Kövess minket -on és -en!

Közös kampányfotón szerepel Kunhalmi Ágnes MSZP-társelnökkel Sebes Emil, Budapest második világháborús ostromának a túlélője, aki közel a kilencvenhez is hagyományőrző találkozókra jár, és rendszeresen végigjárja a Kitörés Emléktúrát is.

A férfi épp hazafelé tartott, amikor a háza közelében kampányoló szocialista politikus – akit nem ismert fel – megszólította, ekkor készült a közös fotó, amit Sebes Emil megkérdezése nélkül használtak fel.

„Ma reggel Pestszentimrén kampányoltam, mert újra elindulok a választáson. Megható a támogatás, tudom, hogy együtt sikerülni fog ismét” – írta szerdai Facebook-bejegyzésében Kunhalmi. A csatolt képek egyikén az MSZP társelnöke Sebes Emillel szerepel együtt, a férfi Dicsőség a hősöknek! feliratú, a kitörés napi emléktúra emblémájával ellátott pólót visel, a baloldali politikus pedig mosolyogva mutatja neki a kampánykiadványát.

Az egyik kommentelő a bejegyzés alatt ironikusan meg is jegyezte: „Ágnes, ez jól sikerült, éppen a potenciális szavazó.”

A szocialista politikus egyébként szerdán Sebes Emilék háza közelében kampányolt, a férfi hazafelé menet találkozott Kunhalmival, akit nem ismert fel, de mivel egy mosolygó, csinos hölgy szólította meg, megállt egy kis időre, ekkor készült az ominózus fénykép.

Az, hogy Sebes Emil finoman fogalmazva sem szimpatizál a baloldallal, a Magyar Nemzet tavaly készített riportjából is kiderül. A most 89 éves Sebes Emil harminc évig repülőmérnök volt a Honvédelmi Minisztérium állományában, édesapja pedig Horthy Miklós Nemzeti Hadseregében volt repülős összekötő tiszt. Az egész falat beborító könyvespolcán több mint hatszáz könyvet őriz a második világháborúról, gyűjti ezeket. Nyolcvannyolc évesen is beöltözött második világháborús egyenruhákba, hagyományőrző találkozókra járt, sőt részt vesz harckocsis katonai bemutatókon, ahol pár évvel ezelőtt Erwin Rommel tábornok unokájával is találkozott, aki szintén hagyományőrző. De Sebes Emil rendszeresen végigjárta a hatvan kilométeres Kitörés Emléktúrát is, hisz mély nyomot hagyott benne az ostrom, amit az Attila úton és a Sziklakórházban vészelt át, és fiatal kora ellenére nem csak passzívan élt át egy légoltalmi óvóhelyen.

– Minket hazaszeretetre neveltek az iskolában, tizenhárom évesen pedig már minden vasárnap vittek leventekiképzésre. A szovjetek már elfoglalták a város nagy részét, amikor jött a leventeoktatónk, és közölte, hogy riadó van, ezért mindenki egyenruhában gyülekezzen a tornateremben – emlékezett vissza.

Az ostrom alatt a budai Vár alatti Attila úton laktak, 1945 januárjában a Várnegyedbe visszaszorult német–magyar alakulatoknak szinte minden élelmük, lőszerük és benzinük elfogyott. Mindenki kapott egy nagy akkumulátoros lámpát, ezeket az Attila út mentén kellett elhelyeznünk, hogy a budai hegyek felől érkező gépek lássák, hová kell leszállni – idézte fel korábban az eseményeket.

– Megdöbbentem, amikor a rendszerváltás után megtudtam, hogy engem 1984-ig még figyeltek! 1948-ban vádoltak meg a „Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló csoportos fegyveres szervezkedéssel”, pedig csak annyi volt a bűnünk, hogy cserkészkedtünk. Titokban jártunk kirándulni, ahol a világháború idején összegyűjtött fegyverekkel néha lőttünk is. Nem tudtuk, hogy beépült közénk valaki. Két cserkészbarátomat felakasztották, a többiek 15 évet kaptak, nekem meg azt üvöltötték az arcomba az Andrássy út 60-ban, hogy „Nyakkendőt kapsz, úgyis megdöglesz, te fasiszta!”. Sebesékhez hajnal háromkor csöngettek be a bőrkabátos ávósok, akik házkutatást tartottak. Emil ezután huszonnyolc napot töltött vizsgálati fogságban, majd kilenc hónapot a kistarcsai internálótáborban, a pribékek gumibottal verték szét a jobb mutatóujját, azzal a megjegyzéssel, hogy „ezzel már nem fogsz az elvtársakra lőni, ezentúl mindennap manikűrözünk.”

A Magyar Nemzet érdeklődésére Sebes Emil azt mondta: felháborítónak tartja, hogy egy politikus a személyiségi jogokat megsértve, a megkérdezése nélkül tette ki róla a fényképet.

Mint mondta, bizonytalan a tekintetben, hogy mit tud tenni annak érdekében, arcképét ne használják marketingcélokra. Megjegyezte, hogy minderről a közértből hazafelé menet egy bajtársától értesült, sem a szocialista politikustól, sem az MSZP-től nem kapott semmilyen tájékoztatást.

Kövess minket -on és -en!

Amikor 1945 nyarán Voronyezsben kiszálltunk a vagonokból, szinte összeestünk a gyengeségtől és a kimerültségtől. Az elénk táruló látvány is rontotta amúgy is rossz kedélyállapotunkat.

A spanyol rendőrség és az Europol közös akcióban csapott le a Bázis nevű, „terrorszervezetként” emlegetett nemzetiszocialista aktivistacsoport feltételezett tagjaira, három embert letartóztattak – írja közleményében az Europol.

1915. június 23-án kezdődött az a több mint két évig elhúzódó összecsapás-sorozat az észak-olaszországi Isonzó folyó mentén, amelyben az első világháborúban elesett több mint ötszázezer magyar katona mintegy fele lelte halálát.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

Még tartottak a harcok, amikor az egyik napon arra döbbentünk, hogy hadifoglyok vagyunk. Ez akkor volt, amikor bevagonírozva (Debrecen érintésével) továbbutaztunk, elhagytuk az ország területét, és egy romániai hadifogolytáborban kötöttünk ki.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

Legutóbb két gyilkosság valósággal sokkolta Amerika és a nyugati világ konzervatív közvéleményét. Mindkettőnek létezik egy olyan aspektusa, amely többé-kevésbé elsikkad a velük foglalkozó információáradatban.

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

1944. február 15-21. között Magyarországra látogatott Lorenz SS-Oberführer, a VoMi vezetője, hogy tárgyalásokat folytasson Basch népcsoportvezetővel a toborzások eddigi elért és a jövőben elérendő eredményeiről.

Keresztes-Fischer Ferenc, magyar királyi belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Párt - Hungarista Mozgalmat 1939. február 24-én feloszlatta, a Mozgalom, illetőleg a párt helyiségeit a rendőrséggel megszállatta.

Egy nemzetiszocialista csoport rendszabályozta meg a színészeket egy lisszaboni színház előtt, ami a Portugália nemzeti költőjét, Luís de Camõest ünneplő darab előadásának lemondásához vezetett. 

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

Október 5-én antifa terroristák felgyújtottak egy nemesi vadászkastélyt a bajorországi Donaustaufban. A kastély teljesen leégett. A hírről a Nacionalista Zóna számolt be.