Kövess minket -on és -en!

Interjút adott a Magyar Jelennek T. Zoltán, akit viperákkal és paprikasprayvel felfegyverkezett antifabűnözők vertek össze február 10-én egy budapesti dohánybolt előtt.

A férfi a lapnak elmondta, a „bűne” mindössze annyi volt, hogy terepmintás nadrágot és katonai bakancsot viselt.

– Az első és legfontosabb kérdés: hogy vagy?

– Köszönöm, most már javulgatok azért. Sokkal jobb a közérzetem – minden szempontból. Még a jobb szemem nem az igazi, de már az is sokat javult. Illetve a bordám, amit vagy viperával vagy boxerrel ütöttek, még minden reggel fáj, sőt napközben is bizonyos mozdulatoknál. Éjszaka pedig nagyjából olyan, mint ha teniszlabdán aludnék.

– Az eddigi egyetlen interjúdban, amit a Pesti Srácoknak adtál, arról beszéltél, hogy a postán szólított meg ismeretlenül egy magyar nő, hogy mész-e a Kitörés túrára. Mit válaszoltál neki?

– Azt, hogy még egyszer sem vettem részt a túrán, és idén sem tudok menni, mert vasárnap dolgoznom kell. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy vannak ismerőseim, akik mennek.

Azt már csak neked teszem hozzá, hogy egyébként szó sincs róla, hogy elhatárolódnék a Kitörés túrától, úgy gondolom, a teljesítésével méltó módon lehet megemlékezni a hazáért elesett katonahősökről.

– A nőn kívül, aki megszólított, volt más magyar a téged hátulról, viperákkal megtámadó antifa csoportban?

– Ezt nem tudom megmondani, mert a támadás közben egyikőjük sem szólalt meg. Csak utólag értesültem róla, hogy a többi esettel együtt 15 elkövetőt azonosítottak, akik közül 11 külföldi, 4 pedig magyar.

– Mit gondolsz, miért pont téged támadtak meg?

– Ezt egyedül ők tudják. Amikor megtámadtak, fogalmam sem volt róla, mi történik, de a rendőrök szerint – illetve utólag összerakva a képet – a ruházatomat szúrhatták ki.

Terepszínű nadrág és katonai surranó volt rajtam.

– Tagja vagy olyan szervezetnek, ami az antifabűnözők megítélése szerint „kirekesztőnek”, „rasszistának”, esetleg „neonácinak” minősülhet?

– Nem. Mindössze egy X. századi hagyományőrző íjászegyesület tagja vagyok, aminek semmi köze a politikához. De nem hiszem, hogy ennyire képben lettek volna, valószínűleg tényleg a ruházatom miatt kerültem a célkeresztjükbe.

– Korábban ért bármilyen atrocitás az öltözködésed miatt?

– Nem. Ez volt az első.

– Ha jól tudom, jelenleg vidéken tartózkodsz, családi körben. Tervezed, hogy visszatérsz a budapesti munkahelyedre?

– Nehéz kérdés. Eddig azt gondoltam, hogy mivel nem kifejezetten a személyem ellen irányult a támadás, hanem a ruházatom alapján szúrtak ki, a felépülésemet követően visszamegyek dolgozni a gazdagréti dohányboltba. Viszont a családom éppen a napokban közölte velem,

hogy ha újra a fővárosban leszek, egy nyugodt percük sem lesz.

Bennem nincs félsz, de miattuk elgondolkodtam.

– Több baloldali portál is legitimálta az antifa támadásokat, a HVG egyik bloggere például azt írta: „a neonácik egynémelyikét el nem ítélhető módon összeverték”. Mit gondolsz erről?

– Azt kívánom a szerzőnek, hogy őt is olyan „el nem ítélhető módon” verjék össze, mint engem és a másik hét ártatlan áldozatot. El nem tudom mondani, mennyire felháborítanak az ilyen vélemények. Hogy létezhetnek ennyire gonosz emberek, akik így gondolkodnak?!

Egyébként pedig nem vagyok neonáci.

– Voltak, aki az eset után megkerestek és támogatást nyújtottak bármilyen szempontból?

– Igen. Ismerősök és ismeretlenek is megkerestek, hogy kifejezzék jókívánságaikat. Ez hatalmas erőt adott és nagyon jól esik még most is. A támadást követő három napom végig azzal telt, hogy Messenger-üzentekre és SMS-ekre válaszolgattam. Illetve talán elmondhatom, hogy anyagi jellegű támogatásokat is kaptam.

– Most már szinte biztosra vehető, hogy a támadóid antifabűnözők voltak. Mit gondolsz a Mi Hazánk javaslatáról, miszerint terrorszervezetté kellene nyilvánítani az Antifát?

– Abszolút támogatom. Donald Trump Amerikában már megpróbálkozott ezzel, de nem járt sikerrel.

Remélem, itthon a kormány elejét veszi az olyan támadásoknak, mint ami engem is ért, és terrorszervezetté nyilvánítja az Antifát.

– Mit üzensz a többi áldozatnak?

– Sajnálatomat és szolidaritásomat fejezem ki feléjük – annál is inkább, hogy hölgyek is vannak közöttük. És persze mindannyiuknak mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!

Kövess minket -on és -en!

A zsidó szervezet ismét jó érzékkel találta meg a legnagyobb problémát, ami Magyarországot sújtja.

Donald Trump a 2024-es választási kampánya során rendszeresen megígérte, hogy a titkosítás alól feloldja és nyilvánosságra hozza a kormány összes Epstein-aktáját, amit republikánus és konzervatív bázisa lelkesen támogatott.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

Svédországban pozitív jelenség terjed: szélsőjobboldali, hazafias csoportok már 10 éves fiúkat is toboroznak a soraikba – gyakran testépítő klubok és harci edzések égisze alatt.

Szovjet hadijelentések szerint 1945. április 4-én fejeződtek be Magyarországon a második világháborús harci cselekmények, amikor a Vörös Hadsereg "kiűzte" az utolsó német egységeket.

Nem nehéz elképzelni, hogy valaki, aki lendületet és fejlődést hoz egy pénzügyi és gazdasági válság utáni világba, az szerethető ember, mi több, imádat tárgya. Adolf Hitlert pedig olyan rajongás vette körül, mint ma bármelyik popsztárt. Erről tanúskodnak a neki írt levelek is.

A Kitörés túra és az utcai aktivizmus mellett az utóbbi években felépült a Becsület Napjának harmadik oszlopa. Ez a Körbezárt Idealizmus Konferencia, amely a kultúra felől ad erős támasztékot a magyar történelem legüldözöttebb megemlékezésének.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

A német nacionalista zenekar, a Landser, korábban betiltott dala, a „Wacht an der Spree” kapcsán megint komoly hisztériát robbant ki Bajorországban.

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Mind a mai napig széles körben elfogadott az a téves nézet, miszerint a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 1941. június 22-én egy meglepett, katonailag felkészületlen Szovjetuniót támadott meg, amelynek Németországgal szemben semmiféle agresszív szándéka nem volt.