Ceausescuék híre természetesen Nagy-Britanniáig is elért, ám 1978-ban a brit külügyminisztérium nyomására Erzsébet királynő kénytelen volt meghívni magához a román diktátort és feleségét.
Londonnak ugyanis pénzre volt szüksége, és a románok készek voltak vásárolni a brit repülőgépflottából a román Tarom légitársaság számára. Ceausescu pedig kilobbizta, hogy az üzlet részeként hívják meg őt és feleségét Londonba. Erzsébet beadta derekát, a protokoll és az illemnek megfelelően elvitte őket kocsikázni és még egy állami vacsorát is adott a tiszteletükre, azonban nem állt szándékában az üdvözlő szavakon túl bármi mást is mondani nekik, írta a Balkan Insight.
A britek uralkodónője kutyasétáltatás közben látta meg a nála vendégeskedő romániai diktátort és feleségét 1978-ban, amikor inkább behúzódott egy sövény rejtekébe, mintsem hogy a protokolleseményeken kívül találkoznia kelljen Ceausescuval, állítja a Queen of the World című könyv, amely Erzsébet királynő diplomáciai kalandjairól szól.
„Amikor a vacsora másnapján a Buckingham-palota kertjében kutyáit sétáltatta, észrevette, hogy a távolban Ceausescuék tűntek fel. És mint azt később egy másik vendégnek elárulta, bebújt egy bokor mögé a saját kertjében, hogy elkerülje őket” – írta Robert Hardman könyvében. A Ceausescu-vizit meglehetősen feszengősre sikerült.
A brit külügy hamar megbánta, hogy az országba invitálta a hírhedt duót, ám ekkor már késő volt, Nicolae Ceausescu és felesége, Elena meghívása kapcsán már nem lehetett visszakozni. Az aggodalmaskodás akkor vette kezdetét, amikor Giscard d’Estaing francia elnök felhívta telefonon a brit palotát, és figyelmeztette őket, hogy a házaspár párizsi vizitjén több tárgyat is eltulajdonított az Elysée-palotából (Palais de l'Élysée). Személyesen mondta a királynőnek, hogy érdemes a londoni otthonából elpakolni az értékesebb mozgatható tárgyakat, vagy esetleg lecsavarozni vagy más módon rögzíteni őket.
A királynő megfogadta a tanácsot, minden olyan tárgyat, többek között egy ezüstözött hajkefét is eltávolított, amelyet esetleg zsebre dughattak volna Ceausescuék. Ám ezzel még nem oldódott meg minden probléma, ugyanis a bukaresti brit nagykövet figyelmeztette a királyi hivatalnokokat, hogy Elena Ceausescu az ilyen magasszintű találkozóknál szinte elvárja, hogy adjanak neki egy-egy egyetemi kitüntetést vagy díszdoktori címet. A diktátor felesége ugyanis abban a hamis hitben ringatta magát és saját népét is, hogy ő a világ egyik legnagyobb tudósa.
Az egyébként szinte analfabéta asszony 1972-től a romániai kutatási-fejlesztési rendszert felügyelő Tudományos és Technológiai Tanács végrehajtó bizottságának volt a tagja, 1980-tól pedig e testületnek elnöke. 1974-ben már a Román Akadémia rendes tagjává is megválasztották, és több világegyetem doktori címet adományozott az országa „legkíválóbb” tudósának, akinek egyébként legnagyobb „érdeme”, hogy a román tudományos világot máig meghatározó botrányok és plágiumügyekbe hajszolta.
Az Oxford és a Cambridge nem volt hajlandó beállni a sorba, és a tudományos eredményeit általában plagizáló asszonynak nem kívánt díszdoktori címet adni. A külügyminisztérium bajban volt, ám sikerült végül találni egy ismeretlen főiskolát, amely tiszteletbeli professzorrá nevezte ki Elenát.
A romániai elnöki látogatás máig az egyik legméltatlanabb eseménye volt a királynő uralkodásának. Erzsébet kitüntette a román diktátort az 1399-ben alapított Bath-renddel is (Order of the Bath), amelyet az emberi jogokat kevéssé tiszteletben tartó Ceausescu miatt ekkortól kezdtek el Order of the Bloodbath-nak, vagyis Vérfürdő-rendnek nevezni.
David Owen külügyminiszter később elismerte: az egész vizitáció egy hatalmas hiba volt. „Próbálok úgy tenni, mintha meg sem történt volna” – mondta el a könyv szerzőjének. Hozzátette: a királynő félreérthetetlenül világossá tette, hogy nagyon nem nyerné el a tetszését, ha a házaspár sokáig időzne otthonában. Pedig ekkor még nem is tudta: Bukarest sohasem fizette ki a repülőgépek árát.
