Kövess minket -on és -en!

A nők sérelmére elkövetett nemi erőszak történetét dolgozza fel Pető Andrea történész Elmondani az elmondhatatlant - A nemi erőszak története Magyarországon a II. világháború alatt címmel megjelent kötete. 

Ez egy nagyon alapos tudományos mű, amelyben minden benne van, amit erről a témáról tudni lehet, az erőszakos katonáktól és katonanőktől kezdve a holokauszttúlélőkön át, a más országokban erőszakot elkövető katonákig - emelte ki a kötet bemutatóján Skrabski Fruzsina, az orosz katonák erőszakosságát feldolgozó Az elhallgatott gyalázat című dokumentumfilm rendezője.

Kifejtette, hogy tapasztalatai szerint az ilyen kötetek, vagy a témát feldolgozó filmek megjelenése után sorra kerülnek elő újabb áldozatok, ami azt mutatja, hogy az erőszakot átélteknek nagyban segíti a trauma feldolgozását, ha ezek a történetek napvilágra kerülnek. "Azokban az esetekben pedig amikor az áldozatok nem tudják felvállalni ezeket a történeteket, akkor a dokumentumfilmeseknek, történészeknek kell beszélni ezekről" - fűzte hozzá.

Kiss Gábor, a Hadtörténeti Múzeum HIM Hadtörténelmi Levéltár vezetője elmondta, hogy a háborús időkben, a katonák által, civil nők sérelmére elkövetett erőszak témáját Magyarországon az 1990-es években kezdték el kutatni, de a nyugati országokban sem sokkal korábban kerültek a történészek elé ezek az esetek.

A kötetben Pető Andrea összehasonlítja a más haderők tagjai által elkövetett eseteket is - fejtette ki Kiss Gábor, példaként említve, hogy az amerikai megszálló csapatok katonái ugyanúgy követtek el nők ellen erőszakot Németország területén, mint Magyarországon az orosz katonák, vagy akár a Normandiai partraszállás idején, amikor az amerikai haderő szinte ugyanúgy bánt a francia nőkkel.

Ezek a történetek is viszonylag későn, csak az 1970-es évek közepén kerültek napvilágra.

Kiss Gábor úgy vélte, a téma feldolgozása azért is várathatott magára ilyen sokáig, mert ez "egy kicsit a senki földje volt" a hadtörténészek és a politika- vagy társadalomtörténészek között, igazán senki nem érezte a magáénak. Emellett a téma kutatását az is nehezítette, hogy a magyar oldalról a katonai levéltári forrásokban igen kevés bizonyító erejű dokumentum maradt fenn, és igazán az érintettek sem beszéltek szívesen ezekről a történetekről.

Pető Andrea a környező országokban történt hasonló esetek összehasonlító elemzésével azokat a tényezőket is igyekszik feltárni, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak elkövetéséhez vezetnek. Az emlékezeti formák mellett részletesen szól a nemi erőszak láthatóvá tételéről és ennek emlékezetpolitikai, jogi gyakorlatáról is, a hozzáférhető szovjet forrásokat feldolgozva pedig kísérletet tesz arra, hogy a másik oldalról is képet adjon.

"Egy történésznek nagyon komoly morális felelőssége van, hogy mit és hogyan mond el" - vélekedett maga a szerző. Hozzáfűzte: Szinte minden magyar családnak van egy története ezzel kapcsolatban, ezért szinte kötelesség, hogy ezeket elmondjuk.

A témához szorosan hozzátartozik az erőszakból született gyerekek kérdése - akik a mai napig köztünk élnek. Erről a témáról írt a hvg.hu-nak Pető Andrea a világháborúk és az örmény népirtás évfordulója kapcsán.

Az Elmondani az elmondhatatlant című kötet a Jaffa kiadó gondozásában jelent meg. A kutató igyekezett olvasmányos stílusban megírni a könyvet, hiszen - mint mondta - egy történésznek az a felelőssége és társadalmi feladata, hogy fontos kérdésekről olvasmányos, sokakat megszólító formában beszéljen.

Kövess minket -on és -en!

Elhunyt 99 éves korában, még január 14-én Irmgard Furchner, az egykori stutthofi koncentrációs tábor titkárnője – közölte az itzehoe-i ügyészség szóvivője.

Ásatások kezdődtek Lengyelországban egy feltételezett SS-bunkernél, ahol második világháború végén elrejtett aranyat és műkincseket keresnek.

A szlovák Specializált Büntetőbíróság bírója bűnösnek találta Marián Magátot „szélsőséges gondolatbűncselekmények” elkövetésének vádjában.

Szovjet hadijelentések szerint 1945. április 4-én fejeződtek be Magyarországon a második világháborús harci cselekmények, amikor a Vörös Hadsereg "kiűzte" az utolsó német egységeket.

Ugyan német és a magyar uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen egyezményt kötött, csak idő kérdése volt, hogy mikor vonul fegyverrel egymás ellen a közép-európai regionális hatalmi ambíciókat dédelgető I. Mátyás magyar király és a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes német-római császár. 

Athénban antifasiszták próbáltak felrobbantani egy lakást, ahol görög hazafiak voltak, ám ehelyett önmagukat sikerült kiiktatniuk. A német hazafiakhoz kötődő Ein Prozent további információkra hívja fel a figyelmet, például arra, hogy az elkövetők kiváló kapcsolatokat ápoltak a berlini antifa színtérrel, s valószínűleg a Hammerbande néven elhíresült terrorcsoporttal is.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

A 61 éves Peter Lynch több mint két év börtönt kapott augusztusban erőszakos rendbontás miatt, mert állítólag rasszista dolgokat kiabált a rendőröknek. Október 19-én hirtelen meghalt a börtönben.

Az Európai Szovjetunióban az ultrajobboldal múzsája hasonló elbánásra számíthat a szólásszabadság kereteinek feszegetése miatt, mint amilyenre a másként gondolkodók számíthattak az egykori Szovjetunióban.

Jean-Marie Le Pen, a francia jobboldali Nemzeti Front (FN) alapítója és hosszú ideig vezető politikusa 96 éves korában elhunyt. Halálhírét családja is megerősítette.

Több mint ezerkétszáz nacionalista vonult fel szombaton délután Drezda belvárosában, hogy megemlékezzenek az 1945-ös angol-amerikai terrorbombázás áldozatairól. A békés demonstrációt azonban jelentős antifasiszta őrjöngés is kísérte.

Ma a fehérek – egyelőre még csak Nyugaton – egy lealacsonyító rendszer áldozatai, amelynek egy monomániásan ismételgetett vád, a rasszizmus az alapja.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

A földbe épített barakk 1945 júliusában így nézett ki: a lépcsőlejárat mellett volt az ablak, amelyet nem lehetett kinyitni. Bár a nap magasan járt az égbolton, a barakkban mégis félhomály volt.

Édesapám – Kremnicsán János – is azok közé tartozott, akik már letöltötték sorkatonai szolgálatukat, amikor 1944 májusában tartalékosként behívták őket, őt az utászokhoz Tokajba. Édesanyámmal itthon kistestvérem születését vártuk.