Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

A nemzetiszocialista Németország kiképző cirkálói szinte évi rendszerességgel tűntek fel a dél-chilei fjordoknál, amelyek a német admiralitás szemében Norvégia földrajzi ikerpárját jelentették, ahol feltűnés nélkül gyakorlatozhattak.

Több új idegen nyelvű tanulmányban tervezi feldolgozni Dél-Amerika – főként Chile – és Németország két világháború közötti katonai kapcsolatait a témában eddig két magyar és egy spanyol nyelvű szakkönyvet és csaknem 90 többnyire spanyol nyelvű tudományos publikációt is megjelentető Fischer Ferenc pécsi történész professzor.

Mario Amorós spanyol történész-újságíró a Húsvét-szigetről jelentetett meg könyvet. Azt írta, hogy – az USA, Nagy-Britannia, Japán mellett, mint lehetséges érdeklődőnek – a nemzetiszocialista Németországnak akarta eladni a Húsvét-szigetet Chile 1937-ben, hogy két cirkáló vásárlását finanszírozza. A spanyol történész kutatásáról nemrég számolt be az El País. A szerző Fischer Ferenc által a német külügyminisztérium archívumában talált dokumentumok alapján kezdte kutatását a német szál további felderítésére.

A Pécsi Tudományegyetemen működő Ibero-Amerika Központ vezetője – aki a hidegháború időszakát is kutatja – már 2011-ben beszámolt olyan titkos megbeszélésekről, amelyek az Arturo Alessandri konzervatív chilei kormánya és a Hitler-rezsim chilei nagykövete között zajlottak 1935 és 1939 között.

Fischer azt mondta, a 19. század végi Dél-Amerikában, elsősorban Chilében és Argentínában a porosz-német katonai modell meghonosításában főként a reálpolitikai és védelmi megfontolások játszották a fő szerepet. Chile az 1879 és 1883 között a csendes-óceáni háborúban több provinciát is elfoglalt Perutól és megfosztotta Bolíviát az akkor még területéhez tartozó tengerparti térségtől. Chile területe ennek következtében mintegy egyharmadával nőtt.

Az Atacama-sivatagot is magába foglaló terület az akkoriban elsősorban Nyugat-Európában műtrágyaként használt salétromban gazdag vidék volt, amelynek értékesítéséből jelentős bevételekre tett szert Chile. A terület és azzal együtt a salétrom-monopólium megtartásának érdekében a dél-amerikai ország haderő-fejlesztésbe kezdett, amelynek modelljéül az abban az időben legkorszerűbbnek tekintett porosz katonai szervezet szolgált – mondta a professzor, aki háromszor járt Chilében, és összesen csaknem egy évet kutatott.

Az első német vezérkari tisztet, Emil Körnert 1885-ben szerződtette a chilei kormány és kezdte el a német modell ottani átültetését. A német tanácsadók segítségével az akkor csupán 3 milliós lakosságú ország – a kontinensen elsőként – 1900-ban bevezette a sorkötelezettséget, és akár 100 ezer katona mozgósítására is képes volt.

Fischer szerint a német katonai kultúra chilei meghonosodása – a fegyveres erők szervezésének és külsőségeinek átvételén túl – az élet egyéb aspektusaira, a gazdaságra és a munkakultúrára is hatással volt, s a chilei-német katonai kapcsolatok Németország első világháborús vereségét követően is megmaradtak. Az 1920-as évek második felében egy német rendőrségi misszió titkos tevékenysége nyomán német tanácsadással hozták létre a Cuerpo de Carabinerost és ennek keretében a titkosszolgálati szervezet felépítésében is szerepet játszottak – mondta.

Később a weimari, majd a nemzetiszocialista Németország kiképző cirkálói szinte évi rendszerességgel tűntek fel a dél-chilei fjordoknál, ami Fischer szerint arra utal, hogy a terület a német admiralitás szemében Norvégia földrajzi ikerpárját jelentette, ahol feltűnés nélkül gyakorlatozhattak.

A történész professzor még a rendszerváltás előtt – az akkori keleti blokkból származó ösztöndíjasként – kutatásait egyszerre folytathatta nyugat- és keletnémet levéltárakban is a német-dél-amerikai katonai, légi, haditengerészeti kapcsolatok témakörében. Azok eredményei pedig olyan összefüggéseket tártak fel előtte, amelyek az akkor ellenséges viszonyban álló két Németország történészei számára sem voltak ismertek.

A német archívumokból származó jelentős mennyiségű, a többi között akkoriban mikrofilmre rögzített anyag feldolgozását kívánja folytatni a közeljövőben az idén 65 éves professzor. Azok lehetséges irányairól Fischer annyit árult el, hogy tervezi például Körner tábornok tevékenységének további feldolgozását, mert 2020-ban lesz a vezérkari tiszt halálának századik évfordulója. Körner chilei megbecsültségét jól mutatja, hogy halálát követően holttestét Németországtól kikérve, Santiago de Chilében helyezték örök nyugalomra 1924-ben.

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE