Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A Panzer IV (Sd.Kfz 161) egy második világháborús német harckocsi, amely a háború elejétől végéig szolgált, sőt a háború után Szíria is vásárolt az egykori szovjet hadizsákmányból.
Sokoldalúságát mutatja, hogy gyártása során támogató szerepköréből valódi közepes harckocsivá nőtte ki magát, miközben egyes változatait műszaki mentő járművé alakították át. A Panzer IV-et a második világháború végéig gyártották. Hivatalos német típusjelzése Panzerkampfwagen IV, vagy rövidítve PzKpfw IV volt. A Magyar Királyi Honvédség 1942-1945 között összesen 84 különböző típusú Panzer IV harckocsit állított szolgálatba.
Magyar alkalmazás előzménye
A német-magyar politikai egyeztetések alapján 1941-től egyértelművé vált, hogy nagyobb magyar katonai részvétel szükséges a keleti fronton a kifulladni látszó német erők tehermentesítésére. Óriási nyomás nehezedett azonban mind a magyar és mind a német hadvezetésre, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a honvédség a Szovjetunió hadszínterén csak abban az esetben fog ütőképes erőt felvonultatni, ha az megfelelő páncélos támogatással is rendelkezik. Az év végére megállapodás születik, hogy a szerveződő 2. magyar hadsereg alárendelt páncélos csapatait megerősítik német harckocsikkal. Hosszas egyeztetések után 1942 januárjában megalakításra kerül egy harckocsi kiképzőezred, és kiküldenek Wünsdorfba 40 tisztet és 144 legénységi állományú harckocsizót német eszközre történő átképzésre. Az átképzés az akkor már elavultnak tekinthető „Panzer 38(t)” és a modernebb „Panzer IV F1” típusokon történt. A kilenchetes kiképzés után a kiképzett állomány egy része rakodási gyakorlat keretében hazaszállította a honvédség részére átadott harcjárműveket. A szerveződő 1. Tábori Páncéloshadosztály és elsősorban a Magyar Királyi 30. Harckocsi Ezred volt befogadó alakulatuk. Panzer IV-ből 3 részletben összesen 32 db került 1942-ben átadásra. A politikai tárgyalások során Hitler ígérete egyébként arról szólt, hogy páncéloshadosztálynyi felszerelést fognak rendelkezésünkre bocsátani, de ezt az ígéretét nem tudta betartani.
”Magyar Panzerek” harci alkalmazása
Harci alkalmazásra 1942 júliusától kerültek, és kezdetben sikerek övezték tevékenységüket. A magyar páncélosok a Don menti Uriv és Sztorozsevoje körzetében vívott hídfőharcok során 21 ellenséges harckocsi kilövését, 1 veszteség ellenében jelentettek. A nyáron folyó hadműveletek során azonban bebizonyosodott, hogy a technikai kiszolgálás terén nehézségek mutatkoznak, és sok esetben harcképtelenné váltak harckocsik anyaghiány vagy javítókapacitás hiánya miatt. A magyar páncélos erők hadrafoghatóságának fenntartása érdekében a németek további páncélosok átadásával próbáltak segíteni. Az átadott Panzer IV F2-esek nagyobb tűzerejű 7,5 cm-es KwK 40 harckocsi ágyúval voltak felszerelve. Ez az átadás azonban további gondokat is okozott, hiszen át kellett képezni a kezelő személyzetet, és tovább fokozta a kiszolgálási nehézségeket is. Az 1943. január-februári szovjet támadás során a 30. Harckocsi Ezred szinte teljesen megsemmisült, a páncélosok nagy része odaveszett, csak egy-két páncélos térhetett vissza Magyarországra.
Közben Esztergom térségében folyt a magyar páncélos erők további felkészítése: ebben az időszakban a magyar ipar biztosította a páncélosokat, elsősorban a Turán-sorozat harckocsijai adták a honvédség páncélos erejét. Leáll azonban a harckocsigyártás 1944 nyarától a szövetséges erők bombázásai miatt, és újabb német átadás sorozat következik. Több részletben érkeznek harckocsik, hogy kitarthasson a németek céljai szerint a honvédség. Jelentősen nem tudják befolyásolni a harcok menetét, azonban a hazánkban folyó hadműveletek tevékeny részesei voltak.
|
|
|
|
|
|
|
|
