Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE

Kövess minket: TELEGRAM — VK — TWITTER

A német szárazföldi hadsereg Fegyverügyi Hivatala (Heereswaffenamt) 1942 őszén kérte fel a Henschel és Porsche cégeket egy 88 mm-es, L/71 kaliberhosszúságú löveggel felszerelt, tökéletesített nehézharckocsi megtervezésére.

A cél egy olyan harcjármű kifejlesztése volt, mely ötvözi magában a Tiger E minden erényét, de annak a páncéltörő gránátok ideális (90°-os) becsapódását elősegítő merőleges páncéllemezei helyett a Pz.V Panther – eredetileg a T-34-ről mintázott – döntött páncélzatát kapja. Az új jármű hivatalos elnevezése 1943. június 2-tól Panzerkampfwagen Tiger >8,8 cm< (Sd. Kfz. 182) Ausf. B lett.

A terveket a Henschel cégnél dolgozták ki, de a munkába bekapcsolódott dr. Ferdinand Porsche professzor is. A sorozatgyártás nagyrészt a Krupp, a Skoda, a Wegman és a Henschel cégeknél folyt 1944 januárjától.

A megnövelt páncélzat egyúttal növelte az össztömeget is, s mivel a Tiger B-hez nem sikerült az eddig alkalmazott erőforrásoknál nagyobb teljesítményű motort készíteni, romlott a mozgékonyságot leginkább jellemző fajlagos teljesítmény is.

A Tiger B első 50 példányát a korábban elkészült ún. Porsche-toronyokkal készítették, melyeket eredetileg a Porsche-féle korai Tigerek-hez konstruáltak, de azok teknőit (alvázait) a Ferdinand és Elefant típusnevű nehéz páncélvadászokhoz használták fel. Az így feleslegessé váló Porsche-tornyok ugyan ballisztikai szempontból jobbak voltak a később bevezetett ún. Henschel- (Krupp- vagy széria-) tornyokhoz képest, de előállításuk bonyolultabb és költségesebb volt.

A német harckocsik egyik leghasznosabb tulajdonságát – a személyzet öt tagjának négy búvónyílása volt – ennél a harckocsinál is meghagyták, ezért a kezelők túlélési esélyei az ellenség harckocsizóiénál jobbak voltak.

A Tiger B új harckocsiágyút is kapott, a Krupp cég által előállított KwK L/71 88 mm-es löveg egy-, majd kétrészes csőszerkezetű változatát. A fegyver teljesítménye olyan nagy volt, hogy a lövéskor az ágyú bekötései fellazulhattak, emellett jelentős kopás jellemezte és pontatlanabb is volt, mint a Tiger E L/56-os lövege.

Kezdetben a Tiger B-t is egy antimagnetikus réteggel (az ún. zimmerittel) látták el a mágneses tapadóaknák és a páncéltörő lövedékek ellen, azonban a parafalisztből, vízüvegből, kevés cementből és speciális ragasztóanyagból álló bevonatról kiderült, hogy kevés védelmet nyújt és még az égést is táplálja. Ezért 1944 szeptember közepétől már nemigen alkalmazták.

A hatalmas, 69 800 kg harci tömeg és a 10 286 × 3 755 × 3 090 mm-es méretek számos nehezen megoldható problémát is felvetettek. A hidak nagy része ezt a terhelést nem bírta el és a vasúti szállításhoz is különleges ún. Ssyms-vasúti pőrekocsikat kellett alkalmazni. Berakodás előtt a 800 mm széles lánctalpakat a 660 mm széles "rakodó" lánctalpakra kellett lecserélni, valamint a harckocsitest oldalsó páncélvédelmét növelő "kötényeket" is le kellett szerelni.

A Tiger B lazább talajon könnyen megsüllyedt, mozgásképtelenné vált. Mivel a műszaki mentő eszközök szinte állandóan hiányoztak és a mentésre az 1944 folyamán állandósuló visszavonulások és ellenlökések jellemezte harchelyzetekben ritkán volt mód, a típus veszteségei nagyrészt "önmegsemmisítés" (felrobbantás, szétlövés) miatt következtek be. Ennek ellenére egy 1945. március 15-i helyzetjelentés szerint a frontokon harcoló csapatoknál lévő Tigerek 59 százaléka még bevethető állapotban volt, ez közel megegyezik a Pz.IV esetében megállapított 62 százalékkal és sokkal kedvezőbb a Pz.V Panther 48 százalékos értékénél.

A Tiger B normál (akkori magyar terminológia szerint csatár) változatából 1943 októbere és 1945 márciusa között 488 darab-ot gyártottak, a parancsnoki változatból (Panzerbefehlswagen Tiger >Sd. Kfz. 267 und 268< Ausf. B) 25 példány készült átépítéssel.

A Henschel cég létesítményeit ért súlyos bombatámadások 1944 szeptembere és 1945 márciusa között legkevesebb 657 Tiger B legyártását akadályozták meg, mivel a jelzett időben a tervezett 940 darabból csak 283 épült meg.

Az eredeti célkitűzést tekintve – miszerint a Pz.V Panthert jellemző védettség – tűzerő – mozgékonyság erényhármas a Tiger B esetében tovább javuljon – az új típus nem felelt meg a várakozásoknak, viszont a nehézharckocsik számára kijelölt feladatokat (az ellenség páncélelhárító fegyvereinek és harckocsijainak leküzdése, megerődített állások elleni harc, a könnyebb harckocsik támogatása) sikeresen hajtotta végre.

A típus esetében a hivatalos megnevezésen túl használatos volt még a széles körben elterjedt Tiger II, Pz.VI/II, illetve a Pz.VI B és a Königstiger (Királytigris) jelölés is. Ez utóbbi keletkezéséről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a nevet Normandiában a szövetségesek adták a harckocsinak s tőlük vették át maguk a németek is, más vélemény szerint amikor Fromme százados a Henschel cégnél meglátta a Tiger B-t, grandiózus méreteitől elképedve így szólt: "Ez nem is Tigris, ez... ez egy Királytigris".

Írásban így először 1945 január elején, az Albert Speer-féle fegyverzetügyi és haditermelési minisztérium havi termelési beszámolójában említik.

Borítókép: Panzerkampfwagen VI B nehézharkocsi Budavárban 1944 októberében a Panzerfaust hadművelet idején

      

Maradj velünk kapcsolatban:
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE