták. Ilyenkor svédasztalos kiszolgálás várta a vendégeket. A padlót óriási értékű, kézzel készült, iráni szőnyeg borítja.

Sztálin Churchilltől egyszer rádiót kapott ajándékba, ami igazi technikai csoda és faragott mestermű volt. Főként lakomák alkalmával csendült fel belőle a zene, amikor a diktátor orosz, ukrán és grúz népdalokat hallgatott.

Mao Ce-tung ajándékait kevésbé kedvelte Sztálin. Tőle díszes vázákat kapott, melyeket csak utólag, a diktátor halála után állítottak ki a Kínai sarokban.

Az orosz vegyipar dolgozói akkor nagy értéknek tartott, különlegesen kidolgozott, egyedi plasztik írókészlettel lepték meg vezetőjüket, de sok más dísztárgyat is kapott ajándékba.

A Fehér veranda Sztálin egyik kedvenc helye volt. Még télen is gyakran kijárt ide, hogy báránybőr kabátban, vastag sapkában lepihenjen, és gyönyörködjön az ablakok nyújtotta kilátásban.

Számos apró tárgy fennmaradt: itt látható a diktátor kedvenc teáskészlete, néhány fürdőköntös és az eredeti fürdőszobai mérleg.