Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

A hadosztály eredete – akár csak a 3. SS-páncéloshadosztályé – a karhatalmi feladatokra és a koncentrációs táborok őrzésére létrehozott Totenkopfverbände 1. lovasezredéig (1. SS-Totenkopf-Reiterstandarte) nyúlik vissza. 

A Varsóban állomásozó alakulatból hozták létre 1940. májusában az 1. és 2. SS-lovasezredet.

A Waffen-SS parancsnoki hivatala 1941. augusztus elején az 1. és 2. SS-lovasezredeket dandárkötelékben fogta össze. Ezek a lovasezredek a Szovjetunió elleni hadjárat kezdetétől részt vettek a harcokban. Először Bialystok körzetében tevékenykedtek, majd pedig a Közép Hadseregcsoport mögöttes területén alkalmazták őket, elsősorban partizánvadászatra és az elfoglalt területek pacifikálására. A felállított SS-lovasdandár is hasonló tevékenységet folytatott Szmolenszk környékén 1941. augusztus 12-től október 1-ig.

Ezt követően a dandár 1942. január 25-től április 18-ig a német 9. hadsereg téli állásrendszerében harcolt Rzsev környékén. 1942. május 24-től június 22-ig ismét a német vonalak mögött alkalmazták szovjet csapattöredékek felszámolására.

A dandárt 1942. június végén hadosztállyá bővítették, majd augusztus 31-ig lengyel területen mint megszálló alakulat került alkalmazásra. Szeptember 1-től az SS-lovashadosztály ismét a fronton harcolt Velikije 238Luki körzetében, majd ugyanitt állásharcokat folytatott október 31-ig. A hadosztályt 1942 novemberében ismét a mögöttes területen vetették be partizánok ellen. Ezt követően 1943. február 20-ig Belij körzetében harcolt a szétvert szovjet csapattöredékek és a partizánok ellen.

Az SS-lovashadosztály egy harccsoportja August Zehender SS-Obersturmbannführer, a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály későbbi parancsnokának vezetésével 1943. február 21-től március végéig részt vett az Orjol körüli harcokban, majd április 16-tól augusztus 20-ig ukrán területen partizánvadászatot folytatott.

A hadosztályt 1943. augusztus 21-től ismét az előrenyomuló Vörös Hadsereg ellen vetették be Harkovtól nyugatra. Ezt követően az SS-lovasok visszavonultak a Dnyeper folyóig, ahol december 28-ig voltak védelemben. A 15. SS-lovasezred 1943. november 20-től 1944. január végéig Kremencsuk és Kirovográd körül harcolt. A 17. SS-lovasezred 1944. január 16-tól május elejéig Kovelnél került bevetésre, majd Magyarországra vezényelték a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály felállítása céljából.

A hadosztály zömét 1943. december végén a Balkánra vezényelték, ahol 1944. március 18-ig Horvátország délkeleti részén partizánellenes műveletekben vett részt. Az alakulat 1944. március 12-től viselte a „Florian Geyer” nevet.

A 8. SS-lovashadosztály 1944. március 19-én részt vett a „Margarethe I” fedőnevű hadműveletben, Magyarország német megszállásában. Az akkori hadosztályparancsnok, Bruno Streckenbach SS-Oberführer vezetésével a hadosztály gépkocsizó elemeiből harccsoportot szerveztek, amely a német XXII. hegyihadtest alárendeltségében tevékenykedett. Az SS-harccsoport azt a feladatot kapta, hogy déli irányból vegye birtokba az eszéki Dráva-hidat, valamint Mohácson keresztül Bajáig nyomuljon előre, ott semlegesítse a magyar helyőrséget és a dunai flottilla erőit. Innen az SS-csapatok két irányban, a Duna két partján haladtak előre Dunaföldvár és Budapest irányába. A harcsoport biztosította a bajai és a dunafölvári Duna-hidakat is.

Ezt követően a hadosztályt a Dunántúlon feltöltötték és részben átszervezték. A hadosztály-parancsnokság Bajára települt. A 16. SS-lovasezred Szekszárdon, a 18. SS-lovasezred Mohácson, a 8. SS-tüzérezred Pakson, 239a 8. SS-utászzászlóalj

Dunaföldváron, a 8. SS-páncélvadászosztály és a pótalakulatok Pécsett, a 8. SS-felderítőosztály pedig Dunapentelén (a mai Dunaújvárosban), majd június 1-től Szentlőrinc környékén állomásozott.

A 8. SS-légvédelmi tüzérosztály három ütege Pécs környékén foglalt tüzelőállást és augusztus végéig három amerikai bombázórepülőgépet lőtt le.

A 8. SS-tüzérezred március 17-e után kapott egy új II. tüzérosztályt, s az addigi II. osztályból gépvonatású III. tüzérosztály lett. A felderítőosztályt is öt svadronnal (századdal) rendelkező páncélos-felderítőosztállyá szervezték át. A hadosztály rohamlövegosztályát – miután három ütegre egészítették ki – június 28-án betagolták a 8. SS-páncélvadászosztályba. A 8. SS-egészségügyi osztálynál március elejétől kutyás sebesültkereső és -szállító századot is szerveztek.

A 8. SS-páncélvadászosztály 2. és 3. századai számára augusztus folyamán 29 Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélost utaltak ki.

A hadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1944. szeptember 19-i adatok alapján a következő volt:

–Teljes létszám: 14 040 fő (1419 fővel több, mint a hadosztály előírt létszáma);
–hadosztályparancsnok: Joachim Rumohr SS-Standartenführer;
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Swen von Mitzlaff vezérkari őrnagy (később alezredes);
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, haditudósító-szakasszal és táboricsendőr-szakasszal;
–15. SS-lovasezred (Oswald Krauss SS-Obersturmbannführer):
–1-4. lovassvadron, 5. (aknavető-) svadron, 6. (nehézfegyver-) svadron;
240–16. SS-lovasezred (Otto Hansmann SS-Sturmbannführer):
–1-4. lovassvadron, 5. (aknavető-) svadron, 6. (nehézfegyver-) svadron;
–18. SS-lovasezred (Hans Georg von Charpentier SS-Sturmbannführer – LK):
–1-4. lovassvadron, 5. (aknavető-) svadron, 6. (nehézfegyver-) svadron;
–8. SS-tüzérezred ( Wilhelm Görcke SS-Sturmbannführer):
–I. és II. tüzérosztály három-három üteg fogatolt 10,5 cm-es könnyű tábori tarackkal, III. tüzérosztály két üteg gépvontatású 10,5 cm-es és egy üteg 15 cm-es tábori tarackkal;
–8. SS-páncélos-felderítőosztály (Walter Drexler SS-Sturmbannführer):
–1. (páncélgépkocsi-) svadron, 2-4. (VW-) svadron, 5. (nehézfegyver-) svadron, ellátó svadron;
–8. SS-páncélvadászosztály (Arthur Kessler SS-Hauptsturmführer):
–1. (vontatott nehézpáncéltörőágyús-) század, 2-3. (vadászpáncélos-) század;
–8. SS-utászzászlóalj (Friedrich Schippmann SS-Hauptsturmführer):
–1-3. gépkocsizó utászszázad, könnyű hadihídoszlop;
–8. SS-híradóosztály (Heinz Riedger SS-Hauptsturmführer):
–1. (távbeszélő-) század, 2. (rádiós-) század, könnyű híradóoszlop;
–8. SS-légvédelmi tüzérosztály (Helmut Barthelmes SS-Obersturmbannführer):
–1. (8,8 cm-es) üteg, 2. (3,7 cm-es) üteg, 3. (2 cm-es) üteg;
–8. SS-tábori-pótzászlóalj (Franz Schultes SS-Hauptsturmführer):
–öt kiképzőszázad;
–8. SS-hadosztályt ellátó csapatok (nyolc fogatolt és három tehergépkocsi-oszlop);
241–8. SS-állatorvosi osztály;
–8. SS-egészségügyi osztály;
–8. SS-gazdasági osztály.

A hadosztály részeit riadókészültség elrendelése mellett 1944. augusztus 20-án gépkocsi-szállítással Budapest környékére szállították. A csapatok Törökbálint és Budafok térségében sátortáborban nyertek elhelyezést. Néhány nap múlva az SS-csapatok visszatértek korábbi állomáshelyeikre. A gyakorlat minden valószínűség szerint német karhatalmi és erődemonstrációs célokat szolgált.

Miután a szovjet 2. és 3. Ukrán Front a német-román Dél-Ukrajna Hadseregcsoport erőinek zömét a jasi-kisinyovi támadó hadműveletben szétverte és ennek következtében (is) Románia 1944. augusztus 23-án átállt a szövetségesek oldalára, a Vörös Hadsereg csapatai számára lehetővé vált a Keleti-Kárpátok megkerülése és Erdélyen keresztül a hadászati jelentőségű Kárpát-medencébe való betörés.

Német részről augusztus 27-én Arthur Phleps SS-Obergruppenführer és a Waffen-SS tábornoka parancsnoksága alatt létrehozták az úgynevezett Gruppe Siebenbürgen-t (Erdély-csoportot), amelynek feladata elsősorban a német vonalak mögötti esetleges román partizántevékenység megakadályozása, az erdélyi szászok és népi németek köréből, valamint németbarát románból önkéntes alakulatok szervezése és a román királyi csapatok lehetőség szerinti „visszatérítése” volt a német oldalra.

Augusztus 28-án a 8. SS-lovashadosztályt Erdélybe vezényelték, Phleps csoportosításának kötelékébe.

Az SS-csapatok vasúti szállítmányai a Pécs–Bátaszék–Baja–Bácsalmás útvonalon érték el Szegedet, majd onnan folytatták útjukat Hódmezővásárhely–Békéscsaba vonalon Nagyváradig. Innen hamarosan továbbszállították őket Kolozsváron át Marosvásárhelyig.

Szeptember 2-án a hadosztály első szállítmányai beérkeztek és kirakodtak. Ekkor a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport közvetlen alárendeltségében lévő Erdély-csoportba a 8. SS-lovashadosztályon kívül a német 75. gyaloghadosztály tartozott.

Szeptember 5-én 04 óra 45 perckor a magyar 2. hadsereg támadást indított Dél-Erdély irányába abból a célból, hogy birtokba vegye és lezárja a Déli-Kárpátok hágóit , még a szovjet csapatok átkelése előtt.

Ehhez a hadművelthez az Erdély-csoport is csatlakozott. A 8. SS-lovashadosztály részei a Maros folyó tengelyében a román csapatok heves ellenállásával szemben aznap estig kijutottak a Maroslekence–Marosugra– Nagycserged–Küküllőszéplak vonalra. A támadás üteme azonban lassú volt. Az SS-hadosztály harcfelderítő járőrei elérték Marosludast és felvették a kapcsolatot a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály erőivel. A német-magyar közös arcvonal csak másnap alakult ki.

Szeptember 6-án a hadosztály egy magyar-német vegyes harccsoportja Küküllőszéplaknál átkelt a Kis-Küküllő déli partjára és elérte Bonyha– Szászörményes–Zágor körzetét, de a községekbe nem hatolt be.

Szeptember 7-én a hadosztály Dicsőszentmárton és Kóródszentmárton között felzárkózott a Kis-Küküllő északi partjára. Az előző nap Szászörményesig előretört német-magyar harccsoport a román 6. kiképzőhadosztály ellenlökése miatt visszavonult a folyó északi partjára.

Aznap kiderült, hogy a magyar 2. hadsereg és az Erdély-csoport támadásával nem tudja elérni és lezárni a Déli-Kárpátok átjáróit az egyre nagyobb létszámban beáramló szovjet csapatok előtt. Ezért a csoportosításnak védelembe kellett átmennie.

A 8. SS-lovashadosztálynak saját védelmét a Nagy-Küküllő mentén, Székelykeresztúrtól Erzsébetvárosig kellett volna kialakítania. Erre azonban nem került sor, mert a szovjet-román erők elől a magyar-német csapatok megkezdték visszavonulásukat a Maros vonalára.

Szeptember 9-én a 8. SS-lovashadosztály utászai vették át a magyar 2. páncéloshadosztály utászzászlóaljától a Maros vonalának műszaki biztosítását.

Szeptember 10-én már folyt a rendezett visszavonulás. A román 11. kiképzőhadosztály Dicsőszentmártontól 11 kilométerre keletre megpróbált betörni a 8. SS-lovashadosztály és a magyar 2. páncéloshadosztály csatlakozásánál, de visszaverték támadását.

Szeptember 11-én a szovjet 5. gárda-harckocsihadtest egy dandára és román csapatok támadást indítottak Dicsőszentmártontól északra. Ennek következtében a hadosztály jobbszárnya feladta a Kis-Küküllő vonalát is és visszavonult az Oláhkocsárd–Mikefalva vonalra.

Szeptember 12-én a szovjet-román csapatok az Erdély-csoport jobbszárnyán páncélosok oltalmazása alatt hidat akartak építeni, de a német tüzérség összpontosított tüzében ez nem sikerült. Hét szovjet harckocsit kilőttek. A 8. SS-lovashadosztály balszárnyán indított ellenlökés csupán helyi eredményeket ért el.

Szeptember 14-ére a hadosztály centruma Radnót és Kerelőszentpál között visszavonult a Maros mögé. Az SS-csapatok balszárnya ekkor még Kerelőszentpál–Nagycserged–Küküllőszéplak vonalon védekezett a román csapatok ellen, amelyek aznap reggel három kilométernyire betörtek a német állásokba. A hadosztály balszárnya csupán 17-én vonult vissza a Nyárád északi partjára.

Szeptember 16-án a román csapatok átkeltek a Nyárádon és elfoglalták Káposztásszentmiklóst. A betörést a 8. SS-lovashadosztály elreteszelte.

Aznap a hadosztály SS-lovasezredei 616, 837 és 843 fős harcoslétszámmal rendelkeztek. A páncélos-felderítőosztálynak is több mint 400 harcképes katonája volt. A 8. SS-páncélvadászosztály nyolc Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélossal,721 a hadosztály 25 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval rendelkezett. A tüzérség nyolc könnyű és egy nehéz ütegből állt. A lovasezredek lovagló és fogatolt csapatainak mozgékonysága 85 százalék, gépkocsizó részeiknek mozgékonysága 30 százalék volt. A felderítők gépjárművei 80 százalékban működőképesek voltak. A tüzérség fogatolt 244részei 80, gépvontatású részei 50 százalékos mozgékonysággal rendelkeztek. A hadosztály korlátozott célú támadásra, vagy teljes értékű védelemre volt alkalmas.

Szeptember 17-én a szovjet 78. lövészhadosztály Ákosfalvánál betört a 8. SS-lovashadosztály és a 46. gyaloghadosztály csatlakozásánál. A németek ellenlökése felszámolta a szovjet betörést.

A 8. SS-lovashadosztály ezután Marosludas és Marosvásárhely között, csaknem 50 kilométer hosszú arcvonalon rendezkedett be védelemre. A 15. SS-lovasezred Marosvásárhelytől délkeletre foglalta el állásait. Ehhez csatlakozott a 18. SS-lovasezred (harcálláspontja először Lőrincfalván, majd Kerelősóspatakon). Innen nyugat felé a 8. SS-páncélos-felderítőosztály és a 8. SS-páncélvadászosztály állásai húzódtak. Marosludasnál a 16. SS-lovasezred csatlakozott a magyar 2. páncéloshadosztályhoz.

Szeptember 19-én a hadosztály zászlóalj és ezred erejű szovjet-román támadásokat vert vissza Maroscsapónál. A német vonalakba betört erőket megindulási állásaikba vetették vissza.

Szeptember 22-én a 8. SS-lovashadosztály állásait zászlóalj és ezred erejű támadások érték Marosbogátnál, Maroscsapónál, Malomfalvánál, Káposztásszentmiklósnál és Nyárádszentbenedeknél.

Szeptember 23-án a német XXIX. hadtestparancsnokság leszűkítette a 8. SS-lovashadosztály arcvonalát a Marosludas–Nyárád-torkolat vonalra. Az aznapi heves tüzérségi támogatással kísért szovjet-román támadásokat az SS-csapatok visszaverték.

Szeptember 24-én a hadosztály három SS-lovasezrede 631, 748 és 790 főnyi harcoslétszámmal rendelkezett. A 8. SS-páncélos-felderítőosztálynak is több mint 400 harcképes katonája volt. Bevethető 7,5 cm-es páncéltörő ágyúinak száma 16. A 8. SS-páncélvadászosztálynak hét harcképes Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélos állt rendelkezésére. A 8. SS-tüzérezred nyolc könnyű és egy nehéz üteggel támogatta a hadosztályt. A lovasezredek lovagló és fogatolt csapatainak mozgékonysága 85 százalék, gépkocsizó részeiknek mozgékonysága 24530 százalék volt. A felderítők gépkocsizó részei 70 százalékban menetkészek voltak. A tüzérség fogatolt részei 80, gépvontatású részei 50 százalékos mozgékonysággal rendelkeztek. A hadosztály korlátozott célú támadásra, vagy teljes értékű védelemre volt alkalmas.

Szeptember 25-én a 8. SS-lovashadosztály súlyos harcokat vívott a maroscsapói román hídfőnél, ahol az erős tüzérségi támogatással, s ezred erővel támadó román csapatoknak sikerült egy csaknem két kilométer mély és másfél kilométer széles betörést elérniük.

Szeptember 26-án a szovjet-román csapatok már ötödik napja támadták a maroscsapói hídfő környékén lévő magaslatokat. A délelőtti támadásokat a hadosztály visszaverte, de délután közelharcra került sor és a németek vonalaiba több helyen is betörtek. Miután az SS-csapatok minden tartalékukat bevetették, sikerült elszigetelniük a betöréseket. A magaslatok német kézben maradtak.

Szeptember 27-én a 8. SS-lovashadosztály arcvonalán a román 9. gyalog- és 11. kiképzőhadosztály kimélyítette a maroscsapói hídfőt és Oláhdellőtől délnyugatra elfoglalt egy magaslatot.

Szeptember 28-án a hadosztály arcvonalán átmenetileg elcsendesedtek a harcok. Az SS-csapatok visszavonultak a Maros vonalára. A szovjet-román csapatok csupán délután támadták meg a németek biztosító harcelőőrseit.733
Szeptember 29-én a hadosztály Marosvásárhelytől 20 kilométerre nyugat-délnyugat felé húzódó arcvonalát ért támadásokat az SS-csapatok visszaverték.

Szeptember 30-án a 8. SS-lovashadosztály több, zászlóalj erejű szovjet-román támadást vert vissza.

A hadosztály szeptemberi erdélyi harcai során 337 halottat (ebből kilenc tiszt), 1080 sebesültet (ebből 23 tiszt) és 105 eltűntet (ebből egy tiszt), összesen 1522 főt veszített.

Október 1-én a 8. SS-páncélos-felderítőosztály átvette a XXIX. hadtest szárnyának fedezését Mezőörményes körzetében.

Október 2-án a román 9. gyaloghadosztály Radnótnál és Kerelőszentpálnál újabb sikertelen támadást indított a 8. SS-lovashadosztály állásai ellen, hogy átkelhessen a Maroson. A németek visszaverték a próbálkozást.

Október 6-án a hadosztály első ízben kapott személyi utánpótlást olyan szétvert Wehrmacht-alakulatok soraiból, amelyek tagjai átverekedték magukat a német vonalaikig.

Miután a 2. Ukrán Front október 6-án megindította „debreceni támadó hadműveletét”, s gyors sikereket ért el, a Tordánál harcoló magyar 2. hadsereg és az ettől keletre védekező német 8. hadsereg alkotta Wöhler-seregcsoport helyzete tarthatatlan lett. Ha el akarták kerülni a bekerítést, vissza kellett vonulniuk a Tisza vonalára. Október 8-án megkezdődött a magyar-német csapatok elszakadása a szovjet-román erőktől. Aznap a 8. SS-lovashadosztály is megkezdte Maros menti állásainak kiürítését.

Október 9-én folytatódott az SS-csapatok kivonása korábbi állásaikból. A visszavonuló németek reggel Mezőbánd és Mezőgerebenes között felrobbantották a közúti hidat. A műveletet a 8/1. páncélos-felderítőszázad III. szakasza fedezte. A hadosztály visszavonulását is általában a 8. SS-páncélos-felderítőosztály mozgékony kötelékei biztosították.

A 8. SS-lovashadosztály Mezősályi–Báld–Kissármás–Gyeke útvonalon Szamosújvár felé igyekezett, ahol a 8/1. SS-páncélos-felderítőszázadnak a szovjet csatarepülőgépek súlyos veszteségeket okoztak. Október 10-én és 11-én a hadosztály folytatta útját Bonchida felé.

Október 11-én Válaszúttól délnyugatra a szovjet-román csapatok betörtek a magyar állásokba. A betörés felszámolására a 2. honvéd páncéloshadosztályon kívül a 8. SS-lovashadosztályt is bevetették. Október 12-16. között az északnyugat felé haladó SS-csapatok Szilágybagoson át elérték Margittát.

Október 12-én a 8. SS-páncélos-felderítőosztály Bonchida körzetében heves harcokat vívott annak érdekében, hogy a hadosztály visszavonulását fedezze.

Október 13-án a hadosztály egy ezrede a magyar 2. páncéloshadosztállyal közösen a Válaszút–Borsaújfalu útvonal mentén ellenlökést hajtott végre az észak felé nyomuló szovjet-román csapatok ellenében és ezzel megakadályozta áttörésüket.745

Október 17-én az Ottományon keresztül délkelet felé forduló szovjet-román csapatok támadást indítottak a hadosztály itt harcoló részei ellen.

Október 18-án reggel 04.00 órára a hadosztály állásokat létesített az Érábrány–Kémer vonalon. Az SS-csapatok aznap újabb személyi utánpótlást kaptak a román területről visszavonult német szárazföldi csapatok állományából.

Október 16-22. között a 8. SS-lovashadosztály mintegy 25 kilométer széles arcvonalon folytatott utóvédharcának súlyát még mindig a 15/3. SS-lovassvadronnal megerősített 8. SS-páncélos-felderítőosztály viselte.
Október 19-én 24.00 órakor az SS-csapatok eddig állásaikat kiürítették és a 16. SS-lovasezred által előkészített, mintegy 15 kilméterrel hátrébb lévő terepszakaszra vonultak vissza. Oláhcsaholytól nyugatra a hadosztály erői egy szovjet-román betörést reteszeltek el.

Október 20-án a hadosztály harcálláspontja Érendréden volt.

Október 22-én délelőtt a 8. SS-lovashadosztály arcvonala Nagykárolytól délre, Csomaköz–Mezőteremtől északra–Kismajtény terepszakaszon húzódott. Rumohr SS-Standartenführer harcálláspontját Csanálosra telepítették át. A 8. SS-tüzérezred parancsnoka Mérken, a 16. SS-lovasezredé és a 8. SS-páncélos-felderítőosztályé Tasnádszántón, a 18. SS-lovasezredé pedig Tasnádbalázsházán tartózkodott.

Október 23-án a 16/6. SS- (nehézfegyver-) svadron parancsnoka, Albert Klett SS-Obersturmführer átvehette a Vaskereszt Lovagkeresztjét az erdélyi harcokban nyújtott teljesítményéért, ahol a 463-as magaslatot visszafoglalta a szovjetektől.

Október 25-én a hadosztály visszavonulását fedező 8. SS-páncélos-felderítőosztály október 22-ig saját veszteségeként hat halottat, 40 sebesültet és öt eltűntet jelentett.

Október 23-29. között a 8. SS-lovashadosztály a XXIX. hadtest alárendeltségében bekapcsolódott a Nyíregyházától délre folyó harcokba, amelyek az október 6-a óta zajló alföldi páncéloscsata záró szakaszát jelentették.

Október 25-én a 15. és 18. SS-lovasezredek Hajdúnánás és Hajdúdorog nyugati körzetében harcoltak a szovjet harckocsi- és lovaskötelékek ellen.

Október 26-án a 15. SS-lovasezred részei és a 8. SS-páncélos-felderítőosztály egy VW-svadrona részt vettek a német 23. páncéloshadosztály és 3. hegyihadosztály Nyíregyháza elleni sikeres támadásában.

Október 27-én a 15. és 18. SS-lovasezredek a német 1. páncéloshadosztály páncélgránátosaival közösen a bekerítésből dél felé kitört szovjet csapatrészekkel álltak harcban Hajdúnánás, Hajdúdorog és Újfehértó körzetében. A 8. SS-páncélos-felderítőosztály, amelyet önjáró 2 cm-es négycsövű légvédelmi gépágyúkkal erősítettek meg, a 4. hegyihadosztály alárendeltségében támadást indított az Újfehértó–Nyíregyháza vasútvonaltól keletre, s ennek során átlépte az Újfehértó–Nagykálló utat.

Aznap a hadosztály harcoslétszáma 3060 fő volt. Az SS-csapatok 19 bevethető 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval és 10 Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélossal rendelkeztek. A 8. SS-tüzérezred 37 löveggel támogatta a támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály harcát. A Nyíregyháza körüli harcokban a 8. SS-páncélos-felderítőosztály 16 halottat, 78 sebesültet és két eltűntet veszített.

Október 29-én 15 óra 30 perckor a 8. SS-lovashadosztály erői megkezdték a Nyíregyháza körül állásaik kiürítését. A 8. SS-tüzérezred a Hajdúnánás– Tokaj–Gyöngyös-Gödöllő útvonalon Budapest előterébe vonult. A 15. és 18. SS-lovasezredek először Miskolc felé indultak, de a 15. ezred később tehergépkocsi-szállítással ugyancsak Budapest felé vette az irányt. A 8. SS-páncélos-felderítőosztály aznap Tiszalöknél kelt át a Tiszán, majd Taktabáj– Prügy–Taktakenéz–Taktaharkány–Tiszalúc–Köröm–Muhi–Hejőbába útvonalon érte el Tiszakeszit, ahol október 31-én hídfőt foglalt a Tiszán.

A 8. SS-páncélvadászosztály 1. és 3. százada, amelyek október 15-28. között Zilahnál, Margittánál, Nyírbátornál és Nyíregyháza déli körzetében voltak bevetve, gépkocsi-szállítással ugyancsak Budapest irányába tartottak. A 8. SS-lovashadosztály 1944. októberi harcai során 241 halottat (ebből három tiszt), 771 sebesültet (ebből hét tiszt) és 93 eltűntet (ebből négy tiszt), összesen 1105 főt veszített.

A 2. Ukrán Front október 29-én újabb támadást indítottak, ezúttal a Duna-Tisza közén a magyar főváros, Budapest menetből való elfoglalása céljából. A szovjet 46. hadsereg lassabban, a megerősítésére bevetett két gárda-gépesítetthadtest páncélosai gyorsabban haladtak Budapest felé és több helyen betörtek a pesti hídfőt félkörívben védő, három fő védelmi vonalból álló Attila-vonal állásrendszerébe.

November 1-én a szállítás alatt lévő SS-hadosztályt Hermann Breith páncélos tábornok III. páncéloshadtestének rendelték alá.

November 3-ig a hadosztály egyes részei már beérkeztek az Attila-vonal Vecsés–Üllő–Pécel körül húzódó állásaiba. Mivel a szovjetek magát Vecsést előző éjszaka elfoglalták, azt a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztálynak először vissza kellett foglalnia. Miután a páncélgránátosok ismét birtokba vették a települést, a 8. SS-lovashadosztály addig beérkezett erőivel együtt támadást indítottak az ugyancsak szovjet kézben lévő Üllő irányába, amely északról egy kilométerre közelítette meg a helységet. A támadásban a hadosztály egy ezred-harccsoportja vett részt, amely a 15. SS-lovasezred négy svadronából, a 8. SS-páncélos-felderítőosztályból és a 8. SS-légvédelmi tüzérosztály öt 8,8 cm-es lövegéből, hat 3,7 cm-es és mintegy 10 darab 2 cm-es légvédelmi gépágyújából állt.

A hadosztály egyéb alakulatai (légvédelmi tüzérosztály további részei, 8. SS-utászzászlóalj, 8. SS-páncélvadászosztály, 18. és 16. SS-lovasezredek) aznap még menetben voltak Budapest felé.

November 4-én a szovjetek ismét elfoglalták Vecsést. A 8. SS-lovashadosztály részei és a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály kötelékei visszafoglalták ugyan a települést, de emiatt az Üllő felé indított támadásukat le kellett állítani.

Aznap a hadosztály három közepesen erős lovasezredének harcoslétszáma körülbelül 900 fő volt. A páncélos-felderítőosztály több mint 400 harcképes katonával rendelkezett. A bevethető 7,5 cm-es páncéltörő ágyúk száma 10 darab volt, a Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosoké pedig hét. A 8. SS-tüzérezred kilenc könnyű és egy nehéz ütegből állt. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály fogatolt részeinek mozgékonysága 75 százalék, a gépkocsizó részeké 40 százalék volt.

November 5-én a hadosztály minden alakulata beérkezett az Attilavonalba. Vecsés körzetében csupán helyi szovjet támadások indultak, amelyeket a németek rendre visszavertek. November 6-án a III. páncéloshadtest 8. SS- és 22. SS-lovashadosztálya előzetes felderítés után támadást indított az Attila-vonalba betört szovjet erők visszaszorítására és súlyos harcok közepette több helyen elérték a védővonal részét képező harckocsiárkot.

November 7-én a 8. SS-lovashadosztály Vecséstől délre felzárkózott a harckocsiárokra és befejezte a település megtisztítását a szovjet csapattöredékektől. Ennek során Vecsésen igen súlyos helységharcra került sor, amelyben a 15. SS-lovasezred, a 8. SS-páncélos-felderítőosztály és a 8/3. SS-páncélvadász-század erőit a hadosztály saját tüzérsége, légvédelmi lövegei és páncéltörő ágyúi, valamint a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály rohamlövegei, lángszórós lövészpáncélosai és rohamutászai is támogatták.

A 18. SS-lovasezred Gyömrőnél létesített állásokat, a hadosztályparancsnoki harcálláspontot pedig Pécelen rendezték be.

November 8-án a hadosztály jobbszárnyán folytak kisebb összecsapások az állások kiigazítása céljából, ahol az SS-csapatok század erejű szovjet támadásokat vertek vissza.

November 9-én Vecséstől délre ismét század és zászlóalj erővel indultak szovjet támadások, de a 8. SS-lovashadosztály erői visszaverték őket.

November 10-én a két SS-lovashadosztály tovább folytatta a csatlakozásán betört szovjet erők visszaszorítását, ami a 8. SS-lovashadosztály arcvonalán, a Vecsés felé vezető vasútvonaltól keletre sikerült is.

November 11-én és 12-én csupán gyenge szovjet előretöréseket vertek vissza a hadosztály csapatai.

November 11-én a hadosztály lovasezredeinek együttes harcoslétszáma 900 fő körül mozgott, a 8. SS-páncélos-felderítőosztálynak még mindig több mint 400 harcképes katonája volt. A hét harcképes Jagdpanzer 38(t) Hetzer mellett 13 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyú jelentette az SS-csapatok nehéz páncéltörő fegyverzetét. A hadosztály-tüzérség nyolc könnyű és egy nehéz ütegből állt. A korlátozott célú támadásra alkalmas hadosztály fogatolt részeinek mozgékonysága 75 százalék, a gépkocsizó kötelékeké 40 százalék volt.

November 18-án a 8. SS-lovashadosztály három átlagos lovasezredének harcoslétszáma már csupán körülbelül 600 fő volt. A páncélos-felderítőosztályban is alig több, mint 300 katona harcolt az első vonalban. A bevethető Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosok száma öt volt, négy másik ilyen páncélost a 22. SS-lovashadosztálytól rendeltek alá a hadosztálynak. A harcképes 7,5 cm-es páncéltörő ágyúk száma 13 volt, a 22. SS-lovashadosztály további 10 darab lövege harcolt a hadosztály arcvonalán. A 8. SS-tüzérezred nyolc könnyű és egy nehéz üteggel rendelkezett. A hadosztály harcértéke és mozgékonysága 11-e óta nem változott.

November 19-ig a 8. SS-lovashadosztály arcvonalán jelentősebb harccselekmény nem történt. Aznap azonban a szovjetek ezred erejű támadást indítottak a hadosztály jobbszárnya ellen, amelyet a németek visszavertek. A Vecsésnél védelemben lévő balszárnyat a szovjet csapatok széles arcvonalon támadták és sikerült is betörniük. A betörést a németeknek csak elreteszelniük sikerült.

November 21-én a 8. SS-páncélvadászosztály 23 meglévő Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosából csupán három volt bevethető állapotban.

November 25-én a hadosztály balszárny-csapatait érte zászlóalj erejű szovjet támadás, de az SS-kötelékek visszaverték a támadókat. Az arcvonal mögött gyülekező szovjet erőket a 8. SS-tüzérezred hatásos tűzzel lőtte.

Aznap a 8. SS-lovashadosztály egy közepesen erős, egy átlagos és egy gyenge lovasezredének együttes harcoslétszáma körülbelül 600 fő volt. A páncélos-felderítőosztálynak mintegy 200 harcképes katonája maradt. A páncéltörő nehézfegyverzetet 12 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyú és hét Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélos alkotta. A hadosztály alárendeltségében harcolt továbbá a 22. SS-lovashadosztálytól három és az 1. SS-rendőrezredtől két nehéz páncéltörő ágyú. A 8. SS-tüzérezred nyolc könnyű és egy nehéz ütege adta a tűztámogatást. A hadosztály harcértékében és mozgékonyságában továbbra sem volt változás.

A hónap hátralévő részében jelentősebb harccselekmény a hadosztály arcvonalán már nem történt. A 8. SS-lovashadosztály novemberi élőerő-vesztesége 174 halott (ebből négy tiszt), 277 sebesült (ebből 14 tiszt) és 50 eltűnt, összesen 501 fő volt.

December első napjaiban a 8. SS-lovashadosztály arcvonalán folytatódott a viszonylagos nyugalom.

December 2-án a hadosztály két átlagos és egy közepesen erős lovasezredében az együttes harcoslétszám körülbelül 700 fő volt. A 8. SS-páncélos-felderítőosztálynak mintegy 300 harcképes katonája volt az arcvonalban. A páncéltörő nehézfegyverzet 17 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyúból és hét bevethető Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélosból állt. A hadosztály alárendeltségében harcolt a 22. SS-lovashadosztály kettő, az 1. SS-rendőrezred három és a magyar 1. páncéloshadosztály öt nehéz páncéltörő lövege is. A 8. SS-tüzérezred továbbra is nyolc könnyű és egy nehéz ütegből állt. A hadosztály mozgékonysága és harcértéke változatlan volt.

December 5-én az SS Vezetési Főhivatala elrendelte a 8. SS-lovashadosztály átszervezését egy új állománytábla alapján. A hadosztályok előírt létszáma 12 621 főről 10 799 főre csökkent. Ebből 841 fő keleti önkéntes segédszolgálatos (úgynevezett Hilfswilliger, röviden Hiwi) volt.

A két hadosztály között lehetőség volt az élőerő és hadianyag cseréjére is, hogy egyenlő létszámmal és fegyverzetmennyiséggel rendelkezzenek. Ezt a cserét az SS IX. hegyihadtest parancsnoka, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführernek kellett felügyelnie. A 8. SS-légvédelmi tüzérosztály mint szervezési egység megszűnt. A 3,7 cm-es légvédelmi gépágyúit betagolták a páncélvadászosztályba, amely ettől kezdve vontatott páncéltörőágyús- és légvédelmigépágyús- századai mellett csak egy századnyi (14 darab) vadászpáncélossal rendelkezett. A többi légvédelmi löveget is meghagyták a hadosztályoknál. A páncélos-felderítőosztály megszűnt, helyette kerékpáron mozgó hadosztály-közvetlen lövészzászlóaljat szerveztek volna felderítő feladatokra. Az átszervezést 1945. február 1-ig kellett végrehajtani, s ezért a hadosztályparancsnokok voltak felelősek. A végrehajtásról egyértelmű bizonyítékok nem állnak rendelkezésre.

December 8-án a hadosztály arcvonalán a szovjetek több felderítő vállalkozást is indítottak, de ezeket az SS-csapatok kivétel nélkül visszaverték.

December 9-én a hadosztály az SS IX. hegyihadtestének alárendeltségébe lépett, s ezen keresztül kapta a parancsokat a Breith-hadtestcsoport parancsnokától.

Aznap a 8. SS-lovashadosztály három közepesen erős lovasezredében az együttes harcoslétszám körülbelül 900 fő volt és a 8. SS-páncélos-felderítőosztály is mintegy 300 harcképes katonával rendelkezett. A harcképes páncéltörő ágyúk száma 11 volt, de a hadosztály bevethető vadászpáncélossal nem rendelkezett. Alárendeltségében volt viszont a 22. SS-lovashadosztály kettő és az 1. honvéd páncéloshadosztály öt nehéz páncéltörő ágyúja. A 8. SS-tüzérezred továbbra is nyolc könnyű és egy nehéz ütegből állt. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály fogatolt részeinek mozgékonysága 75 százalék, a gépkocsizó részeké 40 százalék volt.

December 11-én Walter Drexler SS-Sturmbannführer, a 8. SS-páncélos-felderítőosztály parancsnoka is megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét.

December 14-én a hadosztály kisebb részeit a pesti hídfő északi arcvonalára csoportosították át, hogy megerősítsék velük a 13. páncéloshadosztály és a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztály lecsökkent harcoslétszámú gyalogságát.

December 15-én a 8. SS-páncélvadászosztály 20 vadászpáncélosából mindössze négy volt harcképes.

December 16-án a hadosztály három közepesen erős lovasezreddel rendelkezett, amelyek együttes harcoslétszáma mintegy 900 fő volt. A páncélos-felderítőosztálynak több mint 400 harcképes katonája volt, de az utászzászlóaljnak csak alig több mint 100. A 17 harcképes 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval szemben csak két bevethető Jagdpanzer 38(t) Hetzer vadászpáncélos állt rendelkezésre, mert másik hármat a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztálynak rendeltek alá. A 8. SS-lovashadosztály alárendeltségében volt viszont a 22. SS-lovashadosztály kettő, az 1. honvéd páncéloshadosztály öt és a 12. tartalékhadosztály kilenc nehéz páncéltörő ágyúja. A 8. SS-tüzérezred saját nyolc könnyű és egy nehéz ütege mellett az 1. honvéd páncéloshadosztálytól neki alárendelt két könnyű üteg tüzét is irányította. A hadosztály mozgékonysága és harcértéke nem változott.

December 20-án a 2. és 3. Ukrán Front erői megindították közös hadműveletüket Budapest bekerítése céljából. Ennek során a 3. Ukrán Front 46. hadseregének és 2. gárda-gépesítetthadtestének gyors ütemben előretörő csapatai december 24-én már Budakeszitől hét kilométerre északra harcoltak.
December 24-én emiatt a 8. SS-lovashadosztály több napig tartó huzavona után végül parancsot kapott az áttelepülésre a szinte védelem nélkül hagyott nyugati (budai) hídfő területére. A 8. SS-páncélos-felderítőosztály került át elsőként a Duna nyugati partjára, s még aznap a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjával közösen ellenlökést indított a Budakeszitől öt kilométerre északkeletre előrenyomuló szovjet csapatok feltartóztatására.

December 25-én reggel megkezdődött a hadosztály zömének átcsoportosítása is. A hadosztály arcvonalának egy részét a magyar 12. tartalékhadosztály vette át. A 8. SS-tüzérezred részei először Buda déli részére, a Budaörsi út környékére települtek, majd miután a „Feldherrnhalle” páncéloshadosztály utászai leváltották őket, este a Gellért-hegyen foglaltak tüzelőállást.

A 15. SS-lovasezred, miután Maglód előtti állásaiban 24-én késő délután leváltották, az Erzsébet hídon át Óbudára menetelt, ahol a Duna-parttól a Fillér utcáig ment állásba.

A 16. és 18. SS-lovasezredeket Buda délnyugati és nyugati felére vezényelték. A 18. ezred csatlakozott a 15. ezred arcvonalához és állásai az Istenhegyi útig húzódtak, innen a kelenföldi Duna-partig pedig a 16. ezred foglalt állást. A 8. SS-légvédelmi tüzérosztály Budaörs és Budafok körzetében, illetve a Margitszigeten létesített tüzelőállásokat. A 8. SS-páncélvadászosztály 1. százada még Vácnál harcolt, míg a 2. század a Vecsés–Üllő–Gyömrő vonalon harcoló 22. SS-lovashadosztálynál volt. A hadosztály parancsára a légvédelmi tüzérosztály 2 cm-es légvédelmi gépágyúi a Gellért-hegyen települtek. A 8,8 cm-es lövegek kezelőit hamarosan gyalogságként vetették be a Sas-hegy környékén, később a Déli pályaudvar, majd a Gellért-hegy körzetében. A hadosztályparancsnoki harcálláspontot is a Gellért-hegyen rendezték be.

A 8. SS-páncélos-felderítőosztály Budakeszitől északkeletre átmenetileg feltartóztatta a szovjeteket.

December 26-án a 2. és 3. Ukrán Frontok bekerítő csapatai gyűrűbe zárták Budapestet és a szovjet parlamenterek december 30-i sikertelen küldetése után megkezdődött a magyar főváros módszeres ostroma.

December 31-én a 8. SS-lovashadosztály súlyos harcokat folytatott a nyugati hídfő ellen páncélosok támogatásával, heves tüzérségi előkészítés után rohamra lendülő szovjet lövészhadosztályokkal.

A hadosztály decemberi vesztesége 221 halott (ebből négy tiszt), 1086 sebesült (ebből hét tiszt) és 32 eltűnt, összesen 1339 fő volt.

Sajnálatos módon az ostrom további eseményeiről a levéltári források csak igen szűkszavúan számolnak be. A 8. SS-lovashadosztály bekerítésben vívott harcainak részleteiről szinte semmi egykorú iratanyag sem maradt fenn.
Január 7-én a hadosztály alárendeltségében harcolt a 13. páncéloshadosztály kilenc 15 cm-es „Hummel” önjáró tarackja is. Egy héttel később még hat ilyen harcjármű volt a 8. SS-lovashadosztály alárendeltségében.
256Január 24-ére, egy hónapi ostrom után a 8. SS-lovashadosztály ereje annyira lecsökkent, hogy arcvonala szétesésének megakadályozása végett itt kellett bevetni azokat a csekély, kikülönített német tartalékokat, amelyeket eredetileg a harmadik felmentési kísérlet keretében támadó IV. SS-páncéloshadtest felé akartak támadásra küldeni Budaörs körzetében.

Január 31-ig a 8. SS-lovashadosztály január havi élőerő-vesztesége 694 halottat (ebből kilenc tiszt), 2966 sebesültet (ebből 28 tiszt) és 244 eltűntet (ebből négy tiszt), összesen 3904 főt tett ki.

Február 5-én a 16. SS-lovasezred a Németvölgyi út és a Farkasréti temető sarkánál húzódó védőállását feladta, ezáltal a Sas-hegyet védelmező magyar harccsoportot is a bekerítés veszélye fenyegette.

Miután a bekerített német-magyar csapatok számára a szovjetek egyre erősödő nyomása, a katasztrofális lőszer-, üzemanyag- és élelmiszerhiány, valamint a német felmentési kísérletek kudarca a további harcokat kilátástalanná tette, Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, a Budapestet védő csapatok főparancsnoka február 11-ére a kitörés mellett határozott.

Az este 20.00 óra körül meginduló kitörésben a 8. SS-lovashadosztály maradványai az első hullám balszárnyán, a Margitsziget és a Vérmező között indították meg a kitörést, amely hamarosan a szovjetek összpontosított tüzében véres káoszba fulladt.

A hadosztály parancsnoka, Rumohr SS-Brigadeführer, aki 1945. február 1-én Lovagkeresztjéhez megkapta a Tölgyfalombot is, a kitörés során maga is elesett.

A 8. SS-lovashadosztály februári jelentett személyi vesztesége a kitörésig 72 halott (ebből öt tiszt), 425 sebesült (ebből nyolc tiszt) és 18 eltűnt, összesen 515 fő volt. A budapesti harcokért a hadosztály kilenc katonája kapott Lovagkeresztet:

–Oswald Krauss SS-Sturmbannführer, a 15. SS-lovasezred parancsnoka;
–Friedrich Buck SS-Oberscharführer, a 15/8. SS-lovassvadron megbízott parancsnoka;
–Gustav Wendrinsky SS-Hauptscharführer, a 8/1. SS-páncélvadász-század egyik szakaszparancsnoka;
–Siegfried Korth SS-Obersturmführer, a 18/3. SS-lovassvadron parancsnoka;
–Franz Liebisch SS-Obersturmführer der Reserve, svadronparancsnok;
–Erhard Mösslacher SS-Obersturmführer, a 16/6. SS-lovassvadron parancsnoka;
–Joachim Boosfeld SS-Obersturmführer, a 16/4. SS-lovassvadron parancsnoka;
–Hermann Maringgele SS-Hauptscharführer, a 15/2. SS-lovassvadron egyik szakaszparancsnoka;
–Harry Phönix SS-Hauptsturmführer, a 8/II. SS-tüzérosztály parancsnoka.

A Budapesten bekerített két SS-lovashadosztályból összesen körülbelül 170 kitört katona érte el a német vonalakat. Zömük a 37. „Lützow” SS-önkéntes-lovashadosztályban harcolt tovább.

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE