Kövess minket -on és -en!

Interjút adott a Magyar Jelennek T. Zoltán, akit viperákkal és paprikasprayvel felfegyverkezett antifabűnözők vertek össze február 10-én egy budapesti dohánybolt előtt.

A férfi a lapnak elmondta, a „bűne” mindössze annyi volt, hogy terepmintás nadrágot és katonai bakancsot viselt.

– Az első és legfontosabb kérdés: hogy vagy?

– Köszönöm, most már javulgatok azért. Sokkal jobb a közérzetem – minden szempontból. Még a jobb szemem nem az igazi, de már az is sokat javult. Illetve a bordám, amit vagy viperával vagy boxerrel ütöttek, még minden reggel fáj, sőt napközben is bizonyos mozdulatoknál. Éjszaka pedig nagyjából olyan, mint ha teniszlabdán aludnék.

– Az eddigi egyetlen interjúdban, amit a Pesti Srácoknak adtál, arról beszéltél, hogy a postán szólított meg ismeretlenül egy magyar nő, hogy mész-e a Kitörés túrára. Mit válaszoltál neki?

– Azt, hogy még egyszer sem vettem részt a túrán, és idén sem tudok menni, mert vasárnap dolgoznom kell. Ugyanakkor azt is elmondtam, hogy vannak ismerőseim, akik mennek.

Azt már csak neked teszem hozzá, hogy egyébként szó sincs róla, hogy elhatárolódnék a Kitörés túrától, úgy gondolom, a teljesítésével méltó módon lehet megemlékezni a hazáért elesett katonahősökről.

– A nőn kívül, aki megszólított, volt más magyar a téged hátulról, viperákkal megtámadó antifa csoportban?

– Ezt nem tudom megmondani, mert a támadás közben egyikőjük sem szólalt meg. Csak utólag értesültem róla, hogy a többi esettel együtt 15 elkövetőt azonosítottak, akik közül 11 külföldi, 4 pedig magyar.

– Mit gondolsz, miért pont téged támadtak meg?

– Ezt egyedül ők tudják. Amikor megtámadtak, fogalmam sem volt róla, mi történik, de a rendőrök szerint – illetve utólag összerakva a képet – a ruházatomat szúrhatták ki.

Terepszínű nadrág és katonai surranó volt rajtam.

– Tagja vagy olyan szervezetnek, ami az antifabűnözők megítélése szerint „kirekesztőnek”, „rasszistának”, esetleg „neonácinak” minősülhet?

– Nem. Mindössze egy X. századi hagyományőrző íjászegyesület tagja vagyok, aminek semmi köze a politikához. De nem hiszem, hogy ennyire képben lettek volna, valószínűleg tényleg a ruházatom miatt kerültem a célkeresztjükbe.

– Korábban ért bármilyen atrocitás az öltözködésed miatt?

– Nem. Ez volt az első.

– Ha jól tudom, jelenleg vidéken tartózkodsz, családi körben. Tervezed, hogy visszatérsz a budapesti munkahelyedre?

– Nehéz kérdés. Eddig azt gondoltam, hogy mivel nem kifejezetten a személyem ellen irányult a támadás, hanem a ruházatom alapján szúrtak ki, a felépülésemet követően visszamegyek dolgozni a gazdagréti dohányboltba. Viszont a családom éppen a napokban közölte velem,

hogy ha újra a fővárosban leszek, egy nyugodt percük sem lesz.

Bennem nincs félsz, de miattuk elgondolkodtam.

– Több baloldali portál is legitimálta az antifa támadásokat, a HVG egyik bloggere például azt írta: „a neonácik egynémelyikét el nem ítélhető módon összeverték”. Mit gondolsz erről?

– Azt kívánom a szerzőnek, hogy őt is olyan „el nem ítélhető módon” verjék össze, mint engem és a másik hét ártatlan áldozatot. El nem tudom mondani, mennyire felháborítanak az ilyen vélemények. Hogy létezhetnek ennyire gonosz emberek, akik így gondolkodnak?!

Egyébként pedig nem vagyok neonáci.

– Voltak, aki az eset után megkerestek és támogatást nyújtottak bármilyen szempontból?

– Igen. Ismerősök és ismeretlenek is megkerestek, hogy kifejezzék jókívánságaikat. Ez hatalmas erőt adott és nagyon jól esik még most is. A támadást követő három napom végig azzal telt, hogy Messenger-üzentekre és SMS-ekre válaszolgattam. Illetve talán elmondhatom, hogy anyagi jellegű támogatásokat is kaptam.

– Most már szinte biztosra vehető, hogy a támadóid antifabűnözők voltak. Mit gondolsz a Mi Hazánk javaslatáról, miszerint terrorszervezetté kellene nyilvánítani az Antifát?

– Abszolút támogatom. Donald Trump Amerikában már megpróbálkozott ezzel, de nem járt sikerrel.

Remélem, itthon a kormány elejét veszi az olyan támadásoknak, mint ami engem is ért, és terrorszervezetté nyilvánítja az Antifát.

– Mit üzensz a többi áldozatnak?

– Sajnálatomat és szolidaritásomat fejezem ki feléjük – annál is inkább, hogy hölgyek is vannak közöttük. És persze mindannyiuknak mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!

Kövess minket -on és -en!

Tapasztalati tény, hogy a fehérek sokkal kevésbé erőszakosak és rasszisták a feketékkel szemben, mint fordítva. Egyrészt, mert az erőszakosság genetikai eredetű, másrészt, mert a fehéreket kulpabilizáló (bűntudatébresztő) agykárosításnak vetik alá, hogy engedelmesek legyenek az antirasszista, vagyis par excellence fehérellenes ideológia kánonjaival szemben. 

Csúrog, Zsablya, Temerin, Mozsor, Bácsföldvár, Óbecse, Péterréve – Nagy-Magyarországhoz tartozó délvidéki települések. 1944 október végén magyar könnyel és magyar vérrel áztatott helységek: szerb partizánok által ártatlan magyarok ellen elkövetett tömeggyilkosságok színhelyei.

„Neonáci csoporthoz tartozás”, valamint más „szélsőséges bűncselekmények” gyanúja miatt 20 személyt őrizetbe vett a szlovák rendőrség egy akciója során Pozsonyban - jelentette a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség a pozsonyi kerületi ügyészség közlésére hivatkozva.

Riadó! Náciveszély! Égen-földön, éjjel-nappal, mindenhol és mindenkor. A nácik a nyugati liberális-parlamentáris kleptokráciák és a kelet-európai illiberális-autokrata kleptokráciák spájzaiban vannak.

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

2025. október 9-én, vasárnap, egy fajvédő akció zajlott Portugáliában az A1-es autópálya egyik pihenőhelyén. Egy invazív, Portugáliában élő indiai férfit 20–30 főből álló nemzetiszocialista csoport vett középre, miközben Lisszabonból Portóba tartottak.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Tömegmészárlásba fulladt a magyarok utáni hajtóvadászat 1919 tavaszán a komáromi május elsején.

Öt Québecben szolgáló katonát függesztettek fel, miután előkerült egy 2023-as felvétel, amelyen egy házibulin nemzetiszocialista karlendítést mutatnak be.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.