Kövess minket: TELEGRAMVKONTAKTE

Megosztás:

Mint ismert, hagyományosan május utolsó vasárnapján tartják a Hősök napját, ezért a Légió Hungária is megemlékezett a mindenkori magyar hősökről, mégpedig egy dégi emlékműnél.

Portálunk megtudta, amikor a szervezői munkálatok elkezdődtek, még úgy nézett ki, csupán zárt körben tudják megtartani a korlátozások miatt. Pár nappal az ünnepség előtt világossá vált, ezt megtehetnék nyilvánosan meghirdetve is, ám úgy döntöttek, már nem változtatnak az eredeti terven. A rendezvény egyik szervezőjét, a Légió Hungária vezetőségi tagját kérdeztük nem is annyira magáról a gyakorlati dolgokról, hanem a Hősök napja eszmei hátteréről.

- Annak ellenére, hogy a Hősök napjának eredete az I. világháborúig nyúlik vissza, sajnos nem beszélhetünk egy közismert emléknapról. A kommunizmus és a liberális demokrácia értelemszerűen nem olyan világnézeti közegek, melyek kedveznek egy ilyen szellemiségű napnak, tehát nem kell meglepődnünk azon, hogy nincs a helyén kezelve. A szélsőjobboldalon természetesen jelen volt, de egyáltalán nem egy hangsúlyos, központi eseményként. Ezen kívánunk változtatni. Látszólag ezzel ellentmondásban van, hogy nem hirdettük meg nyilvánosan az idei eseményt, de ez egyrészt annak köszönhető, hogy amikor nekiláttunk a szervezésnek, még totális rendezvénytilalom volt életben, másrészt azt tapasztaljuk, hogy azok a megemlékezések a legméltóságteljesebbek, amiket nem teszünk nyílttá. Ha felépült egy olyan kultusz az esemény köré, mint a Becsület Napja esetében, akkor talán változtatunk ezen a gyakorlaton. Ott azért a döntő többség érzi, hogy ott van-e a helye. Akik mégsem, azokat nem engedjük be. A résztvevők létszáma nem lehet szempont, a minőséggel szemben, de igazából ilyen tekintetben sincs okunk panaszra, ez a felvételekből is egyértelműen kiderül – fogalmazott Incze Béla.

Mint mondja, a modern ember borzasztóan eltávolodott attól a szellemiségtől, amit hősiességnek nevezünk. Olyannyira, hogy megfogalmazni is nehéz számára, mit is ért alatta. Szerencsére ez a mi közegünkre nem jellemző, de finomhangolásra mindig szükség van. Olyan időket élünk, amikor kevés lehetőség adatik meg arra, hogy valakinek megnyíljon a Hősök Csarnoka, tehát főleg múltbéli példákra kell hagyatkozni. Ha képesek vagyunk arra, hogy megidézzük elődeink szellemét, akkor ők időn és téren átnyúlva megmutatják a helyes utat. A Hősök napjának tulajdonképpen egyfajta rítusnak kell lennie, amikor ez megtörténik.

- Közösségünk számára ez az egyik legfontosabb fogalom. A hősiesség egy olyan jelenség, ami túlmutat mindenen, ami emberi. Nincs logikus magyarázat arra, hogy - kimeneteltől függetlenül - valaki például egy eszmét annyira tiszteljen, hogy akár az életét is hajlandó feláldozni érte. Mondhatjuk, hogy mindez annyira tiszteletreméltó, hogy kötelességünk kultuszt építeni köré – válaszolt arra a kérdésünkre, mit is jelent a szervezetük által sokszor hangoztatott hőskultusz.

Arról is érdeklődtünk, hogy látja, a hősök tisztelete egyfajta folyamatos süllyedésnek van kitéve, avagy vannak jobb, illetve rosszabb korszakok is e tekintetben.

- A történelmünk bármely fejezetét is vizsgáljuk, valóban azt látjuk, hogy a magyarság mindig rendelkezett egy olyan réteggel, amely nem félt hőssé válni. Magyarként értelemszerűen hízelgőek is Victor Hugo szavai, de azt is meg kell jegyezzük, hogy ilyen téren nem vagyunk egyedülállóak. Ennek a kimondásával véletlenül sem csorbítom saját érdemeinket, mindössze szembemegyek egy hamis kiválasztottság-tudattal, ami sajnos szintén jellemző a magyarságra. Az, hogy a hősök nemzete vagyunk, nem egy örökös cím, és nem is kizárólagos. Ezért tenni kell, és tisztelni azokat, akik hozzánk hasonlóan "megcselekedik, amit megkövetel a haza" – mutatott rá.

- Fentebb úgy fogalmaztam, hogy kimeneteltől függetlenül érvényes lehet a hősiesség fogalma. Tehát nem csak az élet szó szerinti feláldozása révén, viszont arra oda kell figyelni, hogy ne adjuk olcsón ezt a jelzőt. Persze a Gondviselés lesz, ami utunk végén megmér mindannyiunkat, de ettől még lehetünk fukarok, mielőtt a fél világot hőssé avatnánk – reflektált arra a kérdésünkre, vajon kiterjeszthetjük-e a hősiesség fogalmát nem csak a hősi halálra, de a hősi életre is.