A nemzetközi programok eredményei arról árulkodnak, az amerikaiak értelmi teljesítménye elmarad más országok polgáraihoz képest.

A felnőttkompetenciák és élettapasztalatok (írni-olvasni tudás, számolókészség, problémamegoldás technológiailag fejlett környezetben, iskolázottság, foglalkoztatási előélet, egészségi állapot, közérzet, állampolgári elkötelezettség a 16–65 éves korosztályban) széles körű tanulmányozására szolgáló nemzetközi program (PIAAC) eredményei arról árulkodnak, hogy az amerikaiak teljesítménye elmarad más országok polgáraihoz képest. Noha az USA lakossága alig egynegyede Kínáénak, az amerikaiak csaknem ugyanannyit költenek videojátékokra, mint a kínaiak. Logikusnak tűnne, hogy mivel az amerikaiak évente több tízmilliárd dollárt fordítanak erre a célra, technológiailag bizonyára spílerek. A PIAAC-tanulmány szerint szó sincs erről. Az átlag amerikai a legegyszerűbb technológiai alkalmazások végrehajtása (pl. e-mail-használat, online vásárlás, egy számítógépes fájl elnevezése, egy szöveges üzenet elküldése stb.) tekintetében az utolsó helyen tanyázik. De nemcsak a napi technológiai feladatok teljesítésében buknak meg, hanem számolásban és írás-olvasás készségben is. Hiába költ az USA többet oktatásra, mint bármelyik másik ország a világon, az amerikai diákok továbbra is csak riválisaik nyomában kullognak a nemzetközi színvonalteszteken. (Gra­duates in the US Look Like Other Countries’ High School Dropouts, thefreethoughtproject.com, 2016. március 11.)

A „világ vezető demokráciájában” egyébként is régi hagyománya van az intellektualizmusellenességnek, amelynek szellemében a tudományos és valós tényeket szívesen helyettesítik „alternatív tényekkel” és véleményekkel, a tudományt, a művészeteket és a humán tárgyakat pedig egyre inkább elutasítják a szórakoztatás, az önelégültség, a tudatlanság és a szándékos együgyűség javára. Mindezt egyebek mellett az alábbi tények is bizonyítják. A Világgazdasági Fórum az 52. helyre sorolja az USA-t 139 ország között az egyetemein folyó matematika- és tudományos oktatás minősége alapján. Az amerikai főiskolai oktatók 13 százaléka a kreacionizmus vagy az „intelligens tervezés” nyílt szószólója. Csaknem minden ötödik amerikai még mindig azt hiszi, hogy a Nap kering a Föld körül. Az elemi iskolai biológiatanárok negyede úgy véli, hogy az emberek és a dinoszauruszok egyidejűleg éltek a Földön. A 44 éven aluli amerikaiak 40 százaléka egyetlen könyvet sem olvasott el az év folyamán, és azoknak a 17 éveseknek az aránya, akik semmit sem olvastak, 1984 és 2004 között megduplázódott. (Ray Williams, Anti-Intellectu­alism and the „Dumbing Down” of America, psychologytoday.com, 2014. július 7.) Az amerikaiak 42 százaléka azt gondolja, hogy Isten teremtette az emberi lényeket a jelenlegi formájukban kevesebb mint tízezer évvel ezelőtt, a 31 százalékuk pedig az „intelligens tervezés” híve, amely valójában nem más, mint a biblikus teremtéstörténet modernizált változata. (In U.S., 42% Believe Creationist View of Human Origins, gallup.com, 2014. június 2.) Az amerikai oktatásügyi minisztérium egyik 2013. évi tanulmánya szerint az amerikai középiskolás végzősök 19 százaléka nem tud olvasni, minden ötödik felnőtt olvasástudása pedig az ötödik elemi iskolás szint alatt van. (Joachim Hagopian, The Dumbing Down of America – By Design, globalresearch.ca, 2014. augusztus 14.) A diákok nemzetközi teljesítménymérő programjának (PISA) 2012. évi tesztje szintén azt mutatja, hogy az amerikai tinédzserek matematikában, olvasásban és a tudományos tantárgyakban átlagos vagy átlag alatti eredményeket produkálnak a vizsgált 65 ország mezőnyében, amelyben egyébként messze a kínaiak teljesítenek a legjobban. (American Students Fall in International Academic Tests, Chinese Lead the Pack, usnews.com, 2013. december 3.)

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elemzése szerint a 16–19 éves angol fiatalok a leggyöngébbek az írás-olvasás tudásban a 23 fejlett ország közül, és az utolsó előtti helyen állnak a számolókészség tekintetében. A 2012-es adatokon alapuló jelentés megállapítja, hogy Angliának inkább az alapoktatásra kellene több pénzt költenie ahelyett, hogy az egyetemre való bekerülés lehetőségét igyekszik tágítani. (England’s youth „worst at literacy & basic math” in developed world – report, rt.com, 2016. január 29.) Nem ártana azonban a WC-használat oktatására is gondot fordítania. Az egyik technológiai és innovációs oktatást nyújtó skót egyetem „multikulturális népességű” diákjai ugyanis – kétségtelenül fejlett innovációs készséget tanúsítva – a zuhanyzókat és a szemeteskosarakat használják a nagydolguk elvégzésére. (University blames foreign students for pooing in showers and dustbins, telegraph.co.uk, 2017. június 12.) A legutóbbi PISA-felméréseken alapuló OECD-jelentés megállapítja, hogy Svédországban a középiskolai diákok több mint egyharmada még a legalapvetőbb oktatási követelményeknek sem képes megfelelni, és bármiféle vizsgát letenni. A jelentés szerint az országban 2000 óta „drámai mértékben nőtt a rossz tanulók aránya minden tantárgyban”, és ezzel listavezető lett az OECD-országok között a rossz tanulók számának a növekedését illetően. (Var tredje svensk elev klarar inte OECD:s baskrav, laramastidning.se, 2016. február 10.)

Az iskolai eredmények brutális romlása közvetlen kapcsolatban áll a színes bőrű bevándorlók inváziójával, akik az utóbbi két évtizedben elárasztották a fehér országokat. A nyilvánvaló ok-okozati összefüggés ellenére azonban a politikai korrektségtől megfertőzött hatóságok teljesen figyelmen kívül hagyják a probléma gyökerét, mintha egy átlag 75 IQ-jú harmadik világbeli bevándorló hirtelen egy átlag 100 IQ-jú európaivá változna, amint európai földre tette a lábát. Teljesen világos a Nagy Testvér célja: minél több könnyen manipulálható, elkorcsosodott és félanalfabéta nomád. Jó úton halad a Kalergi-terv a megvalósulás felé: a fehér embertípus elkorcsosítása keveredés által, hogy lerontsák képességeit, és ezáltal könnyebben alávessék a globális diktatúrának. Nem az ország alkotja ugyanis a népet, hanem a nép alkotja az országot. Márpedig, ahogyan azt Bernard Lugan, a neves francia afrikanista frappánsan megfogalmazta, „az afrikaiak nem egyszerűen sötétebb bőrű európaiak”. Amint az előbbi példák is mutatják.