Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

Az alakulat 3. százada – megerősítve az 1. század harckocsijaival – a német heti híradó (Deutsche Wochenschau) forgatócsoportja előtt „parádézott”, méghozzáúgy, hogy a manőverek egy részét soronként nyolc harckocsival hajtották végre a lenyűgözőbb látvány kedvéért.

1944. október 9-én megkezdődött az alakulat bevagonírozása. A 3. század zuhogó esőben indult a paderborni pályaudvarra, ahol a lánctalpak cseréje után a harckocsikat különleges (Ssyms) vasúti kocsikra állították, akárcsak a többi század páncélosait. 

Az október 12-én induló szerelvények a Halberstadt – Halle – Eger – Pilsen – Brünn – Pozsony útvonalon közelítették meg Budapestet.

Eredetileg az osztályt a magyar Alföldön (Debrecen, Szolnok vagy Tokaj körzetében) akarták bevetni, de a magyar kormánykörök fegyverszüneti tapogatózásai miatt – tehát politikai okokból – Budapest térségébe szállították, így a „felfrissítést” ott kellett befejezni.

Másnap az első szállítmányok megérkeztek a magyar fővárosba, valószínűleg Kelenföldre.

1944 október 14-én reggel az osztály kirakodása befejeződött. Az osztály harcálláspontját már egy nappal korábban Dunaharasztin rendezték be és az 1. századot (parancsnoka Joachim Oemler főhadnagy) Alsónémedibe vezényelték. A 2. század (parancsnoka Wolfram Freiherr von Eichel-Streiber százados) a lánctalpak cseréje után Budakeszire indult, ahol beszállásolt.

Miután a 3. század megbízott parancsnoka, Richard Freiherr von Rosen hadnagy előkészítette az elhelyezést Taksonyban, százada délben Budapesten keresztül odavonult. A katonák késő estig ültek a helybeliekkel az ottani kocsmában. Útban Taksony felé sok helyen úttorlaszokat, állásban lévő légvédelmi és páncéltörő lövegeket láttak.

Október 15-én hajnali 02.00 óra tájban egy motorkerékpáros küldönc jött von Rosen hadnagyért és az osztály harcálláspontjára vitte. Ott a következő parancsot kapta: „A reggeli szürkületben az 503/3. század összes részeivel együtt (mit smtlichen Teilen) átvonul Budakeszire”. A továbbiakban az osztály parancsnokától, Rolf Fromme századostól azt a tájékoztatást kapta, hogy a magyar részről várható kiugrási kísérlet miatt van szükség az osztály minden alakulatának Budakeszi térségében való gyülekeztetésére, nehogy a Duna hídjainak esetleges rombolása folytán a német egységeket elvágják egymástól.

Hajnali 05.00 órától a 3. század harcszerűen vonult keresztül Budapesten, majd a Budakeszi felé vezetőút jobb oldalán a magas fák alá húzódva várakozott.

A másik két századot is riadókészültségbe helyezték. A 2. századot hajnali 02.00 óra után Budapestre indították, az 1. század „111”-es és „112”-es harckocsijai a délutáni órákban érkeztek Budapestre. Az osztály törzse és kerekes járművei ekkor már a Budakeszin felállított új harcállásponton tartózkodtak. Az alakulatot átmenetileg a 22. „Maria Theresia” SS-önkéntes lovashadosztálynak rendelték alá.

Miután délután 13.10-kor, illetve 14.00 órakor elhangzott a magyar rádióban a fegyverszüneti proklamáció szövege, 15.00-tól kezdve a Tigerek is részt vettek a fővárosi Duna-hidak hídfőinek lezárásában, amely a Vár katonai elszigetelését célozta. Két Tiger 28B a Lánchíd utca 2. szám alatt lévő Fiume Szálló kapuja elé is beállt, amely ekkor a magyar folyami erők parancsnokságának adott otthont. Két másik nehézharckocsi a Margitsziget északi végét ellenőrizte.

A nyilas lefegyverző csoportokat is általában néhány Tiger B kísérte. Többek között von Rosen és von Eichel-Streiber két harckocsival a Ludovika Akadémiához mentek, ahol az ott lévő magyar tiszteket megadásra szólították fel. Legalább két német nehézharckocsit vezényeltek az 1. gépkocsizó lövész pótezrednek otthont adó Albrecht laktanyához is, de az egység parancsnoka, Vaska István ezredes megegyezett a németekkel, s így a harckocsik hamarosan elvonultak onnan.

Az 1. század nehézharckocsijai erődemonstráció céljából a főbb budapesti útvonalakon vonultak szünet nélkül. Az esti órákban legalább egy Tiger B a Krisztina körúton, az akkori Szent János tér környékén cirkált „lassú, cammogó menetben”.

A Vár birtokbavételére tervezett katonai akciót („Panzerfaust”) azonban másnap hajnalra kellett halasztani, mivel az abban alkalmazni kívánt német harckocsik még nem vonultak fel teljes létszámban.

Október 16-án hajnali 03.00 órakor az 1. század két Tiger B-je („111”és „112”) egy SS-kötelékkel együtt az Óbudán lévő folyamőr-laktanyához indult, melyet virradatkor harc nélkül birtokba vett.

Éjféltől kezdve a 22. SS-önkéntes lovashadosztály erői teljesen körülzárták a Várat. Az éjszaka folyamán a Vár környékén – a Siklónál és másutt is – a magyar katonák német harcfelderítő járőrök tevékenységét észlelték, amelyek itt-ott egészen megközelítették a védők állásait. A magyar részről végrehajtott felderítés 3 darab német harckocsit (valószínűleg Tiger B-ket) észlelt a Donáti utca végénél (ezek a magyar testőrök által telepített aknazár miatt nem tudtak ráfordulni a Hunyadi János útra), további 2 darab harckocsit a Lánchídnál az Alagút előtt (az előző nap a Lánchíd utca 2. szám elé beállt nehézharckocsik lehettek), valamint legalább 2 darab harckocsit a Bethlen-udvar mögött. A Vérmező végén harckocsik folyamatos gyülekezését figyelték meg.

Lázár Károly testőr altábornagy – a Várban tartózkodó magyar egységek parancsnoka – 04.00 órakor kapta a jelentést, hogy a Vár lábánál álló német erők támadáshoz rendeződnek. Fél öt körül német részről tűztilalmat rendeltek el, azzal a feltétellel, hogy azt magyar részről is egy ellenállást megtiltó parancs követi.

A hajnali 06.00 órakor induló „Panzerfaust” (Páncélököl) – akcióban a 2. század 6 darab Tiger B nehézharckocsija az Otto Skorzeny SS-Sturmbannführer parancsnoksága alatt összeállított azon csoportosításába nyert beosztást, amelyik északról, a Bécsi kapun át felvonulva készült a Vár és a Királyi Palota birtokbavételére. A harckocsik és egyéb járművek az Attila út – Vérmező– Várfok utca – Bécsi kapu tér útvonalon közelítették meg a Várat. Elöl Skorzeny Kübelwagene haladt, mögötte sorrendben a „200”, „234”, „213”és „214” Tiger B nehézharckocsik, majd az 500. rohamutász-zászlóalj (Sturm-Pionier Bataillon 500) Goliath robbantópáncélosokból álló csoportja következett. Ezek után soroltak be a Jagdverband Mitte 2. és 3. századát, illetve a 600. SS-ejtőernyőszászlóalj részeit (egy század kivételével, amely keletről, az Alagútból nyíló rejtett feljárón át a Honvédelmi Minisztérium alól támadott) szállító tehergépkocsik és egyéb járművek. Nyugati irányból a Jagdverband Mitte 1. százada, délről – félkörívben – a wiener-neustadti hadapródiskola kb. 1000 fős zászlóalja várta a támadási parancsot. A „231”és „233” toronyszámú Tiger B az 30oszlopvége felé, a második hullámba került beosztásra. Támogatásukra a 22. SS-önkéntes lovashadosztály kötelékeit jelölték ki.

Az élen haladó gépkocsi és a nehézharckocsik előtt aknakereső készülékekkel felszerelt utászok biztosították az oszlop haladását. A Skorzeny vezette első hullám egy része a nehézharckocsikkal a Nándor laktanya mellett balra fordulva az Úri utcában haladt a Dísz tér irányába mintegy 35-40 kilométer/óra sebességgel, a csoportosítás másik része az Országház utcában tartott ugyanide. Elérve a Szent György utca és a Dísz tér sarkát, a nehézharckocsik megtorpantak és lassan araszolgatva haladtak a Szent György tér felé. A „200” -as Tiger B a József főherceg palotája és a királyi istálló között állásban lévő, a testőrlövész-zászlóaljhoz tartozó Nimród páncélozott önjáró légvédelmi gépágyú felé indult, miközben lövegtornyát felé fordította és lövegcsövét szintbe hozva célba vette a magyar páncélost. Ekkor felcsapódott a Tiger B tornyán egy búvónyílás és egy magyarul kiválóan beszélő 22. SS-lovashadosztálybeli katona mászott ki rajta.

Ezalatt a második hullámban közelbiztosításként SS-katonákkal érkező két Tiger B a Nándor laktanyát blokkírozta oly módon, hogy a „231” az Úri utca és a Kapisztrán tér sarkán, a „233” pedig az Országház utca és a Kapisztrán tér sarkán foglalt tüzelőállást és lövegtornyukat a laktanya felé fordították.

Noha Lakatos Géza miniszterelnök arra utasította Lázár altábornagyot, hogy ne nyissanak tüzet a közeledő németekre, a továbbított parancs túl későn ért el a Várkertben állást foglalt kisebb csoportokhoz, így a védekező magyar testőrök, valamint a német csapatok között mintegy húsz perces tűzharc bontakozott ki. Ebben csupán kézifegyverek és géppuskák vettek részt. A Tiger 31B nehézharckocsik ezalatt érkeztek a Szent György térre, de nem avatkoztak bele az összecsapásba. Mire a harc alábbhagyott, hét német katona és egy magyar testőr életét vesztette, egy másik testőr sebesüléseibe később halt bele, hét magyar katona pedig megsebesült.

Még az akció kezdetén 3 darab Tiger B (valószínűleg a 3. századból) a Váralja utcán is megindult a 22. SS-lovashadosztály katonáival a Koronaőrség laktanyája felé. A kísérő gyalogság tüzet nyitott, majd az élen haladó nehézharckocsi is megeresztett egy géppuskasorozatot az épületre. Válaszul csupán egyetlen magányos lövés dördült Bunda József törzsőrmester fegyveréből, ám az eltalált egy SS-katonát, aki az egyik nehézharckocsi alá esett. A koronaőröket hamarosan lefegyverezték.

A 3. század egy része készenlétben állt a Vár lábánál (a „313”-as és „314”-es harckocsi biztosan itt posztolt, ezek is részt vehettek a Váralja utcában lezajlott tűzváltásban). A 3. század más részei az 1. századdal közösen a főváros stratégiai pontjain biztosítottak és járőröztek (főleg főbb közlekedési útvonalak és csomópontok, valamint a Duna-hidak közelében).

A tűzharc befejeződése után a 4 darab Tiger B, s mögöttük a többi jármű is közelebb nyomult a Palotához. A „213” homlokkal dél felé a Sikló-állomáshoz húzódott, ezzel biztosítva a csoportosítás balszárnyát. A „214” a Palota út – Dísz tér – Szent György utca sarkon homlokkal észak felé fedezte az oszlop hátát.

A Palota belső udvarára nyíló, ún. Oroszlános Kaput eltorlaszoló, téglákkal megtöltött szekerekből készült hevenyészett barikádot a 2. század parancsnoki harckocsija, a „200” legázolta és mögötte az udvarra gördült a „234”-es toronyszámú Tiger B is. Később a „200” homlokkal a Sándor-palota felé beállt a Szent György tér délnyugati sarkára, a „234” pedig a tér nyugati oldalán posztolt a Királyi Palota felé fordulva.

A nehézharckocsik még jelen voltak, amikor a téren felsorakozott szegedi 9. „Hunyadi János” honvéd gyalogezred II. zászlóalját a nyilas vezetők sorra megszemlélték, majd miközben a hamarosan megérkező Szálasi Ferenc is elvonult a zászlóalj előtt, a Tiger B-k a Szent György utca irányában elhagyták a teret és rövidesen a Várat is.

Miután a Várban a katonai cselekmények befejeződtek, dél körül az 503. nehézpáncélos-osztály harckocsijai a Szent György utca – Palota út – Attila út – Döbrentei tér – Erzsébet híd – Kossuth Lajos utca – Rákóczi út útvonalon a Kelet Pályaudvar mellett elhaladva a Józsefvárosi Pályaudvarra gördültek, ahol 17-én délután megkezdődött vasúti berakodásuk.

A nehézpáncélos-osztályt október 16-án a Szolnok térségébe szállítandó német 24. páncéloshadosztálynak rendelték alá, és vasúti szállítás tekintetében is ezen hadosztály szállítmányai közé sorolták be. Az alakulat első magyarországi – inkább politikai, mintsem katonai – bevetése ezzel véget ért.

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

      

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE