Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

A II. világháborúban Magyarország védelmi rendszerét elsődlegesen az ország keleti határain építették ki (Árpád-vonal, Hunyadi-, Szent-László-állás), hiszen a szovjet támadás innen volt várható.

Azonban a román kiugrással gyökeresen megváltozott a helyzet. A Kárpátokat megkerülve délkeleti irányból az Alföldön át akadálytalanul indulhatott meg a támadás. A védekezőknek is reagálniuk kellett az így kialakult szituációra. Ennek a támadási iránynak a lezárására épültek meg azok a fő védelmi vonalak, melyek már Magyarországon túl, Németország délkeleti határainak védelmét is kellett hogy szolgálják. Ezek a fő vonalak: a Karola-vonal, mely az Északi-középhegység déli oldalán húzódott, az Attila-vonal, amely Budapest védelmét volt hivatott ellátni, és végül a Margit-vonal, amely Budapesttől a Balatonig, majd tovább egészen a Dráváig húzódott. A védelmi rendszer ilyen jellegű kialakításának döntő szerepe volt abban, hogy Budapest város és lakossága a II. világháború egyik legkegyetlenebb városostromát szenvedje el.

Mint említettük, az Attila-vonalnak kellett feltartóztatnia az Alföld felől érkező, Budapest elfoglalására irányuló szovjet támadást. A német hadvezetés már jóval az ostrom előtt felkészült, hogy megvédje a magyar fővárost. Freissner vezérezredes már 1944. szeptember 22-én elrendelte, hogy Budapest keleti oldalán három patkó alakú védőövet építsenek ki, szárnyaikkal a Dunára támaszkodva. (Attila I., Attila II., Attila III.)

A pesti hídfő védelmének kiépítése ettől függetlenül már 1944 nyarán a hadiakadémia 3. évfolyamának is feladata volt. A vezérkari vizsgára készülő századosok már ekkor kijelölték a hídfőt védő erődítések pontos helyét. A védőöveket és tüzérségi állásokat 4 hadosztály részére tervezték. A tervezésnél felhasználták még az I. világháborúból fennmaradt terveket, amikor egy rövid időszakban azzal fenyegetett a keleti front, hogy az oroszoknak sikerül áttörniük a Kárpátokon és benyomulhatnak az Alföldre.

A magyar vezérkar szeptember 11-én (jóval a német utasítás előtt) hozzálátott az Attila-vonalak kialakításához. A munkában a szlovák műszaki hadosztály 3000 katonája, továbbá a kivezényelt civil lakosság és a zsidó munkaszolgálatosok vettek részt. (November 11-én már 28000 fő dolgozott a védőövezet kiépítésén.) Az állásokat november folyamán megszállták a védekező német—magyar csapatok, de egészen decemberig tökéletesítették azokat. A vonalak páncélvédelmi árokból, gyalogsági árokrendszerekből, megerősített tüzérségi és légvédelmi állásokból álltak. Ezek kiépítésekor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a védelemnek megfelelő mélysége legyen.

Az elmúlt időszakban megpróbáltuk az Attila-vonalat rekonstruálni, alkotóelemeit megbízható módszerekkel térképezni. Ennek alapvető oka az, hogy a későbbiekben szeretnénk egy a Budapest ostromát feldolgozó térinformatikai adatrendszert kialakítani, illetve az, hogy ez irányú irodalmi kutatásaink során kiderült, az Attila-vonalról szinte minden fellelhető forrás egy majdnem szóról szóra azonos leírást közöl, és az elkészült áttekintőábrák is ennek alapján készültek. Ezen leírás azonban eléggé felületes, mind a vonal elhelyezkedésével, mind az alkotóelemeivel kapcsolatban, és fontos részleteket egyáltalán nem tartalmaz.

Ez a leírás a következőképpen néz ki:

„Az Attila-vonalat 1944. szept. 22-től építették ki. Szárnyaival a Dunára támaszkodott, összekötötte a Karola-vonalat a Margit-vonallal. Három védőövből állt. A külső Dunaharaszti - Vecsés - Ecser - Maglód - Valkó - Gödöllő - Szada - Veresegyház - Csomád - Alsógöd; a közbülső Soroksár - Soroksárpéteri - Pestszentimre - Pécel - Isaszeg - Kerepes - Mogyoród - Fót - Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal-III.) az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódott. A budai oldalra nem terjedt ki. Nem épült ki teljesen, katona, idő, technikai eszköz és fegyver hiányában.”

Az érdeklődő, tehát ezzel találkozhat a legtöbbször. Részletes kutatásra azonban ez nem alkalmas. Ezért is tűztük ki célul egy, lehetőleg minél részletesebb és megbízhatóbb térkép és leírás létrehozását. Kiindulásként természetesen a közölt leírást is felhasználtuk, amely, mint később kiderül, nagyrészt jóútmutatónak bizonyult. Ezen kívül felhasználtunk korabeli katonai térképeket, melyek tartalmazzák a frontvonalak alakulását is. Az elvárt eredmény eléréséhez ki kellett választanunk azokat az adatnyerési, adatgyűjtési eljárásokat, amelyek megfelelnek a megbízhatósági és pontossági kritériumoknak. Az alapvető információk archív légifényképekből származnak. Ez az adatnyerési eljárás megbízhatóság és pontosság szempontjából is messze megelőzi a szóba jöhetőösszes többi módszert. A légifényképek 1950-ben és 1951-ben készültek. Az öt-hat évvel korábban kialakított és használt Attila-vonal alkotóelemeinek jelentős része tökéletesen kivehető ezeken a felvételeken. A páncélvédelmi árkok vonalvezetése szinte teljesen azonosítható, még betemetett állapotban is. A gyalogsági árkok és állásrendszerek méretük miatt, már komolyabb feladat eléállítják a kiértékelés végzőjét. Ezeknek a felvételeknek a minősége messze elmarad a később készültekéhez képest (még a pár évvel későbbiekéhez képest is), de a készítésük időpontja mindenféleképpen indokolja a felhasználásukat. A háborút követőévekben gyors ütemben tűntették el a nyomokat, mert egyre nagyobb területek kerültek mezőgazdasági művelés alá.

A légifényképek kiértékelése után sikerült létrehoznunk egy, a korábbiaknál jóval részletesebb térképet. Ám a védelmi vonal egyes objektumai még így is rejtve maradtak előlünk. Ezeknek az azonosításához, már más adatnyerési módszereket is fel kellett használnunk. A legjobb módszer a helyszíni azonosítás lenne. Ennek végrehajtásához azonban több tényezőre is szükség van. Elsősorban annak a szerencsés helyzetnek kell előfordulnia, hogy az objektumok még ma is fellelhetők viszonylagos sértetlen állapotban legyenek. Ezen kívül szükség van olyan személyekre, akik meg tudják mutatni a pontos helyszíneket. Az előbbire meglepően sok példa található, míg az utóbbira sajnos egyre kevesebb. A térkép terepi kiegészítésére tökéletesen alkalmazható egy kézi műholdas navigációs eszköz, egy manuáléval kiegészítve. A kevésbé megbízhatóbb kategóriába tartoznak a személyes elbeszélések és írásos visszaemlékezések, annak függvényében, hogy ki is az a bizonyos személy, akitől származnak (civilek vagy katonák). A térkép tartalmaz ilyen információkat is, természetesen megkülönböztetve a megbízhatósági szintet. Lehetőség szerint minden ilyen információt megpróbáltunk ellenőrizni, és így lesz ez a jövőben is.

Az alábbiakban közöljük a vonalak részletes leírását. A légifelvételek alapján az Attila I. vonal kiépített páncélvédelmi árka Alsógödnél a Dunától indult el keleti irányba, majd Ilka-majortól délre DK felé fordult, a továbbiakban Juhász-halom és az Oldal-hegy ÉK-i előterében haladt egészen Csomád széléig. Innét kisebb törésekkel kelet feléátvágott a Csonkás-dűlőn kijutva Veresegyházig. A páncélvédelmi árok Veresegyház után eltűnik a légi felvételekről. Az Isaszegtől Veresegyházig terjedő erdőben, mely a Gödöllői-dombság legmagasabb területén helyezkedik el az Attila I. vonalnak csupán néhány helyen láthatóak a darabjai. Döntően ott, ahol az összefüggő erdőt tisztások szakítják meg (Kisdomony, Egerszeg és Tápiószentgyörgy térségeiben), illetve az erdőt átszelő utak mellett. Az Attila I. vonal, Isaszegtől délre található Szent György-hegytől válik ismét azonosíthatóvá a korabeli felvételeken. Innét először DNy, majd D irányba haladt tovább érintve a Cicka-tanyát, Vitézi-tanyákat és a Benyovics-tanyát. Ezután egy hirtelen fordulattal DNy-ra fordult, honnét tovább haladva átszelte a Haraszt-hegyet, majd a Gyömrőés Maglód közti beépítetlen területen futott keresztül. Gyömrő után a páncélvédelmi árok a Halas-patak kiépített medrében haladt tovább, mely a Nagy lecsapoló-árokba torkollik (ma Gyáli-csatorna). Az Attila I. végig a Halas patak, majd a lecsapolóárok vonalán volt kiépítve egészen a Dunáig, amit Soroksár térségében ért el. Az Attila I. állásrendszernek Soroksár és Dunaharaszti térségében volt egy leágazása, ami a felvételek szerint szintén ki volt építve páncélvédelmi ároknak. Ez a Nagy lecsapoló-árokból ágazott ki Gyál László-majornál, honnét Ny, DNy irányba futott egészen Dunaharaszti szegélyéig, ahol a település déli peremét követve elérte a Dunát.

Az Attila II. vonalnak csupán kisebb darabjait sikerült azonosítani, ezek pedig mind gyalogsági állásrendszerek voltak. Ezek a következő területeken helyezkedtek el: Dunakeszi É-i részén a Duna mellett, az Imreháza-majornál lévő Kő-hegy ÉK-i előterében, a Fóttól északra lévő Fóti-Somlyó Ny, Éés ÉK-i peremén, továbbá a Mogyoródtól északra lévő Nagy-Homok-hegy ÉK-i előterében, Gödöllőtől délre a Murányi-tanya, Ökörtelek-puszta, Fiutó-major térségeiben, Kerepes és Kistarcsa keleti oldalán lévő magaslatokon (Német-hegy), illetve Pécel környékén. Az Attila II. vonal állásai valahol Maglód térségében csatlakozhatott be az Attila I.-be.

Az Attila III. páncélvédelmi árkai jól azonosíthatóak voltak. A vonal a Dunától indult el a Szilas-patak torkolata mellett DK-i irányba. Több töréssel eljutott Káposztásmegyerig, melynek külső peremén elhalad, majd tovább DK-i irányba átszelte a Tatár-halmot is kijutva egészen az Árpádföld és Csömör között lévő HÉV-vonalig, melyet a két település között félúton metszett. Csömörtől délre elhaladva az állásrendszer hirtelen dél felé fordult és Cinkota külső keleti szegélyén haladt tovább, majd a mai Simongát, Cinkotai utak és a Rákosligeti határút vonalán haladt. Innét a páncélvédelmi árok továbbra is dél felé futott tovább átvágva az Új-Köztemetőtől keletre található erdőben. Majd egy kis szakaszon lakott területen haladt keresztül a mai Ráday Gedeon és Petőfi utcákban, ezután ismét beépítetlen területre jutott, hol a mai Méta és Szentlőrinci utak mentén haladt egészen Soroksárig, ahol elérte a Dunát.

A fővároson belül az Attila vonalara támaszkodó további hat belső védelmi öv épült ki. Ezek zömében barikádokból és aknazárakból álltak. Az első egy reteszállása volt az Attila III. vonalnak. A Rákos vasútállomásnál vált el az Attila III.-tól, s a Rákos-patak déli partja mentén egészen a Dunáig húzódott. A második vonal egy félkört írt le és a Könyves Kálmán körút, a Hungária körút és a Róbert Károly körút vonalán épült ki. A harmadik ennek a reteszállása volt, arccal északnak. A Józsefvárosi- és a Keleti pályaudvar elágazásánál vált ki a másodikból és a Kerepesi útig a vasút, onnan az Aréna út, majd Dráva utca vonalán húzódott a Dunáig. A negyedik ismét teljes félkört írt le és a Haller út, Orczy út, Fiumei út, Rottenbiller utca, Szinyei Merse utca, Ferdinánd híd, Csanády utca vonalában alakult ki. Az ötödik a nagykörúton, a hatodik a kiskörúton épült.

A budai oldalon sokkal szerényebb állások készültek. A Budafoktól végig a Duna partját követve gyalogsági állások épültek ki. Továbbá az Óbudai-sziget keleti pest felé néző oldalán szintén gyalogsági állások készültek. A Csepel-szigeten pedig az Attila vonalak, folytatásaként Királyerdő déli peremétől a Háros-sziget magasságáig gyalogsági állásrendszert volt található.

Összefoglalva az elért eredményeket, az alábbi következtetésekre jutottunk:

• Teljes bizonyossággal csak azt jelenthetjük ki, hogy az Attila I. és III. vonalakban építettek ki páncélvédelmi árkokat.
• Az Attila II. vonal csak gyalogsági állásrendszerekből állt. Ezen kívül nem írt le egy teljes félkört a másik két vonalhoz hasonlóan, hanem Maglód térségében csatlakozott az Attila I. vonalhoz
• Budán és Csepelen is épültek gyalogsági árkok és állások, melyek közül az előbbieket valószínűleg nem is használták.

Mint azt már említettük, a következő lépésként szeretnénk egy, a főváros ostromához kapcsolódó térinformatikai adatrendszert felépíteni. A térinformatikai rendszerek tulajdonságai tökéletesen felhasználhatók a témakör feldolgozására:
• Az objektumok és események lehetőség szerinti legrészletesebb ábrázolás
• Megbízhatósági osztályok kialakítása, ábrázolása
• Dinamikus szemlélés lehetősége
• Frontvonalak alakulásának ábrázolása
• Folyamatosan bővülő attribútum (alakulatok száma, időpontok stb.) és csatolt (fénykép, videó, leírás) adatbázis
• Lekérdezések és egyéb vizsgálatok, műveletek végrehajtásának lehetősége

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE