Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

Az egyik népszerű amerikai túraruházati márka Németországban egy sajátos kampánnyal állt elő, amelynek keretében a következő üzenettel fordult a nagyközönség felé.

„A túrázás a fehérek, a férfiak, a polgári réteg által uralt területnek tűnik, amely sokak számára se nem hozzáférhető, se nem csalogató. Ennek változnia kell, mert a természet senkinek nem a tulajdona” – írta a vasárnap.hu.

Az a jó a különböző világmárkákban, hogy kifogyhatatlanok az ötletekben, amikor arról van szó, hogy újabb és újabb kérdésekben kell lelkiismeret-furdalást kelteni legkedvesebb fehér vásárlóikban.

Most épp a népszerű amerikai túraruházati márka, a The North Face állt elő Németországban egy sajátos kampánnyal, amelynek keretében a következő üzenettel fordult a nagyközönség felé (gondosan kiiktatva a kommentelés lehetőségét): „A túrázás a fehérek, a férfiak, a polgári réteg által uralt területnek tűnik, amely sokak számára se nem hozzáférhető, se nem csalogató. Ennek változnia kell, mert a természet senkinek nem a tulajdona”.

Röviden: fehérként erdőben kirándulni, hegyet mászni kirekesztő, rasszista húzás.

A korábbi leckékben már megtanultuk: a klasszikus zene szintén a fehér felsőbbrendűség megnyilvánulása, a sakk dettó (mindig a fehér kezd!), piknikezni se szabad, hisz a „-nik” szótag alliterál a „nigger” szóval – tehát kezd eléggé leszűkülni a szalonképes szabadidős tevékenységek köre. Mégse lehet folyton csak a kanapén ülni és olvasni, mondjuk a Tíz kicsi – párdon, a Mert többen nincsenek című híres krimit – olvasható a vasárnapi.hu cikkében.

Mégis gyanús itt pár dolog. Ha ellátogatunk a The North Face webshopjába, és megpróbálunk kiválasztani egy afrikai országot, hogy oda szállíttassunk kis kezdőszettet, szomorúan kell megállapítanunk, hogy ez nem lehetséges. A cég mindenfelé postázza termékeit, ingyen: Németországba, Svédországba, Hollandiába, sőt Szingapúrba is (ahol a legszívósabbak akár a 163,63 méter magas Bukit Timah nevű dombot is meghódíthatják) – csak éppen Afrikába nem.

Márpedig ha a cég pólóiban és nadrágjaiban élmény csak igazán a természetjárás, akkor talán az afrikaiak számára is illene hozzáférhetővé tenni ezt az érzést. Különösen, ha a vállalat tömegével szeretne megnyerni új, nem fehér vásárlókat. Vagy csak az a baj, ha a Fekete-erdőben kevés a néger? – teszik fel a kérdést.

Nem mintha az afrikaiak jelentős része nem töltene egyetlen hónap alatt több időt a természetben, mint egy-egy woke cég kommunikációs szakembere egész életében. „Megadatott egyszer, hogy túrázzak Afrika egyik kevéssé látogatott vidékén, és elég ciki volt, ahogy mi ott baktattunk a spéci bakancsainkban és UV-szűrős pólóinkban, miközben ugyanazokon a hegyi ösvényeken egy-egy családanya húsz kiló rizzsel a feje tetején sétált haza a vásárlásból, mezítláb vagy flipflopban, a kissrácok pedig a két kezükben egy-egy kannával szökdécseltek le a völgybe vizet vételezni” – írja Francesca Rivafinoli, a cikk szerzője.

Ennek fényében enyhén lesajnáló hozzáállásnak tűnik, ha egy denveri cég a teremgarázsos légkondicionált irodaházából akarja őket atyáskodóan rávezetni a természetjárás szépségére – teszi hozzá.

A tény, hogy a Matterhornnál vagy az all inclusive nepáli kalandtúrákon alulreprezentált a nem fehér munkásréteg. Ugyanakkor itt megint félő, hogy a North Face akár 720–1000 eurós ruháit varró bangladesi és salvadori nők nem annyira azért maradnak távol az efféle mulatságoktól, mert bőrszínük miatt kinéznék őket a hüttéből vagy az alaptáborból, hanem mert az értük oly nagyon aggódó és őket szabadidős hegymászásra buzdító North Face az ő fizetésükön spórol.

2008-ban Salvadorban 94 centet kapott a dolgozó egy 165 dolláros North Face dzseki komplett megvarrásáért – akkoriban a legminimálisabb megélhetés másfél dolláros órabérnél kezdődött – csúcsidőszakokban pedig hetente akár plusz 47 órát is rá kellett húzni. Így azért nehezen futja andoki kiruccanásra.

Egy 2017-es jelentés szerint Bangladesben a North Face anyacégének dolgozó varrónők napi 5 túlórával rendszeresen 78 órás munkaheteket voltak kénytelenek teljesíteni – nem biztos, hogy ezek után az egyetlen szabadnapjukon hegymászásra vágynak a leginkább. Viszont így legalább az amerikai cégnek jut elég pénze arra, hogy jóemberkedő Instagram-kampánnyal nevelje az európai polgárt – zárta cikkét a vasárnap.hu

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE