Kövess minket: TELEGRAMVKONTAKTE

Megosztás:

A fehér felsőbbrendűség megnyilvánulása az osztályozás, a feladatok ellenőrzése, az elképzelés, hogy van jó és rossz eredmény, illetve hogy a matematika objektív.

Egy, a matematika tantárggyal kapcsolatos útmutató, melyet az amerikai Oregon államában küldött szét az iskoláknak a helyi oktatási minisztérium (Oregon Department of Education), arra hívja fel a figyelmet: a diákokat arra kérni, mutassák meg, miként oldották meg a matematikai feladatokat, a fehér felsőbbrendűség kifejeződése – írja a Daily Wire.

A 82 oldalas útmutató, melynek címe A Pathway to Equitable Math Instruction, úgy fogalmaz: „a fehér felsőbbrendűség kultúrája áthatja a matematikai órákat a mindennapos tanári lépéseknek köszönhetően. Ezek a lépések, együttesen az őket alátámasztó hitekkel, állandósítják a feketéknek, latinx-eknek és többnyelvű diákoknak okozott oktatási károkat, megtagadva tőlük, hogy teljes hozzáféréssel rendelkezzenek a matematika világához.”

Az útmutató egy éves programot ajánl arra, hogy „dekonstruáljuk a matematika rasszizmusát”, és felhív, hogy „tegyük láthatóvá a matematikával kapcsolatban a fehér felsőbbrendűség toxikus jellemzőit”.

És mik a fehér felsőbbrendűség jelei? Ilyen az útmutató szerint, ha a tanár arra kéri a diákot, mutassa meg a munkáját; ha arra fókuszálunk, hogy a diákok helyes választ adjanak; ha nyilvántartjuk, követjük a diákok eredményeit, és ha osztályozzuk őket.

Arra kérni a diákokat, hogy mutassák meg a munkájukat, at útmutató szerint a tanároknak nyújtott mankó (nem a diákok segítése), amely segítségével megérthetik, hogyan gondolkodnak a diákok. Ez pedig azért a fehér felsőbbrendűség jele, mert úgymond „paternalista”, illetve „az írott szó imádata”. Utóbbi ugyanis a kurrens kritikai elméletek szerint a dokumentáció erőltetésével és az írásbeli készségek erőltetésével működteti a fehér felsőbbrendűséget.

Ennek eredete Jacques Derrida francia posztmodern filozófus dekonstrukcionista elméletében lelhető fel, mely szerint a nyugati kultúra mindig előnyben részesítette a beszédet az írással szemben, a logika pedig a nyugati kultúra, a fehér ember mítosza. (Minderről Derrida főleg White Mythology című tanulmányában írt.)

A jó válaszra való koncentrálás azért problémás, mert a jó és rossz megkülönböztetését jelenti, ami az objektivitás állandósítása, az pedig úgyszintén a fehér felsőbbrendűség mítosza. Az útmutató így fogalmaz: „Az elképzelés, hogy a matematika tisztán objektív, teljesen téves”, valamint „fenntartani az elképzelést, hogy mindig vannak jó és rossz válaszok, állandósítja az objektivitást”.

A felfogás, miszerint a felnőttek tudják a helyes választ, paternalizmus és egyben a hatalom fenntartása („powerholding”), az osztályozás pedig az egyenlőtlenség tartósítása, akárcsak a magaviselet értékelése.

A tanároknak „kulturálisan megfelelő” pedagógiát kell alkalmazniuk, azaz nem várhatják ugyanazt a fehér és a fekete diákoktól.