Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

Az elmúlt hétvége, mint minden év februárjában, természetesen a Betyársereg számára is a Budai Vár védőire való emlékezés jegyében telt. Az első program, melyet immár több éve szerveznek a Légió Hungária tagjai, a mécsesgyújtás volt, ami arról szól, hogy az ostromgyűrűből egykoron kitörő katonák útvonalát mécsesekkel világítják ki a résztvevők.

A rendezvényre minden korábbinál többen látogattak ki, és ismét igazán méltó módon sikerült emléket állítani az elesett hősöknek. A megemlékezőkre és a hosszú-hosszú sorokban, több utcában elhelyezett mécsesekre a járókelők, vagy azok, akik az eseményeket az internetről követték, is szemlátomást nagy érdeklődéssel, jellemzően pozitívan reagáltak.

A szombat viszont már nem indult ilyen simán, mivel néhány nappal korábban a délutánra tervezett, Városmajorban tartandó megemlékezést a rendőrség és a bíróság nem engedélyezte. Azonban, mint alább részletesen is olvasható lesz, végül ismét „győzött az igazság”: a hatóságok, pitiáner gáncsoskodásukkal épp az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak. Mondhatni: ha semmit se csinálnak, még akkor is sokkal jobban jártak volna. Ugyanis, ha nem igyekeztek volna mindenáron akadályt gördíteni az elé, hogy tisztességes, normális, dolgozó magyar állampolgárok megemlékezhessenek Magyarország katonahőseiről, Budapest védőiről, mindössze annyi történt volna, hogy – a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan –, a vár alatti, nem túl frekventált parkban lezajlott volna egy rövid, méltóságteljes megemlékezés, ami gyakorlatilag a résztvevőkön kívül senkit nem is érintett volna komolyabban.

Ezzel szemben a hatóságok „izomból” beleálltak a megemlékezni szándékozókba, amivel olyan öngól-szériát rúgtak maguknak, hogy az még a műfaj jelenlegi sztárjának, Márki-Zay Péternek is becsületére vált volna. Kezdték ugye azzal, hogy betiltották a megemlékezést, amivel gyakorlatilag meg is előlegezték maguknak a különböző problémák egész sorát. Ezután az Antifa néven ismert, nemzetközi terrorszervezet hazai sejtjének viszont engedélyezték, hogy törvényes keretek közt megzavarhassa azt a megemlékezést – amelyet egyébként már betiltottak, ami önmagában is felháborító és röhejes. (Az persze jó kérdés, hogy egyáltalán miért kell engedélyezni egy olyan tüntetést, aminek nyilvánvalóan az egyetlen célja, hogy megzavarjon egy másik, korábban bejelentett kegyeleti megemlékezést?)

Azonban az igazi bakiparádé a rendőrség részéről még csak ezután vette kezdetét. A betiltott rendezvény egyik szervezője, Incze Béla, a Légió Hungária vezetőségi tagja, sajtótájékoztatót jelentett be szombat délutánra a Kapisztrán térre, ami szintén minden bonyodalom nélkül lezajlott volna, ha a rendőrség igen előrelátó illetékesei megint közbe nem lépnek. Ugyanis, valószínűleg újfent egy bölcs gondolattól vezérelve, engedélyezték az Antifa terrorszervezet tagjainak, hogy önkényesen áthelyezzék az eredetileg a Városmajorhoz bejelentett rendezvényüket a Kapisztrán térre, pont a sajtótájékoztató idejére. Ezzel a lépéssel a nagy tudású rendőrségi szakemberek élből gondoskodtak róla, hogy a helyszínre vezényelt kollégáiknak ne legyen túl nyugodt a szombat délutánjuk. A téren ugyanis rövid időn belül, jelentős számban jelentek meg olyan személyek, csoportok, akik a sajtótájékoztatót szerették volna meghallgatni, illetve mécsesek elhelyezésével, főhajtással tisztelegni az elesett hősök előtt, vagy már a később, a közelből induló túrára készültek. Természetesen az egyre növekvő létszámú jelenlévőkben, akik a sajtótájékoztató miatt, illetve kegyeleti megemlékezés céljából érkeztek a helyszínre, megbotránkozást, megdöbbenést és felháborodást keltett, hogy a rendőrség – amely egyébként korábban számtalanszor tanúbizonyságát tette már annak, milyen kreatívan, akár a józan ész és a törvényesség határáig elmenően is, képes megindokolni, miért nem lehet egy adott rendezvényt, adott helyen és időben megtartani – asszisztálása mellett, az Antifa tagjai úgy gondolták, hogy felrúgva a korábbi bejelentésüket, átvonulnak egy másik helyszínre. Persze ismét egyetlen céllal, hogy mások korábban bejelentett rendezvényét megzavarják. Mindebből természetesen percek alatt komoly feszültség alakult ki, rendőrsorfal tudta csak megakadályozni, hogy a sajtótájékoztatóra, illetve megemlékezni érkezők, a megriadt rágcsálókhoz hasonlóan egy falnál meglapuló, lepedők és rendőrök mögé rejtőző rendzavarók irányában kifejezzék nemtetszésüket, amiért azok erőtlen bekiabálásukkal és zajongásukkal igyekeztek megzavarni, provokálni őket.

Miután a sajtótájékoztató véget ért, a rendőrség bemondásra „lezárt területté” nyilvánította a teret, ezzel megakadályozva, hogy az emberek szabadon elhagyják azt, és – újabb zseniális húzás! – mindenkit a Mátyás-templom felé tereltek, aminek következtében a ragyogó időben több ezer turista, tátott szájjal bámulhatta meg az addigra körülbelül két-háromszáz fősre duzzadt társaság átvonulását a legfrekventáltabb utcákon és tereken. Hogy még komikusabb legyen a helyzet, mindezt akkor sikerült összehoznia a szakmai magaslatokat döngető műveletirányító rendőröknek, amikor Orbán Viktor épp a Várkert Bazárban tartotta évértékelőjét… (Nem biztos, hogy azok a „kékek”, akiknek köszönhetően az események így alakultak, hétfőn kitüntetéssel vagy előléptetéssel indítják a hetet.)

Ezután az Antifa néhány tucatnyi, ránézésre nemhogy harc- de nagyrészt életképtelen tagja is, természetesen az elengedhetetlen rendőri kíséret mellett, elsomfordált a helyszínről, miközben a megemlékezők már a budai hegyekbe tartottak, ahol egy erdei katonasírnál rótták le tiszteletüket és kegyeletüket a kitörés hősi halottjai előtt.

Az elmúlt hetek eseményeit figyelembe véve, úgy fest, hogy a hazai kommunistáknak nagyon döcögősen indul a 2022-es esztendő, hiszen a Mi Hazánk által múlt hétvégén, Horthy Miklós kormányzó úr halálának évfordulója alkalmából tartott felvonulásra is csupán mintegy tíz fős „ellentüntetésre” futotta tőlük. Ennek, a meglehetősen szánalmas eseménynek a „fő szervezője” az, a leginkább egy lepukkadt indián törzsfőnökre emlékeztető, feltehetőleg hajléktalan személy volt, aki „ligetvédő”-ként vergődött korábban némi kétes hírnévre. Ő mellesleg komoly derültséget okozott a Facebook közönsége számára, miután a nemzeti párt felvonulásának kezdete előtt körülbelül fél órával még ákombákom írással kérte egy posztban, hogy valaki legyen kedves, és vigyen hangosítást, mert hogy nekik olyan nincs…

Egyébként lassan ideje volna, hogy a hazai „antifasiszták” is magukba szálljanak, és egy komoly önvizsgálatot tartsanak, számvetést készítsenek. Egyrészt arról, mi lehet annak az oka, hogy az általuk oly’ magasztosnak képzelt világnézetnek, érték(?)rendnek hazánkban gyakorlatilag nulla a népszerűsége? Valamint azon, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága olyan ideológiának, mozgalomnak Magyarországon, amely folyamatosan a népre, a többségre hivatkozik, azonban soha, semmiféle tömeget nem tud maga mögé állítani? Még úgy sem, hogy – a közösségi média kettős mércéjének köszönhetően – nem sújtja cenzúra, és fél Európából próbálja mozgósítani a hasonszőrűeket, de attól sem riad vissza, hogy szervezett bűnözői csoportokkal szövetkezzen, csakhogy egyszer-egyszer az egy-két tucatot meghaladó létszámot, és valamiféle erőt tudjon felmutatni. És leginkább abból kellene levonni következtetéseket, hogy sok év vergődés után sem került ki egy komolyan vehető, karizmatikus szervező, vezető a soraikból. Egyáltalán, hogyan lehetne a társadalom szélesebb köreiben népszerű egy ügy, melynek írástudatlan hajléktalanok és bűnözők a szószólói, vagy épp miért egy olyan valaki akar mindenáron egy erőszakos terrorszervezetet importálni hazánkba, akiből mindenfajta férfias, harcias, vezetői és szónoki képesség hiányzik, és egy üres pártiroda előtt sem tud elmondani egy normális beszédet, mert annyira remeg a keze, hogy fogni kell neki a mikrofont? Meg persze azon is el kéne őszintén gondolkozniuk, hogy az általuk „nácinak”, „fasisztának” tartott (valójában teljesen átlagos, normális, dolgozó, családját, hazáját szerető) emberek, miét mennek ki évről évre többen például a mécsesgyújtásra, miért tudnak sok százan összejönni, hogy megemlékezzenek a saját hőseikre, és miért indulnak ezres létszámban túrázók, hogy egy kőkemény, hatvan kilométeres éjszakai terepgyaloglással is próbára tegyék magukat, tisztelegjenek az elesettek emléke előtt? Miközben a kommunisták mindig, mindenhol legfeljebb maroknyian vannak, ha fejre állnak, akkor is. És ezek még csak a számbeli, mennyiségi kérdések. De ha a minőséget, életképességet, harcértéket is hozzávesszük, a különbséget már szabályosan zongorázni lehet.

A hétvége mérlege tehát egyértelműen a méltósággal megemlékezők javára billent, a hatóságoknak és az antifáknak pedig ismét csak arra futotta, hogy saját magukat leégessék.

A Betyársereg üzenete: Bajtársak! Találkozunk jövőre!

Dicsőség a Hősöknek! Vagyunk!

Forrás: Betyársereg

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE