Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

A magyar nemzetiszocializmus 1942-es évének eredményeit, tapasztalatait összegző Ifj. dr. virtsologi Rupprecht Olivér gondolatai így, több mint 70 év távlatából inkább történeti jelentőségűek, semmint aktuálisak, hiszen az adott kor aktuálpolitikai helyzete értelemszerűen már a múlté.

Történeti jelentőségét pedig az adja, hogy az immáron két éve parlamenti erőként működő nemzetiszocialista pártok belső átrendeződésének (Rupprecht szavaival élve: megtisztulásának) időszakában íródott. 1941. szeptember 14-én felbomlott a nyilasegység, Pálffy Fidél híveivel Imrédyékkel kötött szövetséget, s megalakították a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetséget. A Magyarság is az új pártszövetséggel tartott, s otthagyva Szálasiékat, Imrédyék egyik fő szócsöve lett (október 2-től a párt logója is feltűnik a nyilaskereszt mellett).

Ennek megfelelően a főszerkesztő írása többször üzen – nem nevesítve – az egykori szövetségeseknek, az ő szóhasználatával élve "álnemzetiszocialistáknak". Jelen írás keretei értelemszerűen nem foglalkoznak ezzel a belső válsággal (vagy, ha úgy tetszik, inkább hatalmi átrendeződéssel, hiszen ez nem érintette a hazai nemzetiszocializmus szélsebes terjedését), mindenesetre Rupprecht üzleti érzéke és politikai taktikázása ismét jónak bizonyult – egy időre legalábbis. Innentől kezdve ugyanis – lényegében 1944 derekáig – ezt a pártszövetséget favorizálta legerősebb szövetségesünk, a Német Birodalom is. Magyarul a főszerkesztő burkolt szavai a meggyengült Szálasi-pártról igazak voltak, nem a propaganda hatására íródtak. Szálasiék politikai ereje ekkor jelentékeny módon megroggyant, s olyan emberek hagyták el őket mint például a kiváló szervező és ideológus Hubay Kálmán.

Ifjabb virtsologi Rupprecht Olivér anyai ágon egy francia arisztokrata család, apai ágon pedig egy nagybirtokos família leszármazottja (édesapja is foglalkozott politikával, a Felsőház tagja volt, 1942. május 5-én hunyt el). 1898-ban született Sajtoskálon, harcolt a világháborúban, majd az ellenforradalomban is. Gazdasági akadémiát végzett, államtudományokból doktorált. A Magyarság Lapkiadó Rt. vezérigazgatója lett 1926-tól kezdve. A Magyarság című napilapját azután bocsájtotta a nemzetiszocialisták rendelkezésére, hogy az Összetartást betiltották. 1938. május 21-től így lett a Magyarság a nyilasok egyik fő szócsöve. Rupprecht Olivér 1945-ben elhagyta az országot és nem is tért vissza soha többé nyugatról. Hogy mennyire volt őszinte nemzetiszocialista és mennyire volt érdekember, egy kvázi üzletembernél vagy egy politikusnál ezt nehéz meghatározni, életpályáját figyelembe véve azonban én az előbbit tartom reálisnak. Persze egyértelmű mindenesetre az is, hogy jó üzleti érzékkel, jókor "fektetett be" a nemzetiszocializmusba.

 

Rupprecht Olivér: A magyar nemzetiszocialisták élményei és teljesítményei 1942-ben

Az elmult 1942-ik év a tengelyhatalmak vezetői iránti régi bizalmunkat a történelemben páratlan teljesítményeik arányában fokozta és a német nép európai hivatása iránti hitünket a céltudatos, nagyvonalú és rugalmas katonai és hadigazdálkodási vezetés megerősítette.

Az igazi magyar nemzetiszocialisták mindenkor együttérzésüket tanúsították a kormány mindazon intézkedései iránt –, amelyek a háromhatalmi egyezményhez csatlakozottságunkból származó kötelezettségek alkalomszerü végrehajtásával voltak kapcsolatban és az igazi magyar nemzetiszocialisták ezen a téren nem szüntek meg a közvéleményben a zsidóság és barátaik, vagy éppen pártfogóik alattomos fertőzetét leküzdeni azt egyetemes európai és magyar népi célok elérhetése érdekében.

A háromhatalmi egyezmény szellemét átérző magyar nemzetiszocialisták az elmult évben Bárdossy Lászlónak a magyar diplomáciai élet irányításától megválását azon reményben vették tudomásul, hogy ennek a széleslátókörű és a magyar külpolitikai céloknak az Uj-Európa egyetemes céljaival hatsó gondolatoktól mentes összehangolására legalkalmasabb régi magyar diplomatának képességeit a magyar nép még kamatoztatni fogja. Sokan megkülönböztetett figyelemmel kísérték Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszternek a háborús gazdasági vonalvezetést minduntalan keresztező tényezőkkel szemben tanusított csendes és szívós küzdelmét. És még többen ismertük a háború utáni átmenetgazdasági és békegazdaságpolitikai műveletek előörsének tekinthető Jurcsek-féle termeléspolitikai tervet, amelynek kiszélesítésétől és továbbfejlesztésétől még sokat várunk.

Az Uj-Európáért és benne az Uj-Magyarországért az első harcvonalban küzdő honvédeinkre, a hősi világnézettel telített magyar nemzetiszocialisták rajongó szeretettel, elismeréssel, csodálattal és azzal a hittel tekintettek, hogy a világnézeti háború véres magasiskolájából hazatérő honvédeknek az élet minden vonatkozásában meghatározó szerepük lesz.

A magyar nemzetiszocialisták az elmult évben is a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, szállítási, állami, községi üzemekben és a különböző hivatalokban a katonai és háborús gazdasági feladatokat példaadó céltudatossággal, lelkesedéssel, hivatástudattal és nagy önfegyelmezettséggel szolgálták.

A nagy egyetemes célokhoz elkésve igazodó közellátásunk nehézségeiben a magyar nemzetiszocialisták a legfegyelmezettebben viselkedtek és mindent elkövettek a közellátás nehézségeit ellenséges célok szolgálatára fordító zsidó és zsidóbarát suttogó hírverők fertőző hatásának kiküszöbölésére.

Az Uj-Európával természetesen ellenszenvező egymillió zsidó és kisszámú, de annál hangosabb és befolyásosabb zsidóbarát közvéleményferőző lelki kártevései ellen minden vonatkozásban és elsősorban a magyar nemzetiszocialisták küzdöttek és ez a küzdelmük, a zsidóknak az egész Európából kimagasló arányszámuk folytán, európai jelentőségű volt.

A Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség a magyar országgyűlés képviselőházában is minden alkalmat felhasznált az egyetemes európaival összeforrott magyar katonai és háborús gazdasági célok öntudatosítására és a belpolitikai vonalvezetésnek a nemzetiszocialista koreszme igényei szerinti szenvedélymentes, tárgyilagos felülvizsgálására.

A hazai nem magyar népcsoportokkal és közöttük elsősorban a német népcsoporttal való együttmunkálkodás légkörét tisztította a nagyzási téveszmés külön elgondolások átmeneti hatásától szerencsésen megszabadult minden magyar nemzetiszocialista.

A háború napi eseményei, hírei és különösen a koreszmét képviselő európai államférfiak megnyilatkozásai a magyar nemzetiszocialisták látókörét állandóan bővítették, mind szélesebb európai összefüggések felismerésére késztették és kiváló alkalmat nyujtottak az Uj-Európa sokrétű igényeivel össze nem egyeztethető álnemzetiszocialista különelgondolások átmeneti hatásától való teljes megszabadulásra.

Az európai egyetemes célokat is megértő és nemzetiszocialista világnézetileg salakmentesült magyar nemzetiszocialisták számára a Magyarság adta meg az adott viszonyok között lehetséges napi tájékoztatást. A magyar nép Uj-Európában elhelyezkedését szolgáló Magyarság nehéz és felelősségteljes ezévi munkájában a termékeny nemzetiszocialista világnézeti vitát nélkülözte, mert ezen a téren még nemes versenytárs nélkül áll. Éppen ezért egyes nagyhangú álnemzetiszocialistáknak elvi kapkodását és csak a személyeskedésig, vagy folytonos bírósági tárgyaláshalasztásokig terjedő politikai taktikázását fölényes nyugalommal vettük tudomásul.

A magyar nemzetiszocialista mozgalomnak két év előtt még egységes pártkeretét már az 1941-ik évben a nagyzási téveszme szúja rágta át, az elmult évben pedig egy télvégi és egy nyárközepi nagy recsegés-ropogás közben az egykor egységes pártkeret meg is üresedett, mert a legtekintélyesebb és magukat nyiltan minden áldozatnak régóta kitett magyar nemzetiszocialista vezetők kivétel nélkül megszabadultak a szúette pártkerettől és tragikus sorsukra hagyták azt az egyre gyérülő tábort, amelyet a nagyzási téveszme a szánalmas bukás felé hajszol.

Vígasztaló körülmény az, hogy a magyar nemzetiszocialista mozgalom régi élharcosainak tekintélyes része az 1941. év őszén felújított pártkeretet az elmult évben csendesen, dobverés, blöffszervezés, fáraószertartás nélkül annyira kiépítette, hogy a nagyzási téveszme hatása alól sorjábasn felszabaduló nemzetiszocialisták számára az időtálló pártkeret készen áll és benne újra a magyar nemzetiszocializmus komoly világnézeti élete folyik.

Közben a régi rendszer hibát mindinkább felismerők és ennek a felismerésnek következtetéseit levonók tábora is jelentékeny mértékben bővült ki és a régi nemzetiszocialista élharcosok pártszervezetével tanusított parlamenti együttműködésük arra a reményre jogosít, hogy a nagy építőkorszak előkészítésében szervezetileg is közös nevezőre jutva fognak résztvenni. Az együttműködés légkörének szervezeti továbbfejlesztésétől lehet remélni a koreszme néhány közismert és ma még pártokon kívülálló, de mindenesetre nélkülözhetetlen képviselőjének a magyar nép jövőjét szolgáló értékesítését is. Az 1943-ik évhez a megsemmisítő katonai győzelemmel együtt ezt a reményt is fűzhetjük.

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE