Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

Megosztás:

Nincs annál szórakoztatóbb, mint amikor a balliberálisok azzal szembesülnek, hogy a való világ jelenségei ellentmondanak az ideológiai dogmáiknak.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2016. szeptember 19-én elfogadott határozatának 14. pontja szerint „a diverzitás (faji-etnikai változatosság) minden társadalmat gazdagít, és hozzájárul a társadalmi kohézióhoz”. A Föld pedig lapos. Érthető persze, hogy az ENSZ tagállamainak többségét alkotó harmadik világbeli „sz…rfészkek” (Trump dixit) mindenáron meg akarják könnyíteni állampolgáraik kivándorlását a nyugati országokba. Egyrészt mert népességeik exportálásával az a nem is nagyon titkolt céljuk, hogy egyfajta történelmi revánsként meghódítsák egykori leigázóikat a „női hasak által” (Huari Bumedien, ENSZ Közgyűlése, 1976). Másrészt mert jelentős bevételre számíthatnak a Nyugatot megszálló gyarmatosaik hazautalásaiból. Megkönnyíti a dolgukat, hogy a nyugati országok áruló-kollaboráns vezetői a jelek szerint egyáltalán nem szándékoznak megőrizni népeik eredeti faji-genetikai örökségét, és tárt karokkal fogadják az új honfoglalókat, nehogy „rasszistának” tűnjenek a fehérellenes média szemében.

Paul Gottfried amerikai konzervatív gondolkodó (mellesleg az Alt-Right egyik mentora) azzal érvel, hogy a szüntelen diverzitáspropaganda és a tolakodó politikai korrektség átalakította a nyugati, különösen a protestáns társadalom vallási öntudatát. Az „igazi” kereszténységnek csupán az áldozatok iránt érzékenységet mutató vallásként való felfogása megteremtette az átfogó társadalommérnökség alapfeltételét. Gottfried a huszadik század végi liberális kereszténységet egyfajta bűntudat-politika kezdeményezőjének tartja, amely a metafizikai bűntudatot megalázkodássá és szégyenkezéssé változtatta a faji, kulturális és életmódbeli kisebbségekkel azonosított „szenvedő igazhoz” fűződő kapcsolatában.

Eléggé el nem ítélhető módon az európai elitek nyomására, amelyek szervilis buzgalmat tanúsítanak az USA-ból importált eszmék és magatartások adoptálása érdekében, az európai népek is elkezdték magukévá tenni az amerikai liberális protes­tantizmus által a demokrácia lényegének tekintett faji sokszínűség hangsúlyozásából származó multikulturalizmust. Annak ellenére is, hogy minél több „kultúra” (rassz és etnikum) osztozik ugyanazon az élettéren, annál konfliktusosabb a közös életük, és annál több súrlódásra kell számítani közöttük a társadalmi érintkezéseik során.

Axiómaként meghatározva: kulturális (faji és etnikai) sokszínűség + közeli szomszédság = kultúrharc és faji-etnikai polgárháború. Mindezt egyre több tudományos referencia is alátámasztja. Márpedig nincs annál szórakoztatóbb, mint amikor a balliberálisok azzal szembesülnek, hogy a való világ jelenségei ellentmondanak az ideológiai dogmáiknak. Elvégre semmi sem hízeleg jobban a libtardált egónak és gondosan sminkelt hiedelmének, mint hogy a tudomány az ő oldalán áll. Az alábbi referenciaválogatás ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.

Egy három évtizedes (1979–2009) kutatási időszak eredményeit összegző dán tanulmány szerint a társadalmi bizalmat negatívan befolyásolja az etnikai sokszínűség. (Peter Thiested Dinesen, Trust in a Time of Increasing Diversity: On the Relationship between Ethnic Heterogeneity and Social Trust in Denmark from 1979 until Today, Scandinavian Political Studies, 2012. december) Hosszú távon az európai régiókban a bevándorlás növekedése összefügg a társadalmi bizalom csökkenésével. (Conrad Ziller, Ethnic Diversity, Economic and Cultural Contexts, and Social Trust: Cross-Sectional and Longitudinal Evidence from European Regions, 2002-2010, Social Forces, 2015. március) Svájcban a különböző etnikumok közötti társadalmi béke nem az integrált együttélésüknek köszönhető, hanem az erős földrajzi és politikai határoknak, amelyek elválasztják őket egymástól, autonómiát biztosítva számukra. „A volt Jugoszlávia területének hasonló elemzése azt mutatja, hogy a széles körű etnikai erőszak idején a létező politikai határok nem estek egybe a különböző etnikumok határaival, a béke viszont azokon a területeken maradt fenn, ahol az etnikai és politikai határok fedték egymást.” (Alex Ru­therford et al, Good Fences: The Importance of Setting Boundaries for Peaceful Coexistence, plos.org, 2014. május 21.)

Az etnikai sokszínűség akadályozza az etnikumok és tagjaik közötti együttműködést egyéni és csoport szinten egyaránt. (Ozan Aksoy, Effects of Heterogeneity and Homophily on Cooperation, Social Psychology Quarterly, 2015. november) Egy amerikai adatokat feldolgozó tanulmány negatív kapcsolatot talált az etnikai polarizáció és a társadalmi bizalom között. (Oguzhan C. Dincer, Ethnic Diversity and Trust, Contemporary Economic Policy, 2011. április) Egy ausztráliai tanulmány szerint az etnikai változatosság csökkenti a társadalmi összetartozást, és növeli a közterek elkerülésében, a társadalmi kapcsolatoktól való tartózkodásban, a szomszédság kedvezőtlen értékelésében megnyilvánuló ún. hunkeringjelenséget. (Rebecca Wickes et el, Ethnic Diversity and Its Impact on Community Social Cohesion and Neighborly Exchange, Journal of Urban Affairs, 2014. február) „Ez a tanulmány nemcsak azt mutatja ki, hogy az empirikusan jól megalapozott negatív kapcsolat a lakóhelyi sokszínűség és szomszédsági bizalom között Németország esetére is érvényes, hanem a létező kutatásokon túllépve tapasztalati bizonyítékot szolgáltat az etnikai sokszínűség negatív természetére nézve.” (Ruud Koopmans, Ethnic diversity, trust, and the mediating role of positive and negative interethnic contact: A pri­ming experiment, Social Science Research, 2014. szeptember)

Az angol iskolák etnikai változatossága csökkenti az azonos korosztályhoz tartozó tanulók egymás iránti bizalmát, és nem teszi befogadóbbá a fehér diákokat bevándorló kortársaikkal szemben. (Jan Germen Janmaat, School ethnic diversity and White students’ civic attitudes in England, Social Science Research, 2015. január) Koppenhágai adatok alapján kiderült, hogy a bennszülött dán tanulók szabályszerűen elmenekülnek az állami iskolákból magániskolákba, amint bevándorló iskolatársaik koncentrációja megközelíti a 35 százalékot. (Beatrice Schindler Rangvid, School Choice: Universal Vouchers and Native Flight from Local Schools, European Sociological Review, 2010/3.)

Sötét jövőkép...

A társadalmi pluralizmus (etnikai, vallási és faji különbözőségek) növekedése összefügg a kollektív erőszak kockázatának növekedésével. (Rudolph J. Rummel, Is Collective Violence Correlated with Social Pluralism?, Journal of Peace Research, 1997. május) „Az etnikai nepotizmus az a közös interkulturális háttértényező, amely az etnikai konfliktusok tartósságát táplálja a világon, amíg csak etnikailag megosztott társadalmak vannak.” (Tatu Vanhanen, Ethnic Nepotism as a Cross-Cultural Background Factor of Ethnic Conflicts, Open Journal of Political Science, 2014. július) J. P. Rushton genetikai hasonlóságról szóló elmélete (GST) – amely szerint az emberek azokat részesítik előnyben, akikben genetikai hasonlóságot észlelnek – segít megmagyarázni, hogy az egymással szoros közelségben élő különböző etnikumok miért szaporítják az etnikai konfliktusok számát, és miért fokozzák az etnikai nepotizmust, vagyis miért részesítik előnyben sajátjaikat az idegenekkel szemben. (Salter & Halper­ding, J.P. Rushton’s theory of ethnic nepotism, Personality and Individual Differences, 2013. július)

Egy orosz–amerikai tudományos elemzés szerint a jelenlegi népesség genetikai változatossága jelentős mértékben hozzájárult mind az általános, mind az etnikai konfliktusok gyakoriságához, előfordulásához és kezdetéhez a társadalomban az utolsó fél évszázad folyamán. Ráadásul a genetikai változatosság alapján nagy valószínűséggel megjósolható a társadalmi nyugtalanság intenzitása és a csoportokon belüli viszálykodás előfordulása is. (Arbatli, Ashraf & Galor, The Nature of Conflict, NBER, 2015. április) A Michigani Állami Egyetem szociológusai társadalomtudományi adatokon alapuló komputermodellezéssel arra az (egyáltalán nem meglepő) eredményre jutottak, hogy vegyes etnikumú lakókörnyezet és társadalmi kohézió együtt nem létezhet, vagyis etnikailag minél színesebb egy lakónegyed, társadalmilag annál kevésbé összetartó – és vice versa. Ennek megváltoztatására irányuló minden politikai próbálkozás tehát eleve vesztett ügy, az emberek ugyanis szokás szerint olyanokkal tartanak fenn kapcsolatokat, akik fajilag, vallásilag, társadalmi státuszukat tekintve közel állnak hozzájuk. (Study Asks: Is a „Better World” Possible?, msutoday.msu, 2013. november 18.) Egy amerikai adatokra is támaszkodó brit tanulmány szerint adott lakókörnyezetben a különböző etnikumok egymáshoz viszonyított számaránya és genetikai távolsága nagymértékben befolyásolja társadalmi integrációjuk és egymás mellett élésük sikerességét.

Megfigyelhető ugyanakkor, hogy azok a kisebbségi csoportok, amelyek elértek egy bizonyos „kritikus tömeget”, és amelyek kulturálisan távol állnak a többségi kultúrától, elkezdenek különválni a többségtől (önszegregáció), együttműködőbb helyett megosztottabbá téve a társadalmat. (Advani & Reich, Melting pot or salad bowl: the formation of heterogeneous communities, ifs.org.uk, 2015. október) Amerikai internetes társkeresők párválasztási preferenciái nyilvánvalóvá teszik, hogy legkevésbé a fehérek nyitottak a más rasszúakkal való kapcsolatra, és hogy – a feketéktől eltérően – az ázsiaiak és a spanyol ajkúak is a fehérekéhez hasonló faji kirekesztési mintákat tanúsítanak. A kutatási eredmények implicite azt is bebizonyítják, hogy a négerekkel való randizást nemcsak a fehérek tartják társadalmilag degradálónak, hanem az ázsiaiak és a latinók is. (Belinda Robnett, Patterns of Racial-Ethnic Exclusion by Internet Daters, Social Forces, 2011. március)

Amerikában egyre inkább a faji, etnikai és kulturális identitás válik a politikai választás legfőbb mozgatórugójává, vagyis ahogy nő a faji-etnikai változatosság, úgy válik a politika egyre inkább törzsi jellegűvé. Ennek egyik megnyilvánulásaként a fehér adófizetők azért ellenzik a szociális segélyezést, mert úgy vélik, hogy „az adókkal arra kényszerítik őket, hogy olyasmiért fizessenek a feketék javára, amit sokan közülük nem engedhetnének meg a saját családjuknak”. (Racial Identity, and Its Hostilities, Are on the Rise in American Politics, nytimes.com, 2016. január 5.) Hollandiai középiskolások körében végzett felmérések kimutatják, hogy a fiatalok sokkal inkább az azonos rasszúak közül választanak maguknak barátokat, mintsem más rasszokhoz tartozók közül, és ez a tendencia egyaránt jellemzi az őshonosokat és a bevándorlókat. (Anke Munniksma et al, The Impact of Adolescents’ Classroom and Neighborhood Ethnic Diversity on Same- and Cross-Ethnic Friendships Within Classrooms, Journal of Research on Adolescence, 2017. március)

A globalizáció és az internet növeli az emberi sokszínűség közelségét, következésképpen az emberek közötti ellenségességet is. A tudósok a „környezet tönkretétele” (environmental spoiling) névvel illetik a jelenséget, lényegében arra utalva, hogy minél közelebb kerülnek egymáshoz a különböző faji-etnikai csoportok, annál nehezebbé válik elkerülniük egymás irritáló szokásainak a nyilvánvalóságát. A közelség szembetűnővé teszi a különbözőségeket. Nem csoda, hogy általában annál jobban szeretjük az idegeneket, minél kevesebbet tudunk róluk, amint azt Michael Norton, a Harvard Egyetem pszichológusa egyik 2007-ben készült tanulmányában empirikusan is bizonyította. (How tech created a global village – and puts us at each other’s throats, bostonglobe.com, 2017. április 21.)

Összefoglalva: a kulturális és faji-etnikai tarkaság több erőszakot, összetűzést és széthúzást, kevesebb jólétet, bizalmat és összetartást eredményez. A bevándorlás összes káros következménye megjósolható volt, utólag pedig tudományosan bizonyított, tehát minden fehérellenes erőszakos cselekmény úgy tekinthető, mintha maguk az uralkodó klikk tagjai követték volna el azokat. A meggyilkolt európai fehérek vére az ő kezükhöz tapad, a megerőszakolt európai fehér nők könnye az ő lelkükön szárad. Történelmileg mit érdemelnek azok a vezetők, akik ilyen nyíltan elárulják a saját fajtájukat? Erre a költői kérdésre az olvasók képzeletére bízom a választ.

Gazdag István - Demokrata.hu

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

      

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE