Ebben a luxusotthonban élt a milliókat halálra éheztető Sztálin

Kövess minket -on és -en!

Joszif Sztálin 1953-ig volt a Szovjetunió vezetője. A véres diktátort 74 évesen Moszkvában érte a halál, abban az otthonában - dácsájában -, ahol élete utolsó két évtizedének jelentős részét töltötte.

A dácsa a ma már Moszkva Fili városrészébe beolvadt Kuncevó területén feküdt, a Kremltől nem messze, a Győzelem park erdős, csendes, kissé eldugott környékén.

A közeli otthonként is emlegetett épületet Miron Merzsanov tervezte, és olyan vezetők érkeztek ide vendégségbe, mint Churchill vagy Mao Ce-tung. A kétemeletes dácsát zöld színe a légi fenyegetésekkel szemben volt hivatott elrejteni, ám ezenkívül légvédelmi fegyverek és mintegy háromszáz őr vigyázott éjjel-nappal a paranoiás diktátorra.

Elemzések


Sztálin agyvérzésben halt meg, noha arról is születtek feltételezések, hogy Berija, szovjet politikus és a titkosszolgálat vezetője gyilkolta meg. Valójában nem hívtak hozzá időben orvost, így ezen az ágyon haldoklott napokig. Szintén vitatott, hogy ez idő alatt magához tért-e.


Sztálin a legtöbb idejét a dolgozószobájában töltötte, de mindenütt máshol is a fa természetes szépségét megmutató, lakkozatlan tölgyburkolatok, faragott bútorok és meleg, otthonos luxus várta.


Az emeletre szinte sosem ment fel, noha az ötágú csillaggal díszített lift beépítéséhez ragaszkodott. A folyosók ablakai nem az utcára, hanem a ház többi helyiségére nyíltak, hogy az életét féltő diktátor mindent szemmel tarthasson.


Az ételek ebben a konyhában készültek. A kemence nemcsak a friss kenyér sütése miatt kellett, de néha Sztálin is leült elé fájós hátát melengetni.


A kis ebédlő Sztálin kedvenc helyisége, dolgozója, hálószobája is volt, ahol az agyvérzés érte. A nagy ebédlőt csak fogadások alkalmával használták. Ilyenkor svédasztalos kiszolgálás várta a vendégeket. A padlót óriási értékű, kézzel készült, iráni szőnyeg borítja.


Sztálin Churchilltől egyszer rádiót kapott ajándékba, ami igazi technikai csoda és faragott mestermű volt. Főként lakomák alkalmával csendült fel belőle a zene, amikor a diktátor orosz, ukrán és grúz népdalokat hallgatott.


Mao Ce-tung ajándékait kevésbé kedvelte Sztálin. Tőle díszes vázákat kapott, melyeket csak utólag, a diktátor halála után állítottak ki a Kínai sarokban.


Az orosz vegyipar dolgozói akkor nagy értéknek tartott, különlegesen kidolgozott, egyedi plasztik írókészlettel lepték meg vezetőjüket, de sok más dísztárgyat is kapott ajándékba.

Hírek


A Fehér veranda Sztálin egyik kedvenc helye volt. Még télen is gyakran kijárt ide, hogy báránybőr kabátban, vastag sapkában lepihenjen, és gyönyörködjön az ablakok nyújtotta kilátásban.


Számos apró tárgy fennmaradt: itt látható a diktátor kedvenc teáskészlete, néhány fürdőköntös és az eredeti fürdőszobai mérleg.

Kövess minket -on és -en!

Mint ismert, Erzsébetváros DK-s polgármestere, a zsidó Niedermüller Péter már megtalálta Magyarország és a kerület legégetőbb problémáját, a Nordic Sun Kulturális Központot.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

Cikkünkben az amerikai, a német, a szovjet és más haderők harcászati felderítési alakulatait, módszereit és hírszerzését hasonlítjuk össze az alapvető jellemzőiket tekintve.

Európa alávetettsége teljes. Az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta átfogó felforgatását és leigázását. Ügynökei, akiket gondosan kineveltek az Atlanti Tanács és hasonlók révén, átvették a vezetést a trójai faló szervezetek, mint a NATO és az EU élén.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

Terrorizmushoz kapcsolódó vádakkal illetik a winnipegi nemzetiszocialista aktivistát, akit korábban antiszemita graffitik felfestése miatt kaptak el.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Egy 21 éves nemzetiszocialista aktivista titokban rögzített beszélgetéseit felhasználják a terrorizmus vádjával kapcsolatos perében Kanadában.

Izraeli tinédzset vettek őrizetbe és ítéltek pénzbüntetésre, miután „náci” tisztelgést hajtott végre Auschwitzban. Az izraeli oktatási minisztérium is reagált a történtekre, elfogadhatatlannak nevezte a kiskorú viselkedését. 

Madison Grant A nagy faj elmúlása című művében (amelyet Adolf Hitler a bibliájának nevezett) az Észak-Amerikát gyarmatosító és az Egyesült Államokat megalapító angolszász-északi fajok más alsóbbrendű, de szaporább fajokkal szemben történő fokozatos demográfiai háttérbe szorulása miatt sajnálkozik, amelynek eredményeként az USA megszűnik fehér nemzetként létezni, és a helyét egy fajilag megosztott ország fogja elfoglalni egykori önmaga karikatúrájaként.

Embrahim Rasool dél-afrikai nagykövet egy külpolitikai szeminárium résztvevőinek azt mondta, hogy Donald Trump amerikai elnök „fehér fajvédő mozgalmat vezet” Amerikában és világszerte.

Az újrafegyverkező hitleri Nagynémet Birodalomban fejlesztették ki, és olyan jól sikerült, hogy azóta globálisan mindenki ezt használja.

Oroszországban visszatért egy hazafias trend: a tettre kész nacionalisták elrettentő támadásokat osztanak meg invazív etnikumok és más idegenhonos személyek ellen.

A mai Puskin mozi 1946-ból származó moziműsoránál bizarrabbat ritkán lehet látni.

Minden iszlamista terrortámadás után az a médiamantra ömlik még a csapból is, hogy a valódi áldozatok tulajdonképpen a muszlimok.

Nem könnyű téma, de rendkívül hálás azok számára, akik lelkükben az új és győzelmes Európa képét hordozzák és rendkívül tanulságos azok számára, akik még haboznak, tapogatóznak és keresik a bizonyosságokat.

Oroszlánrészt vállalt a Magyar Királyi Honvédség rohamtüzérségnek megalkotásában. Becenevét, a Bill apót a rohamtüzérektől kapta, akik mellett a legvégsőkig, még az 1945. február 11-i kitörési kísérlet során is kitartott.

"Arra áldozta életét, hogy megvalósuljon búr népünk szabadságának álma, és munkálkodjunk egy olyan szabad állam megvalósításáért, ahol önmagunk urai lehetünk" - az AWB közleménye Eugène Terre’Blanche halála kapcsán.

  Bár keveset hallani róla, Angliában is elég népes tábora volt az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus híveinek.

A nyugati, főleg angolszász világ intellektuális, tudományos és politikai életében mentális AIDS-ként pusztító woke-izmus gerincét az úgynevezett kritikai fajelmélet (critical race theory) alkotja, amely tipikus összeesküvés-elméletként azt posztulálja, hogy a világ összes múltbéli, jelenlegi és jövőbeli gondjáért-bajáért a fehér embert, konkrétan a heteroszexuális fehér férfit terheli felelősség.

Az 1942-es év mind a hadiállapot, mind pedig a magyar lehetőségek szemszögéből a világháború legkecsegtetőbb éve volt.

A „modern Nyugat” néven ismert pszeudocivilizációs csődtömeg, vagyis az angolszász világ és a kulturális gyarmatának számító nyugat-európai blokk feltartóztathatatlanul sodródik végzete felé.

A Német Birodalom legerősebb hadosztályai a címbéli felsorolásból kerültek ki. Az alábbi cikkünkben ezeket a hadosztályok hasonlítjuk össze, elsősorban a hadrendet, a fegyverzetet és az újításokat tekintve.

A „punk ötlet” régen az volt, hogy lementek a térre kannás borozni, most meg az, hogy két libsi diáklány kitalálja, miért ne lehetne Emese, a magyarság mitológiai ősanyja fekete.

Az Egy nő Berlinben (A Woman In Berlin) című film a német újságíró, Marta Hillers naplójából készült, és bemutatja mindazokat a borzalmakat, amelyeket a Vörös Hadsereg katonái követtek el a Harmadik Birodalom fővárosában 1945 áprilisában és májusában.

Az olajipar a németországi export miatt, a Balkán, Ukrajna és a Nagynémet Birodalom közötti elhelyezkedés pedig a közlekedés szempontjából tette jelentőssé hazánkat, ezért tonnaszám szórták a bombát a magyar földek felett a „felszabadítók”.