Kövess minket: TELEGRAMVK — HUNDUB

Bőrfejű. Vágyak és félelmek esszenciája sűrűsödik össze ebben az egyszerű szóban.

Megosztás:

Megborzonganak tőle azok, akik félnek tőle, de azok is átérzik a szóhoz tartozó többlet jelentéstartalmat, akik annak vallják magukat. Skinheadnek lenni nemcsak öltözködés, zenei szimpátia vagy egyéb külsőség, hanem életstílus, gondolkodásmód, sőt kőkemény politikum. Politikum – annak a legradikálisabb fajtájából, és ezzel együtt már érthető az alkalmazott jelző.

Magyarország nyolcvanas – kilencvenes évekbeli történelme nem lenne teljes mértékben érthető a skinhead-mozgalom ismerete nélkül. A tar fejű ifjak – bár akartak – a nagypolitikába érdemben nem szólhattak bele, de azért sokszor sikerült felkorbácsolniuk a közélet langyos állóvizét. Persze néha mások kavarták fel a nevükben, és a felkavarodó iszap sokakra ráfröccsent. Van, aki máig igyekszik lemosni magáról.

Az elmúlt időszak – de egyelőre még nem korszak – skinhead eseményei, történései egy könyv lapjaira kívánkoztak. Végül két vállalkozó szellemű filosz, egy újságíró hölgy és egy történész, bele merte vágni a fejszéjét a kemény fába. (Reméljük, egyetlen vaskos ág sem hullik ezért a fejükre!) Hosszú feltáró munkával, morzsánként szedték össze az érdemi információkat, meginterjúvolták a régmúlt idők szereplőit (már aki kötélnek állt), fényképeket és dokumentumokat gyűjtöttek (mármint azokat, amelyek nem szig. titkosak máig), és nehezen szerzett tudásukat, két részre osztva, egy közel négyszáz oldalas, kemény borítójú és végig színes könyvbe foglalták. Címnek lakonikusan a már említett „Bőrfejűek” megnevezést adták.

A kötet első része szaktudományos szövegnek szánt átfogó történeti ismertetés. Lábjegyzetek, és a többi miegymás nélkül, de sok eredeti dokumentummal, újságcikkel, fényképpel. Amit összefoglalóan tudni lehet és érdemes a skin-ekről, az ebben megtalálható.

A másik rész egy interjúválogatás. A szokásos kérdés-felelet formában kerültek ide a skinhead színtér azon szereplői, akik, akár csak becenéven is, de vállalták a megnyilatkozást, és nyíltan, fesztelenül idézték fel a múltat.

A vállalkozás őszinte dicséretet érdemel. Ha van a valóságot a maga teljességében megmutatni kívánó kiadvány, akkor ez az. Ne feledjük azért néhány hiányosságát sem a műnek: a tárgyilagosság és őszinteség néhány esetben kissé propaganda-ízűre sikeredett, és több interjúalany a visszaemlékezéseibe észrevehetően a jelennek szánt üzeneteket bújtatott. A történész munkatárs figyelmét pedig egyszer-kétszer elkerülték azok az események, amelyekről nem született a korban „papír”.

Összefoglalva nyugodt szívvel kijelenthető hogy egy teljességre, szintézisre törekvő mű született, amely tartalmaz mindent, ami tudni érdemes. Ez a könyv mostantól megkerülhetetlen lesz. Akit érdekelt benne, az ebből minden lényegeset megtudhat, aki pedig tudományos igénnyel fordul a témához (politológusok, szociológusok, történészek), azok kézikönyvként is használhatják.

Ez a mind külcsínében, mind belbecsében kiemelkedően nívós kiadvány hozzájárul közelmúltunk történéseinek tisztázásához, és jó néhány ifjú nemzedék gondolkodásának megértéséhez.