Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Interjút adott a Magyar Jelennek T. Zoltán, akit viperákkal és paprikasprayvel felfegyverkezett antifabűnözők vertek össze február 10-én egy budapesti dohánybolt előtt.
A férfi a lapnak elmondta, a „bűne” mindössze annyi volt, hogy terepmintás nadrágot és katonai bakancsot viselt.
– Az első és legfontosabb kérdés: hogy vagy?
– Köszönöm, most már javulgatok azért. Sokkal jobb a közérzetem – minden szempontból. Még a jobb szemem nem az igazi, de már az is sokat javult. Illetve a bordám, amit vagy viperával vagy boxerrel ütöttek, még minden reggel fáj, sőt napközben is bizonyos mozdulatoknál. Éjszaka pedig nagyjából olyan, mint ha teniszlabdán aludnék.
– Az eddigi egyetlen interjúdban, amit a Pesti Srácoknak adtál, arról beszéltél, hogy a postán szólított meg ismeretlenül egy magyar nő, hogy mész-e a Kitörés túrára. Mit válaszoltál neki?
– Azt, hogy még egyszer sem vettem részt a túrán, és idén sem tudok menni, mert vasárnap dolgoznom kell. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy vannak ismerőseim, akik mennek.
Azt már csak neked teszem hozzá, hogy egyébként szó sincs róla, hogy elhatárolódnék a Kitörés túrától, úgy gondolom, a teljesítésével méltó módon lehet megemlékezni a hazáért elesett katonahősökről.
|
|
|
|
|
|
|
|
– A nőn kívül, aki megszólított, volt más magyar a téged hátulról, viperákkal megtámadó antifa csoportban?
– Ezt nem tudom megmondani, mert a támadás közben egyikőjük sem szólalt meg. Csak utólag értesültem róla, hogy a többi esettel együtt 15 elkövetőt azonosítottak, akik közül 11 külföldi, 4 pedig magyar.
– Mit gondolsz, miért pont téged támadtak meg?
– Ezt egyedül ők tudják. Amikor megtámadtak, fogalmam sem volt róla, mi történik, de a rendőrök szerint – illetve utólag összerakva a képet – a ruházatomat szúrhatták ki.
Terepszínű nadrág és katonai surranó volt rajtam.
– Tagja vagy olyan szervezetnek, ami az antifabűnözők megítélése szerint „kirekesztőnek”, „rasszistának”, esetleg „neonácinak” minősülhet?
– Nem. Mindössze egy X. századi hagyományőrző íjászegyesület tagja vagyok, aminek semmi köze a politikához. De nem hiszem, hogy ennyire képben lettek volna, valószínűleg tényleg a ruházatom miatt kerültem a célkeresztjükbe.
– Korábban ért bármilyen atrocitás az öltözködésed miatt?
|
|
|
|
|
|
|
|
– Nem. Ez volt az első.
– Ha jól tudom, jelenleg vidéken tartózkodsz, családi körben. Tervezed, hogy visszatérsz a budapesti munkahelyedre?
– Nehéz kérdés. Eddig azt gondoltam, hogy mivel nem kifejezetten a személyem ellen irányult a támadás, hanem a ruházatom alapján szúrtak ki, a felépülésemet követően visszamegyek dolgozni a gazdagréti dohányboltba. Viszont a családom éppen a napokban közölte velem,
hogy ha újra a fővárosban leszek, egy nyugodt percük sem lesz.
Bennem nincs félsz, de miattuk elgondolkodtam.
– Több baloldali portál is legitimálta az antifa támadásokat, a HVG egyik bloggere például azt írta: „a neonácik egynémelyikét el nem ítélhető módon összeverték”. Mit gondolsz erről?
– Azt kívánom a szerzőnek, hogy őt is olyan „el nem ítélhető módon” verjék össze, mint engem és a másik hét ártatlan áldozatot. El nem tudom mondani, mennyire felháborítanak az ilyen vélemények. Hogy létezhetnek ennyire gonosz emberek, akik így gondolkodnak?!
Egyébként pedig nem vagyok neonáci.
– Voltak, aki az eset után megkerestek és támogatást nyújtottak bármilyen szempontból?
– Igen. Ismerősök és ismeretlenek is megkerestek, hogy kifejezzék jókívánságaikat. Ez hatalmas erőt adott és nagyon jól esik még most is. A támadást követő három napom végig azzal telt, hogy Messenger-üzentekre és SMS-ekre válaszolgattam. Illetve talán elmondhatom, hogy anyagi jellegű támogatásokat is kaptam.
– Most már szinte biztosra vehető, hogy a támadóid antifabűnözők voltak. Mit gondolsz a Mi Hazánk javaslatáról, miszerint terrorszervezetté kellene nyilvánítani az Antifát?
– Abszolút támogatom. Donald Trump Amerikában már megpróbálkozott ezzel, de nem járt sikerrel.
Remélem, itthon a kormány elejét veszi az olyan támadásoknak, mint ami engem is ért, és terrorszervezetté nyilvánítja az Antifát.
– Mit üzensz a többi áldozatnak?
– Sajnálatomat és szolidaritásomat fejezem ki feléjük – annál is inkább, hogy hölgyek is vannak közöttük. És persze mindannyiuknak mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!
|
|
|
|
|
|
|
|
