Az amerikai tábor után megismertük a francia hadifogság nyomorúságait. Hálát adok az Istennek, hogy olyan iskolába járhattam, ahol nyelveket kellett tanulnom.

Ennek köszönhetem, hogy a ketrecparancsnok (eleinte a szabadban, földön fekve, drótkerítés volt a ketrec határa) felhasznált írnoknak, ha kellett tolmácsnak is.

Egy alkalommal, úgy nyár végén, megbíztak az egyik „ketrec” emberei névsorának összeírásával… Egyszer csak észrevettem egy kis emberkét, aki nagyon ismerősnek tűnt.

Kiderült, ő az a Pál Sándor tüzér, aki a korábbi harcokban alakulatunknál súlyosan megsérült és kórházba került. Isten segítségével meggyógyult. Igaz örömünkre vált a találkozás.

Galántai Emil – Budapest
HH 1994/4.