Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A kurszki csata a második világháború egyik legjelentősebb ütközetsorozata volt, amely végén a túlerőben lévő szovjet egységek páncélos vesztesége hat-nyolcszorosa volt a németekének.
1943. július 4-től július 13-ig tartott, a német részről offenzív Zitadelle hadművelet és az azt megállító szovjet ellenlökések sorozatából állt. A németek célként az 1943 nyár elejére kialakult kurszki kiszögellés felszámolását tűzték ki. 1991-ig ez volt a világtörténet legnagyobb erőkkel vívott páncéloscsatája: összesen 6000 darab harckocsi és önjáró löveg vett részt benne. Ezt negyvennyolc évvel később az öbölháborúban bevetett páncélos csapatok létszáma múlta felül.
A csata során a szovjet fél a német veszteségek többszörösét szenvedte el (jellemzően három–nyolcszoros veszteséget), de Adolf Hitler a céljait elérni nem képes német támadást megállította a támadás 9. napján. A Wehrmacht kivonta a térségből erői egy részét, ezután a szovjetek a kiindulási állásukig vetették vissza a németeket. Hitler parancsában feltehetőleg szerepet játszott az ebben az időben végrehajtott szicíliai partraszállás is. Taktikailag a szovjetek sokkal nagyobb veszteséget szenvedtek el, de a stratégiai győzelem az övék lett: ezután a Wehrmacht a kezdeményezést többé már nem tudta átvenni a keleti fronton.
A német veszteség 360-400 páncélos harcjármű, a Dél Hadseregcsoport 20 000, a Közép 10 000 katonát vesztett. A szovjet veszteségek a mai napig nem ismertek, általában 500 és 900 közé teszik az elvesztett harckocsik számát és 250 000-re az elesett katonákét.
A vélemények megoszlóak abban a kérdésben, hogy a kurszki csatát Németország elvesztette-e. Egyes szerzők szerint egyértelműen vereséget szenvedtek, és minden más körülmény nélkül sem folytathatták volna tovább. Mások ennek épp az ellenkezőjét állítják: miszerint Hitler végzetes tévedése volt a „Citadella” leállítása az áttörés küszöbén. Ez utóbbiak szerint azért került leállításra a hadművelet, hogy a páncélos állomány nagyobb részét Olaszországba lehessen irányítani. Tény, hogy a kurszki csatában részt vevő alakulatok rövid idő alatt bevagonírozásra kerültek és hamarosan feltűntek Dél-Olaszországban.
Manstein (aki ellenezte az egész hadműveletet) július 13-i, folytatásra vonatkozó javaslatában volt ráció, hiszen a Voronyezsi Front kétségkívül megingott és a szovjetek a teljes tartalékot megmozgatták már a tartására.
Model és Hoth az elkövetkezőkben nem tudták állásaikat tartani, a szovjetek általános offenzívába mentek át. Augusztus 1-jére Orjolt, augusztus 5-re Belgorodot is elfoglalták, amivel túlhaladták a „Citadella” előtti arcvonalakat, szabad utat nyertek Harkov felé. A 7. páncéloshadsereg vezetését még a nyáron Hasso von Manteuffel vette át. A legerősebb harckocsizó alakulatok elvezénylésével (például a Leibstandarte) azonban német részről a hatékony ellenállás minden reménye megszűnt.
|
|
|
|
|
|
|
|
A harcok gyakorlatilag változatlan hevességgel folytak tovább, de már ad hoc módon. Augusztus 23-ig a szovjetek északon és délen is kitörtek a zsákból, Manstein pedig – bár parancsot kapott Harkov tartására – a Dnyeperig vonult vissza.
